Eger - napilap, 1938/2
1938-11-19 / 183. szám
2 EGER 1938. november 19. 300 holdon felfii igénybe vehetők... Az űj birtok javaslat tervezete is elkészült. Annak lényege, hogy a száz holdat meghaladó bérleti szerződéseket be kell mutatni a földmivelésügyi miniszternek, továbbá, hogy a 300 holdon felüli birtokrészek kishaszonbérletek céljaira igénybevehetők. Ha egy községben több birtokból lehet kisbérieteket kihasítani, úgy a sorrend a következő: elsősorban a parlagon heverő birtokok vétetnek igénybe, másodsorban a nem magyar állampolgárok birtokai, vagy akik évente hat hónapnál hosz- szabb ideig külföldön tartózkodnak, vagy ha rt. tulajdonát képezi és végül ha zsidóké a birtok. A MÁV az idegenforgalmi hivatal közbenjárására november 27-én különvonatot indít Kassára Ä vonat 500 jelentkező esetén indul Legkésőbb vasárnap délelőttig be kell jelenteni a részvételi szándékot A magyarlakta Felvidék visszacsatolása óta rendkivül nagy érdeklődés nyilvánul meg Egerben a felszabadult Kassa iránt. Ennek az érdeklődésnek a kielégítésére az idegenforgalmi hivatal személyes kapcsolatok útján érintkezést keresett a MÁV-val és a kereskedelmi minisztériummal és sikerült kieszközölnie, hogy az illetékes tényezők elvileg beleegyeztek egy Egerből Kassára indítandó kultúrvonat tervébe. A kultúrvonat a terv szerint 27-én, vasárnap reggel 7a7 óra tájban indul é§ este 10 órakor érkezik vissza, úgy, hogy a kultúr-kirán- duláson iskolák és egyesületek is résztvehetnek. A menettérti jegy ára 6 pengő 60 fillér. A vonatot a MÁV csak ötszáz személy jelentkezése esetén indítja s mivel a menetrend pontos megállapítása még néhány napba kerül, szükséges, hogy a jelentkezéseket mielőbb'lebonyolítsák. A részvételi szándékot legkésőbb vasárnap déli 12 óráig kell bejelenteni az idegen- forgalmi hivatalban, amely ebből az alkalomból délelőtt 11 óra helyett délig tart hivatalos órát. Ez lesz az első kultúrvonat a felszabadult Kassára és az idegen- forgalmi hivatalt elismerés illeti ezért a gyorsaságért, amellyel megkezdte a visszacsatolt Felvidékkel való vendégforgalmi kapcsolatok felvételét. Ezek a kapcsolatok remélhetőleg rövidesen kiépülnek kultú- rális és gazdasági téren s remélhetőleg Egernek is számos előnyt jelent majd a Felvidékről ide irányuló érdeklődés. Rövidesen Egerbe látogat Massalszky Miklós orosz herceg A napokban érdekes vendége lesz Egernek: Massalsky Miklós orosz herceg. Massalsky herceg neve a katolikus irodalomban közismert. Elméleti és gyakorlati munkása annak a történelem folyamán időnként felujuló gondolatnak, amely a római katolikus és a görögkeleti egyház egyesítését célozza. Jóllehet az orosz herceg maga görögkeleti, ezt az egyesítést a katolikus egyház javára óhajtja megoldani. Massalsky herceg Ruriktól származik, aki az orosz birodalmat megalapította (862—879). Családja így ősibb a Romanovoknál. Atyja tüzérségi tábornok volt és a cár közvetlen környezetéhez tartozott. Massalsky herceg, mint hadnagy részt- vett a világháborúban, majd a háború utáni időben a szovjet elleni polgárháborúban harcolt. A szovjet végleges megszilárdulása után, miután elvesztette volhiniai, novgorodi és uffai birtokait, uráli aranymosó telepeit, sotschi hatalmas faiskoláit és szentpétervári házait, Németországba menekült. Ott az orthodox egyház ügyésze volt és itt kezdte meg nagyobb kibontakozással fent említett régebbi kísérleteit. Az egyre fokozódó istentelenségi áramlat ellen teljes erejével harcba szállt. Az utólsó esztendőben azonban Németország kiutasította. Massalsky Sopronban telepedett le és innen folytatja az egész világ katolikus szakfolyóirataiban magasztos küzde.meit. A legújabb időben már a magyar katolikus lapok is hozzák cikkeit és értekezéseit. Massalsky a közeljövőben Egerbe jön, részint az érseki város magyar katolikus berendezéseit tanulmányozni közvetlen szemlélet útján, részben pedig régi barátját, dr. Barcsay-Amant Zoltánt meglátogatni és tőle magyar vallástörténeti kérdésekben útmutatásokat nyerni. — Hz Egri Polgári Asztal- társaság, felhívja a tanonctartó iparosokat, hogy aki szegénysorsú tanulóját a Társaság karácsonyi fel- ruházási alapjából részesíteni óhajtja, ez iránti kérelmét, a tanoncszerző- déssel együtt, legkésőbben november hó 30-ig Seres László elnök ! címére (Csiky Sándor u.) küldje be. RIMASZOMBAT, KASSA, ROZSNYÓ ... KÉPEK A VISSZATÉRT FELVIDÉKRŐL n. Az elmúlt hetekben minden magyar kívánságnak, minden vágyakozásnak, minden türelmetlen várakozásnak a magassági pontja, gyűjtőfogalma volt Kassa. Hányszor kérdeztük egymástól, látszólag kételkedve, de belül annál izzóbb hittel, vissza kerül-e Kassa? Úgy éreztük, hogy múltúnk egyik legnagyobb értékét rabolták el a fejedelem városával s egyik legszebb ideálunk emléke vált kézzelfoghatatlanná azzal, hogy Rákóczi sírja elzáródott előttünk a térben; egyik legszebb ideálunké: a szegénységért s az elnyomás ellen harcoló, minden áldozatra képes magyar úriság, nemes férfiasság eszményéé. Ezért volt olyan mély, olyan benső az öröm, ami kibuggyant ajkunkon és szemünkből, amikor végre bizonyossá lett, hogy Kassa ismét a miénk. A miniszterelnökség segéd- hivatalait, a vegyesdandárok parancsnokságait órák alatt a kérvények ezreivel árasztották el az ör- vendezők, hogy bejuthassanak az ünnepélyes fogadtatásra, amikor a kormányzó bevonul seregei élén az ősi városba és fogadja Kassa hódolatát. A hajnali órákban kellett indulni, hogy még reggel hét óráig elérhessük Krasznokvajdát, mert Hidasnémeti felé erősen korlátozták a forgalmat. Ködben, szállongó párák között a reflektorok ezrei világították meg a budapest—kassai utat. A kocsikat alig pár méter választotta el egymástól s a kígyózó menet szinte végtelen folyamban folyt Kassa felé. Nyers és zöld volt a reggel színe s didergető a hűvös, de a dóm előtti téren már gyülekeztek a fogadási ünnepségre és felállt a kordon. A csapatok tulajdonképpen előző este vonultak be s az első újjongás a felszabadulás izgalmában eltöltött éjszaka s a nagy ünnepre való várakozás idegessége keveredett össze az utcákon. A honvédség előző napi bevonulása volt a legszebb, a legközvetlenebb — mondják. A kassai lányok virággal és csókkal fogadták az érkezőket. Persze, ezeket a csókokat nem kell félreérteni. De még igy, félreértés nélkül is jól estek a marcona hadfiaknak. Egy civil egri úr, akinek sikerült a csapatok bevonulásánál jelen lennie, irigykedve nézte autójából, hogy hull ez a sok üdvözlet a tisztekre. Nézte, nézte, aztán gondolt egyet. Kért egy rohamsisakot, fejébe nyomta, bőrkabátja gallérját felgombolta s igy felszerelve boldogan nyújtotta oda arcát a szíves és illatos fogadtatásnak Tizenegy órakor kondultak meg a dóm harangjai s érkezett meg a kormányzó a főtérre. A téren s a környező utcákon közel százezer ember szorongott, ropogtak a me- gafónok, a levegőben magyar repülőraj keringett s kábultan csapódtak fel s alá a templom megriadt galambjai. A tömegben jóformán csak hangfoszlányokat lehetett hallani az állandó tüntetéstől s ahogyan a szél végigborzolja a füveket, igy terjedt, hullámzott az éljenzés, amint a kormányzó a fogadtatás után elindult feleségével a térről a dómba. A hercegprímás s a püspök mélyen meghajolva fogadták a főméltóságú urat a dóm kapujában s erre a mozdulatra minden lélekzet megakadt a téren. Csak a fényképezőgépek nyúltak ki a fejek fölött, amint az elszánt amatőrök maguk fölé emelték s találomra a dóm irányába fordították. Hátha sikerül valamit megörökíteni. A várakozók óriási csoportjában, egy tömbben, félezer magyarruhás asszony sorakozott fel. Pompázó volt ez a látvány, a különléle színű sötét és világos selymek, bársonyok, prémes köpenykék sokasága. Hol lehet látni ideát azt a káprázatos magyar pompát? A kassai magyar bálokon eddig is magyar ruhát viseltek a nők, de amióta Komáromban megindultak a tárgyalásod minden asszony magyar ruhát varrt titokban. Más irányba fordult kis idő múlva az érdeklődés. A díszmenet felé, ahol a csapattestek, a különböző alakulatok daliás érctömbjei vonultak el. Minden újabb alakulatra újabb szöveg született a szavalókórusok ajkán, zengve a magyar katona dicséretét. Apró, szlovák öregasszony zsúfolódott a tömegben. Kendővel burkolt nagy hátikosarat cipelt a vállán s bizony a kosár szögletei belenyomódtak a sokaságba. Dehát Istenem, ki tehet róla. Biztosan messziről jött s kebelén kenyere, hátán a háza. Egy fiatalember azonban ráförmed. A fiatalemberen valami formasapka van, újfajta honmentő lehet és dülled benne a „magyar gőg“, megközelítőleg pesti viszonylatban. Az öregasszony mentegetőzik, persze szlovákul. Mire most már felhorkan a fiatal ember: Beszéljen magyarul, nem szégyenli magát? Az öregasszony nem tudja a szavakat, de érti, mit jelentenek. Sírva fakad és mentegetőzni kezd. Bizonyára azt mondja, nem tehet arról, hogy szlováknak született, azt mondja, hogy sohasem tudott együtt érezni a csehekkel, hogy a szíve hozta ide messziről, súlyos batyuval, öreg lábakkal, ám a fiatalember rámordul: hallgasson, nem vagyok kiváncsi a maga siket dumájára. A fiatalembert lepisszegik. Szégyelnek szólni hozzá.
