Eger - hetente négyszer, 1942/2

1942-09-19 / 148. szám

2

E G E B

1942. szeptember 19.

Bor-gytijtés indul meg sebesült katonáink részére

Mindenütt a hegyközségi elöljáróságoknál kell jelenteni a felajánlott mennyiséget

Országos akció indult meg, hogy a szőlösgazdatársadalomtól sebesült katonáink részére bort gyűjtsenek. A gyűjtést a Magyar Szőlősgazdák és Hegyközségek Országos Szövetkezete és a magyar Vöröskereszt irányítása mellett a hegyközségi elöljáróságok végzik.

Elsősorban főleg nehezebb borokra van szükség, általában magasabb szesztartalmu borokra. Köszönettel fogadnak azonban bármilyen meny- nyiségű jobb bort és azokat illetékes helyre továbbítják.

A lebonyolítást Heves vármegye hegyközségi Tanácsa a hegyközségi elöljáróságok útján végzi. Mindazon

egri szőlősgazdák, akik sebesült katonáink részére bort akarnak felajánlani, ebbeli szándékukat az egri hegyközség irodájában jelentsék be, annak feltüntetésével, hogy mennyi és milyen minőségű bort ajánlanak fel. Az edényekről és az elszállításról azután Budapestről gondoskodnak, az összes bejelentések ösz- szeirása és továbbítása után.

Amikor olvasóink figyelmét a hazafias és nemes cél érdekében adott adományokra felhívjuk, bízunk abban, hogy ez akción keresztül számos sebesült hős honvéd fog a gyógyulást elősegítő nemes borokhoz hozzájutni.

Erdélyi, Pyber, Kertay, a MESE úszói a vasárnapi úszóversenyen utoljára képviselik Eger város színeit

A vasárnap délelőtt 11 órakor tartandó Debrecen—Eger városok közötti úszóversenyen az egri színekben utoljára áll starhoz három úszónk.

Erdélyi György nevét nemcsak Egerben, hanem az egész országban is igen jól ismerik. Élénken emlékezetünkben él még az 1938-as 100 m-es hátúszóbajnoksága, melyet Budapesten, a legjobb hátúszók ellen vívott ki. Ekkor mindössze 15 éves volt! Volt Berlinben, Londonban, Olaszországban, s mindenütt az egri úszósport jó hírnevét öregbítette. Szomorú szívvel válunk meg tőle, a Ludovika Akadémia versenyzője lesz.

Pyber Endre és Kertay Sándor októberben kezdik meg tényleges katonai szolgálatukat. 1934-ben a magdeburgi Európa-bajnokságon az 1500 m-es gyorsúszás döntőjébe a legnagyobb meglepetésre egy 17 éves magyar fiú jutott, ki kiváló úszásával felkeltette az európai szakemberek érdeklődését. Ez volt Pyber Endre!

1937 május 23-án Eger város 200 m-es gyorsúszás bajnokságának eredménye: 1. Kertay Sándor

2‘22‘2 mp. 2. Kiss Zoltán 2'26'4.

Kertay ekkor 17 éves volt. Sikert sikerre halmozott. Azóta számtalanszor volt vidéki-, MOVE-, stb. bajnok s mikor az egyesületnek szüksége volt rá, mindig megjelent. Távozásával az egri úszósport sokat veszít.

Eger úszócsapatának felállítása a debreceniek ellen a következő:

ÍOO m-es gyorsúszás: Erdélyi, Kakuk.

400 m-es gyorsúszás: Kertay, Kádas.

200 m-es mellúszás: Szalatnay, Marton.

ÍOO m es hátúszás: Lakatos, Kalapács.

3x100 m-es vegyesváltó: Bakó— Kormos—Pyber.

Vízipóló: Szalatnai—Pyber, Kormos—Bakó—Kertay, Erdélyi, Kakuk.

A kiegészítő számok is igen szép versenyt és izgalmas küzdelmet ígérnek. Ezek közül is kiemelkedőnek látszik a 100 m-es hölgy gyors és mellúszás, hol Molnár Borbála debreceni ismert nevű hölgyúszóval Eger egyetlen hölgyúszója, Kiss Ágnes méri össze erejét. Ifjúsági, gyermek és béka számok egészítik ki a műsort.

Közellátási célokra fordítják a honvédség selejtes cipőit

Bakancs 1 pengő, csizma 2 pengő

A közellátásügyi miniszter körrendeletét intézett a törvényhatóságok vezetőihez, akiknek utasítást adott a honvédségi selejtes cipőknek és bőrhulladékoknak a polgári ellátás céljára való átvételére.

A miniszter a selejtes cipők és bőrhulladékok felvásárlásával és átvételével a közjóléti szövetkezeteket bízta meg. A közjóléti szövetkezetek is utasítást kaptak, hogy a

katonai hatóságoktól kezdjék meg a vásárlást és kéthónaponként kíséreljék meg további selejtes honvédségi lábbelik és bőrhulladékok átvételét. A kiselejtezett lábbeliket használható állapotba helyezik és elsősorban a mezőgazdasági és ipari munkásság részére juttatják.

A miniszter esetről-esetre külön engedélyt ad a kijavított cipők kiutalására.

Az elosztásra nézve figyelembe kell venni a munkásréteg érdek- képviseleteinek szervezeteit, elsősorban a kamarákat. A honvédelmi alakulatok a selejtes bakkancsokat páronkint egy pengőért, a rövidszárú csizmákat két pengőért, a lovaglócsizmákat három pengőért, a bőrhulladékokat pedig kilogram- monkint 80 fillérért engedik át a közjóléti szövetkezeteknek. Az átvett lábbeliket a szükséges javításnak megfelelően külön-külön csoportosítják, törzskönyvezik.

A javítást lehetőleg helybeli kisiparosokkal kell végeztetni és a javítás lelkiismeretes végrehajtását ellenőrizni kell.

A javításra alkalmatlan cipőket szétszedik és az ebből eredő bőranyagot, valamint a honvédség által átengedett bőrhulladékot a többi cipők javítására használják fel. A javítási munkabérek megállapításánál abból kell kiindulni, hogy olyan tömegmunkáról van szó, amelyet az iparosságnak az engedélyezett maximális javítási áraknál sokkal alacsonyabban kell elvállalnia. Ha a helybeli iparosok nem volnának hajlandók elfogadni, olcsó javítási árajánlatot tenni, a cipők javításával valamely honvédelmi alakulat javítóműhelyét, esetleg fegyintézetet, tanoncműhelyt, vagy más alkalmas szervet kell megbízni.

TÁBORI LEVELEK

A FELSZABADÍTOTT orosz földről

fl „5tínta (Bari“ nem dob több bombát

Mi az a sztalingyertya

Tábori posta 291/22.

1942. szeptember 3.

Előbb is említettem talán már, hogy egy városban lakom. Nem nagy város, de kiterjedése akkora, mint a nagy magyar alföldi gócpontoké. Ép házat persze nem látsz itt. A júliusi nagy előnyomulás alatt stukák kapták el itt a visszaözönlő vöröshadsereget, s bizony: kő kövön alig maradt. Mikor idejöttem, még mindenfelé emberi hullák és döglött lovak hevertek a romok között. Iszonyatos bűz és a legyek miriád- jai, a csókák és varjak ezrei lepték el az összedőlt házak táját. Vöröscsillagos szovjetrepülőgépek és harckocsik roncsai, elhagyott ágyúk, eldobált lőszerek, itt-ott még a nagy sietségben is elpusztításunkra elhelyezett aknák hevertek szanaszét az egész városban.

A visszavonuló vörösök a lakosságot magukkal hajtották hátra. A Don partján azonban rettenetes torlódás támadt a menekülőkből, mert a hidat repülőink felrobbantották. Vörös katonák, erőszakkal elhajtott polgárok, nők és gyermekek ezrei lelték halálukat a csendes Don hullámaiban. Még hetek múlva is láthattunk némán úszó hullákat a folyó homályos tükrén.

Sok esemény emléke fűz már engem ehhez a városhoz. Vidám esték, fényszórós és „sztalingyertyás“ éjszakák véres emléke, szerencsés átélése halálos veszedelmeknek, egyéni tragédiák szomorú látványa, légi és földi diadalok sora váltakozik az emlékek között.

De hadd magyarázom meg előbb, mi a sztalingyertya.

A „sztalingyertya11, ahogy a magyar baka elnevezte, a szovjet repülőinek világító rakétája. A magyar és német repülők éjjel is támadnak, nappal is, de inkább csak nappal. A szovjet bombázói majdnem kizárólag csak éjszaka támadnak. A muszka gépek bombadobását a sztalingyertya ledobása előzi meg. Magasból ledobja rakétáját,

azon ernyő van és amikor égni kezd a magnéziumos anyag, a fejlődött hő meleg levegőt nyom az ernyő alá és szinte mozdulatlanul, egyhelyben marad a levegőben a kilométerekre világító sztalingyertya, nappali fényt árasztva, hogy akár újságot is olvashatnál alatta. Ez utóbbit ugyan nem ajánlanám. Mesz- sze, magasan a sztalingyertya felett közben egyet fordul a muszka gép és leállított motorral siklik vissza a cél fölé. Közben a biztos sötétségből kiértékeli megvilágított célpontjait és leszórja bombáit. Rettenetes dörrenések, reccsenések, vakító villanások kíséretében reszket- tetik meg a levegőt, zúzzák be az ablakokat, s a légnyomás lesodorja a háztetőket, betöri az ajtókat, ki- dönti a kapukat, kerítéseket, ugyanekkor a repeszdarabok öldöklő zápora szórja be a terepet.

Naponta éltünk át kisebb-nagyobb repülőtámadást. Minden éjszaka ellátogatott hozzánk egy nagyobb fajta szovjetbombázó. Zúgását már messziről megismerjük. Az üteme olyan, mint a sánta ember járásáé, hangja mély, jajgató hang. A baka ezt is elkeresztelte. „Jön már a sánta!“ — mondta a magyar baka esténkint, amikor hallotta a szovjetbombázó közeledését. Mások „Nagy IváDnak“ nevezték. Utóbb azonban általánosan a „Sánta Mari“ becézó- nevet kapta az éjjeli nagybombázó.

A „Sánta Mari“ gyakori vendégünk volt ezután is és sok nyugtalan éjszakát okozott. A légvédelmi tüzérek egyenesen vadásztak rá, de elejtése nehéz volt, mert „Sánta Mari“ féltette az életét és 7- 8 ezer méter magasra is felrepült, ha megszagolta a magyar légvédelmi tüzérek, vagy a német légvédelmi „boforsz“ ágyúk jelenlétét. Egyik szép nyári éjszakán biztosra vettük a „Sánta Mari“ lehullását, mert fényszóróink villába fogták, & gépágyúk pedig színes tüzük záporát küldték fel rá. „Sánta Mari“ mégis elmenekült, mert magasabbra emelkedett és kivonta ma-