Eger - hetente négyszer, 1942/2

1942-10-03 / 156. szám

2 EGER 1942. október 3. harc és küzdelem — kié véres, kié vértelen, de egyformán harc és az mindig nehéz, akármilyen is — kell, nagyon kell az erő és segítség. Ál­landó harcban állunk szinte a nap­palokkal és az éjszakákkal, sze­génységgel é3 betegséggel, halállal és kétségbeeséssel. Eljövünk meghallgatni az Angyal üzenetét, felkészült és várakozó szívvel és igazán meg akarjuk ülni ezt a búcsút megtisztult bensőnk minden buzgalmával. Tudjuk és érezzük: a vezér ünnepe van, hiszen ez a város egyszer Szent Mihályra bízta magát, neki ajánlotta magát és biztosan tudjuk, nem fogunk csa­latkozni, nincs okunk remegni har­cok tüzében sem, ellenséges nehéz­bombázók veszélyes és fekete éj­szakáin sem, mert mi ugyan csak múlandó emberek vagyunk, de őrt áll sorsunk felett egy halhatatlan vezér, egy győzhetetlen vezér, akié mindig — az ő ősi és emlékezetes győzelmi pillanata óta - a döatés> a diadal és az utolsó szó. Malatidesz Mihály. megindultak a borfelajánlások a honuéőek részére Eger, október 3. Néhány nappal ezelőtt adtunk hírt arról a mozgalomról, amelynek meg­indítói elhatározták, hogy bort gyűj­tenek és küldenek a fronton harcoló honvédeknek. A gondolat a Magyar Szőlősgaz­dák és a Hegyközségek Országos Szövetkezetében vetődött fel és ki­vitelét készséggel vállalták a vár­megye hegyközségi tanácsok és az egyes hegyközségek. A híradás és buzdíiás nyomán Egerben is megindultak az adako­zások s máris több felajánlás tör­tént. A felajánlások közül kiemelke­dik Schulcz Ferenc ötven literes, to­vábbá az Angolkisasszonyok 50 li­teres adománya, ezenkívül Varga Miklós egy hektós tétele. Varga Miklós azt is kijelentette, hogy sza­bad választást enged borai közül. Az adakozás tehát megindult és nem kétséges, hogy a most folyó szüret eredményéből tömegesen fog­nak érkezni a felajánlások. Az aján­dékozási szándékot az egri hegy­község irodájában kell bejelenteni. Hogyan ionét halálesetről és születésről a harctéren levőket távirattal értesíteni? Illetékes katonai helyről közük, hogy a közönség részéről mind gyak­rabban keresik fel a katonai szer­veket azzal a kéréssel, hogy a harc téren lévők hogylétéről táviratilag szerezzenek értesülést, vagy hogy részükre hazülról üzeneteket köz­vetítsenek. Ugyancsak sokan próbál­koznak a postahivatalokban tábori postai címekre érdeklődő, vagy más tárgyú táviratokat feladni. Ez az eljárás — az illetékes ka­tonai szervek zaklatásán felül — azért is helytelen, mert egyrészt a harctérre szóló táviratok feladásá­nak módját már ismertették a nagy- közönséggel, azonkívül a sok érdek­lődő kielégítése amúgy is elhárít­hatatlan akadályokba ütközik, más­részt az egyenlő elbánás elvénél fogva kivételezésre senki sem tart­hat számot és így a közönség csak felesleges fáradságot és esetleg költséget okoz magának. A katonai vezetőség mindent el­követ, hogy a kapcsolatot a harc­téren küzdők és itthon lévő hozzá­tartozóik között megkönnyítse, de a korlátolt lehetőségek következté­ben nem tud segítséget nyújtani, különben a katonai érdekek kerül­nének háttérbe. Ezért kénytelen a táviratok tartalmát kizárólag halál­esetek és születések közlésére kor­látozni. Halálos betegség közlése vagy ezzel kapcsolatos szabadság­kérelem, stb. nem képezheti távirat tárgyát, Ilyen táviratot bármely postahi­vatalnál lehet feladni. Szükséges azonban, hogy a harctéren lévő hozzátartozókkal tudatni kívánt ese­mény valódiságát az arra illetékes hatóság (községi vagy városi elöl­járóság, esetleg a helybeli csendőr- őrs) igazolja. A postahivatalok csak­is ilyen módon igazolt táviratokat vehetnek fel. Egyéb tárgyú érdeklődésével és a harctérre szóló sürgős üzenetével forduljon mindenki a már közis­mert és a nagyközönség által ked­velt Vöröskereszt Bajtársi Szolgá­lathoz. A dolog természeténél fogva a m. kir. posta a tábori postai címek­re föladott táviratokén felelősséget nem vállal. (MTI) XIIIKIIIXIIIKIIMIHKIIIXIIIXIIIXIIMIIMWMHMIIMIIMIIMlÍMIIWMMIIMWKWMIIIXIIMIIMIIWIMIi Amikor még Sztálingrád Caricin uolt.. . Sztálin rémuralma a Volga menti városban (1918) A Volga menti erődítmény, Sztá­lin városa körül hetek óta elkese­redett harcok tombolnak. A város a legfőbb bolsevista hatalmasság nevét viseli. Mint tudjuk, korábban Caricinnak hívták Sztálingrádot. Amikor a Kreml jelenlegi ura 1918 nyarán a „bolsevizmus megmentóje- ként“ diadalmasan felvonult, ez a fontos kereskedelmi gócpont Sztálin­grád nevet kapta. Lenin 1918 júniusában két pán­célautóval Caricinba küldötte Sztá­lint. Ekkor még csak a népélelmezési népbiztos szerepét töltötte be. Fel­adata az volt, hogy a cári hadak­kal küzdő vörös csapatok és a moszkvai, valamint leningrádi mun­kásság élelmezésének biztosítására délről megfelelő élelmiszermennyi­séget szállítson fel. Az összekötő utak azonban Caricinen keresztül vezettek. Ha ez a város kiesik a bolsevisták kezéből, uralmuk meg­pecsételődik. Moszkvában az úgynevezett szó- ciálforradalmárok már a bolseviz­mus ellen kezdtek fordulni és a dél­ről észak felé vezető viziutak és vasútvonalak biztonságát veszélyez­tették. A bolsevista csapatok főpa­rancsnoka ezekkel kiegyezett. Az Ural-hegységben ugyancsak ellenséges csapatok álltak és elzár­ták Ázsia és Európa összekötő út­jait. Délről kozák alakulatok és Danikia csapatai vonultak Caricin ellen, míg az angolok Bakunál fész­kelték be magukat. A bolsevisták számára egyetlen mentséget jelen­tett a város megmentése. Elvesz­tése ugyanis északnyugatoroszországi uralmuk bukását is jelentette volna. Ebben a helyzetben küldötte Le­nin legkegyetlenebb elvtársát a déli területekre. Sztálin rövidesen túl is tette magát népélelmezési népbiz­tosi tisztének szoros korlátain. „Min­denkit elbocsátok és megrovásban »részesítek, akinél ennek szükségét látom“ — írja Leninhez címzett je­lentésében. Ezeket az intézkedése­ket elsősorban a város katonai pa­rancsnokságával szemben foganato­sította. Magától értetődik, hogy a Caricinban állomásozó csapattestek, Az egri főkáptalan mint a megyés püspökök iskolája. Most, hogy XII. Pius pápa váci püspökké nevezte ki Pétery József dr. egri prépost-plébános, kanonokot, érdekes egy pillantást vetni az el­múlt századokra: kik jutottak Eger­ből s illetve az egri főkáptalan tag­jai közül egyházmegyék élére, mint azok kormányzó püspökei, vagy érsekei. Előre bocsátom, hogy csak az 1700. évtől adom az alábbi névsort, mert hiszen az azt megelőző idők nem alkalmasak arra, hogy főkáptala­nunk színvonalát ezekből a kitün­tetésekből állapítsuk meg. Adataim csak a nevekre és az elért méltó­ságokra vonatkoznak, mert lapunk­nak sem terjedelme, sem pedig irá­nya nem engedi, hogy a részletek­re kitérjek. Tehát: 1. Barkóczy Ferenc gróf.. Eger­ben volt kanonok-plébános és az Erdődy Gábor Antal egri püspök halála után 1745-ben egri püspök, majd 1761. május 12-én esztergomi érsek. 1765. május 18-án halt meg Pozsonyban 55 éves korában. 2. Barkóczy László báró 1829- ben lett egri kanonok s 1837. jan. 13-án székesfehérvári püspök. Meg­halt 56 éves korában, 1847. dec. 13-án Pozsonyban, ahová az ország­gyűlésre utazott. 3. Batthyán Ignác gróf 1773- ban lett egri kanonok, majd 1780. aug. 28-án 'lett erdélyi püspök. Meghalt 1798. nov. 17-én Kolozs­várott. Nagy püspökének, Ester­házy Károly grófnak nyomdokai­ban járt és csillagásztornyot emelt Gyulafehérvárott, valamint 18 ezer kötetes könyvtárt, amelyben leg­utóbb megtalálták a harmadik leg­régibb nyelvemlékünket, a „Gyula- fehérvári Glosszá“-kat. 4. Bémer László báró. Született 1784. ápr. 18. Egri kanonok és 1843-ban nagyváradi püspök. Mi­vel egyik országgyűlésen 1849-ben részt vett, 1850. március 4-én fel­ségsértésért halálra Ítélték, de ke­gyelmet nyert oly kikötésssel, hogy egy osztrák kolostorba vonul és le­mond a püspökségről. Tíz év múlva hazajöhetett s Ungvárott hamaro­san meghalt 1862. nov. 2-án 78 éves korában. 5. Csáky Imre gróf. Már 1693- ban egri kanonok; 1702. dec. 10. nagyváradi püspök, majd 1710. jun. 1. kalocsai érsek és 1717. júl. 12. bíbornok.Meghalt Nagyváradon 1732. aug. 28-án. 6. Dessewffy Sándor szül. 1834. jún. 3. Egri papnövendék volt s 30 éves korában a pesti középponti papnevelő tanúim, felügyelője, egy­úttal egyetemi h. tanár. 1866. egri jogakadémiai igazgató, majd a kas­sai püspök titkára s 1890, jan. 4-én Csanádi püspök. Meghalt 1907. dec. 5. Budapesten. 7. Fischer István báró született 1754-ben. 1784-ben egri kanonok, majd 1804. aug. 20-án az első szat­mári püspök, 1807. szept. 18-án egri érsek. 1809-től 1819-ig ürese­désben volt a prímási szék s ez idő alatt az ország egyházi ügyei­ben neki jutott a legfőbb, a vezető szerep. Meghalt 1822. júl. 4-én. 8. Gusztinyi János egri kanonok. 1763. nov. 18-án nyitrai püspök. Meghalt 1770-ben. 9. Hám János szül. 1781. jan. 5. 1810. táján egri kanonok, majd 1828. szatmári püspök. V. Ferdi­nand 1847. jún. 25-én esztergomi hercegprímássá nevezte ki, de szé­két el sem foglalta s 1849. júl. 14-én lemondott e magas méltóság­ról. Meghalt Szatmárt 1857, dec. 30-án. 10. Ipolyi Arnold szül. 1823. okt. 20. 1863-ban lett egri kanonok. 1871. szept. 23. besztercebányai. 1868. febr. 18. nagyváradi püspök, még ugyanabban az évben dec. 2-án hirtelen meghalt. 11. Kovács Flórián szül. 1754. máj. 4-én. Egri líceumi tanár és 1804. nov. 24-én első szatmári nagy­prépost. 1821. dec. 18-án szatmári püsjJÖk. Meghalt 1825. dec. 11-én Szatmárt. 12. Lonovics József szül. 1793. jan. 31. 1829-ben egri kanonok. 1834. márc. 9-én Csanádi püspök s

Next

/
Thumbnails
Contents