Eger - napilap, 1941/1
1941-04-12 / 57. szám
EGER >841 április 12. Fontos odrosi ügyeket tárgyal Ikeööen a utírmegye kisgyűlése Azlgmándi anyagcseréiéi! fák beválnak francia ütegét, amely egész nap oldalba lőtte és teljes megsemmisítéssel fenyegette az átkelt csapat harcvonalát. Közben azonban a szerb tüzérség telibe találta a monitort és ez, a hősies és sikeres támadás után, lángba borulva süllyedt el a Duna hullámaiban. A szerb gyalogság újabb támadásra indult és egyre jobban megközelítette a maroknyi magyar csapat állásait. Sok volt már a halott, még több a sebesült és még kevesebb kilátást nyújtott a további küzdelem. Megfogyva már, de törve nem, mégis kitartottak s a leszálló est védő sötétsége állásaik birtokában borult az átkelt kis seregre. Hősi halottak és sebesült hősök egész sorát számolhatta már össze egész napi védekezése véres küzdelmei után az átkelt magyar csapat életben maradt része. Teljesítményük páratlan volt a világháború nagy történetében s a hadtörténelem örökké őrizni fogja dicsőségüket és emléküket. A sötétség beálltával újra elindultak a pontonok a támadó magyar sereg többi részeivel. Az egri ezred II. zászlóalja is átkelt teljes létszámával és felszabadította tarthatatlan helyzetéből az egész napon át hősiesen védekező csapattöredéket. Másnap hsjnaiban azután megindult az általános támadás Belgrád ellen. Az egri zászló ilj fergeteges rohammal elórelendült és minden ellenállást elsöpörve, elsőnek vonult be a szerb fővárosba. A csapatok főparancsnoka a szerbek magatartása miatt szabad- rablást engedélyezett a katonáknak és az volt a jelszó, hogy senkit sem kíméljenek, a magyar katona azonban nem élt ezzel a jogával és Belgrád lakói közül a hajaszáia sem görbült meg senkinek. A szerb hadsereg visszavonulása után, mindössze annyi történt, hogy a konak- ban az egyik egri 60-as szakaszvezető ráült a királyi trónra és kiverte a pipáját, mint egykor Simonyi óbester a francia király arany trónján. Azután következett Kragujevác, Nis, végül egész Szerbia elfoglalása és Montenegró megszállása, amelyben újra sok sok babért arattak az egri bakák régi dicsőségük mellé. MŰVÉSZI KÉPÉÉ KIÁLLÍTÁSA Pécsi Pilch Dezső festőművész műveiből a Kaszinó nagytermében délelőtt 10-től délután 5-ig. Belépés díjtalan. Hirdetésével célt ér, ha az „Eger“ napilapban hirdet Eger, április 12. Heves vármegye közigazgatási bizottsága április 15.-én d. e. lOJórai kezdettel tartja áprilishavi ülését. Utána tizenegy órakor a törvény- hatósági bizottság kisgyűlése tart ülést. A kisgyűlés tárgysorozatában Eger városnak is több határozata kerül elbírálás alá, éspedig: A fogyasztási adóhivatali és ja- vadalmi hivatali alkalmazottak ser- kentési jutalomban részesítése. A Levente-utcában gyalogjárda Nehéz idők sötét példái keltek ki hét évszázados sírjaidból. Az emlékezés borongva pihen meg egy névnél, amelyik a sok szomorú történelmi név között a leggyászosabbak egyike: Muhi. Az idei Nagypénteken szomorú történelmi évfordulóhoz jutott a magyar nemzet. 1241. április 11-én történt meg a Muhi-puszta síkján a végzetes ütközet IV. Béla magyar király és Batu tatár khán seregei között. Pártoskodások és egyenetlenségek között találta a fenyegető veszedelem a magyar népet, amikor télen megjött a hír, hogy már a Kárpátok keleti hágóit tapossák a félelmetes nírű tatárok. B-ila király körül hordoztatta az országban a véres kardot és védekezésre hívta fel népét. Az akkori nagyurak nem hallgattak a királyra. Védje meg Béla az országot kedves kunjaival — mondogatták gúnyosan, mert a magyar urak nem látták szívesen, hogy Béla a kunokat magyar földre telepítette le. A kunok viszont szintén idegenkedtek Bélától, mert azt hitték, hogy Kötöny kun király meggyilkolásában IV. Béla msgyar királynak is szerepe volt. Iiyen körülmények között alig akadt néhány ezer magyar ember, aki a király zászlója alá állott fegyverével. Béla király maroknyi sereggel tudott csak felállni a borsodmegyei Muhi-pusztáo, az akkori Muhi város határában. A város Hejőkeresziur, Ónod és Szakáid községek között feküdt, és semmi köze nincs a mai Muhi faluhoz, amely mai település és újabban kapta a Muhi nevet is, mert azelőtt Poga község néven szerepelt. Április 11-én támadtak a tatárok a szekértáborban védekező magyar seregre. Nyilaiktól elsötétült az ég. A magyar csapatok védekező taktikája nem vált be a tatárok mindent elsöprő rohama ellen. Sok tízezer magyar katona halt hősi halált a király zászlója alatt. IV. Béla seregét csaknem egy szálig legyilkolta a tatár, maga a király is csak létesítése — Vágner József és társai fellebbezésével kapcsolatban. Eger megyei város városfejlesztési terve. A Bukuli árok csatornázási munkálatainak végelszámolása. A vízvezetéki berendezési kölcsönökért a Magyar Általános Hitelbanknál készfizetői kezesség vállalása. Az ideiglenesen megüresedett tisztviselői állások behelyettesítése — Braun Károly fellebbezésével kapcsolatban. puszta életét tudta megmenteni a Muhi mellett vívott gyászos emlékű csatából. A Bükk gerincén végig menekült néüáay udvari emberével. A monda szerint a Bélkövön tartotta első pihenőjét, azután végig menekült az országon az üldöző tatárok elől a Szent Koronával és Szent István koronázási ereklyéivel a tengerpart felé. Dalmácia hűséges népe Klissa varában, Spalatóban, Raguzában, majd Trau szigetén rejtegette a menekült királyt. Időközben a tatároknál a khán meghalt és a trónKöveteló tatár fejedelmek között viszálykodás ütött ki, ami szétbomlasztotta a tatár hódítók erejét és kitakarodtak az országból. Béla király pedig visszatért Magyarországra és megkezdte az új honalapítás munkáját. A tatár hordák ugyanis a Muhi pusztán aratott győzelem után végigrabolták, gyújtogatták. rombolták és pusztították az országot és mindenütt leöldösték a magyar lakosságot, még a nőket és gyermeket is. A felégetett házak mellett varjak károgtak az emberek temetetlen tetemei felett. Csak azok maradtak életben, akik a tatárok elől barlangokba, erdőkbe, sziklacsúcsokra menekültek és ott éltek mindaddig, amíg a tatárok magyar földön maradtak. Az egri váiban még szent István idejében épített templomot is feldúlták a romboló tatárok. Elrabolták a templom kincseit, kirabolták a templom szentélye alatt kiépített sírokat is, csákányaik nyoma sok művészi sírkövet, szobrot, képet és történelmi emléket semmisített meg és csak törmelékeket hagyott meg a nagy magyar emlékeket őrző, művészi kövekből az utókor számára, amint ez az egri vár földalatti ásatásainál és az árpádkori sírok feltárásánál oly szomorúan látható. Az idei Nagypénteken Krisztus szenvedése mellett emlékezhettünk magyarok a hétszáz éves évfordulóra, amely nyíltan és tisztán fogalmazva kínálja tanulságait Egységes nemzet, egyetértő nép ragyogó Igmándiviz sokszor életmentő magyar diadalt* írt volna a világ- történelembe gyász és pusztulás helyett. IY. Béla király példája pedig arra int, hogy a legnagyobb veszteségek után is újjáépül az az ország, amelyben van hit, erő és akarat az élethez és jövendőhöz. CARMEN MISERÄBILE „Szerencsésen kezdődik Roger mesternek . . . levele Magyarországnak a tatároktól való elpusztításáról...“ olvasom Nagypéntek napján, április 11-én, pontosan 700 esztendővel később, mint amikor a Muhi pusztán szétverte a magyar seregeket a vad tatár csorda. És olvasom a krónikást éppen Eger pusztulásáról a következőkben: „Második Cletus alatt 1241-dik esztendőben történt a’ vad Tatár tsordáknak Magyar Országba való berohanása, a’ melly valamint az egész hazát feldúlta, úgy Eger várossában, ’s az Egri Megyében sem bagyot semmit épségben. Siránkozásra méltó módon festi le Rogexius Nagy Váradi Kanonok, a’ ki a’ dühös Tatároknak kegyetlenségeket maga is keservesen érezte (in Carmine miserab. Hungáriáé) Egernek akkori szenvedéseit. A’ várost tudniillik a’ várral és templommal együtt, a’ szél is élesztvén a’ tüzet, lángba borították, a’ lakosokat és más, a’ hely oltalmára oda futott embereket fel kontzolták, sót sok Kanonokokat is megöldösték; a’ templomnak és Püspöknek kintseit elragadozták. Ezen alkalmatossággal a’ levél-tár és privilégiumok is oda lettek. Az egyházi jószágok pedig elpusztíttattak. Benedek, a, NagyVaradi Püspök, az Egret pusztító Tatárokkal olly tzélbói mert szembe szállani, hogy azoktól az elrabolt kintseket vissza vegye; de szerencsétlenül, mert a’ fortélyoskodó Tatároktól az ő vitézei is megverettettek, és széjjel űzettek.“ Szegény Eger! Ez volt az első de — sajnos: nem utolsó — megpróbáltatása sok évszázados történetében . . ! Pedig milyen reményekkel épitette ide első szent királyunk a püspöki székesegyházat a régi Candanum helyére. . Milyen atyai örömmel látta, nézte a „Király székéről“ mint emelkednek a szent falak a fellegvár ormán. És a magasba nyúló szent falak mind romlásba jutottak a XIII. század derekán, a szörnyű tatárdu- lás idején. A falak, amelyeknek örök idókön át hirdetniök kellett volna a szent hit igazságait, a kereszt diadalát . . De mi volt akkor Eger, mint erősség . . ? „Az Egri vár, mée, NAGYPÉNTEKEN VOLT A TATÁRJÁRÁS PUSZTÍTÁSÁNAK HÉTSZÁZADIK ÉVFORDULÓJA
