Eger - hetente négyszer, 1942/2
1942-09-26 / 152. szám
2 EGER 1942. szeptember 26. legitő, vesemelegítő, fülvédő, nyaksál, takaró, meleg sapka, kucsma, vagy liósapka, csizma, cipő. Egyéb dolgokat, élelmiszert a csomagban elhelyezni nem szabad, valamint nem küldhetők levelek sem. 6. A csomagok burkolata egy zsák, vagy tartós vászon lehet, amelyet az ellenőrzés után be kell varrni. 7. A csomagok felső sűlyhatára 10 kg. 8. A csomagok feladásánál a tábori postai díjszabást alkalmazzák. 9. A csomagnál a címmegjelölés olvasható módon történjék, Valahol a csendes Don mellett, 1942. augusztus SÍ. A kommunizmus kollektivizálta nemcsak a nagybirtokot, hanem a kis parasztgazdaságokat is. Egy-egy területet — néhány száz hold mezőgazdasági terület — kolchozba gyűjtött parasztokkal műveltették. Ez a rendszer azonban merőben különbözik a parasztszövetkezetek, vagy Bauernbundok gazdálkodási rendszerétől, mert ott a közösen művelt föld terményei is közös tulajdont képeznek, illetve a földtulajdon nagysága és a közösségben teljesített munka értéke szerint osztják meg a terményeket, vagy azok értékét a szövetkezet tagjai között, ezzel szemben a kommunista kolchozban a paraszt verejtékes egész évi munkájáért csak annyit kapott a terményekből, amennyit a szovjet terménygyüjtő kiküldöttje éppen meghagyott neki. A kolchozok parasztjai a világ legnyomorultabb proletárjaivá süllyedtek. A szovjet termelési biztossága a mert csak így biztosítható, hogy ép állapotban kerülnek a csomagok a címzetthez. A tábori postacsomagok feladása teljesen független a nemrég bevezetett bélyegjegyes egy kg.-os tábori postacsomagok forgalmától. A téli óvócikk-csomag feladásához tehát tábori postai bélyegjegy sem kell. A visszaküldött rózsaszínű tábori levelezőlap kizárólag a téli óvócikk tartalmú csomag egyszeri feladására szól. (MTI). terület nagysága szerint a vetés után megállapította, hogy mennyit kell kihoznia az egyes vetések tábláiból. Az aratás és cséplés után egyszerűen követelte a kolchoztól a beszolgáltatásra kiírt mennyiséget. Ha az előírt, vagy kivetett mennyiség lemérése után maradt valami a parasztnak, akkor szerencsés volt. Ha pedig nem telt ki a termésből a kivetett mennyiség, akkor elvitték a megfogható egész termést, azonkívül pedig súlyosan megbüntették a termelő parasztot, mégpedig pénzbüntetésre, annak a terményértéknek a többszörösére, rendszerint tízszeresére, amit nem tudott beszolgáltatni. Ilyen körülmények között a paraszt éhezett, nélkülözött, rongyosan járt, neki csak dolgozni volt joga egész esztendőn át, de munkájának gyümölcsét nem élvezhette. A szovjet ellenben igen jól járt a kolcho- zokka), dömping áron vihette a búzát külföldre, szerezhetett érte valutát, vagy iparcikket a fegyverkezéshez. A szovjet ugyanis mindent a fegyverkezésre fordított. A szovjetállam minden polgárának verejtékes munkáját és a mérhetetlen föld megművelt részének minden termését fegyverkezésre áldozták, hogy az első kínálkozó alkalommal megindulhasson a vörös hadsereg és kitűzhesse a sarló és kalapács vörös zászlóját egész Európában. A nagy vörös támadást idejében megakadályozta Németország, mikor 1941. júliusában megindította győzelmes seregeit az Európa ellen felvonult vörös áradattal szemben és megkezdte mai háborúnkat a kereszténység és az európaikultúra védelmében. Éppen ezért, bármilyen áldozatot hozunk, bármilyen messze is folyik ez a háború hazánk határaitól, mi itt a németekkel és szövetségeseinkkel együtt Magyarország határait is védjük és nemzetünket, családjainkat, fiainkat, leányainkat, apáinkat és anyáinkat, az egész, drága szép országunkat mentjük meg attól a szörnyű állapottól, amit itt saját szemeinkkel megdöbbenve tapasztaltunk a szovjet „paradicsomában.“ Jellemző a szovjet mezőgazdálkodására a «Sztalin-vetés.» így nevezi a magyar baka és az orosz paraszt azokat az irdatlan területeket, amelyeket a tavaly még el nem foglalt szovjetföldön találunk. Két-háromszáz kilométernyire a tavalyi arcvonal mögött, erre kelet felé, óriási területű szántóföldek hevernek megműveletleniil. Három éve csak dudva nő benne, de ez aztán annyira megnőtt, hogy másfél méter, két méter magas giz-gaz borítja négyzetkilométereken át a mi bácskai földünkhöz hasonló, áldott, termékeny talajt. Nem mondhatják, hogy a front miatt nem vetettek itt. Csak a fejetlenség, rendetlenség és a kommunista nemtörődömség lehet az oka, hogy ekkora hatalmas termőterületeket évek óta parlagon hagytak az éhező szovjetállam mezőgazdaságában. Messziről egy-egy tanyagazdasághoz hasonlít a kolchoz központja. Két-három hosszú lakóház mellett ugyancsak hosszú istállóépítmények, juh-aklok, méhesek láthatók és csűrök, szérűk a gépek, traktorok részére. Rengeteg traktort gyártott a szovjet. Békében mezőgazdasági munkára, ekevontatásra; háborúban ágyúk vontatására szánta a traktorokat. Többnyire Sztalinec, azaz kis Sztálin a neve ezeknek a traktoroknak. A gépek elhelyezésénél is a szovjetgondatlanság, lustaság, tehetetlenség figyelhető meg. Beállították a drága gépeket, de megfelelő téli elhelyezéséről megfeledkeztek. Elképzelhető, mit rongál a gépeken szabad ég alatt a negyven fokos hideg, s a téli bőséges havazás. A kép, amit a szovjet gazdálkodásáról magunknak alkotunk, egyetlen szóval úgy jellemezhető, hogy pocsék. Kezemben van, most kezdtem olvasni egy Em. Jaroszlávszkij nevű „fótovaris“-nak 1930-ban Moszkvában kiadott, „A kommunisták és a vallás“ c. könyvét. Ez a hivatalos röpirat az úgynevezett „Harcos istentagadók“ szövetségének kiadványa. Ebben olvastam többek között a gőgös megállapítást, hogy a kolchoz a szárazság, a jégverés, az árvíz és más elemi csapások idején már nem megy a paphoz, hogy Isten segítségéért imádkozzék, a kolchoz a proletáriátusnál és a természetnél talál segítséget. Harangok helyett a szovjet falvaiban a traktorok dübörögnek, az istentagadás, a vallástalanság, az istentelenek oroszul: „bezbozsnyikok“, propagandája és terrorja mellett TÁBORI levelek A felszabadított orosz földről Hogyan élt a szoujet fölöműues Nyizsnyay Gusztáv. — Született Egerben, 1829. október 17-én — meghalt Hódmezővásárhelyen 1882. jan. 7-ón. Városunkban kevesen tudnak erről az érdekes és értékes magyarról, aki pedig itt született a „Hangya“ Kossuth-téri házában. Édesatyja a régi jó világ gombkötő mestere, szerény viszonyok között élő polgár volt. Mint az egri ciszterci gimnázium tanulója kitűnt gyönyörű hangjával s Pyrker érsek Kassára küldötte, hogy zenei képességeit fejleszthesse. Nem is csoda, mert már 13 éves korában írta egy akkoriban kedves dalát, amely így kezdődik: Hóka lovam kicsapom a tilosba ... Sajnos, pártfogója, aki annyi magyar tehetségen segített, meghalt és ő nem folytathatta zenei tanulmányait. De éppen akkor kezdődött a magyar szabadságharc s Nyizs- nyay is katonának állott. Mint hidász katonáskodott 1848. jún. 18-tól a világosi fegyverletételig. Ekkor kezdődött bujdosása és 1852-ig élt különféle álnév alatt különösen Szabolcsban, ahol kedvence lett az úri társaságoknak gyönyörű hangja, eredeti magyar nótái és rendkívül finom kedélye révén. Ekkor vette föl a művészetben ismert nevét is, mert eredetileg Nyizsnyánszkynak hívták. 1852-től, amikor egy kissé engedett a feszültség, Reményi Edével és Lonovicsné Hollóssy Kornéliával hangverseny-köruton járta az országot. Mindenütt saját szerzeményeit énekelte és gitárral kisérte, amit akkor hangorának keresztelt el a nyelvújító irányzat. Egerben, mint a „Családi Kör“ c. lapban olvastam, 1861. november 15-én egyedül hangversenyzett a létesítendő kisdedóvó javára. Póka Sándor tekintélyes és vagyonos ügyvéd özvegyét vette feleségül, akinek négy gyermeke volt. Szabolcsi bujdosása után ugyanis Makóra került s ott volt a megyei szolgálatban. Onnét Hódmezővásárhelyre költözött a hivatala s vele- együtt ő is. Mikor a megyei székhelyet Szentesre helyezték át, odament lakni és nyugdíjaztatásáig ott tartózkodott. Közben, — mivel Hódmezővásárhelyen csak négyosztályú gimnázium volt, — motoha gyermekei kedvéért Nagykőrösre ment lakni. Ott iskoláztatta őket. Majd visszakerült régi lakóhelyére s szegényen halt meg. Már Nagykőrösön megalapította az ottani dalárdát, majd Hódmezővásárhelyen is. Omaga volt a karmesterük és sok diadalt aratott dalosaival, akik rajongásig szerették. Ennek tulajdonítható, hogy halála után Endrey Gyula, aki több évig volt egri jogász és szerkesztője „Füllentő “című élclapunknak indítványára szobrot emeltek] Nyizsnyay Gusztávnak a nyári színkör előtti parkban. A szobrot, amely azóta naggyá lett művészünk, Pásztor János alkotása, 1900. október 7-én leplezték le országos ünnepség keretében. Az alkalmi ódát Pősa Lajos írta és szavalta el. Aznap este hangverseny volt a színkörben, amelyen tisztán Nyizsnyay alkotásai kerültek műsorrra. 1929-ben a magyarországi Munkásdalárdák áldoztak kegyelettel az ő emlékének, születése 100. évfordulója alkalmából, maga Hódmezővásárhely közönsége pedig dec. 14-én ünnepelt ez alkalomból. Városunknak a Nyizsnyay Gusztávra való emlékezésből annyi jutott, hogy leleplezése alkalmával díszes koszorút küldött a szoborra, amelyet Endrey Gyula hódmezővásárhelyi képviselő és lapszerkesztő helyezett el a talapzatra. Egernek eddigi mulasztását most akarja jóvá tenni az Egri Hangya Szövetkezet, amennyiben emléktáblát helyeztet el székházára s megörökíti rajta azt a tényt, hogy abban a házban született az elnyomatás korának utolsó vándordalosa. Evvel a nemes áldozatkészségével is igazolja a „Hangya“ egri vezetősége, hogy nem csupán köz- gazdasági téren tart fenn kapcsolatot Egerrel, hanem szívvel-lélekkel egri és finom érzékkel tüntet egri volta mellett, midőn ezt az emléktáblát elkészítteti. Régi adósságunkat törleszti evvel, mert Egernek ez a szülötte
