Eger - hetente négyszer, 1944

1944-06-26 / 100. szám

s EGER 1944. június 26. — Áldozzunk honvéd Hőseink és Lövészbajtársaink emlékének! Áll­junk meg legmélyebb kegyelettel hősi halált halt Fegyvertársaink és a Névtelen Lövészbajtárs vitézi emléke előtt. Hisszük és tudjuk, hogy az a legszentebb áldozat, amit a keresztény Európa fennmaradásá­ért hoztak, nem volt hiábavaló. — Egyesületünket sem kímélte meg az áldozathozataltól a sors, ed­dig egy lövészbajtársnnk halálhíré­ről nyertünk értesülést. Tóth János régi lelkes lövészbajtársnnk esett el az orosz rém elleni küzdelemben. Emlékét kegyelettel fogjuk meg­őrizni. — Az év folyamán lóterünkön 5 leventeversenyt és 4 polgári lövész­versenyt rendeztek. Eger város cél- lövő bajnokságában a csapatversenyt a Társulat csapata nyerte meg, fel-' vonultatva az itthon maradt öreg lövészeket. — Az ősz folyamán új tagokul felvett fiatalabb generáció az évad­záró űjoncversenyen már szép ered­ményeket ért el és biztatóiag hat a jövőre nézve. Sajnos, a nehéz gazdasági helyzet miatt csak kevés lőszer állott rendelkezésünkre és így sok versenyt nem rendezhettünk. — Lóterünket a Levente Egye­sülettel közösen tartottak fenn és a szükséges javítási munkálatokat a leventék végezték el. — Anyagiakban Társulatunk min­den adósságát kiegyenlítettük, úgy, hogy most teljesen tisztán állunk és nézünk az új lövészév elébe. — Társulatunk nyári helyiségei­nek látogatása a régi tagok részéről még mindig nem olyan, mint a régi időkben volt. Pedig az új tagok baj- társias nevelése és helyes lövész­szellemben való irányítása a Tár­sulat múltjának megfelelően csak az ő közreműködésükkel volna a hagyományoknak megfelelően meg­oldható. Most már, amikor végre szép otthont is nyújthatunk tag­jainknak, azt hisszük, érdemes azt a kis fáradtságot áldozni azért, hogy a régi hangulatos lövész vasárnap­délutánokat újból felelevenítsük. —Hiszen nem sokat kérünk,csak azt, hogy egy-egy üres vasárnap délután a választmány tagjai és a régi iö vészbaj társak esaládostól fel­sétáljanak és egy nekik is kellemes délutánt töltsenek el a régi hangu­latos fák árnyékában és az elmúlt szép lövészeseményeket felelevenít­ve belecsepegtessék az új tagok, különösen pedig az ifjúság leikébe a lövészet iránti szeretetet és az egymás megbecsülését és tisztele \ parancsoló régi hagyományokat. — A múlt kötelez és ezt a köte-- lezettséget azoknak kell teljesíteni, akik a múlt dicsőségében ténylegesen kivették a részüket. —Örvendetes tény az, hogy Eger város polgársága újból kezdi fel­fedezni a Lövöldét és hónapról hó­napra újabb tagokkal gyarapítja Társulatunk taglétszámát. — Mélyen tisztelt Közgyűlés! Beszámolónk végére érve nem mu­laszthatjuk el, hogy köszönetét ne mondjunk mindazoknak, akik Tár­sulatunk fennmaradása és munkájá­nak zavartalanságát jóindulatukkal és támogatásukkal elősegítették. Első sorban köszönettel kell meg­emlékeznünk Eger város képviselő­testületéről azért a nemes gesztu­sért, mellyel bajbajutott Társula­tunkon segített és évi 500 P se­géllyel támogatja egyesületünket. — Köszönettel adózunk a Levente Parancsnokságnak és annak veze­tőinek a lőtéren végzett helyre­állító munkálatokért és mindazok­nak, akik társulatunkat erkölcsileg és anyagilag is támogatták. — Fólövéazmesterünk elhunyta után Kakuk Jenó számv. főtanácsos lövészmester ur volt az, aki a tár­sulat érdekében, mint már hosszú éveken át, mindent elköve­tett, hogy kikerüljünk a bajok ten­geréből. Hogy ez sikerült, részben az ő érdeme. — Hű segítőtársa volt ebben a nagy munkában Baráz András, Társulatunk hűséges pénztárosa, aki körültekintő gondosságával vigyá­zott a Társulat minden fillérjére. — Mindezek után azt hisszük, nyugodt lelkiismerettel állapíthat- hatjuk meg, hogy az elmúlt évben mindent megtettünk, hogy a tár­sulat tagjainak bizalmát kiérdemel­jük s ha ez sikerült úgy, a Társulat tisztikarának ez a legnagyobb elis­merést jelenti. — A magyarok Istenének őrködő gondossága maradjon továbbra is Hazánk és Társulatunk felett és hozza el nekünk a régen várt szebb jövőt 1 A nagy tetszéssel fogadott jelen­tés után Baráz András pénztáros számolt be a Társulat anyagi hely­zetéről, majd a közgyűlés a választ­mány jelölése alapján megválasz­totta az új tisztikart. A megürese­dett új főlövész mesteri székbe egy­hangúlag dr. Szabó Gyula alispánt emelte a közgyűlés. Az új fólövész- mestert küldöttség hívta meg a Lövöldébe. / Az új főlövészmester beiktatása Megérkezésekor az új fólövész- mestert Kakuk Jenő lövészmester üdvözölte. — Fogadja Méltóságod a lelkes bizalomnak eme megnyilvánulását olyan megértéssel, mint amilyen ra­gaszkodással és szeretettel az a lövészbaj társak szivéből fakadt. — Vegye át ezen nagymultú, közel kétszázéves, hazafias bajtársi egye­sület vezetését, és irányítsa azt to­vábbra is az alapítók és fenntartók szellemében. — Ma különösen fontos ezen Egyesületnek működése, mikor a nemzet életében mindenütt megerő­södésre és megújhodásra, a vallási és fizikai erők gyarapodására s a tiszta keresztény szellemben való élésre és összefogásra van szükség. — Társulatunkra az elkövetkező időkben igen komoly és fontos fel­adat vár. Talán sohasem volt any- nyira szükség az önzetlen és áldo­zatos hazafias érzésre és gondolko­dásra s a lövészbajtársi szellem fo­kozására, mint most, midőn orszá­gunk és nemzetünk fennmaradásá­ról van szó. % — A Lövésztársulat minden egyes tagját áthatotta a fokozottabb fele­lősségvállalásnak köteiességérzete, s olyan vezetőt óhajtott maga fölé emelni, akiben a nagy tervek és célok megvalósulásának maradék­talan letéteményesét látja: ezért fordult bizalommal és lelkesedéssel Méltóságod személye felé. — A jó Isten áldja Méltóságod személyét és a Lövésztársulat ér­dekében kifejtendő minden muikáját. A közgyűlés tagjai nevében dr. Tóth József egyetemi m. tanár kö­szöntötte a Társulat új vezetőjét. Fájdalommal állapította meg, hogy a magyar életben még mindig nem elég erős és átható a közösségi ér­zés. A magyar ember a vonaton külön szakaszban utazó, vendéglő­ben üres asztalt kereső lelkisége nagyban akadálya a teljes nemzeti összeforrásnak. Pedig nem lehet azt mondani, hogy ez az érzés hiányzik a magyar lélekból. Példa rá a lövésztársulat 181 éves múltja. Itt sohasem kérdezték senkitől, me­lyik társadalmi réteghez tartozik, itt megvan az összetartás és egyet­értés a fegyver gondolatában. Kérte az új fólövészmestert, ennek a gon­dolatnak adjon nyomatékot az el­következő időkben. 'Ezek után dr. Szabó Gyula fő­lövészmester elfoglalta székét. — A mi nemes lelkű őseink — mondotta többek között — közel két évszázaddal ezelőtt azzal a téllal alapították meg ezt az egyesületet, hogy a magyar ember szelleméhez oly közel álló lövész-sportot s vele a bajtársiasságot fejlesszék. Amikor ide beléptem, egy másik erőt is meg- éreztem a Társulat lényegében. A Társulat hosszú időt élt meg, de soha meg nem vénhedt, mert itt vannak a fehér hajú öregek mellett a fiatalság képviselői, még pedig igen szép számmal, jeléül annak, hogy a Társulat mindig felfrissült. Mindehhez még egy örvendetes körül­mény is járul. A mi levente vezető­ink itt vannak közöttünk, itt tisz­telhetjük őket. Amikor elfoglalom ezt a tisztet, ezt a mindig megújuló, ezt az egymást megbecsülő és tá­mogató szellemet, az egységnek és összetartásnak ezt a szellemét kí­vánom szolgálni. Arra kérek min­denkit, támogasson ebben és hasson oda, hogy ez a szellem megtöltse nemcsak ennek a városnak, hanem ennek a vármegyének kereteit is A lelkes éljenzéssel fogadott szék­foglaló után dr. Tóth József tett indítványt a Polgári Lövész Egye­sületnek a Polgári Lövésztársulatba történő beolvasztása érdekében. A közgyűlés tagjai még igen sokáig maradtak együtt a legbajtársiasabb és legkellemesebb hangulatban. Az Egri Polgári Lövésztársulat új tisztikara A közgyűlés az új tisztikart a következőkben választotta meg: Főlövészmester: dr. Szabó Gyula alispán; Lövészmesterek: Kakuk Jenó számv. főtanácsos, Vagner Jó­zsef építész mérnök ; Jegyző: Soós János; Pénztáros: Baráz András; Ellenőr: Bárdos András; Háznagy: Mile Kálmán ; Gazda (szertáros): Borbereki Ede; Ügyész: dr. Jan- kovics Dezső; Orvosok: dr. Szilágyi József és dr. v. Magyar Árpád; Számvizsgálók : Bóta József, Erdé­lyi József és dr. Gremsperger Sán­dor. Választmány : Ferber János, Fü- gedy József, Gergely László, Gres­kovits Ernő, Greskovits Lajos, dr‘ Hodonszky Géza, Ivánszky Lajos, Joó Gyula, Kóta Vendel, Kovács Gyula, Losonczy Sándor, Onody Antal, Petravich Gyula, dr. Pataky István, dr. Pál Endre, Reskovits Miklós, Révész Gyula, Szabó Béla, dr. Szalay Pál, Székely János, Tassy József, Tomidalssky Sándor, dr. Tóth József, Zsákay József, Zsiross Lajos. Póttagok: Erdei Miklós, Fecske János, Grenda Andor, v. Harangozó István, Kiss Gyula, Mészáros Jó­zsef, ifj. Szajlai Bertalan, Szemző Domonkos, Tóth József, Mihályi József. Hz éu első öt hónapjdban húrom millió pengőuel több aóó folyt be Heues uármegyében, mint taualy Eger, június 26. — Szalay Pál pénzügyigazgató­helyettes a vármegye adófizetési helyzetét legutóbb az alábbiakban ismertette. Az együttesen kezelt közadók múlt évi hátraléka 1.513,619 pengő, a folyó évi előírás 23.016,988 pengő, összesen 24.530,607 pengő, május végéig esedékessé vált 13.022,113 pengő, erre befizettek 6.630,430 pengőt, hátralék tehát 6.391,683 pengő. Összehasonlítva a múlt évi eredménnyel, az idei befi­zetés 2.978,672 pengővel több. A május havi befizetéseknél 1774 pen­gővel kedvezőbb az összehasonlítás az idei májusra vonatkozólag. — A dohánygyártmányok eladá­sából májusban a bevétel 561,964 pengő, ez az összeg az április havi

Next

/
Thumbnails
Contents