Eger - hetente négyszer, 1942/2
1942-12-12 / 197. szám
2 EGEI? 1942. december 12. mába lépnek a haza védelmében. Az anyaghivatal kiutalta a kért anyagokat s Debrey István saját költségén megvette és két keze munkájával elkészítette a tíz pár csizmát, több, mint másfélezer pengő értékben. Az adományért most meleghangú levélben mondott köszönetét Debrey Istvánnak a 20. könnyű hadosztály parancsnoka. A levél a következőképpen hangzik: Tekintetes Debrey István cipészmester és kijelölt cipőkereskedő úrnak, Eger. Folyó hó 7-én azon célból hozzám juttatott 10 pár zsíros borjú- bőrből készült és fejben báránybéléssel bélelt csizmát, hogy azokat a harctéren küzdő b íjtársainknak adományozza, átvettem. Ezen ritka hazafiúi és bajtársi szereteten alapuló, nemes polgári (Válasz Dulovszky Zoltán Ifjúvezetőnek a Magyar Élet c. lap f. é. XII. 5-i számában megjelent „így győztek a miskolci levente öklözök a hadtest ökölvívó válogató versenyén Egerben“ irt cikkére. Mielőtt a szóban lévő cikk ferde és rosszindulattól nem éppen mentes megállapításaira válaszolnék, meg kell jegyeznem, hogy a levente sport legmagasabb irányítói nagy súlyt fektetnek arra, hogy a levente versenyek a feltétlen sportszerűség jegyében folyjanak. Ez érthető, hiszen ezek a versenyek vannak hivatva az ifjút edzett, kitartó, egyenes és fgerinces férfivá nevelni. De ezek a versenyek szolgálják azt a célt is, hogy az ország különböző vidékeiről összegyűlt leventék komoly, férfias küzdelmekben ismerjék meg egymást s ezálkötelességteljesítésből eredő gazdag adományért fogadja hálás köszöne- temet. Egyben kifejezem mindazon baj társak őszinte köszönetét, akik nemes adományából részesülnek és azok jótékony hatását élvezni fogják. Alkalmat fogok keresni arra, hogy követésre méltó cselekedete minél szélesebb körben tudomásra jusson és így nemes adománya másoknak példát mutatva, buzdításul szolgáljon. Hiszem, ha drága hazánk minden polgára nagylelkű adományának csak töredékével járulna hozzá nemzetünk sorsdöntő küzdelméhez, biztos győzelmünk még előbb s következményeiben még boldogítóbb jövendőhöz juttatná szeretett hazánkat. Adományért még egyszer hálás köszönetét mondok. tál is munkálják a nagy magyar összefogást. A levente versenyeken feltétlenül érvényesülnie kell a baj- társiasságnak. A vereség a leventét nem sújthatja le, csak újabb, fokozott munkára serkentheti. Semmiesetre sem leventeerény a vereséget a győztes ellenfél igazságtalan bemocskolásával, vagy kicsinyítésével enyhíteni. Mikor ezekről a versenyekről kritikát mondunk, szintén a sportszerűség szem előtt tartásával kell azt tennünk és azzal a tudattal, hogy az igazságos, jóindulatú kritikának a leventeügyet, közelebbről a levente sportot kell szolgálnia, Erről feledkezett meg a mi cikkírónk. Most pedig nézzük, mennyiben állják meg helyüket a cikkben tett megállapítások. A rendező egyesület mindent elkövetett, hogy vendégei mindennel meg legyenek elégedve. Ha mégis történtek volna mulasztások, azoknak nem a hanyagság, hanem az elháríthatatlan akadályok voltak okai. Ilyen egyetlen súlyos mulasztás volt cikkírónk szerint, hogy az öltözők nem voltak kellőképen fűtve. Valóban a helyiségek nem voltak túl melegek, de semmiesetre sem voltak olyan hidegek, hogy a rendező egyesületet azzal a váddal illessék, hogy nem volt előzékeny. Nem hihető, hogy az öltözők alacsony hőfoka okozta volna a miskolciak vereségét. Ezután a vád után következik a mérkőzések leirása. Elmondja cikkírónk — nem kis páthosszal — hogyan győzi le döntő fölénnyel Hornyák a salgótarjáni Bodort, hogyan üti ki Szkárosi ugyancsak a tarjáni Tőkést, Nagy az egri Tóthot stb., stb. Szomorú, hogy erről a szebbnél-szebb küzdelmekben bővelkedő versenyről éppen ezeket a selejtező mérkőzéseket tartotta érdemesnek megemlíteni. Azt kell feltételeznem, hogy ifjúvezető testvé- vérünk nem is volt jelen ezen a versenyen, vagy ami valószínűbb, első ízben látott ökölvívást és összetévesztette azt az utcai verekedéssel. Mert ezek a megemlített mérkőzések a döntő szebbnél-szebb küzdelmei mellett valóban annak hatottak. Nem kívánok mélyebben belebocsátkozni a miskolci leventék versenyzésének és tudásának bírálatába, de meg kell jegyeznem, hogy a miskolci ökölvívók a szorítóban sokat engedtek meg maguknak ezen a versenyen. Erről a kiküldött szövetségi bíró'ür volna hivatva bővebben nyilatkozni. Hogy cikkírónk csupán a selejtező néhány mérkőzését emelte ki cikkében, annak megvan a magyarázata. Mert hol voltak már a miskolci győzők a döntő mérkőzéseken? Valljuk be, sokszor kínosan hatott vitéz Sepesy Pál ezr. s. k. wii^iiiPinwwwiiiwiiPmwiwiiwiHWiiiwii^iiiwiiwiwmwnwiiiwiiiXDwiiiiwiixiiiwiiiwiiwiiiN A levente-jelvény kötelez! Az egri orvosi egyetem 1769-1772. II. Irányító feljegyzést találtam az egri Ferencesek házi történetében 1769. novemberéről a 148. lapon. A latinnyelvü följegyzés magyar szövege a következő: „A 4. napon délután a püspök, a kanonok és nagy közönség jelenlétében Marckoltt Ferenc megyei orvos úr magasztaló előadást tartott az orvosi tanfolyam magasztaló rendjéről, amely „die sequente“, vagyis a következő napon — tehát november 5-én nyílik meg az Irgalmas Rend házában. Tíz hallgatója lesz a magyar orvosképző iskolának, kiknek nevei a következők:“ (Sajnos, a névsort elfelejtette beírni.) Meg kell itt jegyeznem, hogy nov. negyediké abban az esztendőben szombatra esett és igy vasárnap — minden valószínűség szerint — csak a Veni Sancte-t tarthatták meg. A megnyitó beszédet, illetve előadást pedig bizonyára csak azért tették negyedikére, mert akkor volt a püspök nevenapja. Az is figyelembe veendő, hogy akkoriban az iskolai év novembertől augusztus végéig tartott s a nagy szünidő szeptember—október volt. így orvosi iskolánk ebben az évben is alkalmazkodott az általános szabályhoz. Markoth doktor előterjesztése szerint csak filozófiát végzett ifjak lehettek hallgatók s azonfelül jóer- kölcsűek s minden tekintetben kifogástalanok. A kor szelleméhez tartozott, hogy a sebészeti szakra beiratkozhattak borbélymesterek és segédek is. Ez természetes, mert abban az időben a felcserek, vagyis tábori orvosok (Feldscherer — tábori ollós) borbélyokból kerültek ki. Még a múlt század harmadik negyedében is nem egy városi tiszti orvos akadt hazánkban, aki tulajdonkép — régi jogon — borbélyból lett seborvos. Azt nem sikerült megállapítanom, hogy vájjon érvényes volt-e orvosi iskolánkra az az 1755-ben kelt kúriai általános szabály, amely a jogakadémiáknál és az egyetemen érvényben volt, hogy t. i. „ ... más, mint nemes, vagy legalább is szab. kir. városi ifjú az intézetbe föl ne vétessék . ..“ Markoth’ tervezete szerint, az orvostan-hallgatókat, a gyógyszerész- és kirurgus-jelölteket öt éven át tartó elméleti és gyakorlati kiképzésben részesítenék. S az orvosi tudományt tanulók az anatómiából az emberi test szerkezetét, szervezetét, összefüggő működését tanulják meg; a vegytanból és növénytanból pedig azokat, amelyeknek tudása a gyakorlatban legfon- fontosabb és leghasznosabb. A tervezet még az iskolai kézikönyveket is megállapítja. És pedig: a) Boerhaave Hermanntól, a ley- deni egyetem akkor leghíresebb tanárától, az „Aphorismi ...“ c. könyvet, mely a betegségek felismeréséről tájékoztatja az orvosokat, tehát tulajdonképen diagnosztika. Egyben a különféle betegségek UamuKuff fa&byveAÚZi bowiAjukurtó Ara P 6-80, az alábbi cégek árusítják; Egri Keresztény Sajtószövetkezet Reskovits Miklós orcellánkereskedés Szombathy Kálmán vaskereskedés Dohánynagytőzsde ILLÉS BÉLA rádióüzlet KLEIN ZOLTÁN Kálíay Zollán-u 4 az egri ökölvívók fölényes technikai tudása ellen a többször meg nem engedett eszközt felhasználó miskolci fiúk vergődése. Ne szégyel- jük levente becsülettel bevallani, hogy szépet, komoly ökölvívást csak és kizárólag az egri fiúktól láttunk. A megsemmisítő győzelem ezt is mindennél jobban bizonyítja. A 8 súlycsoport közül hatot fölényesen nyertek s egyben bírói tévedéssel vesztettek. A miskolciak közül csupán a nehézsúlyú Szlo- szárcsik győzött, akiről még minden bizonnyal hallani fogunk. 1 A cikk végül azzal a mosolyt- keltő megállapítással fejeződik £be, hogy a miskolciak szerencsével a pontversenyt is megnyerhették volna. Ehhez csupán annyit, hogy leventéink igen gyakran mérik ösz- sze erejüket a vezető budapesti egyesületekkel, a minap például a magyar bajnok BESZKÍRT csapatával és minden esetben egyenraugú, komoly ellenfélnek bizonyulnak. Nem hisszük, hogy a miskolci leventék gyógyítására is útmutatást ad. A maga korában szinte egyetlen ilynemű orvosi könyv volt. A másik b) Swieten Gerhard, szintén ley- dení egyetemi tanáré, aki „Com- mentarii . . .“ c. munkájával magyarázta a Boerhaave-féle könyvet és öt kötetben adta ki a betegségek fölismerésére és gyógyítására vonatkozó tudnivalókat. Végül c) Haller Albrecht göttingai egyetemi tanárnak 1743—55-ben megjelent „Bibliotheka“ c. sorozatos munkáját, mely a sebészetre, a növénytanra és a gyakorlati orvostanra vonatkozó korszerű ismereteket adja. Ugyancsak az ő könyve volt, mely a Boerhaave rendszerét ismertette a boncolástanra, növénytanra és sebészetre nézve. Az előadások naponkint reggel félnyolctól kilencig,® délután 2-től 4-ig voltak. De ezenkívül minden hallgatónak joga, sőt kötelessége volt, hogy magánszorgalomból is gyakoroljon az Irgalmasok kórházában, ahol különben az elméleti előadásokat is tartották.
