Eger - napilap, 1939/2
1939-09-10 / 143. szám
2 EGER 1939. szeptember 10. Kik lesznek a vármegyei törvényhatósági bizottság ós a városi képviselőtestület ü] tagjai Eger, szeptember 9. Legutóbb megírtuk, hogy a vármegye és a város igazoló választmánya végrehajtotta a zsidótörvény- * IV. Fenti újtípusú rádiókészülékeket díjtalanul bemutatja és kedvező fizetési feltételekkel forgalomba hozza a Lusztig Sándor cég. Fenti rádiót bemutatja: Illés Béla, Eger. nek a törvényhatósági bizottsági és képviselőtestületi tagokra vonatkozó rendelkezéseit. A vármegye igazoló választmánya 24 tag megbízatását vette vizsgálat alá, kettőt igazolt, öt tagra vonatkozólag határozatát felfüggesztette az iratok beszerzéséig, tizenhét tag mandátumát megsemmisítette. A választmány határozata értelmében a törölt tagok helyébe a következő póttagokat hívta be a törvényhatósági bizottságba az alispán : Wind Géza Eger, dr. Mannó Kálmán Gyöngyös, vitéz Keresztesi János Gyöngyös, dr. Tuzson János Budapest, Pásztor István Erk, Bár- czay Elemér Átány, Mlinkó Áron Hevesvezekény, Szabó Kálmán Erdőtelek, Krassy Miklós Eger, Györky Antal Besenyőtelek, Csabay Béla Tiszaszőllős, ifj. Tahy István Galga- györgy, Szabó Jilek Károly Eger, dr. Papp Béla Heves, Krizsán Aladár Pásztó, Krancziczky András Tárnáméra. A kamarai és kereskedelmi képviseletek törölt tagjai helyébe nem tudtak póttagot behívni, mert a megválasztott póttagok valameny- nyien a zsidótörvény alá esnek. A város igazoló választmánya egy képviselő- testületi tagot igazolt a virilisek közül és tízet törölt. A kimaradottak helyébe a következőket hívják be a képviselőtestületbe: Mészáros Béla, Beniczky György, Brindza Béla, Mile Kálmán, Károly János, dr. Horváth Mihály, Bárdos Ádám, dr. Csanády László, Beniczky Miklós, özv. Ka- ezora Ferencné. (Tlegjelent a II. zsiöótöruény földbirtokpolitikai rendelkezéseinek uégrehajtdsi utasítása 485.000 hold mezőgazdasági ingatlan van zsidók tulajdonában Eger, szeptember 9. A hivatalos lap pénteki száma közli a II. zsidótörvény földbirtokpolitikai vonatkozású rendelkezéseinek végrehajtása tárgyában készült rendeleteket. A rendelet 1939: IV. te. 15—16. szakaszaiban foglalt rendelkezéseinek megfelelően egyrészt arra vonatkozóan tartalmaz szabályokat, hogy a zsidótörvény hatálya alá eső személyek, ideértve a zsidótörvény 20. szakasza alá eső jogi személyeket és társaságokat is, a tulajdonukban lévő mezőgazdasági ingatlanokat miként használhatják fel földbirtokpolitikai célra, másrészt megállapítja azokat a szabályokat, amelyek szerint az illetékes hatóságok a mező- és erdőgazdasági ingatlanokra vonatkozó adás-vételi szerződések jóváhagyásának elbírálásakor a zsidó- törvény 15. szakaszában foglalt rendelkezések meghiúsításának megakadályozása céljából tartoznak eljárni. A rendelet a zsidótörvény földbirtokpolitikai vonatkozású rendelkezéseinek végrehajtására szükséges adatok bejelentését a törvény hatálya alá eső személyek kötelességévé teszi. A rendelet szerint a zsidó- törvény az erdők, vagy a városok más területén lévő ingatlanok, továbbá a kis- és nagyközségek területén beépített ingatlanok kivételével és a szorosan vett gyár-, bánya-, ipar-, vagy fürdőtelep céljaira szolgáló ingatlanok kivételével, bármely ingatlant mezőgazdasági ingatlannak kell tekinteni. Az átengedésre kötelezés jogát és szabályait ez idő szerint a telepítésről és más földbirtokpolitikai intézkedésről szóló 1936. évi XXVII. te. szabályozza. Ennek megfelelően a rendelet általános szabályként mondja ki, hogy az átengedésre kötelezést a dolog természetéből folyó eltéréssel az 1936. évi XXVII. te. és az ezt kiegészítő módosító, illetve végrehajtó jogszabályoknak rendelkezései szerint kell végrehajtani. Az ingatlanszerzőket igazolásra csak akkor szólítja fel a hatóság, ha kétely merül fel, hogy ingatlanszerző képességüket a zsidótörvény 15. szakasza korlátozza. A zsidó- törvény földbirtokpolitikai vonatkozású rendelkezéseinek a törvény által is sürgetett gyors végrehajtásához fűződő érdekekre tekintettel a rendelet 12. szakasza szerint a kihirdetés napján lép életbe. Megjegyzendő, hogy a m. kir. Statisztikai Hivatal adatai szerint (a visszacsatolt területek adatait nem számították be) zsidók tulajdonában ez idő szerint kereken 485 ezer katasztrális hold területű mezőgazdasági ingatlan van. Ha a zsidónak tekintendő vállalat ingatlanait is számításban vesszük, ez a szám még növekszik. Hogyan kell gyakorlatilag könnyebben megoldani a mezőgazdasági munkások öregségi biztosítását Kézbesítsék ki hivatalosan a biztosítási könyvet a munkavállalóknak — A Tiszajobbparti Mező- gazdasági Kamara előterjesztése Eger, szeptember 9. Az egész magyar gazdatársadalmat élénken foglalkoztatja a mező- gazdasági munkások öregségi biztosításáról alkotott törvény gyakorlati végrehajtása. Legutóbb Heves vármegye közigazgatási bizottságának ülésén több felszólaló tette szóvá a végrehajtás nehézségeit és mutatott rá arra az érthetetlen körülményre, hogy a munkások sajnálják a heti húsz filléres bélyeg beragasztását és mindent elkövetnek,! hogy olyan látszatban tűnjenek fel, mintha nem is volnának kötelesek a biztosítási könyv kiváltására és a biztosítási összeg befizetésére. Pedig ilyen esetben a munkaadót terheli az anyagi felelősség. A Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamara ugyancsak különös figyelemmel kisérte, hogy a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításával kapcsolatban mint érvényesültek a gyakorlatban a törvény, illetve végrehajtási utasítás szándékai és éppen a felmerült és tapasztalt nehézségekre tekintettel beható vizsgálódás tárgyává tette ezt a kérdést. Még junius hó elején ebből a célból több kiváló gazdának kérte ki a véleményét, majd több érdekelt munkaadó gazda bevonásával az Országos Mezőgazdasági Kamara igazgatójának felhívása kapcsán külön értekezletet is tartott, melynek határozatából indokolt előterjesztéssel élt a földmívelésügyi kormányzathoz. Előterjesztésében mindenekelőtt arra mutatott rá a Kamara, hogy mivel a gazdatársadalom túlnyomó többsége nincs tisztában a törvény vonatkozó rendelkezéseivel, egy népies nyelven megírt tájékoztatónak kiadására lenne elsősorban is szükség, amelyben kidomborítandó volna, hogy az állam maga is jelentős áldozatot hoz ennek a szociális törvényalkotásnak végrehajtása során, áldoz erre a gazda is és tulajdonképpen a legkisebb áldozatot a munkavállalótól kívánja. A továbbiakban kérte a Kamara, hogy a biztosítási könyvet minden biztosítási kötelezettség alá eső munkavállaló részére hivatalosan kézbesítsék ki, éppúgy, mint pl. a szavazóigazolványokat és a biztosítási könyv kötelező kiváltását büntető szankciókkal tegyék hatályosabbá. A közigazgatás részéről évenként minden községben eszközölt összeírás során, javaslatot tett a Kamara arranézve, hogy ez az összeírás a mezőgazdasági munkavállalókra is terjesztessék ki, akikről azután kimutatást lehetne vezetni és egybe- gyüjthetők volnának az elöljáróságra abból a célból is, hogy ott a törvény nemes szándékairól felvilá- gosíttasanak. Ha a munkavállaló csak töredék hetet dolgozik, vagy egy héten több gazdaságban talál munkát, ilyen esetekben a Kamara javasolta, hogy az a gazdaság igazolja a munkába állást, ahová azon a héten először ment és így ha a munkás több helyet is változtat azon a héten, a beragasztott bélyeggel már igazolni tudja a heti járulék lerovását. A részes munkásoknak a biztosítási kötelezettség alól való kivonására nézve is tett a Kamara javaslatot. Ha azonban ez megvalósítható nem volna, tisztázandónak tartaná, hogy szabatos rendelkezések állapítsák meg elsősorban a dinnye, paradicsom stb. kertészek részére a biztosítási kötelezettséget. A különböző részes munkások munkaidejének megállapítását is elsőrendű fontosságúnak tartja a Kamara előterjesztése és e tekintetben szükségesnek tartaná, ha ezek a részes munkák nemek szerint megfelelő átlagszámítás alapján áta- lányozva volnának és az ezen az alapon meghatározott munkaidő szolgálna a biztosítási járulék lerovásánál irányadóul. Ez a megállapítás
