Eger - napilap, 1941/1
1941-04-30 / 67. szám
Eger, LIL évfolyam, 67. szám, ÁH Ä 8 FILLÉR ❖ Szerda ♦ Trianon 22. 1941. április 30, ELŐFIZETÉSI DÍJs ggg hónapra 1 pengő SO fillér, negyedévre % pengő. Egges szám: hétköznap 8 fillér, vasárnap 12 fillér. VÁBMEQTEI POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG: Líceum fsz. 3. Tel.: 11, KI&D0HIVÄTÄL: Szent János-Ngomda. Telefon: 176. szám. Csekkszámla: 54.558. M új Magyarország belyzefe és szerepe Bárdossy László miniszterelnök legutóbbi nagy beszédében Magyar- ország helyzetéről és szerepéről nagyon érdekes kijelentéseket tett. „A világrészek integrálódásának folyamata játszódik le előttünk“ — mondotta. Ez alatt azt kell érteni, hogy az a háborű, melyet a tengely visel, egy új, jobb, igazságosabb, gazdaságilag egészségesebb Európa kialakításáért folyik. A nagy integrálódási folyamatnak az alkotó elemei az egyes európai államok. Az új rendben minden állam geopolitikai és történelmi helyzetének megfelelő szerepet játszik. Magyarország fekvése bennünket arra jelöl ki, hogy erős, szilárd, magyar államot alkossunk, amely itt a Duna völgyében az új európai egyensúly hatalmas tényezője és az igazságos béke biztosítéka legyen. Ez nemcsak a mi érdekünk, de érdeke egész Európának, különösen pedig az államunkkal szomszédos országoknak. Céljaink elérésében hathatós támogatásra találunk nagy barátainknál: Németországnál és Olaszországnál. Bár partnereink nagyhatalmak, mi pedig csak középállam vagyunk, mégis a közöttünk levő jóbaráti viszony kölcsönösségen alapul s ebben a szövetkezésben a mi szerepünk egyáltalán nem alsórendű. Nem lehet az olyan viszony egészségtelen, vagy természetellenes, amelynek gyökerei a realitás talajába ereszkednek. Minden magyar leikéből beszélt Bárdossy László miniszterelnök, a- mikor azt a kérdést fejtegette, hogy kicsi nép vagyunk e ? Először is arra utalt, hogy a Német Birodalomtól délkeletre élő nemzetek között egyiknél sem vagyunk gyengébbek, viszont központi elhelyezkedésünk, ezeréves történelmi szerepünk a nemzet erejét sokszorosan felfokozza. Nemcsak a népek számaránya döntő a világban játszott szerepükre vonatkozóan, hanem belső tulajdonságaik, nemzeti öntudatuk intenzitása, történelmi múltjuk magasztossága s főként az a szilárd akarat, hogy a szerencsétlenségnek nem adják meg magukat, a történelem megpróbáltatásaival szembeszáílnak és soha nem vesztik el jövőbe vetett hitüket. Az első világháborút követő békék, amelyek, Bárdossy László szavai szerint, sokkal inkább fegyverszünetnek nevezhető kényszerrendezésnek tekinthetők, Magyarországot kegyetlenül feldarabolták. Nem számolva országunk földrajzi és gazdasági egységével, természetellenes alakulatokat teremtettek, amelyek azonban nem lehettek időtállóak. Az ország területének lépésről-lépésre történő reintegrálódása s ezzel kapcsolatban a nemzeti bizalom visszatérése jegyében áll a mai Magyar- ország történelme. Ez az újjáalakuló Magyarország becsületesen akar alkalmazkodni Európa kialakuló új rendjéhez s ennek keretében rendíthetetlen hűséget fogad nagy barátai iránt. Ez az alkalmazkodás azonban nem jelentheti semminek a feladását, ami számunkra érték, mert ez az alkalmazkodás csak akkor fog hasznot jelenteni Európa és az egész világ számára, ha önálló és független államiságunk kereteiben történik és biztosítja ezer esztendős dunavölgyi történelmi missziónk további teljesítésének lehetőségét. Ennek az új Magyarországnak azonban nemcsak ez a célja, sőt nem elsősorban ez a célja.Mindenekelőtt a világ bármely részében élő magyarság érdekeinek védelmét óhajtjuk szolgálni, mert ez szent kötelesség a számunkra. Azok a nemzetiségek, amelyek a szentistváni Magyarország lassan kialakuló keretébe visszatérnek, kell, hogy ezt a feladatunkat és elhatározott szándékunkat megértsék. Teljes szabadsággal használhatják nyelvüket, fejleszthetik sajátos népi kultúrájukat, megtarthatják gazdasági erejüket azzal az egy feltétellel, hogy szolidárisak az államfenntartó magyarsággal s ugyanolyan megbecsüléssel tekintenek ránk, mint amilyennel mi tekintünk rájuk. Ők is kell, hogy a nemzeti egység hasznos tagjai legyenek nemcsak az ország, hanem saját érdekükben is. Az eljövendő idők magyar bel- és külpolitikája az új európai rend keretébe beilleszkedő Magyarország komoly problémáinak a munkálását kell, hogy szolgálja. Bárdossy László miniszterelnök nagy beszédéből tudjuk, hogy a vezetése alatt álló kormány ismeri országunk minden fontos kérdését és igaz magyar ön- feláldozással arra törekszik, hogy a magyar nép jövőjét minél biztosabbá és derűsebbé tegye. Ezt a törekvést elősegíteni minden magyar embernek kötelessége, mert csak az egész nemzet egységes és összhangban álló munkája válthatja valóra a kormányzat célkitűzéseit. Dr. Hedry Lőrinc főispán: „Az újjáformálódó világ átalakulásában új eszmék és életformák megvalósítása vár reánk“ A vármegye üdvözölte és bizalmáról biztosította a Bárdossy-kormáuyi Új másodfőjegyzőt, három aljegyzőt és egy szolga- bírót választott Heves vármegye tavaszi közgyűlése Heves vármegye törvényhatósági bizottsága kedden délelőtt tartotta tavaszi közgyűlését. A közgyűlésen nagy számban jelentek meg a bizottság tagjai a vármegye minden részéből. Megjelenésük ünnepi jelleget kölcsönzött a tavaszi gyűlésnek, s ezt az ünnepi jelleget különösen is emelte az elnöklő főispán megnyitó beszéde, amely minden részletében a mai történelmi időknek megfelelő megnyilatkozás volt. Másrészt pedig fokozta a törvény- hatósági bizottság tagjainak érdeklődését a mostani közgyűlésnél az a körülmény is, hogy ez alkalommal töltötték be választás utján az Erdélybe történt kinevezések által megüresedett másodfőjegyzői, három aljegyzői és egy szolgabirói állást. A választás — az egy szolgabírói állás kivételével — teljesen egyhangú volt, s fiatal, de máris kipróbált, kiváló erőket ültetett a megye központi igazgatásának több fontos posztjára. A közgyűlést fél 10 órakor a kis- gyűlés tanácskozása előzte meg a tárgysorozat pontjainak előkészítése végett. A kisgyűlés tanácskozása háromnegyed tizenegyig eltartott és az elnöklő dr. Hedry Lőrinc főispán ekkor vonult be Okolicsányi Imre alispánnal és a fekete magyar .díszruhába öltözött vármegyei tisztikarral a közgyűlési terembe, amelyet teljesen megtöltöttek a törvényhatósági bizottság tagjai. Dr. Hedry Lőrinc elnök nagy figyelem közepette állt fel főispáni székéből és elnöki megnyitó beszédében a következőket mondotta: Kegyeletes emlékezés gróf Teleki Pálról és gróf Csákg Istvánról — Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! — Hosszú hónapok — gondok és csapások nehéz hónapjai — után jöttünk ma itt össze, hogy rendes évi tavaszi közgyűlésünk során kicserélhessük gondolatainkat és kifejezést adjunk érzéseinknek. — Első gondolatunk legyen azoké, akiket legutolsó közgyűlésünkben mint Erdély visszatértének tetterós megalkotóit ünnepeltünk — és akik azóta már szellemnagyságban bevonultak a nemzet kegyeletének Pan- theonjába, hogy növeljék olyan nagy- jainknak sorát, akiket a magyar történelem ezer év óta felmutat a művelt világnak, — mint azoknak példáját, akik egész valójukat, ideget, életet áldoztak a haza hűséges szolgálatában. Gróf Csáky István és és gróf Teleki Pál. E két ősi magyar név annyi, mintha azt mondanék : — Kárpátalja és Erdély. — Gróf Csáky István, a fiatal, tetterős diplomata, készültségének egészen újszerű vértezetében olyan volt, mint amilyen újvivású bajnokok kellenek a mai idők gyors áttekintést, villámszerű döntést megkívánó helyzeteiben. Szavaiban és tetteiben egy felelősségét mélyen átérző államférfiú megnyilatkozása az ezeréves nemzet képviselőjétől megkívánt méltósággal párosult. — Gróf Teleki Pál a nemzet életének legválságosabb 20 évében mindig az élen járt, mindig vezetett, küzdött, dolgozott, tanított és szívének minden dobbanása, tudásának fényes sokoldalúsága egészen a nemzeté volt. Önzetlenül égett az önfeláldozó hazaszeretet oltárán — és az erkölcs hófehér tógájában, pihenni nem tudó szellemének feszítőereje nagyobb volt, mint amit egy törékeny test idegzete elbírhat. És a töprengés egy önkínzó órája eloltotta ennek a hasznos és nemes életnek messzevilágító fáklyáját. — Gróf Csáky István és gróf Teleki Pál halála egy újabb, fájdalmas stáció azon a golgotás úton, melyen az új magyar sorsot — ön1