Eger - napilap, 1939/1

1939-02-19 / 29. szám

ahä 12 FILLÉR Eger, L. évfolyam, 29. szám. ❖ Vasárnap ♦ Trianon 20, 1939. február 19. ELŐFIZETÉSI DÍJ: egg hónapra: 1 pengő 50 fil­lér, neggedévre 4 pengő. Egges szám: hétköznap 8 fillér, vasárnap 12 fillér. SZERKESZTŐSÉG: Líceum földszint 5. Telefón: 11. KIADÓHIVATAL: Szent János Ngomda. Telefón: 176. sz. Postatakarékp. csekkszámla: 54.558 sz. Tovább a népi reformok útján A politikai körvadászat véget ért: vitéz Imrédy Béla lemondott minisz­terelnöki tisztségéről. Bukása azon­ban olyan, amely fölemel, mert a magyarság millióinak helyeslésétől kísért programért küzdve, nem hi­bák és mulasztások súlya buktatta meg őt, hanem szinte a görög sors­tragédiákra emlékeztető végzet. Megbukott olyasmiért, amiért nem felelhet, amiről csak a legutóbbi napokban szerzett tudomást s amint tudomást szerzett róla, őszintén és nyíltan meg is mondotta a magyar közvéleménynek. Viselkedése mély­séges tiszteletet kelt, miniszterel­nöki működése alatt tapasztalt oda­adása, a magyar nép jobb sorsáért folytatott küzdelme, megnemalkuvó egyenessége pedig mindannyiunk szívében azt az óhajt kelti, hogy ne tűnjék el a magyar közélet ma különösen küzdelmes porondjáról, ha­nem támogassa utódát abban a nagy munkában, amit tőle átvesz. Mert erről van szó: Imrédy Béla programjának változatlan és töret­len végrehajtásáról. Teleki Pál gróf, az új miniszterelnök, a Nemzeti Egység Pártjában tartott bemutat­kozó beszédében hangsúlyozta, hogy a zsidótörvényt és a földreform tör- vényt változatlanul magáévá teszi és azokat megvalósítani óhajtja. Mindjárt figyelmeztette is azokat, akik esetleg abban reménykednek, hogy vállalkozása csak átmeneti lesz, hogy erről szó sincs. Hangsú­lyozta, hogy belső meggyőződésből és kötelességérzetből vállalta el a miniszterelnöki tárca ma bizonyos súlyos terheit, mert egyetért azok­kal az elvekkel, amelyeket kilenc hónapon át szolgált vitéz Imrédy Béla kormányában s nemcsak egyet­ért velük, hanem a nemzet érdeke szempontjából megvalósításukat múl­hatatlanul szükségesnek tartja. Az a tény, hogy vitéz Imrédy Béla miniszterelnök kormányának minden tagja helyet kapott az új kabinet­ben s csak a kultuszminiszteri tár­ca élére került vissza Hóman Bá­lint, aki már egyszer betöltötte ezt a tisztet, továbbmenőleg megerősíti a kormánypolitika elveinek válto­zatlanságát. Hogy Magyarország kormányzója hozzájárulását adta a kabinet névsorához, mutatja, hogy a Főméltóságú Úr is a reformok megvalósítását kívánja s Imrédy Béla távozása nem jelenti a reform- törekvések meggyengülését. Az űj miniszterelnök program- adáson túlmenőleg néhány igazán megszívlelendő figyelmeztetést is in­tézett az ország közvéleményéhez. Utalt azokra a gyanúsításokra, ame­lyek ma mindenkit minden cseleke­detében, gondolkozásában, jellemé­ben megvádolnak. Hangsúlyozta, hogy ezeknek meg kell szűnniük s el kell tűnni a magyar közéletből annak a szellemnek, amely ezt a jelenséget kitermelte. A magyar mivoltról szólva kije­lentette, hogy nem definíciókkal kell értelmeznünk a magyarsághoz tar­tozást, hanem azzal az érzéssel, amely a nemzetről való sajátos fel­fogásunkból fakad. „Maradjunk fel­fogásunkban magyarok, Európának is az használ legtöbbet, ha Európa minden nemzete fenntartja saját karakterét,“ — mondotta Teleki Pál gróf. Ebben a kijelentésben az fog­laltatik, hogy amennyire tiszteljük más népek nemzeti karakterének megtartására irányúló törekvését, ugyanúgy magunknak is megköve­teljük, a jogot, hogy magyarok ma­radhassunk és magyarokként élhes­sünk itt a Duna völgyében. Ehhez a magyar mivolthoz szorosan hozzá­tartozik a jogfolytonosság és az al­kotmányfolytonosság. Ezeknek meg­őrzése és fenntartása kötelességünk s minden cselekedetünkben szem előtt kell tartanunk azt a tényt, hogy a magyar alkotmány minden­kor integráns része volt nemzeti életünknek. De nem is lehet ez más­ként, mert az új miniszterelnök ér­telmezése szerint a magyar alkot­mány ama törvényeknek és szoká­soknak a foglalata, amelyek a nem­zet vérébe mentek át. Már pedig egy nép csak a vérébe átment szo­kások és az évszázados fejlődés so­rán megalkotott törvények kereté­ben élhet. Természetes, hogy a keresztény, nemzeti Magyarország elvéből egy jottányit sem enged az új minisz­terelnök sem. A nagy változások áldozatokat követelnek. Nagyon ritkán sikerült megvalósítani a vi­lágtörténelemben azt a csodát, hogy j nagy reformok jöjjenek létre, de ; ugyanakkor a gazdasági és egyéni j jólét is tetőfokán álljon. A jövőben j kapni akarunk valamit, tehát a je- : lenben adni kell valamit a jövő- ■ beni eredményekért. Nem a pilla- j natnak kell élnünk, hanem a jö- j vőnek, gyermekeink jövőjének, a- I mely azonos az egész magyar nép í jövőjével. i Teleki Pál gróf miniszterelnök­ségét nemcsak azért fogadja szíve­sen a magyar közvélemény, mert oiyan programot vállal magáénak, amely rokonszenves a magyar nép legszélesebb rétegei előtt, hanem politikai múltja miatt is. Minden­kor a keresztény jobboldali Ma­gyarország eszméjének harcosa volt. Tiszteletreméltó egyénisége és el­szántsága biztosíték arra, hogy a modern magyar reformtörekvések az ő kezében jó helyen vannak. ♦♦♦»♦♦♦♦♦♦»♦♦♦»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Eger, február 18. Eger városa, az egri egyházme­gye, de túl a helyi kapcsolatokon, az ország egész katolikus társa­dalma mély részvéttel s a súlyos veszteség érzésével veszi tudomásul a hirt, hogy Török Kálmán pápai prelátus, prépostkanonok, az Egri Egyházmegyei Takarékpénztár és Egri Lapkiadó Szövetkezet volt el­nöke, a gyöngyösi kerület két cik­luson át volt országgyűlési képvise­lője, Gyöngyös város díszpolgára február 17-én este 11 órakor vissza­adta nemes lelkét Teremtőjének. Török Kálmán halálával az egri kanonoki testület egyik legérdeme­sebb, legmunkásabb életű papja, a ka­tolikus főpapi karnak egyik legérté­kesebb egyénisége távozott az élők sorából. Azok közül való volt, akik a főpapi méltóságot egyéni értékeik méltóságával teszik a világ előtt ért­hetővé s az egyházi elismerés és dísz mellett elevenen ható társadalmi és közéleti tényezővé. Kora ifjúsá­gától késő öregségéig dolgozott, előbb, mint a hívek lelkipásztora, aztán mint az ifjúság vezetője, majd főszékesegyházi hitszónokként mint a nép vezetője, később a helyi köz­ügyek lelke, harcosa, hogy a pol­gári elismerés az országgyűlési kép­viseletbe küldje az ország ügyeinek megfontolt és bölcs irányítására. Mint kanonok, később a pénzügyi világban szerzett komoly elismerést nevének és képességének. Egyéni­ségének három vonása az, amely nevét megörökíti majd a késő utó­kor emlékezetében. Egyik szónoki képessége, amely általában klasszi- cizáló hajlama szerint a szónoki formák nagyszerűségében jutott ki­fejezésre. Gondolatai mindig tökéle­tesen csiszolt, súlyos és zárt tömbök­be faragva mutatták hitét, maga- sabbrendű eszményeit s a régi réto- rokra emlékeztető emelkedettség töl­tötte el őt is, hallgatóit is minden szónoki alkalommal. Az emberi lé­lek tudásban, érzésben, szóban való megnyilvánulása nála nem a hét­köznapok világába tartozott, hanem ünneppé magasztosult. Ugyanez a szellem nyilatkozott meg egyházi írói tevékenységében, amely értékes jogászi vonatkozá­sokra is kiterjed. De jótékonysága s a szép iránti áldozatkész szere­tet volt az, ami leginkább tiszteltté és becsültté tette személyét. Bőke­zűen támogatta mindazokat az in­tézményeket, amelyeknek valaha munkás tagja, vagy vezetője volt. A gyöngyösi tűzkárosultakat, a hadi­özvegyeket é3 árvákat 15 ezer ko­ronás adománnyal segítette, a gyöngyösi Katolikus Legényegylet házának újjáépítésére 10 ezer ko­ronát adott, számtalan alapítványt tett, gyöngyösi híveit támogatta, és szülőfalujáról, Detk községről sem feledkezett meg. Mindezeken kívül nagy pártfogója volt a művé­szeteknek, s ízléssel, külföldi utjain szerzett gazdag művészi tapasztala­tokkal sokat lendített a sokszor válságba jutott magyar művésze­ken. S fel kell jegyezni róla, hogy bár szerette magát körülvenni művészi alkotásokkal, maga megmaradt jel­leme szerint puritán életű és élet­rendű papnak. A közéletben mindig szilárdan képviselte meggyőződését s bölcs mérséklete, higgadt meg­fontolása példa marad azok előtt, akik nyomdokain járnak. Törők Kálmán életrajza és munkássága. Török Kálmán 1865. november 11-én született a hevesmegyei Detk községben. Iskoláit Egerben s az egri hittudományi főiskolán végezte s pappá lb91 június 26-án szentelték. Előbb Bátorban, majd Kistályán s a miskolci alsóvárosi plébánián volt káplán s 1893-ban került Gyön­gyösre. 1894 ben Egerbe rendelte főhatósága karkáplánnak, főszékes­egyházi hitszónoknak és az Angol- kisasszonyok intézete hitoktatójá­nak; később a Szent József inter- nátus aligazgatója lett. 1899-ben

Next

/
Thumbnails
Contents