Eger - hetente négyszer, 1942/1
1942-02-14 / 26. szám
4 EGEK 1942. február 14. Isomura. „Eh, mit, válaszolt az angol, sebesült vagy nem, számunkra minden megölt ellenség nyereség“. — „Hol marad azonban a keresztényi felebaráti szeretet?“ — „Azt otthon hagytam, amikor kihoztak a harctérre“ — válaszolt^, az angol. A spanyol fertálymesterek A Negyedmesteri Testület közgyűlésén elmondotta Breznay Imre A magyar újságírás gyermekkorában leghosszabb ideig élt a „Magyar Kurír“ c. politikai lap, mely 1787-ben indult meg s megjelent egész 1834-ig. „Bétsi Magyar Kurír“ is volt a neve egy időben, mert kezdettől fogva haláláig Bécsben jelent meg. Magyar viszonyokkal keveset foglalkozott, de a külfödi eseményeket hűségesen ismertette. Olyan szemelvény-tár volt, amelyben közöltek minden európai újságból átvett részletes és kevésbbé részletes híreket, sőt még a tenge ren-tűli lapokból is állandóan adtak hírrovatot. A külföldi lapszemelvényeknél mindig megmondotta, hogy honnét vette át s ennélfogva érdekes és többé-kevésbbé hiteles is volt. Különösen sokat foglalkozott ez a lap a spanyolországi eseményekkel, mert ott szinte állandó volt a politikai mozgalom, a forradalom. Nem tartozik ide, hogy miképpen űzték el a Bourbon házból származó VIII. Ferdinánd királyt; hogyan tette meg Napoleon spanyol királlyá öccsét, Józsefet s ennek később, hogyan kellett szégyenszemre megfutamodni az országból ... A lényeg — ami itt minket érdekel — az, hogy 1820-ban rövid időre ismét szöknie kellett a törvényes királynak, mert Eiedo nevű spanyol vezér kitűzte a lázadás zászlóját. A mi Magyar Kurirunk ekkor írta 1821. évi február 27-én megjelent számában a következőket: „ . . . Egy újságnak madridi levelezője revolutziós tulajdonságú történetet beszél el Madridból Január 18-dikáról: ...Itt Madridban ismét felállították, a’ város tanátsa javallatára azt a’ régi intézetet (ma: intézményt), hogy a’ városnak Fertállyaiban Fertályos Alcadesek (Fertályos Politziai Biztosok) legyenek . . .“ Mielőtt tovább mennék, meg kell állapítanunk azt a tényt, hogy Madridban nem új intézmény volt a fertálymesterség, mert azt mondja, hogy ismét felállítottak a régebbi intézményt. Nem forradalmi gondolat volt tehát a fertálymesterség, hanem valami szükséges tényező a zavaros viszonyok között — segítségére a város vezetőségének. Értesítem t. vendégeimet, hogy a Várállomással szemben a Wágner-féle italmérést átvettem. Tisztelettel GRÜNBAUM ADGLF korcsmáim. Hogy valóban békés és a rend érdekében létesített valami volt a fertálymesterség, kitűnik a kötelességekből, amelyeket a következőkben ismertet a fenti cikk: „Ezen tiszteknek kötelessége abban áll, hogy az uczák tisztaságára vigyázzanak, hogy éjjelenként, ha veszekedés, czivódás támad, annak eltsendesítésére megjelennyenek, hogy a’ magok fertállyában található idegenekre figyelmesen vigyázzonak ’s több effélék ,. .“ Aki olvasta az „Egri Fertálymesterségről“ írt kis munkámat, bizonyára emlékszik reá, hogy az egri fertálymestereknek is efféle kötelességeik voltak. A 15—27. lapon részletesen ismertetem e kötelességeket s most rámutatok arra, hogy nálunk e teendők a 3., 4., 5., 8. és 12. pontban egyeznek a fent is említett madridi teendőkkel. Tudjuk, hogy a mi fertálymestereinknek a rendbontók ellen még bírói, végrehajtó hatalmuk is volt. Hiszen feljogosította őket a városi tanács, hogy a helyszínen is megbüntethessenek holmi garázda, vagy veszekedő, káromkodó embereket. Igaz, hozzátette, hogy „Si sine pe- riculo suo fieri potest“. Vagyis: ha saját veszedelmük nélkül lehetséges. Ezt a hatalmat jelezte különben a fertálymesteri bot is, amely egyenlőre értékű volt a falusi bírák hatalmi jelvényével. A spanyol fertálymester kollégáknak a címe is alkalmasabb volt, mint a miénk, mert ott fertályos alcadeseknek mondja őket a híradás. Ez a szó pedig a spanyol nyelvben bírót jelent. Hogy pedig a rendeleteket a fertálymesterek voltak kötelesek ismertetni és végrehajtatni negyedeik lakosságával, éppen úgy mint nálunk is: kitűnik a „Magyar Kurír“ 1824. 11. félévi 35. számából, ahol ezt olvashatjuk a katalóniai főigazgató egyik kiáltványa utolsó pontjában : „. . . A’ Fertállyok Biztosai, felvigyázói szoross felelet (vagyis ma: felelősség) alatt végrehajtani tartoznak ezen rendeletet.“ A helyzet tehát e tekintetben is ugyanaz volt, mint nálunk. Itt csak azt a megjegyzést fűzöm ehhez a hírhez, hogy a most említett kiáltvány 1824. október 2-án kelt Barcelonában s országos jellegű volt. Ebből tehát következtethetünk arra, nemcsak Madridban voltak fertálymesterek, hanem egész Spanyolországban. Első idézett hírünk folytatása- képen még egy hasonlóságot találok a két intézmény között. Ez kitűnik a következőkből: „ .. . Midőn most esztendőkor ezen Politziai Biztosok kiválasztottak volna, az a’ gondolat ja jött a Város tanátsának, hogy Medina- Celi idős Herczeget, a’ ki Spanyol Ország első Grándja (vagyis főura), ’s a’kinek famíliája a’ thró- nushoz való jusstartását minden thrónusi változáskor meg szokta újítani, ’s a’ ki igen igasságos, jól tévő ’s nagy tiszteletben lévő ember, illy Fertály-Comissáriussá tegyék . íme, ott is fontos volt, hogy a fertálymesterségre jelölt férfiú köz- tiszteletben álljon és legyen tekintélye. Csak ebben az esetben töltheti be ugyanis tisztét eredményesen. Nem lehet azonban megállapítani, hogy hogyan választották a fertályos bírákat. Abból ugyanis, hogy e fenti esetben a tanács választotta Medina-Celi herceget, nem világlik ki a választás módja, mert hiszen nálunk sem lehetett szó a fertálymestereknek erről az önkormányzati jogáról a választásban a legutóbbi két városrész (Lajos- és Szent István-város) kialakulása alkalmával . . . De lássuk tovább a miénkhez hasonló vonásokat, amelyek éppen a jeles herceg kijelölésével kapcsolatban fordultak elő. A „Magyar Kurír“ híre szerint: „ . . . A’ Herczeg nem vállalta fel a’ néki ajánlott Hivatalt ’s Orvosi bizonyságtételt is küldött affelől, hogy egésségi környülállá- sai miatt arra alkalmatlan légyen: de semmit sem használt. Azt kívánták, hogy széméllyesen jelennyen-meg a’ maga mentésére . . .“ A herceg azonban nem jelent meg a tanács előtt, hanem az inasával üzente meg, hogy „ ... az időnek kedvetlensége miatt a’ szobájából ki nem mehet.“ Ezt az üzenetet a tanács sértőnek találta és, száz du- kát (vagyis 100 arany) büntetéssel sújtotta a fertálymesterségtől húzódozó herceget. Egyúttal pedig az időközben visszatért király elé terjesztette az egész ügyet — döntés végett. A király azonban nem kívánt beleavatkozni ebbe a helyi jellegű ügybe. Erre a tanács azt határozta, hogy: „. . . a Herczeg jelennyen-meg az Alcadok gyűlésében, vagy fizessen háromezer dukátikat. Azt erőssítik, hogy végre rászánta magát a’ Herczeg, hogy több kedvetlenségeknek elkerüléséért felválolja a’ Fertály-biztosságot, ’s letette a’ szolgálati esküvést...“ Ily szempontokban is egyezik tehát a mi fertálymesteri intézményünk a spanyol fertálymesterséggel. Hiszen nálunk is el kellett vállalni a fertálymesteri tisztséget és nem egy Ízben találunk olyan tanácsi határozatot, hogy a „fertálymesterség közteher, a’ közterhet pedig közössen a’ Lakosok viselni tartoznak annál is inkább, mivel ezen Hivatalból a’ Nemesek sem húzhatnák ki magokat . . .“ És mint ahogy Egerben Juhász Mihályt 1810-ben, vagy Fazola Henriket 1769-ben nem mentette föl a tanács, azonképen nem kapott fölforoKtar Balkay István füszerkereskedésében. mentést 1821 ben Medina-Celi herceg sem Madridban. Végül pedig, mint az előbbiekben mondottam, illetve idéztem, Spanyol- országban is esküt tettek a fertálymesterek éppen úgy, mint nálunk. . . . Érdekesnek tartottam a spanyol fertálymesterekről való megemlékezést már csak azért is, mert Magyarországon — nem ellenőrizhető hírek szerint — Aradon, vagy Váczon, mások szerint Komáromban lettek volna fertálymesterek. Hogy olyan volt-e a szervezetük, mint a miénknek, nem tudhatom. Égy bizonyos, mikor 1836-ban rádióelőadást tartottam az egri fertálymesterségről, sehonnét nem kaptunk visszhangot, jelentkezést, mintha valahol másütt is lenne ilyen tisztség. Spanyolországban bizonyosan volt. Aranyat, ezüstöt csÄ.4s Csapó, őraműves! Ingatlanforgalom. (Február 7-től február 13-ig). László István és neje Fejes Verőn megvették Miskolczi Antal és neje Pirk Mária kertjét, szőlőjét, szántóját az Afrika dűlőben 500 pengőrt, Eácz Józsefné Kelemen Mária megvette Mészáros Antal és társai kőporosi pincéjét 150 pengőért, Tamási Jakab és nejeTa- más Szidónia megvették Tamasi György Verőszala-utca 149. számú házát és kertjét 500 pengőért, Tamasi Sári megvette Tamasi Jakab és neje Tamás Szidónia ingatlanának V, részét 250 pengőért, Tóth Ferenc és neje Horváth Eozál megvették Szabó János pince- és pincetorok-illetőségét a Kisasszony-utcában 200 pengőért, Bukucs Beitalanné Bóta Auna megvette ifj. Szajcz János Türk Frigyes-u. 13. sz. házát 4100 pengőért, Tóth Ló-
