Eger - hetente négyszer, 1942/2
1942-08-01 / 121. szám
Kger, Lili. évfolyam 121. xzdm ÄB* 12 FILLÉR ' Szombat Trianon 23t 1942. augusztus 1 ELŐFIZETÉSI DÍJ i tgg fcősapra 1 pengő 90 f, V* évre 4 P, félévre 8 P. Egges számi iétköznap 8 fillér, ««Sárnap 12 fillér. POLITIKAI LAP, MEGJELENIK HETENKÉNT NÉGYSZEB SZERKESZTŐSÉI*: Líceum fsz. 3. Tel.: 11. KIÄD0HIVÄTÄL; Szent János-Nyomd)?. Telefoni 176. szám Csekkszámlái 54.558. fl mi keöues, szép uárosunktól 1370 kilométerre uogyunk .. . Csapataink pihennek, veszteségünk számba sem jövő — Kovács Károly vezérőrnagy tábori üdvözlete Eger városának A tábori posta mostanában már garmadában önti a zöld színű levelezőlapokat. Zöld lapok jönnek, a remény színével hitet és biztatást hozva, valahonnan Oroszországból, a távoli férjtől, fiútól, kedvestől s innen rózsaszínű lapok mennek, a szeretet színével hordozva az aggódást, imádságot. Rendkívül örvendetes, hogy a tábori posta forgalma nagyon meggyorsult. Julius 30-án kaptunk olyan tábori lapot, amelyet július 27-én adtak fel, tehát három nap alatt tette meg az üzenet a majdnem másfélezer kilométer távolságot. A tábori üzenetek közül kiemelA honvédelmi miniszter még az aratás megkezdése előtt a rádió és a sajtó útján felhívta az ország lakosságának s különösen az elsősorban érdekelt gazdáknak figyelmét arra, hogy a termés betakarikedik uzoni Kovács Károly vezérőrnagynak dr. Kálnoky István polgármesterhez tegnap érkezett lapja. Kedves Barátom! Hosszú vasúti utazás és nagy menetelés után megállapodtunk. A mi kedves, szép városunktól 1370 kilométerre vagyunk. Hogy hol, azt a hivatalos jelentések pontosan leírják. A mi csapataink pihennek. Hála Isten, veszteségünk szóba sem jövő. A száraz, kontinentális éghajlatot nem tapasztaljuk, mert eddig gyakran kaptunk egy-két napos esős időszakot. Szeretettel üdvözöl Kovács Károly vezérőrnagy, tábori posta 230/01. július 26-án. fásának ideje alatt számolni kell az ellenség gyújtogató tevékenységével, amelynek célja a lábon álló vagy lerakott gabona felgyujtása és általában pusztító tüzek előidézése. Az elmúlt napokban, amint arról a rádió és a napisajtó útján már a közönség értesült, nagyobbszámú ellenséges léggömb szállott le az ország különböző részein. Ezek a léggömbök gyujtópalackokat szórtak le és ezekkel máris kisebb-nagyobb, de jelentős károkat még eddig nem okozó tüzeket idéztek elő. Utólag és a legnyomatékosabban felhívjuk tehát az ország lakosságának figyelmét az előírt óvóintézkedések pontos betartására, amelynek elmulasztása súlyos és helyrehozhatatlan következményekkel járhat. A gyujtópalackokról és azok szállításáról a következőket kell tudni: A palackokat fehér vagy halványsárga színű gumiból készült léggömb szállítja. A léggömb aljára bádogtartály van függesztve, amelyből pertóleum szivárog ki, illetőleg a tartály petróleumszagú. Ez alatt a tartály alatt függ egy fehér bádogból készült másik hengeralakú doboz s ez az, ami a gyujtópalackokat, számszerint hét darabot tartalmazza. Az épségben levő gyújtó- palack vastagfalú üvegből készült edény, amelynek zárását pontosan olyan zárókupak végzi, mint amilyen a sörösüvegeken van. Az üveg nyakán ujjnyi hosszúságú fehér bádoghenger van, amelyen öntött vasból készült vasgolyó helyezkedik el. Erre á vasgolyóra selyemzsinóron fehér vászoncsík van ráVigyázzunk! Gyultópalackokat szór szét az ellenség Turisták miséje a Várhegyen. Néhány jó lélek az Izsák Gyula menedékház előtt összehordott kövekből kis barlangot épített, s bele egy oltárt. Az egész „barlangkápolna“ csak akkora, hogy a pap fér el benne egyedül. A ministráns már az ég alól felelget. Ha aztán akad egy vállalkozó pap, aki kigyalogol, akkor vasárnaponként mise is van a Várhegyen. Mondhatom, nagy élmény misézni azon a szent helyen. Mikor beáll az ember az oltárhoz, úgy érzi magát, mint valami fölséges küszöbön, mindenek közepén. Bent a barlangban gyertyafénye kint a verófényes tájnak napsütött szépségei. Bent öreg evangéliumos misekönyv, Jézus tetteivel, tanításával, kint pedig a nagy természet kiterített fó- liánsai a teremtés csodáinak év- szakonkint megújuló képeivel. Küszöbön áll a miséző pap az ájtatos hívek éneke és a madarak trillája közt: mindkettő felfelé tör az égnek. Bent az oltárcsengő halk hangja, kint meg az erdők zúgó orgonája. Micsoda mély hang búg fel olykor a szálerdők között! Igazán különös érzés állni két világ küszöbén. Az egyik világ kint: erdők,mezők, hegyek, völgyek, roppant sóhajtások, felharsanó himnuszok a világ négy tája felől, az élet lüktetése fűben, fában, állatban, madárban. A másik világ bent van s lábamat megvetve ezen a különös küszöbön azt érzem, hogy e tájnak a minden- sége idetorkollik be most mindenestől s a lebirhatatlan áradás engem is eme kezdő szavakkal lök be a miséhez: „Bemegyek az Isten oltárához, Istenhez, aki megvidámítja ifjúságomat!“ De hirtelen a Várhegy lelke megállít a misében: Te turista pap, a természet szépségei nem örvendeztetik meg ifjúságodat? Hol vagy te kint, hol vagy te bent? Ebben az embercsinálta barlangban, vagy a ránk boruló égnek kristálykupolája *latt? Melyik neked a fényesebb: a gyertyaláng, vagy Istennek sugárban omló dicsősége kint? Isten nevét ismételgeti prim- hegedűkön a tücsökvilág s kardalban mondja tovább a madarak kórusa. S akik itt nyaralnak, elmondhatnák neked, hogy a dicsőítő kórus nem szűnik meg este sem. Mikor a publikum álmosodni kezd, a szélben felborzolt ágak közé az erdőszéleken Szentjánosbogarak surrannak be finom lámpafénnyel s titokzatos kivilágítás mellett folytatódik a hangverseny tovább. S a hegytetőkről hatalmas új szólam vegyül a kórusba és mély basszushangon ismételgeti: Isten, — Isten, — örökkévaló Isten! 20.000 éves múmiák kórusa az ott fent. Ha ugyanis csákánnyal felszaggatod a fennsík mészkószikláit, meglepő felfedezésre jutsz: tele van a hegyek teteje és háta mészkőbe ágyazott tengeri csigával. Fésűs kagylók, konkáv-kagylók, teknős kötve. Magában az üvegben háromféle folyadék látható. A felső tejfehér, a középső vízszerűen áttetsző, az alsó tojássárga színű. Ez a három anyag az, ami az üveg széttörése után összefolyva a gyújtó hatást előidézi. A gyujtópalackokat tartalmazó doboz bizonyos magasságban önműködően kinyílik és a hét darab gyujtópalack leszóródik. Leesésnél az üvegpalack összetörik, a benne lévő folyadék pedig vörös láng, füst és szúrós szag kíséretében meggyullad és nehezen oltható tüzet okoz. A palackok egy- része többé-kevésbbé a földbe fúródva épségben marad. Az épségben maradt üvegpalack kellő vigyázattal kezelve mindaddig nem veszélyes, amig össze nem törik. A gyujtópalack tüzének megfékezése ráhányt földdel, vagy homokkal történik. Vigyázzunk, mert ha a földet újra leszedjük, a gyulladás és ezzel együtt a gyujtóhatás újra jelentkezik. Legcélszerűbb ezért ott a helyszínen legalább 60—70 centiméter mély gödröt ásni és a gyujtópalack maradványait a ráhányt földdel együtt ebbe beletemetni. A gyujtópalack maradványait, üvegcserepeket, bádogdarabokat kézzel ne fogjuk meg, mert az észrevétlenül rajta maradt foszfor bőrünkön súlyossá válható égési sérülést okoz. Mik a lakosság tennivalói, ha ilyen gyujtópalackok, vagy léggömkagylók, csigák, tengeri állatok csontvázai. Ezeknek a múmiakórusa ismételgeti megrendítő mély hangon: Isten, — Isten, — Örökkévaló Isten! S ekkor a Várhegy lelke elmondta prózában a táj különös történetét. A triászkori tenger elöntötte a karbónium-kor hegyeit. Ezer, sót helyenként 2000 méter vastag mész- réteget rakott le rájuk. (Ahol oszlopos bazaltot látunk, az nem más, mint a karbónium feltámadt őse a lepusztult mészréteg alól!) A vízből az Alföld peremén csak a röghegységek ormai látszottak ki úgy ahogy. De a föld igyekezett lerázni a vizek uralmát s az Eged is, az egykori tűzhányó, mint valami dühös vén komondor, rá-rámordult a vizekre, hogy takarodjanak. Hallottad volna csak, hogy ilyenkor a vízben sodródó millió-millió csigaraj milyen kísérteties csörömpöléssel csapódott a sziklákhoz! A nagy háborgásnak utóljára is az vetett véget, hogy messze-méssze a Földközi ’ tenger helyén támadt
