Eger - hetente négyszer, 1944
1944-02-19 / 28. szám
A fi A 12 FILLÉfi Szombat Trianon 1944. február 19, / Mger, L V. évfolyam, 28. szám. 6LÓ FIZETÉSI DÍJi «gg hónapra» 2 pengő, Vi évre 5 P 60 fillér. — Eggen szám árai hétköznap 12 fillér, vasárna'p 16 fillér. SZERKESZTŐSÉGI: Líceum, fsz. 3. Teli 11. KIADÓHIVATAL: Egghm. Szent János- Nyomda. Telefon 176. Csekkszámla 54.SÖ8i Dr. Somos Lsjcs gyászbeszósiő Országos részvét mellett temették el Breznay Imrét Eger, február 19. Pénteken délután országos részvét mellett temették el Breznay Imrét, Eger történetének fáradhatatlan hu Délután négy órára megtelt a Lí- •estn hatalmas előcsarnoka és iépcso- káza résztvevő tömeggel. A testületek és egyesületek zászlóik alatt jelentek meg az elhunyt végtisztes- ségén s a koporsó körül a vármegye és a város egyházi, katonai és pelgári vezetői foglaltak helyet a — Amint egész élete folytonos tanítás volt, — mondotta — koporsója is szivbe markoló intelem és hathatós tanulság. — Negyedel évtizeden át volt lelkes tanára, majd címzetes igazgatója . érseki tanítóképzőnknek, szaktárgyát, nemzeti nyelvünket és irodalmunkat, szinte rajongón szerető mester, ékestollú, jeles magyar író. — Volt tanítványainak szerte az országból fájdalmas idegondolása minket is arra késztet, hogy ravatalán inkább a koszorúkat, a virágot lássak, mint a szüntelen szellemi tevékenységben holtra fáradt, kiktlt tetemet. — Vájjon ki szerette annyira ezt as ősi várost, szülővárosát, mint ó ? 0, aki alig ért rá a jelennel törődni, mert kutató szelleme inkább a dicsőséges múltról emelgette a hálátlan feledés fátyolét, és mert magyar jövendőnk titokzatos ködein töprengett inkább. — Kinek a szelleme volt olyan hangyaszorgalommal tevékeny, olyan sokoldalúan munkás, mint a mi Breznay Imrénké? — Ki ellenőrizte ébrebben vár- megyeszerte a kártévő tüzeket ? És ki lobogtatta magasabb lángra az Istent és hazát szerető színeknek olykor már-már hanvadozó parazsát ? — Drága szülötte és kivételes nagy szellemi értéke voltál Te, kedves Imrénk, ennek a városnak. tatóját, aki hetveohárom év szakadatlan munkája után megtért az egri földbe, amelyből vétetett s amelyért lelke mindea hevével küzdött. gyászoló család mellett. A temetési szertartást Kiision Endre m. kir. titkos tanácsos, püspök végezte nagy papi segédlettel. A szertaitás végeztével főpapi imájában megemlékezett az elhunyt egyéniségéről. Hiszen még tiz nappal ezelőtt is« mikor az ősi negyedmesteri testület vezérévé választott, utolsó oktatásul bölcsen jelölted meg e tisztes testület, manapság legsürgősebb fal* adatait: bogy & „fészekből kiesett madárkák“, az otthontalan gyermekek, az árvák, a rokkantak és özvegyek sorsát, — így mondottad, — meleg magyar szívvel és önfeláldozó lelkülettel kell felkarolnánk. Igen, ez volt a Te életprogrammod: a meleg magyar szív és önfeláldozó lelkűiét összhangzó, szorgos tevékenysége. — A jók elismerésében, hálás tiszteletében, külső formák szerint is, bőven volt részed; hiszen ezreknek és ezreknek hálás nagyrabecsülése ölelt Téged körül. ■ — Érsekfópásztorunk éles szeme mihamar felfedezte Benned jó lel- kednek ritkabecsű kincseit. Még a múlt év novemberében lépéseket tett, hogy tanügyi főtanácsosi címmel mutathasson rá sűrű érdemeidre. Valahol a hivatalos elintézés útvesztőiben- kering még az akta. De most már maga Isten vár Reád avval az örök jutalommal, amely minden emberinél mérhetetlenül több és értékesebb. A mély hatást keltett szavak ntán dr. Somos Lajos, az egri érseki tanítóképző intézet igazgatója búcsúzott a nagy halottól az összes polgári egyesületek és testületek, valamint a tanítóképző intézet nevében. — Ha magam elé idézem életed pályáját — mondotta — cselekvéseid és megnyilatkozásaid mögött a mindent átnató .és az egész magatartást megvalló szent hivatástudatot és hivatásszolgálatot látok. Tanári, írói és népművelői tevékenységedben nemc?npán a pálya szeretet hajtott, hanem egy betűiről su gallt küldetéstudat, amelyet'a régiek ezzel a szóval f jeztek ki: daimonion. — Azok közé a férfiak közé tartoztál, akik az életpályát nem egyszerűen választják, h*nem rászü letnek, akik nagyon sokszor maguk sem tudják, mi hajtja őket elére, égnek, szakadatlan munkában élnek. Valami be?ső hatalom igézete alatt álltái, ezért nem tudtál pihenni akkor sem, amikor 35 esztendei tanári szolgálat után nyu galomba vonultál. A tanltónevelés főnséges gondjai mellett Eger vá. ros is rád várt, hogy a roasladozó kövek és a megsárgult írások kö zül mentsd meg emlékeit. Igényt tartott munkádra, lelkesedésedre és tehetségedre ennek a városnak minden intézménye és polgára. Az ei múlt évtizedekben nem volt szellemi eseménye a városnak, amelynek létrejöttében közvetve vagy közvetlenül részed nem lett volna. — Egernek a szolgálata, mint végső céltudat élt Benned és a céltudatot mint karizmatikus ember kikötés és ellenvetés nélkül vállaltad. A városnak önzetlen és feltétel nélküli szolgálata adott értelmet és belső egységet életednek. Istea bőkezűen ajándékozott meg a szellem javaival, ezeket azonban nem magadnak tartalékoltad és gyűjtötted, hanem nekünk, és azoknak, akiknek a képviseletében most körülötted állnak. Gazdag voltál, de kincseidet szétosztottad közöttünk, mert legnagyobb örömed az volt, ha másoknak örömet szereztél. — Ünnepi örömet éreztünk, ha eszmékben gazdag beszédeidet hallgattak, és a baráti érzés melege ömlött el rajtunk, amikor jóízű humorod közvetlen formában csordult ki előttünk. Könyveidet és apróbb cikkeidet a tiszteletnek azzal az érzésével vettük a kezünkbe, amely- lyel az igehirdető ntgy lelkek előtt szoktunk megállni. Minden munkádban volt ngy&nis valami nemesebb szándék, és minden Írásod fölött ott lebegett világnézeted tisztasága. A küldetésszerű ember jegyei közül megtaláljuk személyedben nemcsak a belső hivatás tudatát és vállalását, hanem a hivatásnak külső elismerését is, ennek a városnak osztatlan bizalmát arra, hogy történelmének, emlékeinek és hagyó mányainak megörökitóje légy.8- i — Lassalle azt mondja egy német politikussal és tudóssal kapcsolatban, hogy az ember altkor válik igazán naggyá, amikor annak a németnek a szellemét, amelyhez tartozik, magába, mint valami gyújtópontba összefogja és tiszta kifejezéshez és továbbfejlődéshez segíti. Amit Lassalle mond, az városunk viszonylatában teljességei állítható Breznay Imréről. Eger szellemét mint gyűjtőpontban egyesítette magában. Életművével kiteljesítette és valósággá tette a müveit egri polgár eszményét. Rendkívüli tndssa, vallásos műveltsége, népszeretói hivatása és a keresztény művelődés önzetlen szolgálta a legsajátosabban képviselik Egernek, mint a magyar Athénnek eszméjét. Nem mint előkelő szellemi idegen élt e város friai között, hanem mint aki sorsát elválaszthatatlanul összekötötte vele. — Mint a közösség szolgálatára elhívott embert négy kiemelkedő tulajdonság jellemezte. Az első: a kötelesség föltétel nélküli vállalása. Ezt a tulajdonságát tanári munkájában figyelhették meg azok, akik szerencsések voltak veie együtt tanítani. Hogy megfelelhessen nevelői feladatának, egész vagyont áldozott könyvtárára, mint az önképzés- és továbbképzés legfontosabtrészkőzé- re. Ha ránk maradt ré^i magyar dolgozatokat lapozgatunk, szinte csodálattal kiáltunk fel, honnan volt annyi lelki ereje és ideje Breznay Imrének, amennyi ezeknek a dolgozatoknak a vesékig és hajszálakig menő elemzéséhez és elbírálásához szükséges volt. — Nép- és magyarságszeretet* az a másik jellemző vonása, amely példaként állhat a ráemlékezők előtt. Ahhoz nem volt sem politikai hatalma, sem gazdasági szervezete, hogy magyarságszeretetének nagy szociális alkotásokban adhasson kifejezést. Ez nem is volt feladata, hiszen tanár volt. Mint tanár azonban senki nem képviselte lángolóbb szeretettel a magyar nyelv ügyét és irodalmunkban a nemzeti gondolatot, mint ő. Nevelő munkájának gyújtópontjában az a törekvés állt, hogy tanítványait megtanítsa magyarul érezni és gondolkodni, aztán pedig magyarul Írni és beszélni. Lelki vésője alól a magyar nyelvnek és a nemzeti gondolatnak sok-sok lelkes apostola került a magyar falvakba. v — A cselekvésben a tetterő jellemezte egészen haláláig. Élete csupa akarás és cselekvés, alkotás és belső égés. — Egyéniségében semmi sem volt a pesszimisták mélázó, elégikus és bárányfelhős világából. Mint jó katolikus kételkedés nélkül hitt élete magasabb rendeltetésében, hitt az eszmék valóságában és az erkölcsi értékek mindenekfelettiségében, meg volt győződve az egyéni küldetés metafizikai eredetéről, ezért akaratvilága szabadon és az eszmék irányában bontakozott ki. Ez a titka teljesítményei nagyságának. — Hivatástudatának erkölcsi Breznay Imre a ravatalon A Líceum tegnap reggel gyász- rnhát Öltőit. A széles ívű kapu és a hatalmas előcsarnok oszlopai feketében várták a város nagy halottját. A téii faggyal küzdő viráguk és dísznövények z pró erdej ben hatalmas koszorúk és viasz-szinű gyertyák ragyogásában örök álmát kezdte a mait nagy álmodója és szerelmese. Az érckoporsó csillogása eszünkbe juttatta Horatiusi: exegi monumentum ... Ehhez a katafalkhoz nagy tömegekben zarándokolt a város apraja- nagyja, öregje fiatalja, gazdagja szegénye, mert tudták vagy legalább is sejtették, hogy Breznay Imre egészen és minden f,innia-tás nélkül csak ezé a városé volt. — A társadalmi egyesületek és a város intézményei egymás után rakták le a koszorúkat a katafalk lépcsőjére. így foglalták talán virágokba azt a bálát, amit az életben másképen nem tudtak kifejezni. A koporsó mellett a város gyász- szaliagos díszhajdúi, a tűzoltó egyesület egyenruhás tagj&i állottak dísz- őrséget, valamint az érseki Tanítóképző intézet tanulói fejezték ki tiszteletüket a nagy halott iránt, őrségáll ássál. A temetés Krlston Endre püspök Imádsága
