Eger - hetente négyszer, 1942/2

1942-10-24 / 170. szám

1942. október 24. E G E H 3 puskával lőnek, közben serényen oldozzák kisebb bombáikat. Légvé­delmünk teljes erővel lövi őket. Ugyanekkor „Héjáink“ is rájuk csapnak. Nagy kavarodás keletke­zik odafent. A mérleg nyelve hatal­masat billent. Eszeveszetten mene­külnek a bolsik. Négy gépjük azon­ban itt maradt. 7:0 a javunkra Mire teljes pompájában kisüt a nap, 7:0 arányban áll a mi javunkra a légi harc ... — No most már nyugodtan al- hatunk, — állapítja meg egyik baj­társunk és indul sátra felé. Sátrunkban gondolkozunk a tör­téntek felett, naponkint rögzítjük gondolatainkat, amikor újból fel­hangzik a légi veszélyt jelző szag­gatott sípjel.. . Mit akarnak ezek ? Mindenképpen fekete vasárnapot rendeznek önmaguknak a szovjet­darazsak?! A gondolkozásra azon­ban nem sok idő van. A figyelmez­tető sip sürget.1, Légvédelmi árkunk felé rohanunk és villámgyorsan el­tűnünk . .. Éppen jókor érünk az árokba.— Fürge, villámgyors szovjet gépek húznak el felettünk. Nehéz és köny- nyű géppuskákkal pásztázzák a tá­jat. „Apróbb csomagokat“ osztogat­nak. Ide-oda csapkodnak. Légvédel­mi tüzéreinket keresik ... — Gyor­san találkozunk velük. Egyszerre villannak a légvédelmi gépágyúk és boforsok torkolattüzei. . . Ugyan­akkor a négy szolgálatos vadász is őrült sebességgel csap közéjük. Itt is, amott is megbillen egy-egy szovjetgép. Telitalálattal zuhannak a földre . .. „Héjáink“ két „Messer­schmidt“ képében megerősítést is kapnak. Újult erővel vetik magukat a menekülők elé ... Kergetik, za­varják, szorítják visszafelé az út­jukba került gépeket... Tizennégy ... és a tizenötödik Tán félóráig is eltartott a küz­delem . .. Aggódó lélekkel, az árok mélyéről figyeljük saját vadászain­kat . . . Felujjongunk amikor vil­lámgyorsan visszaszáguldani látjuk mind a hat fehéren csillogó „acél­madarunkat“ . . . Gépeink diadal­masan köröznek felettünk. — Hét szovjetgép roncsa füstöl a környéken. Délután négy órakor 14:0 arány­ban áll a mai légiharc eredménye javunkra. A lelőtt gépek legénysége majd­nem minden esetben kiugrással igye­kezett menteni az életét. Egyetlen pilóta ért épen földet. Soknak egy­általán nem, másoknak rosszul nyílt ki az ernyője, többeké lángot fogott, egyszerre zuhantak le gépeikkel és összetört tagokkal terültek el a földön . .. Az elfogott pilótát gyorsan gép­kocsiba ültetik és kihallgatásra vi­szik. Nem sokat beszél. Egyetlen, de igen igen jelentős „érdekesség“-et mond, azt, hogy a Don túlsó vona­lán, arcvonalunkkal szemben már női zászlóaljakat, ezredeket von össze a szovjet vezetőség. — Fiatal leányokat, asszonyokat küld harcba. Ragyogó arccal jelenti a lég­védelmi hírközpont küldönce: a vá­ros túlsó oldalán tüzelőállásban lévő ütegek közlése szerint egy orosz gép kényszerleszállást vég­zett . . . Épen ért földet... Pilótája és műszerésze menekül az erdő felé, üldözik! e-i ke£yé&e füitoTí 1 tvngsíum KWTO68T ® j Minden kivitelben és erősségben L U S Z TI G-nál kaphatók EGRI KRÓNIKA Régi tisztújítások Egerben Na, most megmntatom, hogyan kelt elfogni egy tolva)t — mondotta a csendőrtiszthelyettes és valóban elfogott egy tolvajt Különös véletlen juttatott kézre egy besurranó cigánylegényt A bűnügyi nyomozások történe­tében szinte páratlannl álló véletlen juttatott a hatóságok kezéfe egy egri besurranó tolvajt. Rácz suha József fiatal cigány­legény az ügy szereplője, aki arról nevezetes, hogy nem lehet a borát megállapítani, mert sem egyházi, sem polgári anyakönyvbe nincs be­vezetve a neve. Talán amolyan országúton született cigánygyerek lehetett, el is felejtették már, mire a legközelebbi faluba értek vele. így történhetett, hogy annak idején senki sem vette tudomásul létezé­sét. Annál jobban tudomást szereztek létéről azok, akiket születése után két évtizeddel felkeresett és elemelte holmijaikat. Afféle besurranó tolvaj Rácz suha József, aki legutóbb Fischer Gyula volt likőrgyárosék lakásán tévedett be fényes nappal. Pár mozdulattal összeszedett néhány ruhadarabot, aranyláncot, miegyebet, gyorsan batyuba kötötte és mint aki jól végezte dolgát, elindult a Bem-téren át a szőlők felé. És most következik az eset mu­latságos, de egyben drámai része is. A Bem-téren ugyanebben az idő­ben csendőrök gyakorlatoztak. A gyakorlatot vezető tiszthelyettes éppen arról magyarázott, hogyan kell igazoltatni a gyanús elemeket, amikor végszóra megjelent a tér szinpadán Rácz Suha József. — Na most megmutatom, hogyan kell elfogni egy tolvajt, — mon­dotta a tiszthelyettes és odalépett a cigánylegényhez, hogy igazoltassa. Amint Rácz látta a helyzetet, azon­nal eldobta a batyut és futásnak eredt. A csendőrök azonban rövi­desen utólérték a szó szoros értel­mében „kapóra“ jött fiatalembert. Rácz suha Józsefet rendőrségi kihallgatása után átkísérték a kir. ügyészség fogházába. Bevezetésképen szükségesnek tar­tom, hogy egyet-mást felidézzek a múltból. Eger, mint tudvalévő, a török kitakarodása után szabadkirályi cí­met kezdett használni s függetlení­tette magát a kettős földesuraság- tól: a püspökségtől és a káptalan­tól. Ebből persze pör lett, mert a két kegyur nem akart engedni a maga jogaiból, amelyek sok évszá­zadra nyúltak vissza. A pörnek vége az lön, hogy Kassán 1695. ja­nuár 4-én Eger város kiküldöttei és Fenessy püspök között egyez­mény (Tranzactio) jött létre, mely 12 pontban foglalta össze a kettős fóldesuraság jogait és a város kö­telességeit. Mivel pedig ezt önma­gára sok tekintetben károsnak tar­totta a város polgársága, meglehe­tős izgatottsággal fogadta. Annyira, hogy Kurz budai adminisztrátor tudomására hozta a püspöknek: nincs abban a helyzetben, hogy a város birtokába beiktassa. Némi huza-vona után végre feb­ruár 16-án pótegyezmíny jött létre Egerben, a kettős fóldesuraság és a város között. E két egyezményből minket ez­úttal a 2. pont érdekel, mely a vá­rosi tisztujítás vonatkozik. E pont értelmében a püspök 3, vagy több polgárt jelöl a bírói tisztségre és a megválasztottat ő erősiti meg. Je­löl pedig a magyar, német és rác lakosok*közül s erre a falakon be­lül lakók különbség nélkül szavaz­nak az Olasz-utca (ma: város III. negyed), Uyváros (ma: a város I. és részben II. negyede) s végül a Szent Miklósváros (ma: város I. és 11. negyed felső része). Szavaz­nak pedig mindazok, akik a város közterheiben résztvesznek. A máso­dik egyezmény 2. pontja ugyanígy intézkedik, csak hangsúlyozza, hogy egy és ugyanazon bíró legyen (unus et idem Judex sit) mindkét várme­gyei rész területén, vagyis a bor­sodi (patak balparti) s a hevesi (jobbparti) része. A tanácsosokra is ugyanígy rendelkezik, mert azok is mindhárom náció köréből választ­hatók a jelölés alapján. S valóban így történtek a jelö­lések évtizedeken keresztül, bár rá­cot sohasem választottak; legfel­jebb tanácsosnak. Választottak pedig a polgárok összesen, vagyis közgyűlésen. En­nek hatáskörébe tartózott a bíró, főjegyző, tanácsosok és még egy pár kisebb tisztviselő választása, a többieket már a tanács választotta.

Next

/
Thumbnails
Contents