Eger - hetente négyszer, 1942/2
1942-12-18 / 200. szám
2 E G B E 1943. december 18. ben nem lesz képes. Ezért a kormány elhatározta, hogy az utasforgalom szabályozása céljából a budapesti főpályaudvarokról kiinduló gyorsvonatoknál és sebesvonatoknál, valamint a távolsági személyvonatoknál az utazóközönség érdekében a jegykiszolgáltatást a vonatok befogadóképességének határáig korlátozza. December 22-ik napjának 12-ik órájától kezdve január 2-ik napjának 24-ik órájáig bezárólag a fent- említett vonatokat — amelyek részleges jegyzékét a MÁV holnap közzéteszi — Budapestről csakis a MÁV által a menetjegy váltásakor díjmentesen kiszolgáltatandó és át nem ruházható „vonathasználati jegy“ felmutatása mellett lehet igénybevenni. A jegyeket, amelyeket meghatározott napra és vonatra állítanak ki, mint pedig a dijsza- básszerű rendes menetjegyeket a torlódás elkerülése végett a vasút a vonatok indulását megelőzően három nappal kezdik kiszolgáltatni és amikor a vonatok befogadóképességének határáig korlátozott számú „vonathasználati jegy“ elfogy, az ezután jelentkező utas azzal a vonattal már nem utazhatik. Illetékes helyről nyomatékosan felhívják a közönség figyelmét arra, hogy vidéken semmiféle vonathoz nincs szükség „vonathasználati jegyre", úgyszintén Budapesten a helyi vonatokhoz sem; a távolsági vonatok budapesti indulásánál azonban még azoknak az utasoknak is gondoskodnak kell „vonathasználati jegy“ beszerzéséről, akiknek nem kell váltaniok menetjegyet, tehát mindenféle bérletjegyek, hetijegyek, szabadjegyek tulajdonosainak is, mert a karácsonyi időszakban „vonathasználati jegy“ nélkül egyáltalán nem engednek senkit felszállni a kijelölt vonatokra s az utasokat mind a perronoknál, mind a vasúti kocsiknál szigorú ellenőrzésnek vetik majd alá. Az ellenőrzés hatályosabbá tétele érdekében ebben az időszakban nem is adnak ki perronjegyeket. Ezzel az intézkedéssel a kormány elejét kívánja venni a személy- és és üzembiztonságot veszélyeztető túlzsúfoltságnak és az utazóközönség érdekében biztosítani kívánja a megváltott menetjegyek tulajdonosai részére az elutazás lehetőségét. Illetékes helyről kérik a nagyközönség megértését a kényszerintézkedés iránt és felhívják a közönséget, hogy utazásait feltétlenül a legszükségesebb mértékre korlátozza. Tízmillió pengő értékű ruhaanyag a mezőgazdasági munkásság részére Az elmúlt esztendőben a kormány úgynevezett népruházati akciót indított, hogy a nép a mai háborús beszerzési lehetőségek mellett is hozzájuthasson azokhoz a ruhaanyagokhoz, amelyekre a tél folyamán feltétlenül szüksége van. Mint a közellátási minisztérium hivatalos lapja közli, a kormány most & tél beállta előtt a népruházati akciót megismétli és több mint 10 millió pengő értékű olcsó ruhaanyagot bocsát a mezőgazdasági munkásság rendelkezésére az akció révén. Az akció lebonyolítására az illetékes szervek már a legteljesebb mértékben felkészültek és a ruházati anyag szétosztását már meg is kezdték. Az akció célja az, hogy a munkásrétegek a tél folyamán is be tudják szerezni minden nehézség nélkül a szükséges ruházati- és lábbeli cikkeket. Az akció ugyanis kétirányú: biztosítják a mezőgazdasági munkásság téliruhaszükségletét és az úgynevezett munkásbakancsakció keretében pedig a lábbeli szükségletét. A mnkásbakancs akció keretében 300 ezer pár elsőrendű, bőrtalppal készült, békebeli minőségű bakancs kerül kiosztásra, míg a ruházati akció körülbelül 10—12 millió pengő értékű textil- és kötszövött anyagot juttat a magyar mezőgazdasági munkásságnak. Az akció keretében azok a textilanyagok kerülnek forgalomba, a- melyekre a falu népének legnagyobb szüksége van. Ehhez a legmegfelelőbb anyagokat ruházati szakértők meghallgatása után a Textilközpont bizottsága válogatta ki. Ugyanilyen szempontok mellett készítette el a bakkancsokat a Lábbeli Központ is. Az igényléseket vármegyénként a községek elöljárói írják össze, — míg a textilanyegok forgalomba- hozatalára a Textilközpont a kereskedőket és a szövetkezeteket jelölte ki. A készletekből a kereskedők pontosan kiszámítva azt a mennyiséget kapják, amit az illetékes elöljáróságok kértek, úgyhogy egyetlen arasznyi anyag sem mehet veszendőbe. A jogosultak pedig az árut úgy kapják meg, hogy a hatóságok utalványt állítanak ki, amelyekre a kereskedő kiszolgálja a megfelelő árucikket. A hatalmas akció lebonyolításán úgyszólván éjjel-nappal 150 ember dolgozik a budapesti központi szét- osztóban. Innen naponta 8 — 10 ruhával és cipővel teli vagon fut szét az ország minden részébe, hogy karácsonyra a föld dolgozó népe ne maradjon ruha nélkül. Hirdessen az „EGER“-ben Az egri gimnázium ifjúsága ünnepély keretében tisztelgett a zirci apát előtt Eger, december 18. Bensőséges ünnepélyt rendezett az egri ciszterci gimnázium ifjúsága a ciszterci templom orgona- megáldására érkezett dr. Endrédy Vendel zirci apát tiszteletére. Azok után az ünnepségek után, amelyekkel a ciszterci Diákszövetség egri osztálya és a város közönsége ezekben a napokban körülvette a jubiláló Rendet, s amelyek a szeretet és megbecsülés jelei voltak, ez a diákünnepség volt a belső munka ünnepe, az egri gimnázium nevelési bemutatója, mindazoknak az értékeknek összehalmozása, amelyeket a gimnázium tudós és komoly nevelői a fiatal lelkekben alakítanak ki a mindennapok lelkiismeretes fáradozásával. Maga a zirci apát is, aki a város díszközgyűlésén a rend egyszerű, de alázatában is méltó- ságos képviselője volt, itt a diákság melegszívű atyjaként mutatkozott meg. Az ünnepség természetesen felvonultatta a gimnázium legjobb és legszebb teljesítményeit. Az énekkar Rássy Paulin kezében ízléses friss volt és fegyelmezett, kifejezéseiben változatos, az utóbbi évek legjobb munkáját adta. A zenekar Falubíró Győző szándékai szerint a nemes klasszikusok szeretetében tovább fejlődik és ma már egészen finom zenei hatások felidézésére is képes. Vitéz Korponay Lajosnak, az intézet növendékének ügyes és formás ünnepi ódáját Nagy Lajos VIII. o. t. szavalta igen szépen, a rendkívül értékes ünnepi beszédet Molnár József VIII. o. t. mondotta. Leghatásosabb és legforróbb élménye volt az ünnepségnek a szavalókórus, amelyben Ágoston Julián dr. szug- gesztívitása megkapó és megrendítő hanghatásokat hozott ki. Az ünnepség végeztével dr. Endrédy Vendel zirci apát szólt az ifjúsághoz s a háborús idők nagy tanúlságaként a szenvedések és nélkülözések megbecsülésére intette a lelkesen hallgató diáktömegeket. Őszi délután a Don partján (Honvéd haditudósító század. Csontó Menyhért kp. honvéd.) „Ellenség által belátható út. Járművekkel behajtani életveszélyes és tilos.“ — olvasom az egyik keresztútnál a figyelmeztető deszkatáblát. — No mit csinálunk szerkesztő úr? — kérdezi Nemes István tizedes, a gépkocsivezetőm. — Egyelőre csak annyit tudok én is, mint maga, — felelem — de majd csak lesz valahogy. Amott már jön is valaki, hajtson a közelébe, más út után érdeklődöm. — Igenis! — A kocsi feldurrog, megszalad, majd hirtelen lefékez a szemben jövő egyenruha előtt. Akkor látom meg a rendfokozat jelzést. Bemutatkozom. — Darnay Lajos hadapródőrmes- tér. Parancsolj, kérlek. Amikor előadom, hogy én a Donhoz szeretnék jutni, mert úgy tudom, hogy készül valami, de az úton nem tudok tovább menni a kocsival és ő, mint aki a helyi viszonyokkal ismerős, lenne szíves eligazítani engem, nevetve feleli: — Azért mégsem olyan kellemetlen itt a helyzet. Egy kocsira nem szoktak tüzelni az oroszok, bár az is megesik, különben, ha akarod, elmegyek veled azon az úton és majd megmutatom, hogy azután merre tarts. Persze azért: gyalog. Ne kísértsük az Istent. Amíg rátérünk arra a bizonyos „veszélyes“ útra, Darnay Lajos hadapród őrmester elmondja, hogy alig egy hete jöttek erre a szakaszra, itt foglaltak harcállást páncélelhárító ütegeikkel. Lent a Don mellett állandó géppuskatűzben ismételten támadott az orosz és így nekik is minden eshetőségre készen kell állniok. * Bekanyarodunk az úton és derékszögben közeledünk a Donhoz. Még nem látom a folyót, de a túlsó part dombos vidéke előttem van. Egy kilométer lehet a távolság innen. Délutánba hajló napsütésben lépdelünk egymás mellett. A méhek halk zümmögése zsong a baloldali napraforgó táblában. Két fehér lepke pajkoskodik előttünk az úton. — Meleg van, jó lenne megfü- rödni! — Jó bizony! Lelki szemeim előtt megelevenedik Budapest... A Gellért-fürdő, a Palatínus, Rudas ... és sok minden, ami után annyira vágyódik az ember. — Meleg ősz van odahaza is, írják az otthoniak — mondom Dar- naynak. — Három hete alig látott vizet a testem, de porban, sárban azután eleget fürödtünk. A két lepkéhez harmadik társ csatlakozott. Hárman cikáznak a levegőben. Hol magasra csapnak, majd alacsonyra ereszkednek, még utána is kapok az egyiknek ... Eltávolodnak, ismét közelednek . . . Jól érzik magukat, örülnek a késői napfénynek, a melegnek. Tudják ók is, mi a harc? Hogy világégésben vajúdik az ember és az öregjEurópa új rendet szül? — Hová való vagy hadapród úr ? — kérdezem.
