Eger - hetente négyszer, 1942/2

1942-07-06 / 106. szám

2 EGER 1942 július 6. sadalmi osztályok kiegyeztetése ér­dekében. A férfilélek ingatagságát a női lélek állhatatossága ellensúlyozza a család életében. A férfilélek küzdő és nyugtalan lélek, a férfi tud zászlók alatt eszmékért küzdeni, győzni és elvérezni, de a család békéjét, nyugalmát csak a női lélek munkája tudja megvalósítani. S mert a család a nemzet legkisebb és leg­erősebb egysége, kell mondani, hogy a nemzet jövője leányaitól függ. A magyar nőknek kell megszabadíta­niuk a nemzetet régi hibáitól, az ő munkájukra vár a társadalmi szét- különités megszüntetése s ezt a munkát önök irányítják. Nagy fele­lősség és eleven hit kell ehez a munkához. Ne felejtsék el, hogy az öDök tevékenysége nyomán támad fel igazán, eleven erővel a haza és lehet remélnünk egy boldogabb és szebb jövőben. Vitéz Subik Károly pápai prelátus szavait nagy lelkesedéssel fogadta a vezetőképző tanfolyam 33 hallga­tója s a nagyszámú közönség. A záróvizsga keretében Máthi Erzsébet erdőtelki tanítónő számolt be kerek előadásban a tanfolyam munkájáról s mondott köszönetét az előadói karnak, amely Szentgyörgyi József kanonok, egyházmegyei A. C. igazgató vezetésével sok szeretettel és gonddal foglalkozott az ismereti anyaggal. Általános feltűnést keltettek és meleg tapsokat arattak a műsor népi bemutatói, az psi szövegekből és dallamokból alkotott kánonok és népi játékok, valamint a lelkes és szép szavalatok. Egyetlen szem gabonának sem szabad az idén elvesznie! — írja Bániig földművelésügyi miniszter Báró Bánffy Dániel földművelés- ügyi miniszter a Magyar Elet Párt- értesítőjének legújabb számában Aratás címmel cikket ír, amelyben hangsúlyozza, hogy a most folyó háborúban a határok mögött élő la­kosságra is súlyos feladatok hárul­nak. Az itthonmar&dottak minden­napi munkája ma új értelmet nyer: éppen úgy a hazáért folytatott küz­delem ez, mint a messze idegenben harcoló katonáinké. A továbbiakban szakszerű útmu­tatást ad a miniszter a gazdáknak arról, hogyan kell helyesen aratni, majd így folytatja: — Egyetlen szem gabonának sem szabad az idén elvesznie! Minden szem gabona nö­veli a nemzet erejét. Ma mindenki­nek a legnagyobb erőfeszítést kell kifejtenie és a legnagyobb teljesít­ményt kell nyújtania, amire csak ké­pes. Mindnyájan jól tudjuk, hogy sok nehézségekkel kell megküzdenie a gazdának, de az igazi férfimunka értéke abban rejlik, hogy a nehéz­ségekkel szembeszállunk és legyőz­zük azokat. Ez az erőfeszítés a gazda leg­szentebb kötelessége. Kötelessége elsősorban saját érdekében, család­jával és háznépével szemben: hiszen az ő megélhetésüket biztosítja vele. De kötelessége mint magyarnak hazájával szemben is, hiszen a nagy élet-halál küzdelemben a közellátás zavartalansága minden további lé­pés alapja. S végül keresztény, em­beri kötelessége, hogy kenyeret ad­jon azoknak, akik a magyar élet más őrhelyein, városokban, gyárak­ban, hivatalban, műhelyben szolgál­ják ugyanazt a nagy célt. Hozzá kell fognunk tehát az ara­táshoz jó időben, el kell végeznünk gyorsan s hogy a munka ne torlód­jék fel és be kell fejezni derekas eredménnyel. Ez az idő parancsa a magyar gazdához. Ha csak egy faluban, csak egyet­len gazdaságban áll is be fennaka­dás, az is kihat a többire és csök­kenti az eredményt. Az ország köz­ellátása a legkisebb zökkenőt is megérzi. Egyetlen gazdának mulasztása, vagy lanyhasága az elkövetkező télen egy magyar kézben kisebbé teheti a mindennapi kenyér karé­ját. Ennek ma annál is kevésbbé szabad megtörténnie, mert hiszen a kormány súlyos gondjai közepette is már jó előre gondoskodott arról, hogy sem üzemanyagban, sem mun­kaerőben hiány ne legyen. Erős elhatározással és akarattal fogjunk tehát a munkához és kér­jük arra Isten segítségét, mert Isten megsegít minden igaz harcot és ne­mes törekvést, amelyért hittel és önfeláldozással dolgozunk! Új területeken indul meg a fémgyűjtés Többmillió kilo ngers anya got biztosít az új magyar eljárás Eger, július 6. A vasnapok során sok olyan anyagot ajánlott fel a közönség, amit megfelelő feldolgozási eljárás hiányában eddig nem lehetett hasz­nosítani. Konzervdobozokat, tetőle­mezeket, fémmel bevont vas hasz­nálati tárgyakat kellett félretenni, mert nem volt feldolgozásukra meg­felelő ipari eljárás. Hosszas kísér­letezés után sikerült olyan magyar eljárást találni, amely ezeket az eddig nyersanyaggazdálkodási szem­pontból értéktelen anyagokat igen hasznossá teszi. A horgannyal és ónnal bevont lemezeket az új eljárás mentesíti az óntól, illetve horganytól. Ilyen módon a leválasztott ón és horgony nyersanyag célokra felszabadul és a vaslemezek is felhasználhatókká válnak. Szakkörök számítása szerint az új magyar eljárás alkalmazásával többmillíó kiló anyagot lehet a vas és fém nyersanyag gazdálkodás rendelkezésére bocsátani. Azonkívül ezáltal sikerült gyü­mölcs permetezésre alkalmas anya­got, valamint az ipar részére nél­külözhetetlen forrasztó anyagokat is előállítani. A Fémgyüjtő a jövőben tehát ezeknek az anyagoknak a gyűjtését is bekapcsolja munkaprogrammjába. Egyébként június folyamán 1150 községben tartottak vasnapot és ezeken ismét két és fél millió kiló anyag gyűlt össze. A vasnapok júliusi programmjá- ban már több nagy város gyűjtése is szerepel. fiz orosz bolseuizmus a kézműuességnek sem kegyelmezett meg Szovjet-Oroszországban már csak öreg mesteremberek vannak A Szovjet-Unió hatalmasai mindent megtettek, hogy a középosztályt és ezzel együtt a képzett kézműves­séget is kiirtsák. Ez a terv azon­ban csak részben sikerült. A meg­szálló csapatok tanúi lehettek, hogy a szovjetkormánytminden igyekezete ellenére a kézművesség nem halt ki és amikor a felszabadulás lehetővé tette számukra, nyomban nagy szám­ban akadtak kézművesek — sokszor valóban mesterek a mesterségük­ben —, akik munkához láthattak. Különben Szovjet-Oroszországban a kézművesség sokkal inkább a föld népéhez, a parasztsághoz volt köt­ve, mint bárhol másutt. Minden pa­rasztnak egyben kézművesnek is kellett lennie, különben nem tudott volna szükségleteiről gondoskodni. Az állami apparátus, melyet moz­gásba kellett volna hoznia, ha pél­dául csak egyszerű javítást is akart elvégeztetni, túlságos \ körülményes és túlságos drága volt. Oroszország­ban tehát minden földműves ért valamit majdnem minden mester­séghez, de ez a hozzáértés termé­szetesen még nagyon messze van az igazi kézművességtől. A Szovjet körülbelül 12 évvel ezelőtt kezdte meg rendszeres kéz­művesellenes politikáját. A régi mesteremberek önálló műhelyeit be­záratta, magukat a képzett mester­embereket pedig a munkamegosztás elve alapján megszervezett kollek­tiv üzemekbe kényszerítette. Ezek a közösségi üzemek gyakran száz embert is magukba foglaltak. A hely­ség nagysága szerint az illető kis­iparág képviselőiből rendszerint egy vagy több kollektív üzem alakult. Minden üzem élén egy bolsevista szempontból megbízhatónak tartott mester vagy előmunkás állt. Az üzemekben dolgozó munkásoknak csak elenyésző töredéke volt járatos a kézművesüzem egész munkaterü­letén. De a kollektivizálásnak éppen ez volt a célja. A szovjet nagyon jól tudta, hogy a sok kis kézművesüzem önállósága bizonyos veszélyt jelent számára, ezért a mesterembereket iparosította, elproletáriasította, meg­akadályozott minden rendszeres mes­ter képzést, úgyhogy életrevaló után­pótlásról a kézművességben csak­ugyan hamarosan nem lehetett már szó. A kollektív üzemek lassankint már maguk is csak öregebb mester­emberek szakismereteiből élhettek. A megszállt területek felszabadí­tása ennek a helyzetnek egy csa­pásra véget vetett. A bolsevisták kivonulásával a kényszerrel össze­tartott kollektív üzemek maguktól felbomlottak. Akinek valamiképpen még módjában volt, nyomban vissza­tért régi műhelyébe, mely rendesen egyben lakása is volt és újból be­rendezte saját cipész-, szabó- vagy lakatosüzemét. Munkahiányról nem kellett panaszkodniuk, mert ha más nem, már maguk a megszálló csa­patok is bőven ellátják őket meg­rendelésekkel. Legnagyobb részük természetesen már csak öregekből kerül ki, akik még a cár: korban nyerték kiképzésüket.Munkájuk régi békebeli munka, mely még a nyu­gati igényeket is kielégíti. Akinek volt alkalma átélni azt a sok örömet és boldogságot, mely ezeket a jobb sorsra érdemes öre­geket eltöltötte, amikor mesterségük­kel együtt régi énjükhöz is vissza­térhettek, annak vannak kellemes emlékei is Oroszországból. Azt még nem tudják, hogy a jövő mit hoz számukra, de azt látják, hogy a bol­sevista rendszer 20 éves lidérc­nyomásától megszabadultak, hogy a rend, munkalehetőség és ezzel a megelégedés költözött be hozzájuk és ez elég nekik. Ennél többet egye­lőre álmukban sem kivannak. (MN) Utazási kedvezmény a sebesültek hozzátartozói számára A kormány 50 százalékos vasúti kedvezményt engedélyezett az orosz harctéren megsebesült, vagy meg­betegedett s az anyaország kórhá­zaiban gyógykezelés alatt álló tisz­tek és legénységi állományúak köz­vetlen hozzátartozóinak látogatá­sára. Ennek alapján a kórházak-

Next

/
Thumbnails
Contents