Eger - hetente négyszer, 1944
1944-06-12 / 92. szám
Eger, LV. évfolyam, 92. szám. arh 16 FILLÉR * Hétfő * Trianon 25,1944. június 12. ELŐFIZETÉSI DÍJ i •fgi hőnapra 2 P 80 fillér,’ 7* évre 8 pengő, — Bggea szám árai hétköznap 16 fillér, vasárnap 16 fillér. SZERKESZTŐSÉG: Líceum, fsa. 3. Teli 11. KIADÓHIVATAL: Egghm. Szent János- Ngomda. Telefon 170. Csekkszámla: 54J08i Az angolszászok vasárnap estig húsz hadosztályt tettek partra, ebből hét-nyolc hadosztály megsemmlsitettnek tekinthető Az Interinf. jelenti a nyugati arcvonalról: Montgomery vasárnap estig mintegy húsz hadosztályt tett partra a Vire torkolatánál húzódó hidfónél. Ebból körülbelül hét-nyolc hadosztály megsemmisitettnek tekinthető. A foglyok vallomásából és kézrekerült térképekből kitűnik, hogy Montgomery a Norman félszigetet akarja elfoglalni, hogy erős támaszponttá képezze ki a következó el- özönlési hadműveletek számára. Az angolszász haderő éppen ezért olyan hadmozdnlatokat tesz, amelyek el akarják zárni dél felól a félszigetet, hogy megtisztítsák azt a német csapatoktól. A német ellenintézkedések folyamatban vannak. ElsOUyesztettek a németek egy húszezer tonnás angol gőzöst Német gyorsnaszádok június 10-én újabb 111 angolszász partraszállitó egységet süllyesztettek el, mindegyik zsúfolva volt hadianyaggal. Vasárnap egy húszezer tonnás csapatszállító bajó süllyedt el a német torpedók hatására. A hajó valami, kor személyszállító volt, most pedig csapatokkal volt megrakva. A legénység nagy része belepasztnlt az elsüllyedést követó örvénybe. ■ivatalos Jelentés a tegnapesti berepülésről A MTI jelenti. Tegnap az esti órákban ellenséges gépek kelet felól berepültek az ország légi terébe és északi irányban távoztak. A hajnali órákban, valószínűleg ugyanSztójag miniszterelnök: ezek a gépek északkelet felé átrepülve hagyták el a magyar légi teret. A repülés zavaró jellegű volt. Bombázásról nem érkeztek Európa nyugati hídfőin dől el Magyarország sorsa is Sztőjay Döme miniszterelnök és külügyminiszter a Führer főhadiszállásán tett látogatása ntán visszatértekor fogadta dr. Schlippenbaeh István grófot, a Német Távirati Iroda budapesti tudósítóját. . A miniszterelnök örömének adott kifejezést, hogy nemcsak a Führerrel folytathatott szívélyes megbeszélést a hagyományos német—magyar barátság szellemében, hanem a legbensőbb munkatársaival is találkozhatott. Mint mondotta, mély benyomást tett rá az a fenséges nyngalom és a győzelembe vetett feltétlen bizalom, amelyet a Führer főhadiszállásán tapasztalt. Arra a kérdésre, hogyan ítéli meg az inváziót, a miniszterelnök egyebek közt a következőket mondotta : _Az angol-amerikaiak erre a r ájuk nézve oly nagyon súlyos elhatározásra nyilván Moszkva nyomására szánták el magukat. A meglepetés tényezője teljesen elmaradt, nemcsak a gondos német előkészületek következtében, hanem mert abban sem csalódtak, hogy Eisenhower és Montgomery eddig alkalmazott kevéssé rugalmas és minden kockázatot a legnagyobb mértékben kerülő harcmodorának megfelelően biztosítani kívánja magának a legrövidebb tengeri útvonal előnyét. — Az immár megkezdődött invázió — folytatta Sztójay Döme miniszterelnök — bevezetését jelenti a végső döntésnek és ' ennek az igaz ügy „és a jobb katona, tehát a német védők javára kell történnie. Az Európa nyugati hídfőin döntéséhez közeledő küzdelemben dől el az Európa mellett hitet tevő Magyarország sorsa is. Magyarország rendíthetetlenül hisz a töretlen német küzdőerőben és feltétlenül bízik nagy szövetségese győzelmében. (MTI) A lélek jár a romok fölött A miskolci papság példát adóan viselkedett a légitámadás alkalmával A miskolci terrortámadás örökké emlékezetes napja marad az ősi borsodi városnak. Aki megírja majd a nevezetes péntek történetét, a vér, a könny és pusztulás történetét kell megírnia. Mindenütt lerombolt lakóházak, a halál ökle alatt eltorzult áldozatok, apák, anyák, és gyermekek. Da aki írni fog erről a napról, & lélekről is írnia kell. A létekről, amely megjelent a romok felett és járt átláthatatlan porban, törmelékek között és teljesítette azt a kötelességet, amelyet hivatásával kapott. Nemrégen jelent meg dr. Czapik Gyula érsek pásztorleveleve, amelyben elreidelte, hogy a papok a légitámadások alkalmávaL járják be a megtámadott területeket, részesítsék kellő vigaszban s ha kell, szükséges utolsó feloldozásban az áldozatokat. A miskolci papság büszkén jelenthette, hogy teljesítette a parancsot, s könnyű volt teljesítenie, mert benső ösztönzésének, szive sugallatának is engedelmeskedett. Még le sem fújták a riadót, a távozó gépek zúgása még hallatszott, amikor már elindultak a miskolci papság tagjai, világiak és szerzetesek egyaránt, hogy részt vegyenek embertársaik megmentésében. A hatósági osztagok mellett ottje- hetett látni a lelkészeket, amint a romok alól segítettek kiásni a sebesülteket, örök útjukra bocsátották a haldoklókat, a kötözőhelyen első segélyben részesítették a rászorultakat. Délelőtt ól késő estig szünet nélkül dolgozott a miskolci papság. Legnehezebb dolga azonban azok vigasztalása volt, akiknek hozzátartozói elpusztultak a barbár támadás során. A fájdalom azokat a teljes lelki kábultságba taszította, ezek számára újból megnyitni az élet értelmét hosszú és lélekkel teli munka volt. Igaz, ismét sokau voltak, akik, mint az Isten küldöttjeibe kapaszkodtak kezükbe. Egyik betemetett óvóhelyről egy idősebb asszonyt hozott ki egyik hitoktató. Az asszony haldoklótt, de utolsó szavával arra kérte a hitoktatót, gyóntassa meg. Mondják, hogy a lelki élet csodálatosan buzgó forrásai szakadtak fel a romok alól s Miskolc bensőségesebben katolikus lett a megpróbáltatások súlya alatt. A várost járó papok sok épen maradt kegytárgyat találtak a rom- badólt házakban. Egyes helyeken faldarabok maradtak épen Szűz Mária vagy Jézus szíve képpel, egyik szoba elpusztított eárkában Easzap István arcképe mosolygott. Szinte csodálatos módon menekült meg a Martin-telepi templom. Néhány méternyire csapódott le mellette egy kétszáz kilós bomba, de nem robbant fel. A miskolci terrortámadás tíz és tízezer lelket irányított Isten felé, ez volt a véres fórtelmek legszebb eredménye. Egykori tandrtít gyószolja az érseki tanítóképző intézet, szerkesztőjét az „Eger“ Egtr, június 12. Szombaton, éppen lapzártakor értesültünk Benkóczy Emilnek, az egri érseki tanítóképző intézet címzetes igazgatójának haláláról. Lapzárta a legszorgosabb, legidegesebb munka ideje, de egy percre elhallgattak az írógép billentyűi, tisztelegve állt meg a mondatok fölött a toll, végső tisztességül annak az embernek, aki hitt, tanított és irt, tehát újságíró volt a szó legnemesebb értelmében, munkatárs a régi szobában, asztalaink fölé hajló fő. Benkóczy Emillel egy nemes alkotásé lélek távozott az élők sorából. Jellem és munka, a tiszta emberek két pillére, amelyeken a magasba emelkedhetik valaki, benső, vele született alkotó elemei voltak életének. Csendben dolgozott, hivalkodás nélkül, a hírverést mellőzve, ahogyan csak azok tudnak dolgozni, akik számára a lelkiismereti megnyugvás, a becsületes feladatvégzés az egyetlen elismerés. 1907-ben nevezték ki az egri tanitóképzóintézet tanárává s már egy év múlva kiadta Magyar alkotmáflytan-át a tanítóképzóintézetek számára tankönyvül. Ezt követte a „Gyermektanulmányozás az elemi népiskolák szempontjából“
