Eger - hetente négyszer, 1942/2

1942-08-01 / 121. szám

Kger, Lili. évfolyam 121. xzdm ÄB* 12 FILLÉR ' Szombat Trianon 23t 1942. augusztus 1 ELŐFIZETÉSI DÍJ i tgg fcősapra 1 pengő 90 f, V* évre 4 P, fél­évre 8 P. Egges számi iétköznap 8 fillér, ««Sárnap 12 fillér. POLITIKAI LAP, MEGJELENIK HETENKÉNT NÉGYSZEB SZERKESZTŐSÉI*: Líceum fsz. 3. Tel.: 11. KIÄD0HIVÄTÄL; Szent János-Nyomd)?. Telefoni 176. szám Csekkszámlái 54.558. fl mi keöues, szép uárosunktól 1370 kilométerre uogyunk .. . Csapataink pihennek, veszteségünk számba sem jövő — Kovács Károly vezérőrnagy tábori üdvözlete Eger városának A tábori posta mostanában már garmadában önti a zöld színű le­velezőlapokat. Zöld lapok jönnek, a remény színével hitet és biztatást hozva, valahonnan Oroszországból, a távoli férjtől, fiútól, kedvestől s innen rózsaszínű lapok mennek, a szeretet színével hordozva az aggó­dást, imádságot. Rendkívül örvendetes, hogy a tá­bori posta forgalma nagyon meg­gyorsult. Julius 30-án kaptunk olyan tábori lapot, amelyet július 27-én adtak fel, tehát három nap alatt tette meg az üzenet a majdnem másfélezer kilométer távolságot. A tábori üzenetek közül kiemel­A honvédelmi miniszter még az aratás megkezdése előtt a rádió és a sajtó útján felhívta az ország lakosságának s különösen az első­sorban érdekelt gazdáknak figyel­mét arra, hogy a termés betakari­kedik uzoni Kovács Károly vezér­őrnagynak dr. Kálnoky István pol­gármesterhez tegnap érkezett lapja. Kedves Barátom! Hosszú vasúti utazás és nagy menetelés után megállapodtunk. A mi kedves, szép városunktól 1370 kilométerre vagyunk. Hogy hol, azt a hivatalos jelentések pontosan le­írják. A mi csapataink pihennek. Hála Isten, veszteségünk szóba sem jövő. A száraz, kontinentális éghaj­latot nem tapasztaljuk, mert eddig gyakran kaptunk egy-két napos esős időszakot. Szeretettel üdvözöl Ko­vács Károly vezérőrnagy, tábori posta 230/01. július 26-án. fásának ideje alatt számolni kell az ellenség gyújtogató tevékenysé­gével, amelynek célja a lábon álló vagy lerakott gabona felgyujtása és általában pusztító tüzek előidé­zése. Az elmúlt napokban, amint arról a rádió és a napisajtó útján már a közönség értesült, nagyobbszámú ellenséges léggömb szállott le az ország különböző részein. Ezek a léggömbök gyujtópalackokat szórtak le és ezekkel máris kisebb-nagyobb, de jelentős károkat még eddig nem okozó tüzeket idéztek elő. Utólag és a legnyomatékosabban felhívjuk tehát az ország lakosságának fi­gyelmét az előírt óvóintézkedések pontos betartására, amelynek el­mulasztása súlyos és helyrehozha­tatlan következményekkel járhat. A gyujtópalackokról és azok szállításáról a következőket kell tudni: A palackokat fehér vagy halványsárga színű gumiból készült léggömb szállítja. A léggömb aljára bádogtartály van függesztve, amely­ből pertóleum szivárog ki, illetőleg a tartály petróleumszagú. Ez alatt a tartály alatt függ egy fehér bá­dogból készült másik hengeralakú doboz s ez az, ami a gyujtópalac­kokat, számszerint hét darabot tar­talmazza. Az épségben levő gyújtó- palack vastagfalú üvegből készült edény, amelynek zárását pontosan olyan zárókupak végzi, mint ami­lyen a sörösüvegeken van. Az üveg nyakán ujjnyi hosszúságú fehér bádoghenger van, amelyen öntött vasból készült vasgolyó helyezke­dik el. Erre á vasgolyóra selyem­zsinóron fehér vászoncsík van rá­Vigyázzunk! Gyultópalackokat szór szét az ellenség Turisták miséje a Várhegyen. Néhány jó lélek az Izsák Gyula menedékház előtt összehordott kö­vekből kis barlangot épített, s bele egy oltárt. Az egész „barlang­kápolna“ csak akkora, hogy a pap fér el benne egyedül. A ministráns már az ég alól felelget. Ha aztán akad egy vállalkozó pap, aki kigyalogol, akkor vasárnapon­ként mise is van a Várhegyen. Mondhatom, nagy élmény misézni azon a szent helyen. Mikor beáll az ember az oltárhoz, úgy érzi magát, mint valami fölséges küszöbön, mindenek közepén. Bent a barlangban gyertyafénye kint a verófényes tájnak napsütött szépségei. Bent öreg evangéliumos misekönyv, Jézus tetteivel, tanításával, kint pe­dig a nagy természet kiterített fó- liánsai a teremtés csodáinak év- szakonkint megújuló képeivel. Küszöbön áll a miséző pap az ájtatos hívek éneke és a madarak trillája közt: mindkettő felfelé tör az égnek. Bent az oltárcsengő halk hangja, kint meg az erdők zúgó orgonája. Micsoda mély hang búg fel olykor a szálerdők között! Igazán különös érzés állni két világ küszöbén. Az egyik világ kint: erdők,mezők, hegyek, völgyek, roppant sóhajtások, felharsanó himnuszok a világ négy tája felől, az élet lüktetése fűben, fában, állatban, madárban. A másik világ bent van s lábamat megvetve ezen a különös küszöbön azt érzem, hogy e tájnak a minden- sége idetorkollik be most mindenes­től s a lebirhatatlan áradás engem is eme kezdő szavakkal lök be a miséhez: „Bemegyek az Isten oltá­rához, Istenhez, aki megvidámítja ifjúságomat!“ De hirtelen a Várhegy lelke meg­állít a misében: Te turista pap, a természet szépségei nem örvendez­tetik meg ifjúságodat? Hol vagy te kint, hol vagy te bent? Ebben az embercsinálta barlangban, vagy a ránk boruló égnek kristálykupolája *latt? Melyik neked a fényesebb: a gyertyaláng, vagy Istennek sugár­ban omló dicsősége kint? Isten nevét ismételgeti prim- hegedűkön a tücsökvilág s kardal­ban mondja tovább a madarak kórusa. S akik itt nyaralnak, el­mondhatnák neked, hogy a dicsőítő kórus nem szűnik meg este sem. Mikor a publikum álmosodni kezd, a szélben felborzolt ágak közé az erdőszéleken Szentjánosbogarak sur­rannak be finom lámpafénnyel s titokzatos kivilágítás mellett foly­tatódik a hangverseny tovább. S a hegytetőkről hatalmas új szólam vegyül a kórusba és mély basszushangon ismételgeti: Isten, — Isten, — örökkévaló Isten! 20.000 éves múmiák kórusa az ott fent. Ha ugyanis csákánnyal felszag­gatod a fennsík mészkószikláit, meg­lepő felfedezésre jutsz: tele van a hegyek teteje és háta mészkőbe ágyazott tengeri csigával. Fésűs kagylók, konkáv-kagylók, teknős kötve. Magában az üvegben három­féle folyadék látható. A felső tej­fehér, a középső vízszerűen áttet­sző, az alsó tojássárga színű. Ez a három anyag az, ami az üveg szét­törése után összefolyva a gyújtó hatást előidézi. A gyujtópalackokat tartalmazó doboz bizonyos magas­ságban önműködően kinyílik és a hét darab gyujtópalack leszóródik. Leesésnél az üvegpalack össze­törik, a benne lévő folyadék pedig vörös láng, füst és szúrós szag kíséretében meggyullad és nehezen oltható tüzet okoz. A palackok egy- része többé-kevésbbé a földbe fú­ródva épségben marad. Az épségben maradt üvegpalack kellő vigyázattal kezelve mindaddig nem veszélyes, amig össze nem törik. A gyujtópalack tüzének megféke­zése ráhányt földdel, vagy homokkal történik. Vigyázzunk, mert ha a föl­det újra leszedjük, a gyulladás és ezzel együtt a gyujtóhatás újra je­lentkezik. Legcélszerűbb ezért ott a helyszínen legalább 60—70 centi­méter mély gödröt ásni és a gyujtó­palack maradványait a ráhányt földdel együtt ebbe beletemetni. A gyujtópalack maradványait, üveg­cserepeket, bádogdarabokat kézzel ne fogjuk meg, mert az észrevétle­nül rajta maradt foszfor bőrünkön súlyossá válható égési sérülést okoz. Mik a lakosság tennivalói, ha ilyen gyujtópalackok, vagy léggöm­kagylók, csigák, tengeri állatok csontvázai. Ezeknek a múmiakórusa ismételgeti megrendítő mély hangon: Isten, — Isten, — Örökkévaló Isten! S ekkor a Várhegy lelke elmond­ta prózában a táj különös történe­tét. A triászkori tenger elöntötte a karbónium-kor hegyeit. Ezer, sót helyenként 2000 méter vastag mész- réteget rakott le rájuk. (Ahol osz­lopos bazaltot látunk, az nem más, mint a karbónium feltámadt őse a lepusztult mészréteg alól!) A víz­ből az Alföld peremén csak a rög­hegységek ormai látszottak ki úgy ahogy. De a föld igyekezett lerázni a vizek uralmát s az Eged is, az egykori tűzhányó, mint valami dü­hös vén komondor, rá-rámordult a vizekre, hogy takarodjanak. Hallot­tad volna csak, hogy ilyenkor a vízben sodródó millió-millió csiga­raj milyen kísérteties csörömpölés­sel csapódott a sziklákhoz! A nagy háborgásnak utóljára is az vetett véget, hogy messze-méssze a Földközi ’ tenger helyén támadt

Next

/
Thumbnails
Contents