Eger - hetente négyszer, 1942/1
1942-02-14 / 26. szám
1942 február 14. e a E H 3 Uj korszakot nyit a heuesmegyei és egri gyümölcs- és zölőségtermelésben Szent-györgyi professzor uj szabadalma A vármegye több járásában, így a hatvani és gyöngyösi, újabban a hevesi járásban is igen nagyjelentőségű a paradicsomtermelés. A paradicsom primőrjeit a belföldi piacra adják el a gazdák, a termés zöme kivitelre értékesül, de az exportidényen túl még igen nagy- mennyiségű, holdanként 20—30, elkésett ültetésnél még több métermázsa paradicsom étik még meg, melyet csak a hatvani konzervgyár közvetlen közelében levő gazdaságok bírnak értékesíteni, a megye egyéb részeiben bizony ennek nagyrésze kárbavész. Bár a tavalyi háborús esztendőben a legkésőbbi paradicsomoktól eltekintve, ilyen maradékok nem voltak különösebb mennyiségben, rendezett viszonyok között és bőtermésű években ez a bőség mindég visszatér és sajnálatos veszteséget jelent ügy a magán, mint a köz; gazdaság számára. Annál nagyobb érdeklődésre tarthat számot dr. Szent-Györgyi Albert, a Nobel-díjas szegedi egyetemi tanár nyilatkozata legújabb kutatásairól és kísérleteiről, amelyek eredményeként a magyar föld és éghajlat sok kiváló terméke, elsősorban a paprika és paradicsom eddiginél eredményesebb feldolgozása válik lehetővé. Ez a bejelentés érdekes, mert Szent-Györgyi Albert tudományos kutatásai eddig elméleti sikon mozogtak és ő maga volt az, aki a múltban több ízben hangsúlyozta Nobel-dijjal is elismert munkásságának elméleti jellegét. Most azonban ezeknek a kísérleteknek gyakorlati eredményeit is levonta. Ez kiderül abból az érdekes két találmányból .is, amelyet a napokban hozott nyilvánosságra a Szabadalmi Bíróság. A nyugati időszámítás 1932. évében történt, hogy egy japán őrnagy a Sangháj körüli harcokban eszméletét vesztette és ebben az állapotban az ellenség kezébe került. Az előnyomuló japán csapatok néhány- nap múlva kiszabadították ugyan a fogságból, az újságoknak azonban néhánynap múlva mégis arról kellett bírt adniuk, hogy az őrnagy ugyanazon a helyen, ahol ideiglenesen fogságba került, önkezével vetett véget életének. Vájjon hogyan kell értenie a nyugati embernek ezt az esetet? — A tiszt sebesülten és öntudatlanul került fogságba; lehet-e ezt megszégyenítőnek tekinteni? Miért vetett véget életének, hiszen tapaszSzent- Györgyi Albert ugyan még múlt év nyarán nyújtotta be szabadalmaztatás céljából ezt a két találmányát, de kikötötte, hogy a közzétételt halasszák el hat hónappal. Ezért került csak most sor a közzétételre. A két találmány nagy C-vitamin tartalmú készítmények előállítására vonatkozó eljárás. A feltaláló azt a műszaki feladatot kívánta megoldani, hogy a közfogyasztás céljaira jól eltartható, nagy C-vitamin tartalmú terméket lehessen készíteni, amelyhez nem kellenek a nehezen beszerezhető konzervdobozok, üvegek és más tartályok. A találmányok szerint C-vitamin- ban dús termékeket dolgoznak fel, elsősorban paprikát vagy paradicsomot, sárgarépaféleségeket, esetleg nagy C-vitamintartalmú gyümölcsöket, mint amilyen elsősorban a csipkebogyó, ribizli, málna és eper. Mindkét találmány célja az, hogy kiküszöbölje a burkoló anyagot és amellett mégis nagy legyen az anyag eltarthatósága. — Az egyik eljárás szerint szemcséket, vagyis pasztillákat, a másik szerint pedig cukros, kocsonyás pépet készítenek az említett C-vitamindús anyagokból. Mindkét esetben nagy töménységben megmaradna a vitamintartalom, ami vezető szempontja volt a feltalálónak. A fentiek szerint tehát a hevesmegyei termékek közül elsősorban a nagy tömegben rendelkezésre álló paradicsom jön tekintetbe, de szó lehet az egri répatermelés fejlesztéséről, a gyöngyösi ribizliterraelés kiterjesztéséről és a Mátra meg Bükk bőséges csipke, málna és eper termése gyűjtésének e célra való megszervezéséről is. talataival, katonai ismereteivel, bátorságával és lelki erejével hazájának továbbra is és jobban szolgálhatott volna, mint halálával? — A japán őrnagy tettére kizárólag csak a yamato-szellem, az ősi japán lovagi szellem adhatja meg a magyarázatot. A nyugatjapáni S®ga-vidékén ennek a hősi szellemnek hagyományai még ma is töretlen erővel élnek. A sagai lovagok szelleme a „Haga- kure" cinsű lovagi kódexből táplálkozott, mely a japán harcos erkölcstanát a következő alapelvre építette fel: „Ha kettő között, az élet és halál között kell választanod, válaszd az utóbbit.“ Az órnagy ennek a tannak értelmében cselekedett. Di miért kell inkább a halált választani? A modern japán katona lovagi kódexe, a „Senjinkun“ a harctéri magatartás első szabályát ebben a parancsban foglalja össze: „Élve ne viseld el a fogságbajutás szégyenét; így halálod után nem kell a vétkesség és bajokozás rossz hírét hátrahagynod.“ A japán katona a fogságba- jutást már ősidők óta lemoshatatlan szégyennek tekinti és inkább a halált választja. Bármennyire többet használhat is, különösen a modern háborúban, ha a katona életben marad és legalább békében fontos feladatok teljesítésével szolgálhatja hazáját, a japán harcos mégis másképpen gondolkodik : Ha tovább él a fogságban, ez annyit jelent számára, hogy nem harcolt a halálig, hogy a Tennoval, hazájával és népével szemben nem áldozta fel magát a végsőkig. Bälz, Japán egyik legjobb ismerője, az orosz-japán háború korából a kővetkező élményről számolt be. Egyik japán ismerőse felkereste fiával, akinek a következő napon kellett bevonulnia. A beszélgetés természetesen a háborúra terelődött és az idős japán úr elbeszélte, hogy négy évvel ezelőtt a boxerlázadás alkalmával egyik fiát már elvesztette és most második fiát küldi a háborúba, makulátlan családi címerének tehát nincs hordozója, mivel nincsen már több fia. Bälz vigasztalni próbálta öreg barátját: „Nem mindenki esik el, aki. a harctérre megy: meg vagyok győződve, hogy fia dicsőséggel elhalmozva tér majd haza“. A japán atya azonban fejét rázva válaszolta: „Nem, fiam azért megy a háborúba, hogy hősi halált haljon, nem pedig azért, hogy élve térjen haza“. Annak, hogy Japán eddig egyetlen háborút sem vesztett el, egyes- egyedül ez a hősi szellem a titka. Ennek köszönheti a birodalom, hogy 1274-ben és 1281-ben a 150 ezer emberrel támadó mongolokat 50.000 főnyi katonasággal vissza tudta verni és megmenekült a szörnyű pusztulástól. Ez a szellem vezérelte a japán csapatokat győzelemre az 1894/95 évi kínai—japán és &z 1904/05 évi orosz—japán háborúban is. De éppen így azok a katonák is egytől egyig el vannak rá szánva, hogy mindenüket feláldozzák, akik ma a Csendes-óceán HRRI5HYR Mfiselfjem és hernyóselyem összes minőségben. Kérje minden üzletben. Vigyázzon a márkára: NOR-COC óriási harcterén a tengeren, a szárazföldön és a levegőben küzdenek. Ennek a szellemnek éppen úgy semmi köze sincsen az ideálnélküli fanatizmushoz, mint ahogyan valami lelki eltompultság vagy érzéktelen* ség nyomait sem lehet benne felfedezni. A japánok virágszeretete, mely az élő növény megcsonkítását sem engedi meg, már maga is elég bizonyíték lehetne. Lehet ugyan, hogy a japán könnyen eldobja magától az életet, az azonban távolról sem jelenti az élet értékének megtagadását. Ugyanaz a japán katona, aki könnyű szívvel mond lt saját életéről, ellenfele életét a legnagyobb tiszteletben tartja. Nemcsak a japán történelem őskora, hanem például az első világháború is bővelkedik bizonyító példákban. A kanadai hadseregben szolgáló japán katonák egy része a nyugati fronton a német hadsereggel közvetlenül is szembe került. Isomura önkéntes egy alkalommal súlyosan sebesült német katonára bukkant. A sebesült erőtlen jelbeszéddel adta tudtál, hogy kínzó szomjúságban szenved, mire Isomura szó nélkül megitatta kulacsából. Közben azonban egy angol katona is odaérkezett, aki szuronyával nyomban a sebesültre akart rohanni. „Nem látod, hogy ez az ember súlyosan sebesült ?“ — vetette magát közbe Értesítés. Értesítjük t. tagjainkat, hogy az 1941. évi vásárlások után az árnvisszatórítéseb kiszolgáltatását megkezdtük. A pénztári szelvények (blokkok) a tag által össze- számolandók s jegyzékkel eggfitt naponkint délután 3—6 óráig a szövetkezet irodájában átadandók. — Áruvisszatérítést csak tag kaphat, azért a tagsági könyv felmutatása szükséges. A visszatérítések kiadásának határideje 1942. év április hő 30. napja. Eger, 1942. február 1. Egri Hangya Szövetkezet A yamato-szellem Mi a magyarázata a japán katona halált- megvető bátorságának írta: K. Miara, a berlini japán nagykövetség titkára.
