Eger - napilap, 1940/1
1940-05-27 / 84. szám
11 2 amelyek választ sürgetnek. Kérdések ezek, amelyek elöl kitérni nem lehet, sem azzal, hogy a szemeket befogjuk, sem azzal, hogy a füleket befogjuk, sem azzal, hogy menekülni akarunk előlük. Kérdések, magyar sorskérdések ezek, amelyekre a választ éppen ezen a napon keresni: valóban ez ünnephez méltó feladat. — A magyar jövő, a magyar sors alakulása tekintetében soha biztosabb, megnyugtatóbb választ nem találhatunk, mint azt, amit ma a hősök lelke izén nekünk. Ez az izenet pedig röviden és keményen így szól :jaj annak a kornak, amelyből kiveszett a hősiesség szelleme, s jaj annak a nemzetnek, amelynek nincsenek hősei! Azt jelenti ez a kemény izenet, hogy csak annak a nemzetnek van és lehet jövője, amelyben a hősiesség szelleme él, csak az a nép és nemzet állhatja meg helyét a jelen történések orkánjában, amely hősöket nevel! — Testvérek! Ma hősiesség kell az élet minden vonalán: hősök kellenek a magyar élet minden szakaszán. Hősök kellenek a munka frontjára, a nemzeti kultúra bástyáira, hősöket igényel a gazdasági élet s legkivált hősöket akarunk látni a magyar ifjúság soraiban. — Hősök kellenek ma, akik életük példájával ujra-fogalmazzák az aktív magyarság és cselekvő haza- fiúság fogalmát, akik keltegetik az alvókat, ébresztgetik a szunnyadókat, s gyorsabb ütemet vezényelnek a harcba-indulóknak! Hősök kellenek, akik meghirdetik azt a feltétel- nélküli hazafiúságot, amely nem lehet emberi tekintetek szerint irányítható és egyéni felfogások szerint alakítható. Hősök kellenek, akik megbizonyítják azt, hogy ez a nemzet csak akkor járhatja tovább ezeréves történelmének országűtját a népek sorában, ba az apró egyéni érdekek kultusza helyébe a nagy nemzeti közérdek szolgálata lép. Hősök kellenek, akik megkísérlik a lehetetlent is, s ezekben a vészes időkben a szétvonás s széthúzás útjába állván, — egy sorba, egymás mellé állítják a magyart a magyarral! — Azok a magyar hősök, akiknek emlékét ünnepeljük, s akik itt és szerte e hazában, sőt annak határain túl is a dicsőség láthatatlan pálmája alatt pihennek, azok a hősi áldozatnak tündöklő példáját adták. Azok a magyar hősök odaadták a legtöbbet, a legnagyobbat: önmagúkat, életüket. Erre a hősiességre és áldozatosságra hív mindannyiunkat ma a hősök szelleme. Áldozatot kér a fokozottabb kötelességteljesítés terén, s ha kell, a legnagyobb áldozatot: az életet is! Porladó magyar hősök örökké élő emléke azt hirdeti ma nekünk, hogy pusztulásra, szolgasorsra ítéli magát az a nemzet, amelynek fiai a hazáért meghalni nem tudnak! — Ma szerte a csendes sírkeresztek alatt megmozdulnak láthatatlanul & magyar hősök, hogy felénk EGER 1940. május 27. Rendkívüli családi segélyt kapnak a katonák árasszák a hősi idealizmus lelkét. Ideálizmust, amely elindít a nagy, hősi feladatok szolgálatára, amely felemel az eszmények magasságába, amely a kötelességtevést ezzel az eszményi tartalommal megtölti és megszenteli. A köteles áldozat ezzel az önkéntes odaadással lesz valóban hősivé. — így és ebben az értelemben kell értenünk azt az izenetet, amelyet megdicsőült magyar hősök izennek ma nekünk. Hozza meg mindenki a maga nagy és szent áldozatát azon a vonalon, amelyre a haza állította. — Hőseink emlékét méltón csak ezzel a fogadással ünnepelhetjük: Életet vagy halált, — mindent érted, drága jó hazám! A kegyelet koszorúi. A nagyhatású ünnepi beszéd után az egyesitett egri dalkörök a „Nem, nem, soha!“ című irredenta éneket adták elő Huszthy Zoltán országos társkarnagy vezénylésével. Ezután megkezdődött a hősök emlékművének megkoszorúzása. Vitéz Doma- niczky Ödön tábornok a helyőrség, vitéz Jávor Ernő dr. vármegyei tb: főjegyző Heves vármegye törvény- hatósága, dr. Kálnoky István polgármester Eger város, Radicsay Milán ezredes a hevesvármegyei Vitézi Szék, dr. Szilágyi József Eger város m. kir. tisztiorvosa a hadirokkantak, dr. Schönvitzky Bertalan egyetemi magántanár a Tűzharcos Szövetség egri főcsoportja nevében helyeztek koszorút a hősök emlékművének talapzatára. A díszmenet. A honvédzenekar a kegyeletes emlékünnep befejezéséül eljátszotta a Himnuszt. Ezutáa a csapatok díszmenetben vonultak el a helyőrség parancsnoka és az emlékmű előtt. A díszszázad és a honvédcsapatok acélosan kemény díszlépése után a tűzharcosok, hadirokkantak, polgári lövészek, leventék és cserkészek látványos díszmenetéban gyönyörködött lelkesülve a néző- közönség. Utánuk ugyancsak katonás fegyelmezettséggel folytatták a diszmenetet a kát. felsőkereskedelmi iskola, a ciszterci gimnázium, az érseki tanítóképző, az állami gimnázium, az állami polgári fiúiskola dübörögve lépő diátjai. Látszott, hogy ez a sokezer fiú akár azonnal is teljesen kész jó katona, ha zászló alá szólítaná a magyar haza. Megható és rendkívül bájos volt a díszmenet hosszú sorának végén az angolkisasszonyok leányiskolái növendékeinek elvonulása. A kipirult arcú leányok katonás lépéssel és fővetéssel tisztelegtek. A csillogó leáayszemekből sugárzott a lelkes elszántság, hogy ők is mindenben teljesítik szent kötelességüket a haza hívó szavára. Hirdessen az „EGERi(-ben Az elmúlt napokban a sajtóban is tárgyalt behivásokkal kapcsolatban az átképzésre, illetőleg gyakorlatra bevonult katonák rászorult családtagjait a kormány ezúttal is rendkívüli családi segélyben részesíti. A közeljövőben megjelenő rendelet szerint a rendkívüli családi segély összege a feleség részére havi 12 pengő, a többi hozzátartozó részére pedig havi 8 péngő lesz. Rászorultság esetén ugyanazok a hozzátartozók fognak segélyben részesülni, mint akik ősszel, vagyis a feleségen kívül a gyermekek, a szülők, a nagyszülők stb. A segélyért a hozzátartozóknak sehol sem kell jelentkezniük, hanem az erre irányuló kérelmet magának a bevonultnak kell kihallgatáson előadnia, amire csapatparancsnoksága részéről külön is felszólítják. Kodály Zoltán és Az öreg Líceum udvarának a hétköznapi esték békés csendjéhez és néma sötétjéhez szokott falai ugyancsak csodálkoztak szombaton este, mikor a csillagok kigyulásá- nak perceiben a nagy kapu boltívei alatt száz meg száz, ezernyi fiatal leány és fiú sietett be ünnepi készülődés hevével és lelkesültségé- vel az Egerben immár második ilyen nagyméretű középiskolai énekkari hangversenyre. Majd utánuk megkezdődött a felnőtt társadalom tagjainak, a közönségnek bevonulása — hála Istennek — nem kisebb számban, mint a szereplők tömege. Öröm, sőt gyönyörűség volt látni az okos gonddal és találékony ízléssel készített hatalmas emelvényt s a közönség elhelyezésére szolgáló széksorok kényelmesen elosztott csoportjait. E szép és megkapó keretet két órán keresztül a legigazibb muzsika: az emberi hangok árja töltötte be s az ifjúi ajkakról felszárnyaló dallamok mind a magyar népi zene feltámadását és diadalát hirdették. E hasábokon a közelmúlt napokban előrebocsátott ismertető hírek már közelebbről érintették e nagy nemzeti ügy fontosságának kérdését. Akik szombaton este ott voltak — úgy a dalolók, mint a hallgatók — ez élő manifesztációkban miad ráismertek azok igazára, akik több évtizedes fáradhatatlan, apostoli munkával fejlesztik, építik a nagy kultúrmozgalmat: a tősgyökeres magyar népdal beágyazását a nemzetietlen, vagy idegen divatokkal telített mai magyar lélekbe. Két nagy név ragyog elénk e mozgalomból: Bartók Béláé és Kodály Zoltáné. Ragyogásuk messze fénylik, túl a szűk magyar határokon, a művel Nyugat, sőt az Újvilág is jól ismeri őket s talán jobban is értékeli, mint magunk. Az általános zenei világ ítélete szerint mindketA segélyek az olyan esetekben, amikor a családfő májusban vonult be, aszerint, hogy e hónap 15-ik napja előtt, vagy ezután vonult be, teljes egyhavi, vagy félhavi összegben már junius hó 1-től, az utóbbi bevonulókra vonatkozólag pedig júliustól, illetőleg azt követő hónapok első napjaitól kezdve utólagos havi részletekben esedékesek. A segélyt a falvakban a községi elöljáróságok, városokban a polgár- mesterek fizetik ki. Nem tekinthető rászorultnak és ennélfogva nem részesíthető családi segélyben az olyan család, amelynek havi jövedelme kis- és nagyközségekben a havi 60 pengőt és törvényhatósági jogú városokban a havi 80 pengőt, Budapesten pedig a havi 100 pengőt meghaladja. az egri diákság ten zseniális útjelzők, irányt szabók a műzene messzi jövőjében. Oly nagyok ők, hogy ma még szinte félelmetesek a könnyű, mindennapi, divatos zenei koszton élők szemében s fülében. Az időtlen, az örök magyar Géniusz megszállottjai ők, — kiásták, valósággal az ősi te- levény magyar földből kaparták ki a magyar népi zene kincseit. — Az egyik nagy „kincsásó“, Kodály Zoltán el is jött meghallgatni az ő legifjabb híveinek, — az egri éneklő diákságnak nagy táborát, — mint ahogy mondani szokták : „megjelenésével megtisztelte az ünnepséget.“ Úgy is van, neve és ittléte fémjelezte ezt a hangversenyt. Érezte mindenki, — még az idegen- kedők is, — hogy próféta jár közöttünk. Szívesen jött, mert nagy örömet szerzett ueki, hogy Eger is bekapcsolódott az ő népi gyökerű nemzetnevelő munkájába. De meg is érdemelte ez a hangverseny, hogy 6 is meghallgassa. Mennyi lelkesedés, őszinte hit, kedv, ambíció, szív és lélek fonódott ösz- sze s csendült fel a gazdag műsor minden számában! Érdemes felidézni egynapos friss emlékeinket az egész műsorról. Impozáns volt az első pont 900 főnyi összkara. A Himnusz, nemzeti imádságunk lélekbe markolt, utána a középkori híres Nyár-kánon 6 szólamú imitációjában játékosan csengtek-bongtak az egymást- kergető friss szólamok Jurányiné Szongott Kornélia finom és hajlékony vezetése alatt. A hatalmas tömeg élvezetes látványt nyújtó pompásan rendezett elvonulása után a fiú-tanítóképzőintézet énekkara maradt a pódiumon és nagyszerűen csillogtatta ismét Bitter Dezső tanár energikus keze alatt szerzett karéneklési képességeit: az egybevágó, legkisebb részleteiben is teljes precizitást, a férfiasán kemény
