Eger - hetente négyszer, 1942/2
1942-07-06 / 106. szám
2 EGER 1942 július 6. sadalmi osztályok kiegyeztetése érdekében. A férfilélek ingatagságát a női lélek állhatatossága ellensúlyozza a család életében. A férfilélek küzdő és nyugtalan lélek, a férfi tud zászlók alatt eszmékért küzdeni, győzni és elvérezni, de a család békéjét, nyugalmát csak a női lélek munkája tudja megvalósítani. S mert a család a nemzet legkisebb és legerősebb egysége, kell mondani, hogy a nemzet jövője leányaitól függ. A magyar nőknek kell megszabadítaniuk a nemzetet régi hibáitól, az ő munkájukra vár a társadalmi szét- különités megszüntetése s ezt a munkát önök irányítják. Nagy felelősség és eleven hit kell ehez a munkához. Ne felejtsék el, hogy az öDök tevékenysége nyomán támad fel igazán, eleven erővel a haza és lehet remélnünk egy boldogabb és szebb jövőben. Vitéz Subik Károly pápai prelátus szavait nagy lelkesedéssel fogadta a vezetőképző tanfolyam 33 hallgatója s a nagyszámú közönség. A záróvizsga keretében Máthi Erzsébet erdőtelki tanítónő számolt be kerek előadásban a tanfolyam munkájáról s mondott köszönetét az előadói karnak, amely Szentgyörgyi József kanonok, egyházmegyei A. C. igazgató vezetésével sok szeretettel és gonddal foglalkozott az ismereti anyaggal. Általános feltűnést keltettek és meleg tapsokat arattak a műsor népi bemutatói, az psi szövegekből és dallamokból alkotott kánonok és népi játékok, valamint a lelkes és szép szavalatok. Egyetlen szem gabonának sem szabad az idén elvesznie! — írja Bániig földművelésügyi miniszter Báró Bánffy Dániel földművelés- ügyi miniszter a Magyar Elet Párt- értesítőjének legújabb számában Aratás címmel cikket ír, amelyben hangsúlyozza, hogy a most folyó háborúban a határok mögött élő lakosságra is súlyos feladatok hárulnak. Az itthonmar&dottak mindennapi munkája ma új értelmet nyer: éppen úgy a hazáért folytatott küzdelem ez, mint a messze idegenben harcoló katonáinké. A továbbiakban szakszerű útmutatást ad a miniszter a gazdáknak arról, hogyan kell helyesen aratni, majd így folytatja: — Egyetlen szem gabonának sem szabad az idén elvesznie! Minden szem gabona növeli a nemzet erejét. Ma mindenkinek a legnagyobb erőfeszítést kell kifejtenie és a legnagyobb teljesítményt kell nyújtania, amire csak képes. Mindnyájan jól tudjuk, hogy sok nehézségekkel kell megküzdenie a gazdának, de az igazi férfimunka értéke abban rejlik, hogy a nehézségekkel szembeszállunk és legyőzzük azokat. Ez az erőfeszítés a gazda legszentebb kötelessége. Kötelessége elsősorban saját érdekében, családjával és háznépével szemben: hiszen az ő megélhetésüket biztosítja vele. De kötelessége mint magyarnak hazájával szemben is, hiszen a nagy élet-halál küzdelemben a közellátás zavartalansága minden további lépés alapja. S végül keresztény, emberi kötelessége, hogy kenyeret adjon azoknak, akik a magyar élet más őrhelyein, városokban, gyárakban, hivatalban, műhelyben szolgálják ugyanazt a nagy célt. Hozzá kell fognunk tehát az aratáshoz jó időben, el kell végeznünk gyorsan s hogy a munka ne torlódjék fel és be kell fejezni derekas eredménnyel. Ez az idő parancsa a magyar gazdához. Ha csak egy faluban, csak egyetlen gazdaságban áll is be fennakadás, az is kihat a többire és csökkenti az eredményt. Az ország közellátása a legkisebb zökkenőt is megérzi. Egyetlen gazdának mulasztása, vagy lanyhasága az elkövetkező télen egy magyar kézben kisebbé teheti a mindennapi kenyér karéját. Ennek ma annál is kevésbbé szabad megtörténnie, mert hiszen a kormány súlyos gondjai közepette is már jó előre gondoskodott arról, hogy sem üzemanyagban, sem munkaerőben hiány ne legyen. Erős elhatározással és akarattal fogjunk tehát a munkához és kérjük arra Isten segítségét, mert Isten megsegít minden igaz harcot és nemes törekvést, amelyért hittel és önfeláldozással dolgozunk! Új területeken indul meg a fémgyűjtés Többmillió kilo ngers anya got biztosít az új magyar eljárás Eger, július 6. A vasnapok során sok olyan anyagot ajánlott fel a közönség, amit megfelelő feldolgozási eljárás hiányában eddig nem lehetett hasznosítani. Konzervdobozokat, tetőlemezeket, fémmel bevont vas használati tárgyakat kellett félretenni, mert nem volt feldolgozásukra megfelelő ipari eljárás. Hosszas kísérletezés után sikerült olyan magyar eljárást találni, amely ezeket az eddig nyersanyaggazdálkodási szempontból értéktelen anyagokat igen hasznossá teszi. A horgannyal és ónnal bevont lemezeket az új eljárás mentesíti az óntól, illetve horganytól. Ilyen módon a leválasztott ón és horgony nyersanyag célokra felszabadul és a vaslemezek is felhasználhatókká válnak. Szakkörök számítása szerint az új magyar eljárás alkalmazásával többmillíó kiló anyagot lehet a vas és fém nyersanyag gazdálkodás rendelkezésére bocsátani. Azonkívül ezáltal sikerült gyümölcs permetezésre alkalmas anyagot, valamint az ipar részére nélkülözhetetlen forrasztó anyagokat is előállítani. A Fémgyüjtő a jövőben tehát ezeknek az anyagoknak a gyűjtését is bekapcsolja munkaprogrammjába. Egyébként június folyamán 1150 községben tartottak vasnapot és ezeken ismét két és fél millió kiló anyag gyűlt össze. A vasnapok júliusi programmjá- ban már több nagy város gyűjtése is szerepel. fiz orosz bolseuizmus a kézműuességnek sem kegyelmezett meg Szovjet-Oroszországban már csak öreg mesteremberek vannak A Szovjet-Unió hatalmasai mindent megtettek, hogy a középosztályt és ezzel együtt a képzett kézművességet is kiirtsák. Ez a terv azonban csak részben sikerült. A megszálló csapatok tanúi lehettek, hogy a szovjetkormánytminden igyekezete ellenére a kézművesség nem halt ki és amikor a felszabadulás lehetővé tette számukra, nyomban nagy számban akadtak kézművesek — sokszor valóban mesterek a mesterségükben —, akik munkához láthattak. Különben Szovjet-Oroszországban a kézművesség sokkal inkább a föld népéhez, a parasztsághoz volt kötve, mint bárhol másutt. Minden parasztnak egyben kézművesnek is kellett lennie, különben nem tudott volna szükségleteiről gondoskodni. Az állami apparátus, melyet mozgásba kellett volna hoznia, ha például csak egyszerű javítást is akart elvégeztetni, túlságos \ körülményes és túlságos drága volt. Oroszországban tehát minden földműves ért valamit majdnem minden mesterséghez, de ez a hozzáértés természetesen még nagyon messze van az igazi kézművességtől. A Szovjet körülbelül 12 évvel ezelőtt kezdte meg rendszeres kézművesellenes politikáját. A régi mesteremberek önálló műhelyeit bezáratta, magukat a képzett mesterembereket pedig a munkamegosztás elve alapján megszervezett kollektiv üzemekbe kényszerítette. Ezek a közösségi üzemek gyakran száz embert is magukba foglaltak. A helység nagysága szerint az illető kisiparág képviselőiből rendszerint egy vagy több kollektív üzem alakult. Minden üzem élén egy bolsevista szempontból megbízhatónak tartott mester vagy előmunkás állt. Az üzemekben dolgozó munkásoknak csak elenyésző töredéke volt járatos a kézművesüzem egész munkaterületén. De a kollektivizálásnak éppen ez volt a célja. A szovjet nagyon jól tudta, hogy a sok kis kézművesüzem önállósága bizonyos veszélyt jelent számára, ezért a mesterembereket iparosította, elproletáriasította, megakadályozott minden rendszeres mester képzést, úgyhogy életrevaló utánpótlásról a kézművességben csakugyan hamarosan nem lehetett már szó. A kollektív üzemek lassankint már maguk is csak öregebb mesteremberek szakismereteiből élhettek. A megszállt területek felszabadítása ennek a helyzetnek egy csapásra véget vetett. A bolsevisták kivonulásával a kényszerrel összetartott kollektív üzemek maguktól felbomlottak. Akinek valamiképpen még módjában volt, nyomban visszatért régi műhelyébe, mely rendesen egyben lakása is volt és újból berendezte saját cipész-, szabó- vagy lakatosüzemét. Munkahiányról nem kellett panaszkodniuk, mert ha más nem, már maguk a megszálló csapatok is bőven ellátják őket megrendelésekkel. Legnagyobb részük természetesen már csak öregekből kerül ki, akik még a cár: korban nyerték kiképzésüket.Munkájuk régi békebeli munka, mely még a nyugati igényeket is kielégíti. Akinek volt alkalma átélni azt a sok örömet és boldogságot, mely ezeket a jobb sorsra érdemes öregeket eltöltötte, amikor mesterségükkel együtt régi énjükhöz is visszatérhettek, annak vannak kellemes emlékei is Oroszországból. Azt még nem tudják, hogy a jövő mit hoz számukra, de azt látják, hogy a bolsevista rendszer 20 éves lidércnyomásától megszabadultak, hogy a rend, munkalehetőség és ezzel a megelégedés költözött be hozzájuk és ez elég nekik. Ennél többet egyelőre álmukban sem kivannak. (MN) Utazási kedvezmény a sebesültek hozzátartozói számára A kormány 50 százalékos vasúti kedvezményt engedélyezett az orosz harctéren megsebesült, vagy megbetegedett s az anyaország kórházaiban gyógykezelés alatt álló tisztek és legénységi állományúak közvetlen hozzátartozóinak látogatására. Ennek alapján a kórházak-
