Eger - napilap, 1938/2
1938-10-15 / 163. szám
A H Ä 8 FILLÉR ♦ Szombat ♦ Trianon 19, 1938. október 15. Eger, XLIX. évf. 163. szám. ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁSSAL EGY HÓNAPRA: I PENGŐ 50 FILLÉR, NEGYEDÉVRE 4 PENGŐ. - EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 8 FILLÉR, VASÁRNAP 12 FILLÉR. SZERKESZTŐSÉG: EGER, LÍCEUM,FÖLD • SZINT 3. - TEL: 11. — KIADÓHIVATAL: SZT JÁNOS NYOMDA, EGER. TELEFON: 176. — POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA: 54.558. SZ. felkeltünk az asztaltól, ahová sokszor megpróbált önérzetünkkel, sokszor tapasztalt béketörekvésünkkel leültünk, abban a hitben, hogy a józan értelem, az európai szempontok, a jövő érdekek mérlegelése lesz velünk szemben a tárgyaló fél. Az összeszédelgett, ügyes, de erkölcstelen módszerekkel egybeláncolt Csehország nemzetiségeinek ügye középeurópai, sőt kihatásaiban, a benne rejlő háborús veszélynél fogva világügy lett a müncheni négyhatalmi értekezlet előtt. Igaz, hogy a cseh nemzetiségi kérdés megfontolására, a szudéták sorsának elintézésére a német nagyhatalmi megerősödés, a német fegyveres feszültség ereje bírta a többi nagyhatalmakat. Ezen a közvetlen veszélyen túl azonban gennyes seb és fertőző góc maradt Csehország, európai veszedelem, amely tovább mérgesíti az ellentéteket. Józan értelemre, az európai békének, továbbá Csehszlovákia és Magyarország szomszédi együttműködésének megalapozására irányuló szándékra számítottunk a tárgyaló asztalnál, de csalódtunk, mert a benesi politika erkölcstelen fur- fangja, a helyi érdekek rosszul felfogott, tehát szűk és ostoba szemlélete s a jövő együttműködés szempontjainak teljes kikapcsolása foglalt helyet velünk szemben. A cseh politikának ezenkívül az utolsó pillanatban, a két napra kért haladék ideje alatt sikerült kijátszani velünk szemben a szlovákokat azzal, hogy autonómiájukat elismerték, felkeltették vezetőik egyéni ambícióit, új országalapitás álmát festették eléjük. így a cseh, de tulajdonképpen szlovák összetételű delegáció azzal a tudattal ült le, hogy magának, a szlovák népnek, az új, Csehszlovákiával mindössze laza kapcsolatban álló Szlovák-országnak tartja meg azt, amit megtarthat. Az ügyesen befogott és hirtelen felhizlalt szlovák paripák valóban kitűnően húzták a cseh diplomácia szekerét. A küzdelemben egyelőre a cseh magatartás kerekedett felül, ha csak pillanatnyilag is, s mi, akik már csak napok kérdésének tekintettük a magyar vidékekre történő bevonulást, fogunkat összeharapva, fegyverünk markolatát szorosabbra fogva várhatunk még, míg a döntésre elfogadott négyhatalmi tanácskozás ismét összeül, hogy most már kizárólag a magyar ügyről döntsön. A komáromi tárgyalások előtt a cseh rádiók bemondói, a tárcanélküli miniszterek nyilatkozatai, Benes elhaló búcsúszavai a magyar követelések lojális elintézését Ígérték. Mi hittünk ezeknek, nem azért mert hivatalos helyről jöttek, hiszen annyiszor tapasztalhattuk a hivatalos cseh politika arcátlan fogásait, hanem mert minden észszerűség emellett szólt. Józan észszel pillanatig sem lehetett kétséges, hogy a magyarlakta területek visszaadásáról lesz szó a müncheni egyezmény szellemében, amely egyedül és kizárólag néprajzi alapokon rajzolta meg az új cseh határokat, félretéve gazdasági, közlekedési és hadászati szempontokat. De hinni kellett ezt azért is, mert a müncheni egyezmény nyomása után, ha fenyegető ultimátumra is, mégis önként adta át Csehország a lengyeleknek a lengyellakta területeket. Ezek mellett az előzmények és tények mellett még további észszerűségi okok keltették fel a magyarságban a visszacsatolás biztos hitét. Lehetetlennek tűnt, hogy Csehország ragaszkodjék olyan területekhez, a- melyekről soha jó állampolgárt nem kaphat, lehetetlennek tűnt, hogy be ne lássa Csehország és Szlovákia, hogy gazdaságilag szüksége lesz Magyarországra, a békés szomszédi együttműködés tehát létérdeke. Lehetetlennek tűnt végül, hogy a cseh diplomácia eltűrjön még egy szégyenletes pofont a négy nagyhatalom részéről, ha a magyar ügy is a négyhatalmi értekezlet elé kerül. Enyhe mosollyal vettük tehát tudomásul a lojalitás és készség emlegetését s tudtuk, hogy ez a gesztus a cseh és szlovák nép felé kacsint, hadd lássák, hogy a hivatalos cseh vezetők milyen nagy- lelkűek, hadd csalódjanak bennük egyszer végre kellemesen is. Elképesztő együgyüségek következtek mégis a fennhangon bejelentett lojalitás után. Mint most a tárgyalások anyagából kiderült, a szlovák összetételű cseh küldöttség először az autonómia dajkameséjével akarta elaltatni a magyarságot, csak amikor a magyar kormány erélyes válaszából kitűnt, hogy nem vagyunk ölbeli gyerekek, akik a jó cseh-szlovák dajka karjaiban ringatózva hajlandók vagyunk az ostobaság és becstelenség álmába szende- rülni, s amikor már a világkomikum kipattanása fenyegette ezt a bor- nirt ajánlatot, voltak csak hajlandók területi követelésekről tárgyalni. Itt aztán már nem az egyedül irányadó népiségi szempont szerint igazodtak az ellenfél megbízottai. Sze- kérderéknyi adattal azt igyekeztek bizonyítani, hogy az elszakított területekre háromszázharminchárom- féle okból szükségük van. Szép még, hogy nem mutattak meglepetést, amikor a magyar kormány kijelentette, hogy bennünket ez, enyhén szólva, nem érdekel. Végül elővették az 1930. évi népszámlálási statisztikát, amelyben névelemzésekkel, ügyes közigazgatási beosztásokkal, hatósági terrorral, megfélemlítéssel a magyarságot lélekszámban gyalázatosán elsikkasztották. Minden tisztelet és megbecsülés megilleti a magyar delegátusokat, azért a türelemért és önuralomért, amit ebben a helyzetben, ezekkel a tárgyalófelekkel szemben tanúsítottak. A rászedett Európa húsz éves jogszokása diplomáciai tárgyalófelekké avatta a szélhámosokat és megszédült fantasztákat az ezer éves, úri gerincű, nemes gondolkodású magyarsággal szemben. Erkölcsi erő, méltóság és magas szintű szellemiség kellett ennek a feladatA komáromi tárgyalások megszakadásáért a cseheket terheli a felelősség Magyarország a müncheni négyhatalomhoz fordul A ma éllel tartott minisztertanács fontos Intézkedéseket határozott el nak a vállalásához. Az asztaltól felkeltünk s következzék most a négy hatalom tanácskozása a magyar ügyről. Az egynek kimondott igazság egy marad a magyarság felé is s Európa négy legnagyobb államának becsületügye, személyi méltóságának kötelessége, hogy ezt a tételt érvényesítse. Nem hittük, hogy Csehszlovákia „nemzeti önérzete“ eltűr még egy négyhatalmi beavatkozást, de úgy látszik, hogy a csehszlovák hivatalos álláspont csak az erőnek és az erőszaknak enged. Sőt lehet, hogy egyenesen várja ezt, hogy legyen mivel védekeznie saját elbolondított népei előtt. Addig pedig idebent nyugalomra, fegyelemre, egységre van szükség. Sehonnai bitang ember, aki ezekben az időkben akár jobbról, akár balról zavart kíván kelteni s meggondolatlan kritikákkal, esztelen rémhírekkel akar érvényesülést szerezni. A kormányhoz csak egy a kívánságunk: igyekezzék a négyhatalmi értekezlet döntését minél előbb kisürgetni. Kapor Elemér dr. A ruszinszkói felkelés A magyar és a csehszlovák delegáció tárgyalásai csütörtök este megszakadtak. A magyar delegáció 7 órakor ment át Ó-Komáromba és 7 óra után 7 perccel mentek be a delegáció tagjai a tanácskozó terembe. Az ülés mindössze 5 percig tartott. Utána a delegáció tagjai visszatértek Ó-Komáromba a Zsófia hajóra. Kánya Kálmán külügyminiszter a magyar és a csehszlovák delegáció néhány perces ülésén bejelentette, hogy kormányával érintkezésbe lépett és kormánya utasítására a következő nyilatkozatot teszi: — Amint már ismételten kijelentettük, mi a legjobb, legőszintébb szándékkal és abban a biztos reményben jöttünk ide, hogy a lehető legrövidebb időn belül sikerülni fog olyan megegyezésre j jutni, amely komoly méreteket ölt biztos alapokra helyezi az országaink között fennálló viszonyt. Sajnos ez a reményünk nem ment teljesedésbe. Nem akarok itt újból bizonyos kedvezőtlen jelenségekre hivatkozni, mert ez részünkről a tárgyalások során többször megtörtént. Hangsúlyozottan ki kell azonban emelnem, hogy az új határokra nekünk ma reggel átnyújtott ellenjavaslat annyira ellentétben van a mi felfogásunkkal, hogy az újjárendezés alapelvét illetőleg olyan ür tátong a két delegáció álláspontja között, hogy annak áthidalását meggyőződésünk szerint ezektől a tárgyalásoktól nem remélhetjük. Ezért a m. kir. kormány elhatározta, hogy a tárgyalásokat a maga részéről befejezetteknek tekinti és Magyarországnak Csehszlovákiával szemben fennálló területi követelésének mielőbbi rende-
