Eger - napilap, 1938/2

1938-08-25 / 134. szám

Eger, XL1X. évf. 134. szám

Ä 8 R 8 FILLÉR

❖ Csütörtök ♦ Trianon 19,1938. augusztus 25.

ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁSSAL EGY HÓNAPRA: 1 PENGŐ 50 FILLÉR, NEGYEDÉVRE 4 PENGŐ. — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 8 FILLÉR, VASÁRNAP 12 FILLÉR.

SZERKESZTŐSÉG: EGER, LÍCEUM,FÖLDSZINT 3. - TEL: 11.

— KIADÓHIVATAL: SZT JÁNOS NYOMDA, EGER. TELEFON: 176.

— POST A TAKARÉK- PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA: 54.558. SZ.

A kereszténységet át kell ültetnünk az életbe s annak tanai alapján olyan társadalmi és gazdasági rendet kell bevezetnünk, amely biztosítja, hogy ebben az országban senki se legyen proletár, hanem megelégedett,

boldog polgár!

Vitéz Sablk Károly pápai prelátns az egész nemzethez szóié, nagyszabású beszéddel nyitotta meg a legényegyletek

első ifjúsági parlamentjét

Eger, augusztus 24.

Szent IstváD ünnepén és az azt követő napon tartották meg Budapesten a katolikus legényegyletek első országos követtáborozását, a- melyen az ország 360 katolikus legényegyletében tömörült 40.000 tag képviseletében 560 kiküldött vett részt s tárgyalta meg a magyar keresztény munkásifjúság társadalmi és gazdasági helyzetét, záróülésükön pedig a kormány illetékes tényezői elé terjesztették a megbeszélések folyamán elfogadott határozati javaslatokat.

Az ifjúság parlamentjét Szent István napján vitéz Subilc Károly pápai prelátus, az Egri Katolikus Legényegylet elnöke nyitotta meg az egész ország közvéleményéhez szóló, kemény és félreérthetetlen állásfoglalást jelentő nagyszabású beszéddel. A beszéd általános figyelmet keltett és mély hatást váltott ki a társadalom minden rétegében s az egész magyar sajtó hasábokat szentel az Egri Katolikus Legény- egylet elnökének ajkáról elhangzott s minden igaz keresztény magyar ember leikéből lelkedzett szavaknak.

Ml a magyar közéletből részt követelünk

Ki immáron több mint húszon- i majd elő nekünk.

öt esztendeje veszek részt — mondotta — a Katolikus Legényegyleti munkában, szivem egész melegével köszöntöm egyleti mozgalmunk legkorszerűbb kivirágzását: a munkásifjúsági parlamentet, mely nemcsak a munkásifjúság problémáit hivatott megtárgyalni, hanem egyben beszédes tiltakozás is a magát kereszténynek és nemzetinek nevező szélső jobboldali mozgalomnak egyház- politikai programja ellen. Ennek a vészes programnak, akárcsak a vörös lobogó alatt harcolók programjának is a lényege az, hogy mi, papok, szakadjunk el a magyar élettől és vonuljunk vissza a sekrestyébe, elégedjünk meg a hitoktatással és az evangéliumnak a szószékről oly módon való hirdetésével, ahogy azt nem a szent atyák és az Apostoli Szentszék tanítói tekintélye, hanem a népközösség írja

— Jegyezze meg magának mindenki ebben az országban, hogy mi, katolikus papok, akik hivatásbeli őseinkben ott állottunk évezredes hazánknatt bölcsőjénél és ott vérez- tünk a mohácsi síkon, saját személyünkben pedig a hős Kapisztrán példájára megtettük kötelességünket hazánkkal szemben a világháborúban és mint a nagy Prohász- ka püspök tanítványai, kora fiatalságunktól az evangélium szellemében küzdöttünk és küzdünk s szociális igazságért, jegyezze meg mindenki ebben az országban, hogy mi Szent István intelmeinek szellemé ben a magyar közéletből részt követelünk és a sekrestyébe soha visz- sza nem vonulunk, legyen bár sorsunk a kenyértelenség, avagy a börtön, amellyel a keresztény és nemzeti lobogó alatt kálózkodók fenyegetnek minket.

Életünk fogytáig a magyar népé lesz szívünk minden dobbanása

— Prohászka volt a mi tanító- az, amely megszabja társadalmi temesterünk s munkákban irányítónk a Rerum novarum kezdetű pápai enciklika és a Quadragesimo anno

vékenységünk irányát. S miként eddig is minden időnket, munkánkat, pénzünket és idegzetünket érettetek áldoztuk Kolping-testvérek és a magyar népért és az ellentétes áramlatokkal keményen szembenézve állandóan ébresztettük a magyar lelkiismeretet és védelmeztük fajtánkat az idegenekkel szemben már abban az időben is, amikor az új apostolok közül egyik-másik zsidó rabbinussal barátkozott és a szociáli

i demokráciával kacérkodott, a jövő- j ben is életünk fogytáig a tiétek és j a magyar népé lesz szívünk minden i dobbanása és az emberibb életért j folytatott nehéz küzdelmekben ott i fogunk állani mellettetek mindig, j — Ne becsülje le senki annak a ; munkának az eredményét, amelyet a legényegyletekben végeztünk. I Nemcsak lelket adtunk nektek Kol- : ping-testvérek és belétek plántáltuk j Prohászkának diadalmas világnéze- j tét, de a legényegyletek en keresztül segítettünk megteremteni azt a I közszellemet is, amely végre annyi küzdelmes idő után, taláu az utolsó | órában, ráeszmélt arra, hogyha en- j nek az országnak újabb évezredét biztosítani kívánjuk s ha valóban keresztény és nemzeti politikát kívánunk folytatni, a kereszténységet át kell ültetnünk az életbe és annak tanai alapján olyan társadalmi és gazdasági rendet kell bevezetnünk, amely biztosítja, hogy ebben az országban senki se legyen proletár, hanem megelégedett, boldog polgár.

Minden dolgozónak joga van ahhoz, hogy munkájának gyümölcsében részesedjék

— Nem becsülöm túl társadalom- ségleteit, kielégítse.

ébresztő munkánk eredményét, ha megállapítom, hogy nem kis részünk van abban, hogy az általunk teremtett közszellem végre bevonult a miniszteri szobákba is és a mai kormánynak célkitűzése ugyanaz, amely a miénk és amelyért mi nem ma, hanem már a háború előtt kezünkbe vettük a zászlót és azt azóta is mocsoktalanul lobogtatjuk.

— Mikor a legényegyletekben Kolping-atyánk lelkét oltottuk belétek, ugyanakkor kenyeretekért is harcoltunk. És amikor ma parlamenteteket megnyitjuk, tárgyalásunk első programpontjául éppen a kenyérkérdést vesszük. Valljuk szent meggyőződéssel, hogy miként igaz isteni Üdvözítőnk kijelentése : „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, mely az Isten szájából jő“, — úgy igaz ennek megfordította is. Ne kívánjon senki lelket s különösen a magyar társadalom ne kívánjon összhangzatos, békés lelkületet és a nemzet azoktól hazafiságot, akiknek a haza nem biztosítja tisztességes kenyerét. Hangsúlyozom, tiszteséges kenyerét s nem azt a betévő falatot, amely az egyeseket, vagy a tömegeket az éhhaláltól talán megmenti, de nem elegendő ahhoz, hogy a dolgozó ember önmagát és családját becsületesen fenntartsa és kulturszük— A dolgozó ember értéket termel és véd, üljön bár az íróasztal mellett és az üzem vezetésével végezze felelősségteljes munkáját, vagy intézkedéseivel biztosítsa az ország rendjét, avagy álljon a munkapadnál és két kezével termelje az árut, vagy mint kereskedő juttassa el azt a fogyasztóhoz. És isteni és természeti jog alapján kivétel nélkül minden dolgozónak joga van ahhoz, hogy munkájának gyümölcsében részesedjék. Részesedjék pedig abból nem a liberális gazdasági felfogás szerint, amely a dolgozó embert csak számnak tekinti és a munkát, a dolgozó embernek véres verejtékét árunak és éppen ezért a dolgozónak csak morzsát juttat a munka gyümölcséből, az abból származó arannyal azonban a kapitalizmus molochját hizlalja, — hanem részesedjék a dolgozó ember a munkának gyümölcséből a keresztény tanításoknak megfelelően úgy, hogy ez a részesedés a dolgozó embernek, mint a teremtés koronájának méltóságát biztosítsa.

Elvész az ország, amely nem a családra építi jövőjét

— Hallja meg szavamat elsősorban Magyarország érdemes honvédelmi minisztere, akivel egykoron együtt küzdöttem távol harcmező-