Eger - napilap, 1939/1

1939-02-12 / 25. szám

Eger, L. évfolyam, 25. szám Aha 12 FILLÉB ♦ Vasárnap # Trianon 20, 1939. február 12, ELŐFIZETÉSI DÍJ: egg hónapra: 1 pengő 50 fil­lér, negyedévre 4 pengő. Egyes szám: hétköznap 8 fillér, vasárnap 12 fillér. SZERKESZTŐSÉG: Líceum földszint 5. Telefón: 11. KIADÓHIVATAL: Szent János Nyomda. Telefón: 176. sz. Postatakarékp. csekkszámla: 54.558 sz. VÁRHEGYEI POLITIKAI NAPILAP Rövid közgazdasági hír számol be a lapokban arról, hogy az árkormánybiztos közbenjárására : az állati oltóanyagok árát ismét mérsékelték. Csak egy láncszeme ez annak a szociális szellemű gazdaság- politikának, amely az árkérdést már j nem a magánosok problémájának j tekinti, hanem minden téren a le- j hetőség határain belül védeni igyek- ! szik az erősebbnek kiszolgáltatott kisembert. A magyar árkormány­biztos eddigi működése során el­vitte ezt a szociális szellemet az élet minden terére. A régebbi év­tizedekben szinte lehetetlenségnek látszott az, hogy az állam közvet­len beavatkozással a kisember ja­vára billentse a nemzeti jövedelem mérlegét, az Imrédy-kormány mű­ködése óta azonban a kenyér, a petróleum, a kerékpárgumi, a raf­fia, az üvegáru, számos vegyészeti nyersanyag, abőráru, a juttaszövet, csaknem minden építőanyag, a cu­kor, a rézgálic és még sok egyéb fontos áru lett lényegesen olcsóbb. Az olcsóbbodás oka kivétel nélkül minden esetben az árkormánybiztos közbelépése volt. A cikkeknek olyan széles skálá­járól van szó, hogy a magyar fo­gyasztó, elsősorban pedig a mező- gazdaság által évente megtakarí­tott hatalmas összegeket ezidősze- j rint még pontosan kiszámítani nem í lehet. Kétségtelen azonban, hogy \ már több száz milliós olyan összeg- j ről van szó, amely egyrészt meg­takarítás formájában, a széles fo­gyasztó néprétegek számára marad meg, másrészt pedig — és ez a fontosabb, — lehetővé teszi a fo­gyasztás lehetőségét s ezáltal nagy­mértékben megjavítja az ország dolgozó millióinak sorsát. Elég itt csak a cukor példájára hivatkozni: ez az ármérséklés egymagában huszonöt millió pengő megtakarítást jelent a szegény falusi kisember számára, vagy másszóval: hatalmas néprétegeket kapcsolt be a fogyasz­tásba, amint erről a hiteles fogyasz­tási adatok máris tanúskodnak. Tőkeszegény országban, ahol né­pünk jóléte és boldogulása nagy­mértékben függ az időjárás kényé- től-kedvétől is, csak lassan, lépé­senként lehet emelni a lakosság életszintjét és keserves munkával kell kiküzdeni a szegény ember bol­dogulását. Aki olyan szociális re­formokat hirdet, amelyek nem ál­lanak arányban az ország teljesítő­képességével, tulajdonképpen nem mozdítja elő a kívánatos szociális célt, hanem megakasztja a terme­lés folyamatát és ezzel csak az or­szág elszegényedését fokozza. Jól láttuk ezt annakidején, amikor Ma­gyarországon, vagy egyéb országok­ban is szocialista pártok voltak ural­mon. Az általuk hirdetett és erő­szakolt újítások tönkretették az ipart, a kereskedelmet és kilúgozták a pénz értékét is, mérhetetlen kárt okozva ezzel a filléreket, szorgalma­san gyűjtő dolgozó kisembernek. Ezekből a tapasztalatokból azt a tanulságot kell levonni, hogy mód­jával, józanul kell haladni a re­formok útján. Ezt teszi vitéz Imrédy Béla szociális reformpolitikája, amely a munkaidő és munkabérek szabá­lyozásával, a földbirtokviszonyok igazságosabbá tételével, a falu és a város egészségügyének gondozá­sával, az aggkori biztosítás meg­valósításával, az árak közérdekű irányításával, az élet minden vo­natkozásában maradandó, állandó és intézményesen védett előnyöket harcol ki a magyar nép számára. Ez a reformpolitika nem ígér földi paradicsomot, munkátlanul és érdem­telenül élvezett életet, de amit a magyar népnek nyújt, azt állja és minden körülmények között bizto­sítja is. Apró kövekből épül fel az új és szociális szellemű Magyar- ország gazdasági épülete. Egyik téglája a mostani ármérséklés, amely az életrevaló és a korral haladó gazda szempontjából ismét az ingó vagyon megőrzését és növelését te­szi lehetővé. A szociális árpolitiká­nak ezen az útján gyakran kell számolni külföldi körülményekkel, de megállásról nem lehet szó. A ha­ladás nem fog megszakadni s a nép szociális érdekeiben tett intézkedé­seket megbánni sohasem fogja ez az ország. Szmrecsányl Lajos dr. érsek, pápai frónálló pásztorlevelében méltatja az elhunyt XI. Pius pápa nagyságát Az egyházmegye templomaiban csütörtökön, az egri főszékesegyházban hétfőn lesz az ünnepélyes requiem Eger, február 11. XI. Pius pápa elhúnyta alkalmá­ból Szmrecsányi Lajos dr. érsek, pápai trónálló pásztorlevelet adott ki, amelyben nemesen egyszerű szavakkal méltatja az elhúnyt pápa nagyságát és intézkedik a katolikus világot ért mély gyász egyházme­gyei nyilvánítása iránt. A pásztor­levélben az érsekfőpásztor a követ­kezőket mondja: Mélyen megrendülve vettem a gyászhírt XI. Pius pápa, Szentsé­gei Atyánknak a mai nap hajnalán bekövetkezett elhúnytáról. Gyászbaborult lelkem előtt elvo­nul az az áldásteljes tizenhét esz­tendő, melyet a nagy Pápa Isten különös jóvoltából Szent Péter trón­ján az Egyház kormányzatában el­töltött, soha el nem térve a jelszó­tól: „Pax Christi in regno Christi“, mellyel fenséges útjára indult s messzelátó fölényes s céltudatos egyéniségének erejével minden kor­mányzati tényében megnyilatkozásra juttatott, utat jelölve a békétlen­ség által szétszaggatott világnak, amelyen a társadalom, a család üdve-java a legbiztosabban elérhető. Áldott emlékének kegyeletem fenn­tartása és tanainak hűséges követé­se legméltóbb megnyilatkozása lesz annak a köteles hálának, mely min­den igaz keresztény szívből felfakad s mely most arra kötelez, hogy a dicső elhúnytat az örökkévalóság felé vezető útjában bensőségteljes imáinkkal kísérjük s hozzá méltó utódért esedezzünk az ég Urához. Az egyházmegye minden templo­mában tehát a gyászos elhalálozást követő heted napon vagyis f. hó 16.-án, csütörtökön, megelőző három­napos harangzúgás után, liberával egybekötött ünnepélyes gyászmise mutatandó be, amelyre a hatóságok és testületek is meghívandók. Egerben, a plébánia hivatal érte­sítése szerint, február 13-án, hétfőn délelőtt 9 órakor lesz az ünnepélyes gyászmise, amelyen megjelennek az összes hatóságok, testületek, társa­dalmi egyesületek is. Táviratok a világ minden részéből. XI. Pius pápa halála az egész világon mély megrendülést váltott ki. A sajtó mindenütt részletesen foglalkozik a haláleset körülményei­vel. A francia sajtó a pápa halálá­val kapcsolatban megállapítja, hogy éppen a legkritikusabb nemzetközi helyzetben történt. Az olasz sajtó a legmélyebb gyász hangján búcsúz­tatja a pápát és méltatja hosszú pápaságának eredményeit. Különö­sen kiemelik a lapok Olaszország szempontjából a lateráni egyezmény megkötését és ennek áldásos hatá­sát. Olaszország — írja Virginio Gajda a Popolo d’Italia hasábjain — tisztelettel hajt térdet a nagy pápa előtt. — A kárpátaljai kormány meg­akadályozta, hogy a magyar párt in­dulhasson a képviselő választáson. Ezzel kapcsolatban Eszterházy János gróf igen éles nyilatkozatott adott, amelyben hangsúlyozza, hogy ezek után nem lehet megkívánni a ma­gyaroktól, hogy bizalommal visel­tessenek a kormány iránt, amely legelemibb jogát sem kívánja meg­adni egy népnek. A kárpátaljai ma­gyarság — mondja a nyilatkozat — legélesebben szembe helyezkedik a kormány rendelkezéseivel. — A po­zsonyi tartományi hivatal a Me- lanchton kiadásban megjelenő lapo­kat betiltotta. — Stojadinovics volt jugoszláv miniszterelnök Koroseccel hosszabb megbeszélést folytatott. — A kolozsvári hadbíróság tegnap hirdetett ítéletet az egyetem rek­tora ellen elkövetett merénylet ügyében. A bűnügynek ötvenhat vádlottja volt, akik közül egy jog­hallgatót és egy gazdászt a had­bíróság halálra ítélt. — Az arab­angol megbeszélésen az arabok négy pontba foglalták össze követelései­ket. Eszerint az arabok követelik függetlenségük elismerését, a man­dátum mogszüntetését, a zsidók bevándorlásának tilalmát s azt, hogy zsidónak Palesztinában nem adnak el földet. — Az egyik román petroleum társaság egyik kútja ki­gyulladt. A tüzet még nem sikerült eloltani. Az anyagi kár óriási mé­retű. — Tegnap a fasiszta nagy­tanácsot váratlanul összehívták. Nemzetközi körökben ennek a tény­nek nagy jelentőséget tulajdoníta­nak. A sajtó a nagytanács össze­hívását összefüggésbe hozza az an­gol-francia katonai szövetség meg­kötésével és a spanyol helyzettel.

Next

/
Thumbnails
Contents