Eger - hetente négyszer, 1942/2

1942-09-26 / 152. szám

1942. szeptember 26. EGER 3 elterjedt a falvakban, megszabadult s felszabadult a/nép az istenhit és a valláserkölcs rabságából. így di­csekszik Jaroszlávszkij „elvtárs“ könyve. Ellenben én láttam ezt a „felszabadult" népet egyszer a légi­támadás pokoli éjszakáján, amikor velünk együtt saját városát és saját népét bombázta gyilkosán a szovjet légi hadereje. A kis pincében, amely óvóhelyül szolgált a légitámadás első hullámainál, az orosz lakosság­ból is bemenekült néhány férfi és nő. Amikor a nagy bombák százai süvítettek és hullottak fejünk fe­lett és egyetlen szörnyű óra alatt kétszázszor is számolnunk kellett a halállal, bizony a „bezbozsnyikok“ is elővették lelkűkből a régi jó imádságot, amit anyáik és apáik ajkáról hallottak valamikor és jaj­gatva, bűnbánattal esdekeltek a jó Istenhez irgalomért, kegyelemért, életért. Azóta vasárnaponként töme­gesen járnak az oroszok is omla­dozó falű, s eddig mozinak hasz­nált templomnkba. Egy német százados, aki a túl­oldali dombról szemlélte a város ellen intézett légitámadást, csodál­kozva kérdezte, hogy miképpen ma­radtam életben. Örömmel mondtam neki, hogy még csak veszteségünk sem volt az eszeveszett bombázás­nál. A német kamerád szörnyűköd- ve jegyezte meg: Olyan volt a vá­ros képe a bombázás éjszakáján, hogy Szodoma és Gomorrha pusz­tulása sem lehetett borzalmasabb. Ügy látszott innen, hogy egyetlen ember sem maradhat önök közül életben. Sok bombázást átéltem már, de ennek az egynek nyomait még most is érzem lelkemben és idegeimben. A kommunisták istentelen és vallás- ellenes propagandájáról pedig lát­tam, hogy hatása csak addig tart a lelkeken, míg komoly életvesze­delembe nem jut az ember. n. r. Hétfőtől kezdve ismét megváltozik a rádió napi műsora Nemrégiben közöltünk híreket a rádió műsoráben történt változások­ról. Ezek a változások a napi hírek közlésében jelentkeztek. Szeptember 28-tól, hétfőtől kezd­ve űjabb jelentős változás követke­zik be a rádió műsorszórásában. Ettől a naptól kezdve jelentősen kibővül a változatlanul 208.6 mé­teres hullámhosszon működő Kassa műsora, még pedig oly módon, hogy délután 5 óráig Kassa saját önálló műsorát adja, 5 órától kezdve pe­dig egy Budapestről közvetített vál­tozatos műsort. Ezt a műsort köz­vetíti majd ugyancsak szeptember 28-tól kezve e napon újra megin­duló Budapest II. adóállomás is. Budapest II. szeptember 28-tól te­hát ismét működik, mégpedig az eddigitől eltérő új 288.6 méteres hullámhosszon. Felhívjuk olvasóink figyelmét az ország területén működő közvetítő adóállomásokra is. Ezek az adó­állomások nemcsak az illető vá­rosban, hanem annak környékén is jóminőségű rádióvételt biztosí­tanak. Különösképpen a rádió hall­gatósága ezeknek az adóállomások­nak mindeddig kevesebb figyelmet szentelt, mint amilyent megérde­melnek. Ezek az állomások pusztán azt a célt szolgálták eddig is, hogy a különböző műszaki okokból eset­leg rosszabb vételi lehetőségű terü­ODOL fogpéppel kell fogaikat ápolni. Ai ODOL fogpép megőrzi a fogak szépségét és egészségét. fog pép MAGYARORSZÁGI ODOLMÜVEK R. T. BUDAPEST irwmnrnrrrrrrvfrrfrrr,“^,^,,>t—>té^t“^>il^>>t^>tt^>>t^>><^Étt^tt>^>>l^>>>^l>>—>ll^,l>^>>l^>l>—1mm* leteken biztosítsák Budapest I. adó­állomás műsorának üzembiztos vé­telét, kisebb teljesítményű, sőt de­tektoros készülékekkel is. Kassa adóállomása 208.6 méte­ren sugároz műsort s mint fentebb említettük 28-tól kezdve ez a mű­sor délután 5 órától egy Budapest­ről közvetített színes és változatos műsorral még bővül is, azonkívül, hogy ugyancsak szeptember 28-tól Budapest II. is ad majd újra mű­sort, de nem az eddigi hullámhosz- szán, hanem 288.6 méterem. Budapest I. műsorát adja egész nap Magyaróvár, amelynek adó­állomása a 227.1 méteres hullám­hosszon működik. Ugyancsak Buda­pest I. műsorát sugározza egész nap Pécs 204.8 méteren, Kolozsvár valóban megérdemli a méltánylást, az emlékezést és megörökítést. Nyizsnyay Gusztáv ugyanis nem oly vándordalos volt, aki üzletnek tekintette ezt a fáradságos és ál­dozatos, önként vállalt munkát, ha­nem belső lelki kényszer hajtotta akkor, midőn a szabadságharc bu­kása után egyre-másra írta szebb- nél-szebb dalait és vitte szerte a hazában a jobb jövőbe vetett re­ményt, buzdította a csüggedőket. Mikor a nemzet élőhalottnak tet­szett: akkor következett az ő misz- sziója, hogy költészete zománcával megaranyozza nemzete életét. E korabeli énekei, dalai felséges kor­történetet adnak . . . S mikor a virradás bekövetkezett a nemzet életében, a nemzet dalosának ju­talma szerény . . . írnoki állás lett. Igaz, az anyagi jólét és jutalma­zás messze elkerülte Nyizsnyayt. de azért sorsára soha nem panasz­kodott. Az is igaz viszont, hogy a telekkönyvi munka egyáltalán nem volt alkalmas arra, hogy zeneszer­zői zseniét táplálja. . . . A tehetség azonban minden kö­rülmények között tehetség marad és nem tud nyugodni. Költött ak­kor is, ha társaságban szórakozott; költött, ha otthon pengette gitár­ját, vagy gyönyörűséggel futottak újjai a zongora billentyűin. Félrevonulva pengette a húrokat és dúdolta ujabbnál-ujabb dalait, me­lyek azután hamarosan közismertté lőnek s szállottak szerte, mint ta­vasszal az ákácillat. Társaságban csak elővett egy darabka papirost, meghúzta az öt párhuzamos víz­szintest és rajzolta sebtiben a hang­jegyeket, míg pár perc alatt kész lett az új nóta, melyet hamarosan még ott a [helyszínen megtanultak barátai s másnap, — harmadnap már egész Hódmezővásárhely, majd egy hét alatt a tanyák is dalolták... Mintegy 70— 80-ra tehető azok­nak a dalainak száma, amelyek fönnmaradtak, de számtalan darab­jának értékes motívumait használ­ták fel más dalköltők anélkül, hogy a forrást megemlítették volna. Ter­mékenységére jellemző, hogy pél­dául 1853. november 12-én két dala született a szöveggel együtt. Az egyik az volt: „Hej szegedi szép csaplárné .. .!“, a másik pedig: „Gyű, te Betyár, szállj el velem, Míg a rózsám fel nem lelem . .. Ha fellelem, megölelem S csókban fürdik meg a lelkem. Sárga levél hull a fáról, El kell mennem a gulyámtól 1 El kell mennem, vár a rózsám, Bármi messze lakik hozzám ...“ Csak még egy kedves dalát, amely a pillanatok hatása alatt született: „Ne haragudj, kedves anyjuk, ha látod. Hogy az egri bor egy kissé megártott Hiszen te is oka vagy mámoromnak, Mert szemeid szépen reám ragyognak..." A híres-neves vásárhelyi Béla cigány legkedvesebb hallgató da­rabja ez volt Nyizsnyay tói: „Meg-meglopom tekinteted, kedvesem, Oh mért is vagy tiltott virág énnekem.“ Nagyértékűek azonban azok a dalok, amelyek a honfi szívek bá­natát visszhangozzák. Ezek között még ma is széltében ismert az, amelyet a forradalmár Sárossy Gyula „Ingeborg születése napján“ c. versére írt s melynek röfrénje: „Szegény anyám, ha tudta volna, Dehogy szült volna engemet.. .“ Még kedvesebb volt a ,Jrlohácsi koldtis“ című vers dallama. De végeszakadatlan lenne, ha mindazt a gyönyörűséges nótát fel­sorolnám, aminek töredékei is csak itt-ott maradtak reánk, de amelyek mind-mind a színtiszta magyar lel­ket sugározzák, amint ahogy be is vette a magyar lélek: a magáénak vallotta... és népdalnak minősí­tette. Szóval: igaza volt Pósa Lajos­nak, midőn a Nyizsnyay szobrának leleplezése alkalmával szavalta: „ ... Dalol a nagy éjben születő hajnalról, Bémes sötétségben fényes virradatról, Csüggedő nemzetnek reményt zengedezve, Iratos balzsamot hullat a sebekre. Te vagy az, Nyizsnyay! Te voltál, Te voltál! Könnyedet itta be a rombadőlt oltár! Mikor a magyarnak sírni sem volt szabad; Te a szabadságot elsirattad magad. C8illagtalan éjbe csillagot is dobtál, Dermedt szív melegült lángszító dalodnál. Zöld gallyat ültettél sivatag pusztába, Szép sudárba szökkent.., nőtt, nőtt koronája. Isten szólalt meg hegedőd szavában: „Honszerető nemzet nem lehet hazátlan, Csak aki a zsarnok talpnyaló szolgája, Csak annak veszett el független hazája!“ Áldott légy magyar nép vándor hegedőse! Isten muzsikája, hajnal pengetöje! Ringassa nevedet az örök hír szárnya! Zengő dal övezze s szabadság virága! Breznay Imre.

Next

/
Thumbnails
Contents