Eger - napilap, 1941/2

1941-09-20 / 149. szám

2 EGER 1941. szeptember 20. takarékossági intézkedések kezdetén leállította gépkocsiját és nem kérte azóta sem az „E“ betűt. Minden hazafias érzésű magyar ember így gondolkodik, s éppen ezért joggal kérdezi, hogy mikor szüntetik be e komoly időkhöz nem illő komolyta­lan száguldozását az említett, s „E“ betűvel nyilván tévedésből, de sem­miesetre sem közérdekből ellátott magángépkocsiknak. Addig is kí­vánjuk azonban tudni, hogy ki felelős ezekért. Szülők! Ezt nektek írjuk: A beteg és fogyatékos gyermek nevelése XXIII. közlemény. A gyermekbetegségek időtarta­muk és súlyosságuk szerint igen különfélék lehetnek. Egyesek éve­Az új, 1942 rádiót RUDLOFNÄL vegye! Minden márka raktáron! Fő utca. — Telefon: 159. Egyik legfontosabb feladat a gyer­mek kedélyének derűsen tartása és a meggyógyulás reményének felkel­tése. A lelki derű és a reménység kedvezően befolyásolják az életmű­ködéseket, megkímélik a beteget lelki megrázkódásoktól és ellen- állóbbá teszik betegségei elviselé­sére. A derűs és bízni tudó gyer­mek nem „törik össze“ könnyen és nem áll meg a fejlődésben. A kedély vidáman tartásának első feltétele az, hogy a gyermek sok szeretetet érezzen hozzátartozói részéről. Kifejezésre juthat ez a be­szédben, bánásmódban és az általá­nos magatartásban. A gyermek jo­gos kívánságait, felüdülését célzó kéréseit lehetőleg teljesíteni kell. Ügyelni kell azonban arra, hogy a bánásmód kényeztetéssé ne fajuljon. A beteg gyermek éppen úgy vissza­él a kényeztetéssel, mint az egész­séges. Követelődzővé, zsarnokká és kényelemszeretővé teszi. Sok gyer­mek egyenesen elromlik a betegség alatt, s korábban végzett köteles­ségeinek sem hajlandó eleget tenni. A nevelői gyöngédség és szeretet tehát párosuljon megfontoltsággal és határozottsággal. A gyermek ke- Ú*?i/ ■ jtá délyének megőrzése végett óvakod­junk attól, hogy sokat beszéljünk betegségéről, különösen pedig annak súlyosságáról. Érdeklődését és figyel­mét tereljük az élet mindennapi RÁDIÓ jelenségére, hogy magával és beteg­8éSével ne foglalkozzék sokat. * A betegnek is vannak kötelességei és feladatai. így pl. az orvosság beszedése előírás szerint, az étke­zés rendjének megtartása, a pihe­%ícMC$ar< KaPható KOCSÍSIlál Eger, moziépfllet, ken át nem szűonek meg, mások néhány nap alatt lefolynak. Némely betegség megengedi a fennlétet és a mozgást, mások ágyba döntik a gyer­meket. A betegség időtartama és súlyos­sága szerint a gyermek fejlődése, hangulata és magatartása sokféle­képpen változhatik. Ennek meg­felelően kell a nevelői eljárásnak is módosulnia, s olykor gyógyító neveléssé válnia. Az első és legfontosabb feladat a betegség leküzdése. Ebben a legtöbb esetben orvos segítségét kell kér­nünk. Az ő tanácsaihoz kell alkal­mazkodnunk a gyógyszer, táplálko­zás, ruha, mozgás, stb. tekinteté­ben. Az orvos fáradozásainak azon­ban csak akkor lehet sikere, ha nemcsak az előirt rendet tartatjuk meg a gyermekkel, hanem nevelői gondozásban is részesítjük. nésre, öltözésre, mozgásra és szóra­kozásra vonatkozó előírások és más feladatok, amelyeket az élet kíván és a betegség megenged. Ezeknek elvégeztetésére nagy gondot fordí­tunk. Még a büntetéstől sem szabad visszariadni, ha másképen nem lehet a gyermeket kötelessége teljesíté­sére szorítani. A kötelesség meg­fokozza a gyermek fegyelmezettségét, amire a betegség leküzdésében rend­kívül nagy szükség van. A fegyel­mezetlenség súlyos erkölcsi hibává fajulhat, de akadályozza a gyógyu­lást is. A betegség nem föltétlenül rossz. A szülők természetesebbek beteg gyermekükkel, ha arra gondolnak, hogy a gyermek kisebb fertőzései, amelyeket a szervezet néhány nap alatt legyőz, végeredményben javára vannak az embernek, mert növelik ellenállóképességét. Az egészséges gyermek mesterséges elszigetelésére, az óvodáktól és nyilvános iskolák­tól való elzárásra szükség nincs. A fogyatékos gyermek. A fo­gyatékosság lehet testi, szellemi és erkölcsi. Testileg fogyatékosak a nyomorékok, siketnémák, vakok, na­gyothallók, C3ökkentlátá8uak. A szel­lemileg fogyatékosakat hülyéknek, gyenge elméjüeknek és gyenge tehet- ségüeknek nevezzük. Az erkölcsileg fogyatékosoknak nincs érzékük a jó és rossz megkülönböztetésére. Az 1930. népszámlálás adatai szerint csonka hazánkban 10.000 lakosra átlagban 31*3 nyomorék, 7-8 vak, 13 8 szellemi fogyatékos esett. Az erkölcsileg fogyatékosok száma is jelentős. 1935 ben a fiatalkorúak bíróságai nálunk kereken 12.000 fiatal bűnöző ügyeit tárgyalták. Ebből 4.500 Budapestre esik. A fogyatékos gyermekek nevelése és oktatása sajátos szakértelmet kíván. Ma már külön tudomány, a gyógypedagógia foglalkozik vele. A testi fogyatékosságban szenve­dő gyermekeket főként a siket­némák és vakok intézetében nevelik. Ezekben az intézetekben szellemileg és erkölcsileg egyaránt jól fejlődnek. Megtanulnak beszélni, írni, olvasni és valamilyen mesterséget, kefe­kötést, gépírást is elsajátítanak. Ezzel lényegesen csökken érték­telenségük fájó tudata, s megbékül- nek az egészségesek társadalmával is. A testileg fogyatékosak kitűnő és odaadó munkásokká válnak. Rendes iskolában ezt az ered­ményt nem lehetne velük megvaló­sítani, mert a tanításukban is külön­leges módszert kell alkalmazni. Még kevésbbé alkalmas azonban a ren­des iskola nevelésükre. Az ép gyer­mekek között kétszeresen érzik ba­jukat a fogyatékosak, e mellett pedig ki vannak téve csúfolódásnak és gúnyolódásnak, ritkább esetben el­kényeztető és szánakozó nevelésnek. Az értelmileg fogyatékos gyer­meket „kisegítő iskolákban“ nevelik. Elkülönítésük azért szükséges, mert felfogó és Ítélőképességük gyönge és e miatt a normális gyermekek ismeretanyagát sem megérteni, sem elsajátítani nem képesek. Erkölcsi szempontból is szükség van a külön nevelésre, mert ítélőképességük gyön- gesége miatt könnyen rá lehet őket bírni helytelen cselekedetekre. Ügyetlenségük miatt ki vannak szol­gáltatva a komisz gyermekek min­den rossz hatásának. Sokszor ki­nevetik és kigúnyolják ügyetlen­ségük miatt. így azután társadalom ellenesekké válnak. A kisegítő iskolá­ban nevelt gyengetehetségű gyer­mekek 70 %-a társadalmilag értékes emberré válik. Az erkölcsi fogyatékosság rend­szerint gyengeelméjűséggel kapcso­latos. Gyógyító neveléssel néha ér­nek el vele eredményt, általában azonban nehezen nevelhető. Közülük kerül ki a bűnözők nagy része, aki­ket csak különleges intézkedésekkel lehet társadalom ellenes tevékeny­ségüktől visszatartani. Somos Lajos dr.----------------------------------------------------------------------------------------------------...--------------------------------------------rrfffrftf(-ff[rmr)|iriJ ^ Rövidesen megkezdik a típus-cipők gyártását ^Megállapították a ki nem jelölt cipőkereskedők ~ által átadásra kerülő cipők árát Az árkormánybiztos átiratot in­tézett a Magyar Cipőkereskedők Országos Egyesületéhez, amely sze­rint a ki nem jelölt cipőkereskedők által átadásra kerülő lábbeli cik­kek legmagasabb árát az átadó kereskedő köteles kiszámítani. Beszerzési árnak a számla sze­rinti vételárat és az engedélyezett felárakat kell számítani, amelyből levonandók a vétellel kapcsolatos engedmények és a pénztári enged­mény három százalékot meghaladó része. Hozzászámíthatók az árubeszer­zést terhelő költségek, a különböző közterhek. Az árukészletet átadó, ki nem jelölt kereskedő a fentiek szerint megállapított beszerzési árhoz tőke és üzleti költségeinek fedezésére a következő bruttó hasznot számít­hatja hozzá: Bőrtalpú lábbelinél az 1941. ja­nuár 1. előtt beszerzett cikkeknél 3 százalékot, az 1941. január 1. és május 31. között beszerzett cik­keknél 2 százalékot, az 1941. jú­nius 1. után beszerzett cikkeknél 1 százalékot. Divatjamúlt és selejtes áruknál a beszerzési ár legalább 30 száza­lékkal, az átlagos nagyságtól el­térő árunál pedig legalább 50 szá­zalékkal csökkentett értékben ve­hető figyelembe. Vitás esetekben a Kereskedelmi Hivatal szakértő bi­zottsága dönt az értékelésben. Ezzel az árrendezéssel egyidejű­leg élénken foglalkoztatja a cipő­piacot a tipus cipők készítésének kérdése is. Szeptember 1-től tudva­levőleg csak olyan bőrtalpú cipőt lehet készíteni, amely megfelel a kiadott előírásoknak. Az Anyaggazdálkodás Bőripari Bizottsága megfeleló készletet bo­csátott az érdekeltségek rendelkezé­sére. A Kereskedelmi Hivatal pedig úgy rendelkezett, hogy százezer pár cipőt a mechanikai cipőgyáripar, százötven ezer párat pedig a kézmű­ipar készít el és az anyagot az ipartestületek bőripari szakosztá­lyai kapták meg elosztás céljából. Az anyagkiosztást a napokban kezdik meg és a gyártás is haladék­talanul megindul. Az anyagelosztás a Kereskedelmi Hivatal intenciójá­nak megfelelően történt, meglevő készleteiből azonban bármelyik ipa­ros készíthet az előírásoknak meg­felelő típus-cipőket.

Next

/
Thumbnails
Contents