Eger - hetente négyszer, 1942/2

1942-09-16 / 146. szám

Ä R Ä 8 FILLÉM

Eger, Lili, évfolyam, 146, szám, ♦ Szerda ♦ Trianon 23, 1942, szeptember 16,

ELŐFIZETÉSI DÍJi «gg hónapra 1 pengő §0 f, Vi évre 4 P, félívre 8 P. Egges számi hétköznap 8 fillér, vasárnap 12 fillér,

POLITIKAI LAP, MEGJELENIK HETENKÉNT NÉGYSZER

SZERKESZTŐSÉG: Líceum fsz. 3. Tel.: 11, KIADÓHIVATAL: Szent János-Ngomda. Telefoni 176. szám. Csekkszámla i 54.558.

Sztálingrád főpályaudvara már német kézen van

Katonai szakértőtől származó értesülés szerint a Sztálingrád birtokáért hetek óta dúló harc végső szakaszához közeledik. A német csapatok jelenleg súlyos, házról- házra vívott harcban egyre mélyebben nyomulnak a város belsejébe.

Az Interinf kedden délután 4 órakor a következőket jelentette:

Mint itteni katonai körök a német csapatoknak a volgamenti városba való győzelmes benyomulásával kapcsolatban értesülnek, Sztálingrád főpályaudvara német kézben van.

Berlini katonai szakértők a következőkben foglalták össze a sztálingrádi csatáról szóló véleményüket : „Sztálingrád sorsa eldőlt, de a harc még nem fejeződött be. Sztálingrádot azonban senki sem tudja többé a szovjet számára megmenteni.“

Csak akkor van a hősök áldozatának értelme, ha van nemzeti társadalom, amely azt megérdemli

— mondotta a megyegyűlés megnyitójában dr. Hedry Lőrinc főispán

Hunyadi-Búzás Endre az itthoniak állandó gondoskodását sürgette, hogy el ne szakadjon a külső és belső nemzet

Eger, szeptember 16.

Heves vármegye törvényhatósági bizottsága kedden délelőtt 11 órakor tartotta rendes őszi közgyűlését dr. Hedry Lőrinc főispán elnökletével. A közgyűlés a bizottsági tagok nagy érdeklődése mellett zajlott le, ami annak volt tulajdonítható, hogy a gyűlés tárgysorozatán fontos személyi és dologi ügyek szerepeltek, igy két szolgabírói és egy aljegyzői állás betöltése, ezenkívül a vármegyei háztartási és egyéb alapok költségvetéseinek tárgyalása.

A közgyűlést dr. Hedry Lőrinc főispán nyitotta meg, utalva a legutóbbi háborús eseményekre és arra a magatartásra, amelyet a polgári lakosságnak, mint a belső front hadseregének el kell foglalnia.

— Az utóbbi napok eseményei számunkra a háború kellemetlen meglepetését hozták — mondotta. — A repülési technika fejlődése és az amerikai anyagi segítség lehetővé tette azt, amire nem igen számítottunk : lehetővé tette az ellenség számára, hogy ezer és ezer kilométer távolságról berepülve hazánk földje felé bombával városainkat, faluinkat, nyugodt polgári életünk menetét megzavarják és azokban nemcsak anyagi károkat, de életeket is kioltó veszteségeket okozzanak.

— A meglepetés első megdöbbenéséből felocsúdva, most kell bebizonyítanunk a világ előtt, hogy a magyar belső front a csapások férfias elviselésére is felkészült. Fegyelmezett magatartás, az utasításokhoz való szigorú alkalmazkodás és határozott, céltudatos kitartás az egyedüli eszközök, melyekkel a megpróbáltatások óráiban felvértezhetjük magunkat. Aláássa a polgári front ellenállóképességét az, aki a saját elvesztett lelkiegyensúlyát az által véli megerősíteni, hogy segítséget, védelmet sürget, vagy annak a hiányait kifogásolja és rémhíreket, koholt, vagy hiszékeny meséket terjesztve, saját de- fetizmusával környezetét is megmételyezni képes.

— Odakint ádáz küzdelem folyik! Ha ennek a világtörténelemben példátlanul álló harcnak hullámai a mi otthonaink faláig is elérnek, hát híven az első vonalban küzdő fiaink hősi magatartásához, — legyünk méltóak hozzájuk a tűrésben és ha kell a szenvedésben is.

—- Minden magyar élet egyformán értékes odakint, vagy idebent! De csak akkor van értelme ennek a legnagyobb áldozatnak, ha van nemzeti társadalom, amely ezt az áldozatot megérdemli és abból erőt, erős akaratot és alkotó energiát formál.

— Nyomatékkai hangoztatom szüntelen, hogy a győzelmes harc eredményei függnek attól, hogy a mögöttes országrész a polgári front kemény elszántsággal és öntúdatos áldozatvállalással viselje azokat a megterheléseket, amelyeket szenvedés, vagy nélkülözés, vagy lemondás, vagy veszteség cimén a háborúból mint ráeső részt viselnie kell.

— Mindezeket nem azért mondottam itt elöljáróban el, mintha nem tudnám azt, hogy a Tekintetes Törvényhatósági Bizottság tagjai érzésben teljesen osztoznak velem, hanem azért, hogy kérjem Önöket igen tisztelt Bizottsági Tag Urak, hogy az elkövetkező téli időszak netáni viszontagságai és talán nehézségei között is legyenek töretlen lélekerővel munkásai a nemzeti kiHungadi-Búzás Endre

A jelentés kapcsán dr. Hunyadi Búzás Endre, a hevesi kerület országgyűlési képviselője szólalt fel, aki legutóbb egy hónapig katonai szolgálatot teljesített az orosz fronton.

— Mint amikor a fiú hosszú és veszélyes utazás után visszatér otthonába s ott kíván őszintén megnyilatkozni élményeiről, úgy állok én most a törvényhatósági bizottság előtt, hogy egy üzenetet közvetítsek. Nem, mint hivatalos közvetítő, hanem, mint akit felkért erre azoknak a tömege, akik a háború legközvetlenebb és legkeményebb terhét viselik.

— Örömmel olvastam az alispáni jelentésben, hogy milyen nagyszerű építő munka folyik itthon, az alatt, míg hős honvédőink odakint életük kockáztatásával védik az ősi földet, békénket, nyugalmunkat, vagyonúnkat.

— Ezzel kapcsolatban akarom valamire felhívni a törvényhatósági bizottság tagjainak és rajtuk keresztül a vármegye egész lakosságának figyelmét a kiáltó szó és aggódó lélek erejével felkiáltani. Odakint a végtelen orosz mezőkön összeharapott foggal, megfeszült izmokkal, az örökös várakozás és halálközelség mérgével idegeiben vívja élethalál harcát a magyar honvédsereg. Nincs egy pillanatnyi nyugtuk sem, mert a modern háború fegyverei mindenütt hatnak, nincs békés pillanatuk, minden idejük egyvégben való önfeláldozás.

— Akik itthon voltak az utóbbi légi riadók alatt, amikor megfizetett pribékek és zsoldosok próbálták fejünk fölé idézni a rombolás

tartásnak, példái a fegyelmezett magaviseletnek — támogatói és erősítői azoknak, akiknek a körében élve azok vezetésére és irányítására hivatottak.

— A magyar sors irányítását a végzet ma a messze idegenben harcoló honvéd hősi elszántságára és az országban bent dolgozó polgár kitartó munkásságára bízta. Honvédek és honpolgárok! Mi felelünk a magyar sorsért, mert magyarok voltunk, vagyunk és azok akarunk is maradni!

A közgyűlés napirendjére térve az alispáni jelentés tárgyalására került a sor. A jelentést ízléses kivitelű nyomtatványban minden bizottsági tag megkapta, így annak felolvasásától elállt a közgyűlés.

i katonák kívánságáról

szellemét, csak halvány, nagyon halvány ízelítőt kaptak abból az égő és dörgő pokolból, amiben honvé- deink élete telik.

— Amit mondani akarok az: Ezért a nósíesen küzdő honvédseregért minden áldozatot meg kell hozni idehaza mindenkinek. Nem elég a szép szónoklatok méze, amit ünnepélyek .és rádióhullámok üzenetei visznek el. Kézzelfogható, mindennap ható, percről-percre elevenen élő kapcsolatot kell fenntartani az áldozatos szeretet szálaival a külső és belső front között. Nem elég semmi figyelem és ajándék és nem elég semmi áldozat, hogy ősz- szetartsuk ezt a két testét a nemzetnek. Nekik odakint minden nap minden percében érezniük kell, hogy nemcsak az itthonmaradt apák, és feleségek éreznek együtt velük és imádkoznak értük, hanem velük együtt érez, él és küzd az egész nemzet, mint közösség, mint tömb, amelyhez hozzá vannak forrva, a- melyhez minden lélekzetükkel tartoznak s amely minden lélekzetükkel és gondolatukkal hozzájuk tartozik.

— Nem lehet és nem szabad megelégednünk egy-egy cigaretta akcióval, vagy ruhagyűjtéssel. Még több áldozatot kell vállalnunk és ha kell minden kényelemről lemondanunk, hogy megőrizzük az odakint harcoló és itthoni nemzettest között az eleven kapcsolatot. A szellem és oda- gondolás erejét ki kell fejeznünk, meg kell nyilatkoztatnunk. A legnagyobb találékonysággal minél gyakrabban juttassunk nekik cigarettát, egy-egy kedves figyelmességet, sok könyvet