Eger - hetente négyszer, 1942/2

1942-08-01 / 121. szám

2 E G F S 1942. augusztus 1. bök leesését észlelik. Legfontosabb, hogy az esetleg keletkezett tüzet azonnal eloltsuk, vagy ha a tűz nagyobbarányúnak látszik, azonnal segítséget kérjünk. Azután — a le­esés helyét őrizet alá hagyva —az esetet a helyszín pontos megjelölésé­vel jelentsük a csendőrségen, rend­őrségen, vagy a legközelebbi hon­védségi szervnél. A tűzoltóságon és a jelentés le­adásán kívül a polgári lakosságnak a gyujtőpalackokkal kapcsolatban más kötelessége nincs. Az épség­ben maradt palackok felszedését és eltávolítását bízzuk az arra illeté­kes szervekre. Figyelem és kellő elővigyázat, ez a két legfontosabb Tilos mindenféle fényjelzés Budapest, augusztus 1. MTI jelenti: A belügyminiszter a közrend fokozottabb megóvása céljából a honvédelmi miniszterrel egyetértőleg elrendelte, hogy köz­lések továbbítására alkalmas bár­minő fényjelzést (rakéta,- fényszóró, máglyarakás) bárminő módon adni ir_jffr_rrrr_rr^ i ",,fc ..............* ■***“ —***» *É E xportáljuk a magyar munkát Mi az a pulpozás dolog. Ismételten felhivjuk itt az ország lakosságának figyelmét arra a tájé­koztató füzetre, amelyet az illetékes minisztériumok adtak ki abból a cél­ból, hogy a lakosság a gyújtogatás ellen való védekezés tudnivalóit megismerje. Meg kell őriznünk ter­mésünket, kenyerünket, mindenféle gyújtogató tevékenységtől. Ne gon­dolja senki, hogy hiábavaló munkát végez akkor, amikor a belügyminisz­ter rendelete alapján őrséget áll a gabonatáblák mellett, vagy amikor körülszántja a learatott kereszteket. Tegye meg kötelességét mindenki magyar becsülettel. (MTI) vagy felvenni tilos. Ez a rendelke­zés nem vonatkozik a fegyveres erő tagjai által a fennálló szabályok értelmében használt fényjelzésekre, a hatóság részéről elrendelt fény­jelzések használatára, valamint a posta, vasút és hajózás körében használt fényjelzésre. Eger, augusztus 1. A háború nemcsak az anyaggaz­dálkodás terén kívánja meg a szi­gorú takarékosságot. Megköveteli, hogy munkalehetőségeinket azzal is kiaknázzuk, hogy nemcsak Dyers termelvényeinket, hanem a magyar munkás munkáját is exportáljuk. Kiváló lehetőséget nyújt erre a gyümölcs félkészítmények gyártása: a pulpozás. A félkészítmények gyártásával kikapcsoljuk a romlás lehetőségét, amely a friss gyümölcs kivitelénél igen gyakran előfordul, a különböző érettségi fokú gyümöN csőt együtt is konzerválni tudjuk és felhasználhatjuk a gyengébb kül­sejű, de ízére éppen olyan kiváló gyümölcsöket is. A pulpozás nem más, mint az az eljárás, amellyel a friss gyümölcsöt ideiglenesen kon­zerváljuk úgy, hogy abban minden értékes tartalom megmaradjon. Meg­tartsa a gyümölcs folyadék tartal­mát, cukor tartalmát, színét és aromáját. A pulpozás igen egyszerű eljárási mód alapján történik. Gyümölcs- fajtánként azonban más és más gyártási folyamatot kíván aszerint, hogy a gyümölcs szárral vagy anélkül kerül-e be a feldolgozó te­lepre. Kisebb gyümölcsöket nem magvazzuk, de már a barackot és szilvát megszabadítjuk magvától és úgy pulpozzuk. A gyümölcsfajták közül legértékesebbek: meggy, ri­bizli, szilva, málna, de foglalko­zunk egres, cseresznye, valamint erdei szeder pulpozásával is. Eze­ken kívül nagy mennyiségben gyárt­juk az alma pulpot, amelyet a téli alma hullás gyümölcséből készítünk. A pulpozás a gyümölcs szárától, illetve magvától való megtisztításá­val kezdődik. A gyümölcsöt meg­mossuk, mosás után hordóba rak­juk, azután kénsavval öntjük le a gyümölcs súlyának megfelelő előírt adagolásban. A savat vízzel egé­szítjük ki, ezzel megakadályozzuk azt, hogy a sav szétmarja a gyü­mölcsöt. A sav a légmentesen el­zárt hordóban megakadályozza a gyümölcs erjedését és azt akái mi­lyen hosszú idő után alkalmassá teszi a további feldolgozásra. Az így elkészített, hordóba berakott gyümölcsöt exportáljuk azután kül­földre, ahol egyszerű eljárással sav- talanitják a készítményt és ezzel feldolgozásra alkalmassá teszik. A pulpozás nagy jelentősége mint említettük abban rejlik, hogy a gyümölccsel együtt exportáljuk a magyar munkás munkáját is. A fel­dolgozás nagy apparátust igényel, sok magyar munkáskezet kíván. Szolgáljanak erre példaképpen a jászberényi Hangya telep feldolgo­zási adatai, ahol e munkát végzik. Az eddigi kb. 4 hetes kampány alatt 20 vágón pulp gyártásánál átlag hetenként 350 munkást al­kalmaztunk. A gyümölcs megtisztí­tásáért kilogrammonként 8, illetve 10 fillért fizettünk mint akkord munkabért. Ha átlagosan 9 fillért számítunk kilogrammonként a le­gyártott 200—250.000 kg. gyümölcs után 4 hét alatt, P 20.000 munka­bért fizettünk ki, mint akkord munkáért járó összeget. Természe­tesen jelentős számú órabéres szak­munkás is dolgozott, a kádárok foglalkoztatása is biztosítva volt a hasadás helyet adott a víznek. Le- csurgott lassan a tenger is a táj­ról. Az eső és a vizek vonulása völgyeket vágott, lucskos mélyedé­seket. Bizony soká tartott, míg a tetők felszáradtak, Isten elszórta az élet magjait a magános, szűz hegyeket férjhez adta s bekötötte fejüket erdőkoszorúval s azóta min- denik mint örökké fiatal menyecske ontja az életet, szépséget, illatot, dalt és szint. Aztán megjelent az ember, az őskelta. Eleinte magasabb hegyeken, a Szeletabarlangban húzódott meg, onnét nézte a lábai alatt zugó Szinva rettenetes munkáját, ahogy zúzta, morzsolta a követ, mélyítette a völgyet, ahová ő is lerándult ob- szidiánkőből pattintott fegyverrel a vállán vadászni, a civilizáció első műveit véghez vinni. Te már az ő utóda vagy. Őseid ott laktak a híres bükki barlangok­ban : Büdöspest, Kecskelyük, Sugó- lyuk, Peskö, Szeleta. Láttalak arra­felé ólálkodni többször. Hát látod, őseid mind kivonultak onnét hódí­tani, fiatalodni, szépséget keresni s te most barlangot építesz kézzel s hátat fordítasz minden szépnek, nagyszerűnek s meg akarod vidámí- tani ifjúságodat ? * így okvetetlenkedik velem a Vár­hegy szelleme. Mit szóljak vissza neki? Semmit, hiszen vén már. Én értem őt, de engem nem érthet meg soha. Csak mondom tovább a misét, háttal virágnak, oromnak, fűnek, fának, erdőnek, koncertnek s szem­betalálom magamat az oltáron az­zal, akinek a világ kiadatott, jóval a teremtés után: s ez Jézus Krisztus. Ha valakiben feltámadt a lélek mélyebb igénye, annak nem elég az, amit Istenról, örök kérdésekről a természet mond neki. Különösen kevés, ha valaki csak kicsit is meg- gyötörtetett. Az ilyen léleknek kevés a teremt­mény és természet szava, mert csak efféléket mond : Hatalmas az Isten! Hatalmas, de csikorogva adják to­vább a Bélkő sziklái, halódva isme­rik el a porló hegyek, s felsikolt rá a villámsujtotta fa. Hatalmas az Isten! Szent az Isten, ismételgeti az ég kék tisztasága, a harmatcsepp, mely­nek csöpp alja sincsen, s a szivár­vány, melynek sem korma, sem ár­nyéka. De nekem több kell. Ki mondja el s ki bizonyítja, hogy szeretet az Isten? Szívem erre vágyik szomja­san s az hogy hatalmas és szent, előttem félelmetes. Krisztus jött meg közénk ezzel az új hírrel, csoda-e tehát, ha ma­gára vonja a kereső lélek minden figyelmét. Ilyen beszédért hátat for­dítok mindennek, hegyeknek, völ­gyeknek, magasságnak, mélységnek, teremtett minden szépségnek. Tőle tudom, hogy Isten a szeretet, gyöngédség, irgalom, és megbocsátás. Igenis, bemegyek Isten oltárához, aki megvi^ámítja, sőt visszaadja folyton elmúló fiatalságomat. Újra, meg újra visszaadja. Boldog az: „kinek a hit által Krisztus a szivében lakik!“ (Sz. Pál. Ef. 3, 17.) Dr. Kiss István. hordó gyártásánál, ami isuét kb. P 10.000 munkabért jelentett. A pulpozás országos viszonylat­ban is óriási jelentőségű. Az eddig viszonylag értéktelen gyümölcsfaj­tákat is a nemesgyümölcsök sorába emeli, szállítóképessé tételükkel pe­dig nagy nemzeti jövedelmet jelent. A pulpozás megindításával jelentős mértékben jutottunk közelebb ismét ahhoz a célhoz, amely lehetővé teszi, hogy a magyar termelvényeket ma­gyar munkáskezek dolgozzák fel, önmagunknak jövedelmet, hazánk­nak pedig elismerést szerezve. Dr. Ormay Pál Hangya telepvezető. Kevesen tudják, . . . hogy „a suszter maradjon a kaptafánál“ mondás már több, mint kétezer éves múltra tekinthet visz- sza. Amint Appelles, az ókor leghí­resebb festője, egyik képét egy al­kalommal nyilvánosan bemutatta, az összesereglett nézők közé egy cipész is befurakodott. A cipész kifogásolni valót talált a szandálon, mire a művész a hibát nyomban kijavította. Amikor azonban a sike­ren felbátorodott ember most már olyan dolgokban is hibát keresett, amelyekhez nem értett, Appelles a következő szavakkal utasította visz- sza: „Suszter, maradj a kaptafá­nál!“ Az anekdotát Plinius őrizte meg az utókor számára. . . . hogy az idén van éppen 450 esztendeje Amerika fölfedezésének. Ebből az alkalomból az Egyesült Államok nagyszabású ünnepségek keretében San Domingón monumen­tális Kolumbus-világítótorony lelep­lezését tervezik. Ezzel kapcsolat­ban érdekes megemlékezni róla, hogy az 50 évvel ezelőtt kiadott Kolumbus-bélyegen a technikai ci­vilizációjukra büszke amerikaiak a bátor genovai hajóst modern lát­csővel ábrázolták, jóllehet a messze- látót csak 1608-ban találták fel. Ha a búvárhajóveszély ellenére csakugyan sor kerül a tervezett ünnepségekre, az Újvilág büszke polgárai most remélhetőleg nem fognak elkövetni hasonló vaskost tévedést. . .. hogy még csak alig 30—40 éve színtartó a ruhafesték. Felta­lálása előtt például egy halványkék selyemruha már az első napon fakó foltokat kapott. Kohurg Lujza her­cegnő, aki a legfinomabb orchidea­színű napernyőket kedvelte, csak néhány óráig hordott egy naper­nyőt és a méregdrága divattárgy­ból nem kevesebb, mint 3000 da­rabot hagyott örököseire. FERENCJÓISEF KESERÜVIZ ■ • ________________

Next

/
Thumbnails
Contents