Eger - napilap, 1939/1

1939-05-23 / 80. szám

9 EGER 1939. május 23 — Büszke vagyok arra — mon­dotta — hogy ismét önök elé 411- hatok, aki 9 évig képviseltem ezt a kerületet. Dacára annak, hogy van­nak olyanok, akik az én munkámat és az én szeretett egri népemnek bizalmát lekicsinylik és lesajnálják, én nem állok meg a megkezdett úton, mert nekem erőt ad a múlt, azok a szenvedések, amiket húsz évvel ezelőtt az egri földműves nép ellenforradalmi szervezéséért kellett elviselnem a Markó-utcai fogházban. Abban az időben veszélyesebb volt szónokolni, mint ma, letartóztatás, börtön járt érte és a fogság magá­nyában az ember elgondolkozhatott azon, érdemes-e a népért önzetlenül dolgozni és szenvedni és én akkor tanultam meg: igenis, érdemes. — Én harminc éve dolgozom Egerben és nem a nagyurakért, a papokért, hanem a földműves gaz­datársaimért, a kisiparosokért, akik ma is százával jönnek hozzám se­gítségért és mindenkor minden le­hetőt megtettem helyzetük megér­demelt javításáért. Hiába mondják gúnyosan, hogy engem a papok vá­lasztottak meg. Engem a nép bi­zalma küldött a parlamentbe, mert innen, az egri nép közül, az egri földműves olvasókörökből nőttem ki. — Én nem idegenből jöttem és a mandátummal nem megyek el in­nen, amint hogy kilenc éves kép­viselőségem alatt is szüntelenül itt dolgoztam. És ez a kilenc esztendő a kemény küzdelmek ideje volt. Aránylag én szólaltam fel legtöbb­ször a parlamentben és keményen és bátran hallattam szavamat min­den igazságos egri és nemzeti ügy­ben. S tudták, hogy ha én beszé­lek, nem Petro Kálmán beszél, nem egy személy szól, hanem Eger hal­latja szavát, szőlősgazdák, munká­sok, tisztviselők ezrei követelik az én szavammal jogaikat. Nem volt hiábavaló a harcom, amit gróf Hoyosnak az Országos Mezőgazda- sági Kamara elnökségéből történt kibuktatásáért, vagy a szeszkartel letöréséért, a borfogyasztási adónak — e legigazságtalanabb adónemnek — leszállításáért indítottam és tel­jes megszüntetéséért folytatni fo­gok tovább is. Miért nem lehet az, hogy a gazda szabadon értékesít­hesse termését, miért van szükség ellenőrzésre és korlátozásokra? Én nagyon jól ismerem a nép kívánságait és éppen azért vagyok erős és tántoríthatatlan híve a föld­reformnak. Szilárd meggyőződésem, hogy azé legyen a föld, aki meg­munkálja. Nem akarom, hogy a földreformot elodázzák, elsikkasszák, hanem a földet a józan ész követel­ményei szerint minél hamarább, mi­nél gyorsabb ütemben juttassák a magyar nép kezére. — Én nem ültem csendben a parlamentben. A dohánygyár meg­szüntetése ellen hónapokig jártam, kértem, érveltem és 700 családot sikerült megmenteni. Nyolc év alatt több mint 1.400,000 pengő támoga­tást szereztem a városnak, az 1934. évi fagypusztitás idején egy Pesten olvasott újsághírre 80.000 pengő segélyt biztosítottam Eger gazdái­nak rövid félóra alatt. Ezekben a kormánysegélyekben Eger polgár­sága pótadójával egyenlő összeget kapott. Ezután részletesen kifejtette Petro Kálmán dr., hogy miért lépett be a kormánypártba és miért támogatja a kormányt. Utalt arra, hogy amikor a 62 kartel-képviselő Sztranyavszky ve­zetésével, az ő állandó és éles tá­madásaira is, érdekeit és hatalmát féltve, kilépett a kormánypártból, és elkövetkezhetett a komoly re­formmunka ideje, és amikor az úgy­nevezett dísszidensek összefogtak a liberális konzervatív vizeken evező kisgazdapárttal, egyedül ő volt az, aki az ellenzékből bizalmat szava­zott Imrédy Béla kormányának. (Lelkes éljenzés). — Nem akartam együtt haladüi tovább a nemzetközi zsidósággal paktálókkal és a kisgazdáktól füg­getlen „kisgazda“-párttal, akik meg merték és tudták buktatni a nem­zeti, népi és szociális alapokra he­lyezkedett Imrédy Bélát. — De én nem Fejbólintó János­nak álltam a kormánypártba. Én ott is egyedül, minden befolyástól függetlenül, teljes szabadságomat megőrizve fogok dolgozni hazámért és az egri kerület népéért. És meg vagyok győződve, hogy nem lesz szükség arra, hogy a gróf Teleki Pál vezetése alatt álló kormányból kilépjek. Ha ilyen fordulat jönne, akkor azt hiszem, a miniszterelnök is ott fogja hagyni a politika po­rondját és én vele együtt távozom. — Támogatom a kormányt, mert ilyen gyökeres és hathatós szociá­lis reformokkal eddig még egy kor­mány se jött a nép, a kisemberek segítségére. Alapos, számbeli adatokkal mu­tatta ki ezután, mennyit segített a Kormány a dolgozó kisembereken. A földtulajdonosokra elrendelte a védettséget, cukrot ad gyermekeik­nek, meg kezdte a karteluralom le­törését és ezt folytatni fogja, mert meg van hozzá az ereje és ha­talma. A kisipart tisztességes em­beri megélhetéshez segíti, még sport­tribünre is jelentős összeget áldoz Eger ifjúsága részére, a kivitelt évi 274 millióról 315 millióra fokozta, a bor és gyümölcs export értékét pedig 2 millióról 11 millióra emelte fel — a mi boldogulásunkra is. — A hegyközségi törvényt agi- tációs célokra használják ki a kor­mány ellen. Mese és a nyilas- kortesok fogása, hogy gyümölcs- fánkint 50 fillért kell fizetni és a szüret idejét a polgármester álla­pítja meg. Ez a törvény egyedül a mi érdekeinket szolgálja. Meg­akadályozza a silány alföldi borok konkurrenciáját, megszünteti a ho­moki borok behozatalát, megvédi az egri bor jellegét és hírnevét, és én magam is minden erővel tovább is harcolni akarok a termelőtársa­dalom életbevágó érdekeiért. Meg­csináltuk máris az egri burközrak- tárt, szervezetet alakítottunk, amely nem csak a bor elhelyezéséről, ha­nem felvásárlásáról is gondoskodni fog. — Amellett a kormány az agrár­ollót és szűkíti az iparcikkek árá­nak szabályozásával, tartja a ter­mény és állatárakat, és megvan a szándéka a tisztviselői fizetések visszaállítására is, mert az a hely­zet, amely 1931-ben a tisztviselő­társadalomtól is áldozatot kívánt, megszűnt. Teleki miniszterelnök erre határozott bejelentést tett már. És sürgetem: mért nem lehet az ideig­lenes alkalmazású tisztviselőket is véglegesíteni és helyzetük biztosítá­sával megnyugtatni őket? — A magyar munkásnak munka- alkalmat kell teremteni és tisztes­ségesen meg is kell fizetni. Téli foglalkoztatásukról is kell gondos­kodni, magam évente nagy összege­ket hozok a minisztériumokból Eger szegényeinek, de erről sohsem be­széltem. A hadianyag-gyárak bírói kárpótlása helyett a hadigondozot­takról és a hadikötvény tulajdono­sokról kell emberségesen gondos­kodni. Amikor arról volt szó — foly­tatta — hogy a hadianyaggyártást ki kell venni a magánkézből, a visza- szaélések elkerülése végett, azt mondták az országgyűlésben, hogy bíróilag kell megállapítani, mit ér­nek ezek a gépek, hogy meg le­hessen tudni, mit veszít a magán­Eger, május 22. Minden évben május utolsó va­sárnapját a világháború halott hő­sei emlékének szenteli a magyar­ság. Ez alól a szokás alól kivétel ez az év, amikor május utolsó va­sárnapja pünkösd ünnepére esik. Ilyenkor a megelőző vasárnap zaj­lanak le mindenütt a kegyeletes ünnepségek. Eger közönsége tegnap emlékezett a világháború hőseire, akik életüket áldozták a nemzetért. Az ünnepséget kegyeleti szent­mise nyitotta meg, amelyet Meyer Béla prépost, kanonok mutatott be a főszékesegyházban. Ugyanebben az időben istentiszteleteket tartot­tak az összes felekezetek templo­maiban. Délelőtt 11 órakor a hősök te­metőjében gyűlt össze Eger hazafias közönsége, ahol dr. Mlinkó Antal városi fogalmazó mondott ünnepi beszédet. „Nyugosznak ők a hős fiák, dúló csaták után“ — mndotta. — A költő szavait veszem ajkamra, ami­kor negyedszázad esztendőt balla­gok visszafelé a történelem mes- gyéjén, hogy felidézzem a borzal­mak poklát, amely lángot vetett a világ négy sarka felőL Emberem­lékezet óta nem volt olyan szörnyű aratás a földön, mint a világhábo­tőke s ezért a veszteségért az or­szág kárpótolja a magántőkét. Ek­kor azt kérdeztem, miért nem álla­pítják meg, mit ér egy-egy rokkant elveszett keze, lába, mit ér egy frontharcos tönkretett idegzete, mert mindezekért nem elegendő kárpótlás a tűzharcos törvény. Én ezt a törvényt nem szavaztam meg. — Ezt a kormányt azért is tá­mogatom, mert megkezdte az állás- tasan ifjúság elhelyezését s az önállósítási alap évi hárommillió pengő összegéből önálló kereskedő- és iparos-existenciák tömegét te­remti meg. Jól jegyezze meg Eger választó­közönsége, hogy itt három világ­nézet küzd egymással. Amig én Eckhardt Tibor sikerét az Est-la­pokban látom, nem hiszem, hogy nem szakított a régi zsidóliberális világgal és nem hiszem, hogy nem akarja oda visszavezetni az országot. De nekünk nem kellenek a München­ből irányított nyilasok sem.Én sok­szor jártam kint Németországban, az idén is voltam, amikor piacot, vásárlót kerestem az egri zöldség­nek, én közvetlen tapasztalat alap­ján mondhatom, hogy nagyszerű az, amit Németország csinál a nemzeti szocializmussal, de a nemzeti szo­cializmus nem nekünk való. Ez a másik véglet, amibe nem mehet bele a magyarság, mert elpusztul. Erre gondoljon a választópolgárság, ami­kor az urnák elé megy, hogy sza­vazatát leadja. rúban, ahol hatalmas mértékben ritkultak meg négy éven át a tö­mött arcvonalak, hogy hasonló mér­tékben sokasodjanak meg a gyász- fátyolok. — Itthon is megfújták a trombi­tákat, s a magyar katona rohant a végekre, hogy első királyunk örök­ségét megvédelmezze a becsületből vállalt harc nevében. Kalászos ró­nákról, kattogó műhelyekből és a hivatalok zajtalan világából indult útnak a magyar katona, s bátor­Magyar könyvnapok junius 1—2—3 Megjelennek a ma­gyar Irodalom érté­kes munkál. Csak a könyvnapokon ér­vényes olcsó árakon. Előjegyzéseket lelvesz az Egri Keresztény Sajtószövetkezet könyvkereskedése:: Eger közönsége kegyelettel emlékezett a világháború hőseire

Next

/
Thumbnails
Contents