Eger - hetente négyszer, 1944

1944-06-26 / 100. szám

1944. június 26 EGER 3 bevételhez viszonyítva 77,531 pen­gővel kevesebb. Jelentette végül a pénzügyigaz­gató helyettes, hogy a közigazga­tási hatóságok által átvett zsidó ingó vagyonok, valamint az általak elhagyott lakásberendezési tárgyak leltározásával és megőrzésével a pénzügyminisztert bízta meg a mi­nisztérium. A szóban lévő ingóiá- gok leltározását és azoknak ható­sági raktárba való beszállítását a közigazgatási hatóságok közremű­ködése mellett a pénzügyőrségek foganatosítják. A pénzügyi jelentéshez Beniczky Elemér szólt. Kérdést intézett az előadóhoz, mi történik a zsidóvá- gyónóknak azzal a részével, amely romlandó és nem tartható kellő gon­dozás nélkül. Dr. Szabó Gyula al­ispán válaszában kijelentette, hogy a romlandó árukat szétosztják a keresztény kereskedők között s az állatokat is értékesíteni fogják, mihelyt a rendelkezés erre vonatko­zólag megjön. Rámutatott arra, hogy a rendelkezések azért késnek, mert a hatóságok nem tudnak rövid idő alatt megbirkózni a leltározás hatalmas munkájával, még segéd munkaerők beállításával sem. Szalay Pál h. pénzügyigazgató bejelentette, hogy a zsidók tulajdonában volt romlandó élelmiszereket a közkór­házak kapták meg. Az állatok je­lenleg gazdákhoz vannak kiadva, értékesítésükre ezideig intézkedés nem jött. Dr. Horváh Árpád főispán tájé­koztatta a közigazgatási bizottságot a kormány álláspontjáról a zsidó vagyon kérdésével kapcsolatban. A kormánynak az a szándéka, hogy a zsidó vagyont nem engedi - szétosz­tani, hanem szigorúan őrködik an­nak nemzeti vagyonná minősítése fölött és tartalékolni igyekszik a bombakárosultak javára Átszervezik a rendőrséget és a csend­őrséggel együttes vezetés alá Helyezik A hivatalos lap vasárnapi száma nagyjelentőségű kormányrendeletet közöl. A rendelet a magyar királyi rend­őrség átszervezéséről szól és lé­nyegileg a rendőrség katonásitását jelenti. Kívánatos, hogy a rendőr­ség katonás szellemű és erős ütő- képességű fegyveres testületté váljék. A megoldás példaképe csendőrsé- günk szervezete. A kormányrendelet a katonailag szervezett testületté nyilvánított rendőséget a csendórséggel egysé­ges vezetés alá helyezi. Az egysé­ges vezetést az eddigi csendőri fel­ügyelő látja el, aki a jövőben „a csendőrség és a rendőrség felügye­lője“ címet viseli. A rendőrség tisztviselői karát a rendelet acsen- dórség tiszti-, illetőleg tisztviselői karába, őrszemélyzetét pedig a csendőrség legénységével azonos rangosztályba, illetőleg rendórfoko- zatokba sorozza. Nagyjelentőségű rendelkezése a kormányrendeletnek az is, hogy visszaállítja a rendőrség kerületi kapitányságait. A vidéki főkapi­tányság természetesen megszűnik. Ellenséges gyújtogatástól őrzik a termést a leventék Figyelik és megakadályozzák a repülőgépekről végzett gyújtogatást, az ellenséges ejtőernyősök és partizánok rombolását A Levente Hírközpont jelenti: A lábon álló, beérő és rövidesen a már learatott termést az ellen­ség előreláthatólag igyekszik majd elpusztítani. A repülőgépekről le­dobott gyűjtőeszközökkel, vagy ej­tőernyősök, esetleg partizánok se­gítségével végzett rombolás meg­akadályozására a belügyminisztéri­um országos elhárító szervezetet állított fel. Ennek a szervezetnek a munkájába a honvédelmi minisz­ter rendele te értelmében belekap­csolódott a leventeintézmény, amely az ország legkisebb falujába, tanyá­jára is elérő szervezetét, a levente- ifjúság milliós tömegeit erre a szol­gálatra rendelkezésre bocsátotta. Leventék látják el a ügyelő és jelentő szolgálatot. Elsősorban azo­kat a leventéket veszik igénybe, akik a mezőgazdaságban nincsenek elfoglalva: diákokat, iparos és ke­reskedő tanoncokat rendelnek ki tűzfigyelőszolgálatra. Ezek a figye­lők kijelölt helyükről végigtekin­tik a határt, a keletkező tüzeket azonnal jelentik és a megszervezett riadó segítségével a tűzoltók és le­venték azonnal közbelépnek. Ellen­séges repülőgépek áthaladása ese­tén különösen ügyelnek, mert az áthaladó zavarógépek könnyen dob­hatnak ki gyűjtőeszközöket, fősz- foros tárgyakat, amelyek a nap­sütésben, de már kisebb melegre — 15 fokon is — fellobbannak és tüzet okoznak. A tűzfigyelők arra is figyelnek, hogy nem jár-e a közelükben gya­nús idegen egyén. Ezeket igazol­tatják és szükség esetén bekísérik az elöljáróságra. A tűzfigyelők mellé jelentő-szolgálatos leventéket is be­osztanak, akik szükség esetén lovon, vagy kerékpáron értesítik a ké­szenlétben álló tűzoltó és levente osztagokat. A ügyeié* éjjel-nappal megsza­kítás nélkül tart őszig, a termés teljes betakarításáig. A leventeif- juság átérzi, hogy a termésvédelem honvédelem és éberségével, ha'kell komoly munkájával megakadályoz­za, hogy az ellenséges pusztítások kárt tehessenek az ország élelmi­szerkészletében. (LHK) Újra szabályozták az ipar jogosítvány ok kiadásának rendjét A Magyar Távirati Iroda jelenti: A kereskedelmi és közlekedésügyi miniszter áz iparhatóságokhoz, va­lamint a kereskedelmi és iparka­marákhoz intézett körrendeletében úgy intézkedett, hogy nem szabad fűszerrel, gyarmatáruval (ideértve a szatócs- és vegyeskereskedőket), fémmel, cipőkellékkel, vegyszerrel, gyógyáruval, porcellánnal, üveggel, papírral, írószerrel, órával, ékszer­rel, bélyeggel, műtárgyakkal, régi­ségekkel, hitelszolgálati és hitel- tudósitó ipar gyakorlására, hirdető iroda, áruházak fenntartására jogo­sító iparigazolványt kiadni. Kivételt képez, ha olyan személy kér ipar­jogosítványt, aki amellett, hogy a szükséges szakképzettséggel rendel­kezik, katonai szolgálat közben megsebesült, megrokkant, legalább 6 hónapon át arcvonalbeli szolgá­latot teljesített, hősi halált haltnak házastársa, vagy leszármazottja, eddigi tevékenységét légiveszély miatt más helyiségben kívánja foly­tatni, vagy valamilyen családi ok­nál fogva (halál, házasság) kívánja átvenni hozzátartozójának üzletét, vagy vállalatát. így az üzletek az iparjogositványok kiadásával nem szaporödnak. HÍREK A kishivatalnok. Rosszmájú visszaemlékezések sze­rint elsején született. Nem április­ban. Miért elsején? Mert a közhie­delem szerint a közhivatalnok else­jén kezd élni, amikor megkapja fizetését. Igen. A hónap kezdő napja számára ünnep. Sőt annál is több. Reggel, felkelés után eszébe jut a fizetés. Mosdásnál, a fésülködés közben kicsit tovább szemléli arcát a tükörben: kíváncsian keresgéli homlokán az idők múlását. Néhány apró ránc rosszalását váltja ki. Haja és bajusza deresedében. Arra gon­dol, ha most, valaki megkérdezné, hány éves és mennyi mindent élt már meg a tovaszálló időben, nem tudna úgy válaszolni, ahogyan sze­retne: areáu semmitmondó kifejezés ül és nyoma sem látszik az elmúlt és eljövendő lázaknak, amiket a fiatalság és az örökifjú reménykedés lobbantanak az emberben. Ha őszin­tén akarna válaszolni másnak és önmagának a feltett kérdésre, csak azt mondhatná: Higgyétek el ne­kem, valamikor én is szerettem volna más lenni. En is játszottam gimnázista koromban indiánosdit, verekedtem a pajtásaimmal. S akkor úgy éreztem, hogy hősnek szület­tem. Olvastam regényeket, amikben a főhős ugyanazt érezte és ugyanazt csinálta, amire én vágytam. A lo­vagokkal együtt hajítottam a dárdát s olvasás közben az én testeket is épúgy szorította a páncél, mint azt Sieakiewicz megálmodta. Mindezt pillanatok alatt gondolja végig s emlékezésének bírálatául szája szegletéből kihull egy gúnyos, keserű mosoly. Aztán még azt gon­dolja: nem nagy dolog-e az, ha valaki, mint én is, egy életen ke­resztül fehér papír fölé hajlok. Fe­kete betűk ezernyi törpéjét állítom csatasorba, hogy jogot és előnyt harcoljanak ki a polgároknak. Az én betűtörpéim minden aktábaD, minden nap újra harcra kelnek az igazságért. S ezeket a vértelen csatákat én irányítom. Örömöm néha határtalan, ha a betűk arcán ragyogni látom az igazságot. Hogy én beleszürkülök és a betűimért havi 400 pengőt kapok? Ugyan. Ez csak azoknak fontos, akik az életet számokból és szépségből épí­tik meg. Van a világon más és na­gyobb dolog is, mint a szépség ^eg a számok. Például a kötelesség. A fegyelem. A család. A gyermekek. Ezeknél a belül elsugdosott sza­vaknál önérzetem meghatványozódik. Mozdulatait a belső mozgás meg­gyorsítja. Amikor felteszi olcsó ke­retbe foglalt szemüvegét és a mos­dótól odalép a reggelit készítő fe­leségéhez, hogy csókjával köszöntse az új nap felvirradása alkalmából, öntudatát mosolyra késztetóen gőggé nagyítja hangosan kimondott szavai­val: „Édesem! Ma elseje van!“ Az asszony, az édes, rámosolyog s vi­szonzásul a nagy örömhírért eggyel több szem cukrot dob ura kávéjába. F. Ä. P. Kiss Szalézt a gyöngyösi ferences teológia tanárává és lelki igazgatójává nevezték ki. P. Kiss Szalézt, a debreceni nyilas­telepi ferences plébánia plébánosát a rend tartományfónöke a gyöngyösi ferences teológia tanárává és lelki igazgatójává nevezte ki.Fontos sze­repkört kapott a nagy felkészültségű, kitűnően képzett páter: a jövendő ferences papi generációt kell nevelnie. Debrecen katolikussága — írja a Debreceni Újság —, de különösen ftb nyilastelepi plébánia hivóserege örömmel veszi tudomásul P. Kiss Szaléz kitüntetésszámba menő új megbízatását, de ugyanakkor fáj­dalmas érzések közepette búcsúzik tőle. Modern, világlátott, sokoldalú, páratlan tevékeny papot ismertek meg benne a debreceniek. A sze­gények hálája, az ifjúság ragasz­kodása és a hívek imája kíséri el új állomáshelyére.

Next

/
Thumbnails
Contents