Eger - hetente négyszer, 1942/2

1942-07-25 / 117. szám

4 EGER 1942. július 25. Fi stukákat sohasem fogják elfelejteni Képek egy donmelléki fogolytáborból (MN.) Kezdetben csak néhány csoport volt ezekből a földszínű alakokból, alig tűntek fel a szem­bejövő forgalom áradatában. Számuk azonban gyorsan növekedett. A cso­portból szakaszok, a szakaszokból oszlopok lettek és mostmár vége­láthatatlan sorok igyekeznek fárad­tan az úttest két oldalán, hogy minél előbb kerüljenek a harci zóná­ból. Ugyanazok a képek, njint a múlt nyáron, de mintha az alakok egy-két fokkal fiatalabbak és öre­gebbek lennének. A nők száma is meggyarapodott. Ma is csak sap­kájuk alól kigöndörödő hosszú hajuk­ról és rövidebb lépéseikről lehet őket felismerni, mint akkoriban. Egyébként mindannyian ugyanolyan fáradt emberek, foszladozó ruhában, átvérzett piszkos kötésekkel. A fe­kete porral belepett verejtékező arcokról már messziről lerí a szom­júság, melyet az útszéli pocsolyák sárga vizével próbálnak oltani. Egy vert hadsereget semmisem szemlél­tethetne kifejezőbben, mint ezek a hadifogságba menetelő szovjet csa­patok. P-ben egy páncélos hadosztály ideiglenes gyűjtő-fogolytábor heve­nyészett. A közeledő már kilóméte­rekről megérzi azt a szagot, mely a szovjetkatonákat és mindazt, ami hozzájuk tartozik, láthatatlan bu­rokként körülveszi. A dohányszár­ból és a dohánylevelek erezetéből összevágott orosz dohány, a mahorka csípős bűze, utánozhatatlan keve­rékben az állott köleslepény átható szagával. A kiégett romok között az alacsony gyümölcsfák árnyékában táborozó rongyos had, mely mégis csak emberekből áll, szívfacsaró látvány. Többségüket arcuk után legalább negyven évesre becsüli az ember és a sok őszülő fej elárulja, hogy ez a becslés nem téves. Mig középkorúak nyomát is alig lehet látni, annál több fiatal suhan c sündörög az öregek között. Szemük­ben még most is ott ül az a ret­tenet, mely rájuk tört, amikor ki­hajtották őket a frontra. Egy kissé távolabb elkülönítve nők kuporodnak kisebb csoportokba verődve. Ezek is ugyanazt a oliv­zöld egyenruhát hordják. Férfias, robusztus alakok, a nőiesség minden jele nélkül. Ez a szovjet asszony- típus. A foglyok egyik csoportja egy lótetemet vonszol az utcáról a tábor­helyre. Kis híjjá, hogy hajba nem kapnak, amikor megosztozkodnak rajta. Mindegyik kikanyarít magá­nak belőle egy véres cafatot és olyan magátólértetődőséggel esik neki, mintha ez lenne a világ leg­természetesebb dolga. Mellettünk egy szakállas szibériai hosszú „papy- rossy“-t csavar magának egy röp­cédulából. Lompos fekete bajusszá miatt csak nagy iiggyel-bajjal tud rágyújtani. Az izzó üszökdarabot csak úgy puszta kézzel tartja. Gőzölgő búzakorpája egy gránát­tölcsérből előkotort autófényszóró bádpgburkában fortyog. Egy tűz­hellyel odább két zömök tatárképü óriási csontokon rágódik, majd nap­raforgómagot gyömöszöl szájába. A táborban végigsétáló őröktől minden csoport megkérdi, hogy vájjon már egészen elintéződött-e a bekerített csapatok sorsa. Egyesek mindjárt fogságbaesésiik körülményeit is el akarják magyarázni, mások szinte lelkendezve mesélik, hogy milyen hatást tettek rájuk a stukák és ugyancsak erőltetik hangjukat a zuhanó gépek kísérteties üvöltésé­nek utánzásában. Csak a tisztek ülnek némán fél­rehúzódva. Egymáshoz is alig van szavuk és semmiféle érzelemnyilvá­nítást sem mutatnak. A foglyok egykedvűsége mögött azonban mégis a titkos remény dolgozik. Már tud­ják, hogy nem kell félniük attól, hogy a háttérből egy rejtekhelyen meghúzódó géppuska orvul leka­szálja őket és már sejtik, hogy sok más sem fog igaznak bizonyulni a politikai biztosok rémmeséiből. így lassanként megnyugszanak és mint­hogy egyébként is könnyű bele­nyugvásra hajlamosak, nem kelt csodálkozást, ha alig tíz órával azután, hogy megszabadultak a nagy bekerítőcsata borzalmaitól, már balalajkához nyúlnak és kórusokat alakítanak. nem is mosolyog rajta... Hit most v&lóbaa halál követke­zik a sheriffre, mindenestől. Nem lesz papír, amely elviselje a badar­ságoknak, kiagyalt rémtörténetek­nek, sületlen szerelmi szövevények­nek ezt a halmazát. Pedig ezeken a 10-20 filléres füzeteken rengeteget lehetett ke­resni. Utána számoltunk, mennyi fogyott el Egerben átlagos számí­tással a ponyvairodalomból. A vég­eredmény meglepő szám: Eger la­kossága havonként átlag háromezer, évenként tehát harminchatezer pél­dányt fogyasztott el a rémtörténe­tekből, közel ötezer pengő értékben. A kormány rendelete a három pen­gős áron aluli könyveket minősíti ponyvának, a fenti számok azonban csak a 12—36 filléres füzetekre vonatkoznak. Ha a félpengős, egy- pengős stb. regényeket is hozzá­számítjuk, sokkal magasabb szám képeszti el az embert. Országos viszonylatban is érdes statisztikát állítottak össze a pony­váról. Az adatok szerint Magyar­A közellátásügyi minisztérium és a közélelmezési iparok szakférfiai a napokban sütő-bemutatót tartottak, amelyen egy kitűnő német talál­mányt, az új sütőmasszát ismer­tették meg a meghívottakkal. A be­mutató, amelyen a német sütő­masszának kenyér, pék- és cukrász- sütemények készítésénél való alkal­mazását ismertették, az összes szak­emberek egyhangú véleménye szerint várakozáson felüli eredménnyel zá­rult. A magyar élelmiszervegyészeti ipar, sütőipar és maguk a hivatalos vegyvizsgáló intézmények is egy­hangúlag megállapították, hogy a kétféle (zsíros és zsírtalan) minőség­ben készült sütőmassza nemcsak a kenyérsütésnél alkalmazható kiváló eredménnyel, mint a kenyér ízét, tápértékét és eltarthatóságát növelő anyag, hanem a pék- és cukrász­iparban is teljesen bevált oly érte­lemben is, hogy alkalmazásával tel­jesen megtakarítható a tej, tojás és zsír, illetve vaj is, anélkül, hogy még a legjobb gyakorlati szakemberek is országon az elmúlt évben közel 35 millió példány ponyvaregény jelent meg, amihez 310 vagon papírt hasz­náltak fel. Minden olvasó magyarra átlag négy példány jutott ezekből. Szakértők számítása szerint a ponyvaregények kiadói hatalmas nyereségeket vágtak zsebre s amig például egy-egy kiadó átlag évi 80.000 pengős hasznot ért el, ad­dig a legszorgalmasabban dolgozó ponyvaregényíró évi honoráriuma sem érte el a 3000 pengőt. Mindezekből megállapítható hát, hogy a kártékony ponyvairodalom évenként 10 teljes tehervonatsze- relvény papírosrakományt használt fel s ugyanakkor összesen húsz kiadóvállalatnak évenként mintegy másfélmilliós’pengős hasznot hajtott. Ugyanakkor pedig az ilyen regé­nyek írásával foglalkozó 144 írónak, jobbanmondva szellemi kulinak, összesen évi 400 ezer pengő jöve­delmet juttatott, tehát az üzleti vállalkozó huszonhétszer annyit ke- keresett, mint az ő céljait, kiszol­gáló szellemi munkás. akár ízben, akár illatban eltérést tudnának megállapítani az említett anyagokkal és a sütőmasszával ké­szült tészták, sütemények között. Az új sütőmassza ugyanis, amely burgonyakeményitó, maláta, lecitiu, író és zsiradék különleges eljárás­sal való összeállításával készült vaj­szerű massza, nemcsak az említett anyagok fontos alkatrészeit tartal­mazza, hanem tápértékben messze felülmúlja azokat. A közellátásügyi minisztérium köz- élelmezési osztálya alapos szakvizs­gálat alá vette a német készítményt és mivel az, valamint a vele készí­tett kenyér, péksütemény, tészták és sütemények a legkényesebb vizs­gálatot tökéletesen kiállották, a sütőmassza Magyarországon való bevezetését határozta el. i Ezt a nagy tápértékű siitőmasz- szát a hivatalos tényezők a német szabadalom megszerzésével hazai termékek felhasználásával kívánják előállítani. Új élelmezési találmány: SUtőmassza kenyér, pék- és cukrász* sütemény készítésére A nyolcosztályos elemi Iskolákéi át leket lépni a polgári iskola megfeleld osztályába Halál a sheriffre!!! Egerben évente átlag harminchatezer ponyva» regény fogyott el, több mint ötezer pengő értékben A fiatalságért, a nemzetért, a jövőért aggódók soha nagyobb öröm­mel nem fogadtak talán kormány­intézkedést, mint a ponyva halálát jelentő miniszteri rendeletet. A za­bolátlanul terjedő, idegeket ölő, ve­szedelmes majmolásra inditó kék, sárga és lila rémségek, hála Isten­nek, eltűnnek a kirakatokból s re­mélhetőleg egy-két nemzedék el is felejti, hogy mit jelenlett & könyv­piacon a Rettenthetetlen Jack, vagy Bili a véreskezű uralma. Kisvárosi utcán a békés polgár megütődve pil­lanthatott a falra, ahol piros ákom- bákkal volt irva, mintha véres kéz­zel rajzolta volna a drága és rokon­szenves gyilkos, aki mellett ezrek és ezrek drukkoltak: Halál a se­riffre!!! Itt díszlik valahol a fel­írás Egerben, egyik mellékutcában s ha jól elgondolkozik a járókelő. A szép'emberben kezdődő új is­kolaév több nagyfontosságú tanügyi újítás bevezetésével kapcsolatos, így a következő iskolaévben való­sítják meg a 8 osztályos elemi nép­iskolát. Legutóbb a kultuszminiszter kör­rendeletét intézett az összes tan­felügyelőségekhez a 8 osztályos ele­mi népiskolákkal kapcsolatban. Ez a körrendelet lehetővé teszi azt, hogy a 8 osztályos elemi népisko­lák utolsó két osztályából a tanulók megfelelő előmenetel esetén átlép­kessenek a polgári iskola megfelelő osztályába, ha előzőleg letették a különbözeti, illetve a felvételi vizs­gát. Ennek a körrendeletnek a gya­korlatban igen nagy jelentősége van, mert a 8 osztályú iskolába iratkozott jó tanulók részére lehe­tővé teszi azt, hogy átiratkozzanak polgári iskolába és ezzel polgári iskolai végzettséget nyerjenek. Ez viszont lehetővé teszi számukra a kereskedelmi iskolába, vagy egyéb felsőbb iskolába való beiratkozást.

Next

/
Thumbnails
Contents