Eger - hetente négyszer, 1942/2
1942-09-16 / 146. szám
2 £ G £ H 1942. szeptember 16. újságot, mert szinte lázasan keresik a betűt. A kikerülő újságok kézről- kózre járnak, mig teljesen el nem rongyolódnak. — A legnagyobb felelősséget szeretném felébreszteni mindenki lelkében. Mert mindenki legszemélyesebb és legfontosabb ügye, hogy a kint harcoló honvéd jól gondoljon haza és soha ne érezzen szakadékot az itthon maradt magyarság között és közötte. — Ha a magyar társadalom a jövőben fokozottabban, és állandóan gondoskodik kint küzdő honvédőinkről, hiszem, hogy hazatérésük egy boldog, megelégedett, harcokban és poklokban ugyan megpróbált, de az itthon szeretetével melegen tartott sereg visszatérése lesz. Dr. Hunyadi Búzás Endre lelkesítő szavait nagy megértéssel fogadta a közgyűlés és rögtön megindultak a tervezgetések az állandó segítés megszervezésére vonatkozóan. Szolgabírói és aljegyzői választások A tárgysorozat további folyamán a közgyűlés két szolgabírót és egy aljegyzőt választott. Először a kijelölő választmány gyűlt egybe a főispán elnökletével, majd mindhárom állásra elrendelte a főispán a titkos szavazást. Az egyik szolgabirói állásra Zeke Sándort, Szederkényi Bélát és Vá- rady Zoltánt jelölték. A Hevesy Gusztáv ny. vm. főjegyző elnökletével működő szavazatszedő küldöttség előtt leadtak 141 szavazatot, ebből 82 Zeke Sándorra, 50 pedig Szederkényi Bélára jutott. A szavazás eredményének alapján az elnök dr. Zeke Sándort megválasztott szol- gabirónak jelentette ki. A másik szolgabirói állásra szintén 141 szavazatot adtak le, ebből 82 jutott dr. Magyary Pálra, így ő lett a másik szolgabiró. A vármegyei aljegyzői állás betöltésénél 115 szavazatot adtak le, ebből 52 szavazatot kapott dr. Ko• vách Albert, 34 szavazatot kapott dr. Szederkényi Béla s 26 szavatot dr. Várady Zoltán. Dr. Hedry Lőrinc főispán dr. Magyary Pált és dr. Várady Zoltánt megválasztottaknak jejentette ki. Az új vármegyei tisztviselők nyomban letették a hivatali esküt s nevükben dr. Magyary Pál szolgabíró köszönte meg rendkívül formás és lelkes beszédben a törvényhatósági bizottság bizalmát s tett hitet arról, hogy munkájukban a szociális érzés, az élet mély megértése és a nép szeretete fogja őket vezetni. Ezek után a közgyűlés áttért a különböző költségvetések tárgyalására. Időszerű óvóhely-kérdések „A veszély nem múlt el!“ — hirdették a Légoltalmi Liga kiadványai a hitetlenkedők előtt és dacára ennek az állandó figyelmeztetésnek, sokan, nagyon sokan nem hittek benne, hogy hazánkat a háború eddigi eredményei után légi támadás érheti. Ebbe a mindenesetre kényelmes felfogásba hasított bele legjobban az elmúlt szép szeptemberi napok egyik csillagos éjjelén a szirénák üvöltése, figyel- gyelmeztetésül egyben, hogy légoltalmi munkánk nem hagyható abba, hogy életünk, otthonunk veszélyben van! Az EGER az elmúlt években már részletesen foglalkozott a légoltalom kérdéseivel, de a mostani idők mégis megkövetelik, hogy felelevenítsük néhol régebbi ismereteinket, így a légoltalom egyik legfontosabb ügye: az óvóhelyek létesítése is még mindig több oldalról megvilágításra szorul. Ezídőszerint ki köteles — a fennálló rendelkezések értelmében — óvóhelyet építeni? A hatóság csak nyilvános óvóhelyeket épít, azok részére, akiket közterületeken ér a riasztás. A i^gyobb építmények, fontosabb hivatalok, üzemek, ipartelepek stb. (hivatalosan az I. és II. csoportba sorolt vagyontárgyak) ugyancsak kötelezve vannak óvóhely létesítésére. A lakóházak közül ellenben még most csak azokat kellett óvóhellyel ellátni, ahol az ú. n. „átlagos személyi létszám“ a 20 főt eléri, vagy meghaladja. A kisebb házakból álló házcsoportokat ezek szerint ma még senki sem kötelezte ilyen védőhelyek kialakítására, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy az óvóhelyek ott feleslegesek volnának. Itt a lakók saját jól felfogott érdekük a- lapján törekedjenek arra, hogy megfelelő és kellő számú, kellő nagyságú óvóhelyek álljanak rendelkezésre. A házcsoportokban legcélszerűbb az óvóhelyek ügyében elsősorban az illető házcsoportparancsnokhoz vagy helyetteseihez fordulni, akik az előírt tanfolyamok elvégzése után kellő ismeretekkel rendelkeznek. Különösen nehéz esetekben természetesen a Légoltalmi Liga egri csoportja (tűzoltó laktanya), vagy műszaki ügyekben a városi mérnöki hivatal is szívesen szolgál tanáccsal. Legmegfelelőbb eljárás a házcsoportoknál az lesz, hogy először a házcsoporton belül levő pincéket kell átvizsgálni abból a szempontból, hogy azok óvóhely céljára alkalmasak-e? Majdnem mindig fogunk megfelelő pincét találni! Ha a házcsoporton belül kivételesen nem volna pinceóvóhely létetítésére lehetőség, viszont a szomszédos házcsoport fölös számú óvóhellyel rendelkezik, — a másik házcsoport parancsnokával egyetértésben és ha a pince nincs nagyon messze — úgy az igénybevehető az óvóhellyel nem rendelkező házcsoport részére is. Ha pedig még ez sem vezetne eredményre: nem marad más hátra, mint a kertekben fedett árok-óvóhelyeket készíteni. Melyik pince alkalmas óvóhely céljára? Elmondhatjuk, hogy a különlegesen gyengén megépítetteket kivéve mindegyik felhasználható a légoltalomban, kis átalakítással. A nálnnk található kőbe vágott boros pincék a szokott követelményeket még meg is haladják: általában teljesen bombabiztosak! Ezeknél legtöbbször csak vészkijáratról kell gondoskodni, a vészkijárat pedig a pince végében készítendő kútszerű aknával, vagy az egyik pincéből a másikba nyitott vészát* járóval, — közös költségen — megoldható. Az épített pincék óvóhelynek legtöbbször ugyancsak megfelelnek. Itt a vészkijáraton felül célszerű a menyezet (boltozat) gerendasorral való alátámasztása, és sok esetben a lejáratoknak szilánkbiztossá tétele : szilánkfogó falazat, földkitöltésű kettős deszkafal stb. elé-épí- tésével. Az épített pincéknél a vészkijárat céljára sokszor legmegfelelőbb lesz olyan hosszú vészalagutat építeni (kő, téglából, vagy akár beton kutgyürűkből is!) amellyel a ház romhatárán kívülre érünk ki. Az árok óvóhelyek kialakítása különleges szakismeretet nem kíván: ezek fedett kivitelben, a házcsoport parancsnok útmutatása szerint házilag elkészíthetők. Kívánatos, hogy a pincék átalakítását több háztulajdonos, vagy lakó közös elhatározással indítsa meg és a közösen használt óvóhely költségeit egymás között osszák fel. így egy-egy családra nem esik nagy megterhelés. Végül még egy kérdésre akarunk felelni: csakugyan szükség van-e az óvóhelyre, .mik ezen a téren a legújabb tapasztalatok? Igen is, az óvóhely a légoltalomban a legjobban bevált tömegvédelmi rendszabály : az idemeneküló embereknek elenyészően csekély százaléka esik a légi támadások áldozatává. Ez könnyen belátható is különben, hiszen köztudomású, hogy a támadások alatti sebesülések majdnem mindig ott keletkeznek, ahol a lakosság a riasztás jelére nem vonul óvóhelyre, a szabadban marad és kiteszi magát a bombák legpusztítóbb szilánk (repesz) és légnyomás hatásának. Mindenkinek tehát saját maga és hozzátartozói iránti kötelessége, hogy a lakóházi óvóhelyek kiépítését minden tudásával, minden erejével szorgalmazza. Hevesg Sándor. A rádióban elhangzó Lógó utasításon nem a nagyközönségnek szólnak A Magyar Távirati Iroda jelenti: A m. kir. honvédelmi minisztérium légoltalmi csoportfőnöksége az ország lakosságának tájékoztatása céljából közli az alábbiakat: Számos helyen, de különös mértékben a fővárosban, 13-án, vasárnap este a rádióban elhangzott légoltalmi bemondásokkal kapcsolatban az volt tapasztalható, hogy a lakosság annak hallatára, anélkül, hogy a hatósági riasztás (szirénák hangja) elhangzott volna, levonult az óvóhelyre és mindaddig ott tartózkodott, mig a rádióban nem közölték a légi veszély elmúltát. A rádióban elhangzó légoltalmi utasítások nem a nagyközönségnek, hanem kizárólag a városok és községek légoltalmi parancsnokságainak szólnak. Azokat tehát a lakosság nem foghatja fel úgy, mint a lakóházak riasztását. Mindenki teljesen nyugodt lehet afelől, hogy az ellenséges repülőgépek közeledtének jelzésére, tehát a szirénák megszólaltatására idejében történik intézkedés. Mindaddig tehát, mig a szirénák üvöltöző hangja nem jelzi a légvédelmi riadót, a lakosságnak az óvóhelyeket elfoglalni nem szabad, mert ezáltal idő előtt és szükségtelenül elhasználják az óvóhely levegőjét és mikor azok használatára valóban sor kerül, az ott tartózkodást ezáltal igen megnehezítik, sőt lehetetlenné teszik. Tilos a házak és házcsoportok őrségparancsnokainak a lakosságot a hatósági szirénák jelzése előtt az óvóhelyekre leküldeni, sőt ellenkezőleg az iránt kell intézkedniük, hogy a légvédelmi riadó említett jele előtt az óvóhelyeken ne tartózkodjék senki és azok szellőzöttsége, friss levegője biztosítva legyen. Ha tehát a jövőben ismét felhangzik a rádióban a már többször hallott figyelmeztetés a légi közü- letek számára, a lakosság nyugodtan, de figyelve várjon lakásában mindaddig, míg a szirénák a légvédelmi riadó jelzéséül háromszor fél percig üvöltöző hangon meg nem szólalnak. A rendelkezésre álló időt célszerű az óvóhelyre levonulás előkészületeire felhasználni. * Akik a légvédelmi riadó alkalmával kávéházakban, éttermekben tartózkodnak, az épület óvóhelyére csak akkor nyerhetnek be- bocsájtást, ha az épület lakói már levonultak és velük az óvóhely befogadóképessége nem merül ki. A m. kir. Posta felhívása a közönséghez A Magyar Távirati Iroda jelenti': A m. kir. Postavezérigazgatóság felhívja a közönséget, hogy légiriadó esetén annak megszűnésétől számított 12 órán át a távbeszélőt mind a helyi, mind a távolsági forgalomban csak elkerülhetetlenül legszükségesebb esetben vegye igény-
