Eger - hetente négyszer, 1942/2

1942-09-19 / 148. szám

4 EGER 1942. szeptember 19. fl kalap története — a uilög egyetlen kalapmúzeumának tükrében A tojás és burgonya Egerben érvényes új árai Lausitz kerületben, Berlin dél­keleti irányában fekszik a kis Gu­ben nevű városka. A szorgalmas és munkás város tisztes kalapkészitő céhe már régi idők óta közismert és ez a város szállítja a világ min­den részébe már ősidők óta a szőr­ből és a gyapjúból készült legkü­lönbözőbb formájú kalapokat. Kez­detben kis kéziipari üzemek foglal­koztak az emberi koponyatető vé­delmi berendezéseivel, ma már a legkülönbözőbb fejfedők elkészíté­sére 12.000 munkást foglalkoztató gyárak alakultak. Ahol a kalapkészités ilyen mély hagyományokból táplálkozik, ahol ez a nemes hivatás ilyen erős céh­tudatból fakad, ott természetes fo­lyamatnak tekinthetjük azt, hogy tudományos alapon foglalkoznak a kalap művészettörtéuelmi jelentősé­gével. Itt rakták le a kalapmüves- ség tudományos ápolására és meg­örökítésére hivatott és az egész vi­lágon egyedül álló kalapmúzeum alapjait is. Itt Gubenben van a vi­lág első és egyetlen kalapmúzeuma. A múzeumban láthatjuk, hogy az ősember fejfödői a dél- és közép­amerikai négereknek és rézbőrű in­diánoknak hársból és szalmából fo­nott „napernyői“, a préri indiánok bivalyszarvból készített fejlábasai, a Gilbert indiánoknak tengeri disz­nók bőréből készült sisakszerű fej­fedői és az északi jegestenger vi­dékeinek hideg ellen védő szőrme- kucsmái a középkor sokszor esetlen kalapformáin keresztül, hogyan fej­lődtek a ma szőrből és gyapjúból készült kalapjaivá. Már a régi görög és római fér­fiak is hordtak kalapot. A magas kerek formájú és keskeny karimájú kalapot „pilosnak“, a széles kari­májú és lapos tetejűt pedig „peta- sosnak“ nevezték. Ezek hátsó ré­széről gyakran zsinórok lógtak le. A régi germánoknál férfiak és nők is hordtak már a középkor elején fejfedőt, amely eredetileg hegyes csúcsban végződött, majd ezeket a szalmából és a nemezből készült hol magas, hol lapos kalapok vál­tották fel. A XVI. század első felében a „barett“, a második felében pedig a karimátlan magas spanyol kalap uralkodott. A zsidók már a XII. században viseltek kalapot, amely feltűnően csúcsosodott ki és amelye­ket többnyire már a zsidókat ak­kor megjelölő sárga színben gyár­tottak. A XVII. század második felében indult el a három árbócos, illetve a háromszögletű kalap hódító útjára, hogy majdnem egy teljes évszázadon keresztül határozza meg a jólnevelt férfiak kalapdivat irá­nyát. A XVIII. században lépett porondra a kétcsúcsú, ma is diva­tos kalapforma. Az 1790 körüli évekre tehetjük a magastetejű kerek kalaptípus szü­letési idejét, erre az időre esik a cilinder megjelenése is. Ezt az elő­kelőséget jelentő fejfedőt a francia forradalom vívmányának tekinthet­jük és a keménykalap politikai hi­vatást töltött be akkor azzal, hogy a fennálló társadalmi különbsége­ket külső formában is eltüntesse. Amikor Londonban az első angol a nagy nyilvánosság előtt cilinderrel a fején megjelent, a tömeg ezen annyira felháborodott,, hogy a me­rész vállalkozót meg akarta „lin­cselni“. A hatóságok általános köz­érzés elleni cselekedetnek minősí­tették a cilinder viselését és abban az időben számos keménykalap- tulajdonost le is tartóztattak. De mégis ez a kalap meghódította az egész világot és az elegáns férfi öltözékének elengethetetlen tarto­zékát jelenti még ma is. Ma általá­ban szőrből és gyapjúból készült kényelmes és könnyű kalapokat viselünk, amely, habár nem is olyan reprezentábilis külszínt köl­csönöznek, de mégis csinosítják ru­házatunkat. Korunkban számos feltaláló új konstrukciókkal lepte meg a vilá­got. Ezek a feltalálók azt hiszik, hogy a kalap divatterületére is be kell hatolniok, mintha itt is sok reformra volna szükség. A való­ságban azonban a technika korában gyártott új kalapmodelleket nem nekünk rendes fejű embereknek tervezték, hanem többnyire a „lágy- fejűeknek“. Ebben a kis múzeumban egymás mellett sorakoznak fel a gépesített kalaptípusok. Külön ki kell emelnünk az elektromos kala­pot. Kis zsebelem szolgáltatja az áramot, amely egyben meleget ter­mel. Itt láthatjuk a múzeum egyik legérdekesebb darabját a napos idő­ben kalap, esőben pedig esernyő rendeltetésű kalapóriást. Szükség esetén egyetlen gombnyomással ki­tárul felettünk az esernyő. De gyártottak már fából is kalapot, pl. Mahsgóni fából is. Az egzótikus kalapok egyik cseu- des zugában húzódnak meg a ma­gyar pásztorok, juhászok és bojtá­rok süvegei. Valamikor a kalap ‘formájából és színéből az emberek egész belső jellemét és politikai magatartását megismerhettük. A kalap formája és színe egy meghatározott világot jelentett egykor, ma pedig mind inkább veszít ebből a jelentőségből és a szükséges] ruhadarabok színvo­nalára süllyed le lassan. A politika ismét rányomja bélyegét a kalapra, de nem abban az értelemben, mint régen, hanem azzal, hogy valami­kor megsüvegeltük azt, akit meg akartunk tisztelni, ma pedig szá­mos európai országban a kalap fej­fedő marad és felemelt jobbkarral köszöntik egymást az emberek. Hirdetésével célt ér, ha az »Eger» napilapban hirdet. A közellátási miniszter legutóbb megjelent rendelete alapján szep­tember 16-tól kezdve a következő tojás- és burgonya-árak léptek élet­be Egerben. Tojás: Termelői ár az ország egész te­rületén 3 40 P/kg. Termelő által piacon vagy házhozszállítva történő eladásnál viszonteladóval szemben 347 P/kg., fogyasztóval szemben 3‘50 P/kg. Kereskedő (kofa) által történő eladásnál viszonteladóval szemben 3'50 P/kg., fogyasztóval szemben 3‘70 P/kg. Darabonkénti A közellátási Értesítő írja: A háborús magyar kőzellátás egyik legérdekesebb butatóeredmé- nyeit mutatták be & napokban a közellátás kísérleti mintakonyháján: a margarinnal és napraforgóolajjal főzött, sütött különböző ételeket. A nagyközönség egy része az ilyen hirek hallatára bizonyosan azt mondja: — Szóval, most jön a margarin és a napraforgóolaj, zsír az nem lesz . . . Tagadhatatlanul kényelmesebb do­log volna a háborút végigküzdeni és megnyerni a disznótoros vacso­rákkal, hurka, kolbász, pecsenye, töpörtyű, töltöttkáposzta mellett. A háború megnyerése az erő beosztá­sától függ elsősorban, ha egyesek feldisznótoroznák a zsírkészletet, mindenkinek nem jutna. De nem csupán kötelező közellátási gondos­kodás parancsolja a zsírral való észszerű takarékoskodást, hanem az JVÍi a boldogság Magadért, másokért minél több jót tegyél A földi életnek igaz boldogsága. Mond Arisztotelész: nem más mint az erény. Az öreg Sokrátes híven önmagához Bölcsesség az élet egyetlen értéke Boldogsághoz az út hol is lenne máshol Tudomány emelte életünk idáig Lombroso szerint a lángész eredményes Munkássága az, mely boldogítani képes. Spinoza azt mondja: szeresd az életet, Akard az életet; sose gandolj másra Ez a boldogságnak valódi forrása. Goethe mind kiélte s hálásan fogadta Az életnek kisebb nagyobb ajándékit Ez a boldogság! s nem gondolt a holnapra. A franciák nagy történésze Michelet: Az erkölcsi erők mindörök törvénye Biztosan vezet a boldogság révébe. Tűrő szeretettel legyeu szíved teli Még azzal is jót tégy, aki rosszal fizet Diderotnál a boldogságot ez fedi. Csak sikerben lehet boldogság forrása Mondja Emmerson, s ki igazán akarja Bászáll arra a boldogság kék madara. Elhivatottságunk ismerése nélkül Boldogság is marad tőlünk ismeretlen, Ezt korunk tudósa hirdeti: az Einstein. Nem kell jótanácsért e nagyokhoz menni, Mert kik boldogságuk őszintén áhitják Igyanak Szirmay rum likőr s pálinkát. fogyasztói ár úgy állapítandó meg, hogy fenti fogyasztói árat 55 gr.- nál kisebb súlyú tojásnál 20-szal, 55 gr.-nál nagyobb súlyú tojásnál 19-cel kell osztani. A 0’5 fillér és ez alatti összeg lefelé, ezen felüli összeg felfelé kerekítendő. Burgonya: Termelőtől vásárolt és fogyasz­tók részére eladott: Nyári rózsa: 0'26 P, Gül: 0-22 P, Ella: 0'22 P. Termelők által a fogyasztóknak közvetlenül eladott: Nyári rózsa: G’25 P, Gül: 0-25 P, Ella: 0 21 P. ország mezőgazdasági és állatte­nyésztési helyzete is. Az árvizes esztendők kukorica­veszteségei után az idén állunk ott elsőízben, hogy a sertéshizlalásban a zsírgazdálkodást illetően bizton­ságos beosztásra számíthatunk. Az új zsír azonban csak a tél elején jelenik meg, amikor a kukoricater­més betakarítása, elosztása után a hizlalásokat megkezdhetik és befe­jezhetik. A magyar közélelmezésben alkal­mazni kell majd az átmenet ide­jére a margarint is, a növényi ola­jokat is. Egyik sem mumus a ház­tartásban, csak meg kell győzni a zsírhoz szokott, mégpedig a fölös­legesen bő zsírhoz szokott magyar konyhát a margarin és a növényi olajok jóságáról, fogyaszthatóságá- ról. Kezdjük a margarinnal. Egyáltalán nem a háborúk szű­kösségének eredménye, a legbékébb békevilágban is használták és jósá­gára — furcsa, de így van — a vaj termésben mindig gazdag dánok adtak először példát. Dániát az egész világ a vaj eldorádójának is­meri. így van. Azonban a takaré­kos dán nép a termelt vajat maga nem fogyasztja, mindig külorszá­goknak adta el, a dán nép a leg­nagyobb mai garinfogyasztók egyike. Az előző világháborúban a dánok margarinfogyasztása felfokozódott, csak akkor még az volt a baj, hogy nem ismerték a vitaminok szerepét és az akkori margarin néptápláko- zási célokra nem volt megfelelő. A mai „korszerű“ margarin táplálko- zástechnikailag teljesen magasérté­kű és sok tekintetben a zsír tulaj­donságainál megfelelőbb tulajdosá- gokkal rendelkező főtáplálkozási anyag. Kétféle margarin van: az egyik állati eredetű, a másik növényi. A dán margarin állati eredetű. Marhafaggyúból készítik. Zúzógé­peken felszaggatják, őrlik, masz- szává zúzzák az egyébként kenhe­A vitaminos margarin és az egészséges növényolaj a magyar konyha új nyersanyagai

Next

/
Thumbnails
Contents