Eger - napilap, 1941/1
1941-05-31 / 85. szám
Eger, LII. évfolyam, 85. szám. áss 12 FILLÉR ♦ Szombat ♦ Trianon 22, 1941. május 31. ELŐFIZETÉSI DÍJi sgg hónapra 1 pengő 50 fillér, neggedévre 1 pengő. Egges szám: hétköznap 8 fillér, vasárnap 12 fillér. SZERKESZTŐSÉG: Líceum f sz. 3. Tel.: 11. KIADÓHÍV ATAL: Szent János-Ngomda. Telefon: 176. szám Csekkszámla: 54.558. • • • • f f PÜNKÖSDI IRAS köszöntse áldásos működésének kétszázesztendős fordulóján a juhi- J láló jogakadémiát. Résztveszünk örömében, amiképen együttérez- tünk vele a megpróbáltatás és megalázás napjaiban. És messze földről zarándokútra indulunk ünneplő városa felé a bölcs egyházfejedelemnek. Akinek apostoli lelke a hitvallásos nevelés közvetlenebb szolgálatába is beállította s a magyar jogélet és tudományosság őrhelyéül új bástyákkal erősítette az ősi főiskolát. A múltat megbecsülő, s a jelenen túl messze a jövőbe tekintő emez alkotó munkájában, hívségesen és áldozatokra a nehéz időkben is mindenkor készen, támogatta a nagy főpásztort tanácsadó testületé, a fókáptalan, amelynek tagjai a vármegyei és városi önkormányzatban, s nagyprépostjuk által az országos törvényhozásban serényen tevékenykedvén, a hit és erkölcs mellett a jogot is a társadalom erős pilléréül értékelik és szolgálják. A jogakadémia jubileuma legelső sorban az Egyház ünnepe. A jelen és jövő szükségleteit örök érvényű elvek magaslatairól szemlélő egyházé s magasztos hivatásukhoz méltó szolgáié. De ünnepe Heves vármegye és Eger város közönségének is. A vármegye székhelyének centrumában tiszteletet parancsoló régi erősségként emelkedik a köznapi élet fölébe Foglár püspök főiskolája. És messze földről idevonzza a jogtanuló ifjúságot. Neveli hitben és erkölcsben, felvértezi tudománnyal és hivatástudattal. Aztán a nemzet szolgálatába állítja és szerény, de tisztes polgári kenyeret ad a kezébe. Sokakat felemel a társadalmi osztályból, amelybe beleszülettek, s a társadalom és szűkebb családjuk javára fölfelé segíti őket. Valóban a szegény nép is méltó hálával ünnepelheti az ősi főiskolát, amelynek falai közül az idők folyamán felette sok egyszerű család gyermeke indult a magasba vivő útnak. A jogakadémia nélkül számos tehetség maradt volna kihasználatlanul s kallódott volna el a közönségre nézve nyomtalanul. Akik révbe jutottak, hálásak-e érte?! A magyar társadalomnak nem kiemelkedő vonása a hála. Az úgynevezett uraknál sem, a népi rétegeknél sem. Az élvezett jókat könnyen elfelejtjük s jótevőink megpróbáltatásaik közepette gyakran maradnak egyedül. Egymás munkájának méltó megbecsülésére is fogyatékos bennünk a lelki képesség, mint ahogyan komoly áldozatokra is nehezen szánjuk el magunkat. Találóan állapítja meg egy szellemes író, hogy korunk embere szívesen töröl le könnyeket, de többnyire a más zsebkendőjével. E gondolatot továbbfűzve: Kész örömmel takarékoskodunk a köznek, de inkább a mások, mint a magunk kenyeréből igyekezvén letördelni egy-egy darabot. És mások munkáját tartván vagy legalább mondván nélkülözhetőnek, avagy éppen fölöslegesnek. Ily értelemben persze a jogakadémiák ellen is emelkedtek hangok. Valamikor évről-évre elhangzott ellenünk egy-egy miniszteri kiszólás. Azokban az esztendőkben szomorú és nehéz feladat volt jogakadémián tanítani s a nyilvánosan meghurcolt intézmény számára társadalomtól és ifjúságtól megbecsülést kiharcolni. így tartott ez vagy másfél évtizeden keresztül. Akkori elhagyottságunk fájó emlékeit ám ma ne hántorgassuk. De ne is fejtsük. Okulnunk kell azokból ma is, amikor már megváltozott a légkör és nem divat többé a «szanálás», meg a «leépítés». Amikor immáron régen rozsda eszi a bontó csákányt s csak pincéket és légoltalmi óvóhelyeket építünk lefelé. És mikor már nem az a baj többé, hogy sok a jogász, hanem, hogy kevés. Sokkal kevesebb, mint amennyire szükség volna. Ma fogjunk össze valamennyien, akiknek közünk volt, vagy van az egri főiskolához. A húszas [évek csüggeteg és szűkkeblű világ szemléletére reácáfolt a történelem. Lendületes új élet indul, meglevő intézményeink gondos őrzésének s korszerű fejlesztésének programmjával. Kipróbált értékű akadémiánkat is értékeinek s tekintélyének teljességében kell a következő nemzedékek számára megőriznünk. Nem hiába ismeri el a jogakadémiák ügyét egy év előtt újból szabályozó törvény indokolása is e főiskolák szolgálatainak hasznosságát, s bölcsen szán további jelentős szerepet a törvény akadémiánknak a jogászképzés jó megalapozása körül. És nemcsak szoros érrtelemben vett tudományos, de erkölcsi és nemzeti szempontból is nagyjelentőségű a mi régi, de korszerű főiskolánk munkája. Valóban tiszteletet parancsol és szeretetteljes támogatást érdemel ez a munka. Akik egyetemen működvén, hazai jogi fakultásainkról kikerült ifjúságot vizsgáztatunk, az egri jogász gyerekek derekas teljesítményei alapján méltó megbecsüléssel kísérjük az érseki jogakadémia nagysikerű oktató munkáját. Ami pedig a nevelést illeti, eredményeit az elsősorban hivatott r tényezők újból és újból elismerték. Es a megszentelt hagyományok tiszta légkörében élő régi város közönsége közvetlen közelből megnyugvással szemléli ezt a munkát. Bízik a főiskolában, bízik annak jövőjében. És bízik az ifjúságban. A lelki megújhodás jegyében élő, a katonás fegyelmet férfias öntudattal vállaló, a törvényt és a törvényes tekintélyt az igazi jogász áhitatával tisztelő és a nemzeti fölemelkedés önfeláldozó szolgálatára lelkesen készülő egri jogászifjúságban. Az ősi jogakadémia legszebb ékességében! . . . Robogó vonaton vetődnek papírra e sorok. Az ünnep nagyságához mérten kissé kócosak, mégis helyet fog szorítani számunkra a szerkesztő. Hiszen egykor ő is kitűnő diákja volt az Alma Maternek. Meg aztán a cikkíró szerény neve valamikor évekig állott a lap homlokán. írásaival a dolog természetéből folyólag gyakran juttatta kifejezésre a közvéleményt. Most mégis az az érzése, hogy nem kevésszer találtak oly sokak lelkében visszhangra, mint amikor mélységes megilletődés- sel és el nem múló hűséggel köszönti minden egriek szemefényét: a kétszázéves jogakadémiát. ÓRIÁS NÁNDOR.
