Eger - hetente négyszer, 1944
1944-02-19 / 28. szám
EGER 1944 február 19 2 irányban való^ kif-jlód&se eredményezte azt a bátor és önálló állás- foglalást az események megítélésében, amely Brtznay Imrét mindenkor jellemezd, amikor véleményt keife tt mondania. — Örült a megbecsülésnek, amely fi legmagasabb helyréi jött kitüntetések, a tisztelet és szeretet forrná jában érié, de nem azért dolgozott, hanem a jó ügyért, mert igaz ember és jó lélek volt. A szellemi nagy rág és keresztényi ldkület szerencsés utódon egyesült benne az örökké tevékeny ember id-fiijával. Eíért nemcsak tisztelnünk, de szeretnünk is kellett. — Köszönjük Neked, Nagy Halott, hogy megmutattad, miként kell követnünk lelkünk bfvő szózatát, hogyan kell szeretnünk a hazát. Köszönjük a tanítást, amelyet a kötelességteljesitésból és az eszmék hűséges szolgálatából adtál. Neveddel együtt bevéssük szivünkbe személyiséged vonásait is, hogy to vábbra is közöttünk marad nass és állandóan emlékeztess a szeretet adóira, amelyekkel hazánknak és városunknak tartozunk. Te pedig odaátról, ahol bizonyára Isten közelségében kaptál új szolgáia'ot, légy szószólónk és szerezz népünknek meg városunknak égi pártfogókat, hogy beteljesedjék életed élteim*, Eger városnak és a magyar népnek szerelmes szolgálata. Isten Veled és béke poraidra 1 Dr. Somos L*jos beszéde után dr. vitéz Roncsik Jenő, Hajdú vármegye tűzrendészed felügyelője búcsúzott a magyar tűzoltóság nevében. — Negyedmillió tűzoltó nevében búcsúzom Imre bácsitól — mondotta — minden tűzoltó Imre bácsijától. Negyven évig vett részt tevékenyen a tűzoltóság életében és azok közé tartozik, akiket az Országos Tűzoltó Szövetség tiszteleti tagjává választott. Munkásságát a szeretet jellemezte minden vonatkozásban, a bajtársi szeretet mefege ezt tanította, azt nevelte az ország tűzoltóságába. Szelleme ezért éli túl múlandó testét, emléke ezért lesz maradandó, mig magyar tűzoltó dolgozik itt a közért. A gyászbeszédek után leemelték a koporsót a ravatalról, s megindult a temetési menet. Esteledett már, amikor Brezn&y a tanárok és diákok vállán elérkezett örök nyugvó helyére a Fájdalmas Szűzróí nevezett temetőben. A gyertyafények megimboiyogtak a februári szélben s a tömeg az imádság csendes elhangzása után beleolvadt a késói szürkületbe. Semmiféle új hatósági beauatkozds nem készül a borpiacon Valótlan a borárak zuhanásáról terjesztett hírverés Lapunk hasábjain a múlt héten cikk jelent meg a borpiac megrend- szabályozásáróí és a borárak letöréséről. Mint értesülünk a kormány semmiféle új intézkedést nem adott ki a borpiac szabályozását illetőleg. Az alapárak rendszere már évek óta érvényben van, a jelzett árvizs- gáló bizottságok is évek óta működnek. Mindössze arról adott hírt a Borkereskedők és Borbizományosok Országos Egyesülete, hogy a kormányzat az érvényben levő alapárakat nem hajlandó emelni Ez azt jelenti, hogy a kereskedő — pl. & visontai bort Gyöngyösön kb. 36 fillérért adhatja maligandfokonként. Árletörésről és árzuhanásról tehát beszélni nem lehet. Nem is volna azonban igazságos a békében 3 — 4 filléres szőlőárakkal Tonlódó szőlősgazdákat most árletöréssel sújtani és megakadályozni őket abban, hogy szőlőiket ezekben az években rendbehozva, a béke után bekövetkező átmeneti évek dekonjunktúráját ki. birják. A szőlősgazdák hihetetlen magas adófizetéssel segítik az állami költségvetést és akkor, amikor a múlt évben 5500—6000 pengőbe került egy hold szőlő munkáltatása és fenntartása és termett átlagosan 10—20 hl. bor, nem is lehet konjunkturális jövedelmekről beszélni. Spekulánsok nem kerestek milliókat. A bor nem elsőrendű közszükség- cikk; nem is akar a hatóság az áralakulásba a gazdákkal szemben beavatkozni, csupán a kereskedői haszonkulcsot szabályozza. A gazda úgy adja és adhatja el borát, ameny- nyiért tudja. A borárak zuhanásáról terjesztett hírek valótlanok. Minden február, március a borpiacon mozgolódást kelt. A gazdák az óriási munkálta - tási költségekre piacra dohnak bizonyos tételeket s csak természetes, hogy 2—3 pontot maligaudonként esnek átmenetileg az árak. O. G. Vasárnap lesz az egyházközség utolsóelőtti előadása Az egri római katolikus egyház- község és Actio Catholics idei előadássorozatának utolsóelőtti eló- adása vasárnap, február 20 áu, délután 6 órakor lesz a Kaszinó nagytermében. A részletes műsor a következő : 1. Halmos: 18. zsoltár. Előadja az Angolkisasszonyok leánygimnáziumának énekkara. Vezényel: Aí. Lehóczky Ilona leánygimnáziumi igazgató. 2. Ami a családot segíti. Előadó: Dr. vitéz Somlay Mihály érs. kereskedelmi középiskolai c. igazgató. 3. Liszt F.: Ó üdvözítő áldozat. Előadja az Angolkisasszonyok leány- gimnáziumának énekkara. Képkiállítás a Vadászkürtben, Érsek u. í. Vasárnap, 20-án zárul. Márkás képek 12 havi részletre vásárolhatók előleg nélkül, Az első részlet márciusban fizethető. — Megtekinthető egész nap. — Bíiépődi) nincs. Így hamvázkodik Európa ... A farsang a végét járja, s szer- I dán szentelt hamuval hinti meg homlokunkat az Egyház. A tavalyi virágvasárnap barkáit égetik el, abból lesz a hamu. A barka őse pedig az a sok pálma volt, amiket Jézus előtt lengettek, de aztán a pálma kiesett a kézből, mert áruló lett a nép. Az Egyház az elhányt ágakat összeszedi és elégeti, és a hamut az állhatatlan ember homlokára szórja, mondván: „Emlékezzél ember, hogy porból lettél és porrá leszel!“ Hamvazószerdára készülve elnézem és egész valómmal átélem azt a másik hamvazást, mely a háború iszonyú szertartásai közt megy végbe Európában. A szellem és ész dicsőséges alkotásai égnek el irtóz- tató tüzekben s a hamujuk azonmód tüzesen hull a homlokunkra. Már öt éve tart ez a hamvazkodás g talán vége sem lesz addig, míg mindenki sorra nem kerül. Közben a szirénák üvöltő hangjábau ott a nagy memento : Emlékezzél ember, hogy müveid porból lettek és porrá lesznek! Életemben először 1939. augusztus 30-án hallottam meg a légvédelmi sziréna hangját, Drezdában. Déltájt 20 percig ültünk egyik magyar hofitársammal a Zwingerben, Ráifael híres Madonnája előtt s 12-kor megszólalt a sziréna, üvöltöző hangon s estig el se hallgatott. A lengyelnémet hadüzenet előestéje volt s így szoktatták a német polgárt a légi riadó jeléhez. Nyomban bezárták a képtárat, csomagolták a képeket, úgyhogy utoljára mi láttuk a felejthetetlen Madonnát. Bennünket pedig kiutasítottak a német hatóságok s a sziréna hangjai közt loholtunk haza, valami nagy rosszat sejtve. Azóta minden képzeletet és sejtést felülmúlt a valóság. Templomok, paloták, évezredes emlékek, pótolhatatlan értékek lesznek hamuvá s az európai szerencsétlen polgár, égő háza alatt, füsttel, hamuval, zsarátnokkal borítva hallja a szirénák hangjában : Memento homo! Emlékezzél ember, hogy a kölni dóm, -a San Lorenzo bazilika, a Sans-Souci Potsdamban, a szép rajnai hidak, a Monte Cassino, gyönyörű városok, millió családi fészek, könyvtárak mind hamuvá lettek. Mikor szombaton 1 órakor a póbasziréná- zást, hallom, én is erre gondolok, erre a rettenetes hsmvazkodásra. Rommá lett civilizációnk, pusztuló kultúránk hamuja lep be lassan mindent... t S közben találgatom, hogy miért, történt mindez? Miért kell majd talán Rómának is hamuba dőlnie? A történelem láthatatlan erői miért szórják tűzbe mindazt, amire büszkék voltunk, s amiket még a középkor vallásos ihletében Isten dicsőségére emelt az ember? S akkor kérdezgetem magamban: nem történt-e itt is valami hasonló árulás, mint virágvasárnapon? Nem adtuk-e fel keresztény örökségünket ? Istennek már csak gyermekek és kevesek lengették a pálmát, s a na gyök nem dobták-e el ? Én azt hiszem, igen. A dómokat műemlékekké nyilvánították, s bennök legtöbbször csak a nemzeti géniusz dicsőségét látták, s nem az Istenét. S közben az államok új politikai mithoszok- nak emeltek keleten és. nyugaton hatalmas szentélyeket. A család fogalmának isteni értelmezése megbukott köztünk és pusztán államjogi szerződés lett belőle. A keresztény testvériséget és univerzalitást megszűntettük s helyébe az érdekközösségek és hatalmi ellentétek önző etikája lépett. Nem kellett Európának az ember, mint Isten gyermeke 0's képmása, s lett belőle farkas, partizán, ellenség. Eldobtuk a pálmaágakat, mikkel Isten és Krisztus felé lengették valamikor hívő századok a dicséretet, s most tűzre kerültek szentélyek, családi fészkek, elvadított emberek. S az a szinte őrületes benne, hogy tulajdonképpen magunk dobjuk tűzre kincseinket, szent dolgainkat, életünket. Magunk, hiszen Istennek csak annyi része van, hogy engedi ad abszurdum vinni szörnyű tévedéseinket. Magunk, hiszen ma már jobban gyűlöljük ellenségeinket, mint ahogy szeretjük házainkat, templomainkat és városainkat. Csak azt nem tudom, hogy fog-e majd lelkűnkön ez a szenteletlen hamu. A virágvasárnapi barkák hamuját az egyház újra szenteli, pedig szentelt barka égett el. Újra szenteli, mert az emésztő tűzben lobogó gyűlölettől, a pálma és barka sistergő jajjaitól szétfoszlott az egykori áldás. S hová lett a szentelő erő az üszkös hamuból, mikor „szétszaggatott népek átkai sóhajtanak föl csonthalmok mögül“ ? Fog-e a lelkűnkön a szenteletlen hamu? S még egy kérdés: Lesz-e valaki, aki majd keresztalakban rakja fel és nem marékkai vágja a legyőzöt- tek homlokára a vesztett háború hamuját? Csak egy valaki lehet az: a pápa Kinyújtja kezeit szűk kis államának határaiból, s a Róma földjében eltemetett szentek és keresztény mártírok hamvaiból vehet szentelt hamut. 0, ki egyedül pártatlan köztünk, hi- vatkozhatik ártatlanul megölt gyermekek hamvaira, s a haza szent szeretetétól elégett, hősi halálban ellobbant férfiak halóporaira és így intheti megtérésre eltévedt korunkat, a szerencsésen, avagy szerencsétlenül életben maradókat. Az amerikai katolikusok ajánlatot tettek a szentatyának, hogy hajózzon ki az Újvilágba, ne kockáztassa életét a felgyújtott Itáliában, s hagyja sorsára Európát. Szinte a világ végének tetszik számunkra ez a fordulat. Európa rettenetes szenvedések közt hamvazkodik, ne hagyj itt minket szentatya, hiszen te vagy és az általad képviselt Krisztus a nemzetek megbékélésének a záloga! Dr. Kiss István.- Az egri ggóggazertáral; jJjeli szolgálata február hó 19-én estétől fábruár 26-án reggelig Irgal- masok gyógyszertára, Irgalmas-utca (kórház épület).
