Eger - napilap, 1938/1

1938-01-18 / 10. szám

Eger, XLIX. évf. 10. szám.

Aba 8 fillér

♦ Kedd ♦

Trianon 19, 1938. január 18.

ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁSSAL EGY HÓNAPRA: 1 PENGŐ 50 FILLÉR, NEGYEDÉVRE 4 PENGŐ. - EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 8 FILLÉR, VASÁRNAP 12 FILLÉR.

SZERKESZTŐSÉG: EGER, LÍCEUM,FÖLDSZINT 3. - TEL: 11.

— KIADÓHIVATAL: SZT JÁNOS NYOMDA. EGER. TELEFON: 176.

— POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA: 54.588. SZ.

Az Encharlsztla nevelő erejéről és a katolikus sajté Iránti kötelességekről beszéltek] vasárnap a Fehérteremben

I

Eger, január 17.

Az egyházközség szentévi előadássorozatán vasárnap dr. Halmos Mihály hittanár: az Oltáriszentség és a nevelés címen tartott lendületes, meggyőző erejű előadást.

A gyermek a legnagyobb kincs — mondotta — s az egyéniségének fejlesztésére, jellemének jó irányban való erősítésére tett erőfeszítések olyan régiek, mint maga az ember. Rövid visszapillantást vetett a neveléstudomány fejlődésére, amelynek az alapjai nem, csak módszerei változtak.

Szembeállította az erős spártai nevelést a legújabb irányzattal, a- mely a gyermek lelki fejlődésének teljes és öncélú szabadságot kíván biztosítani. Az utóbbi téves út, mert az így nevelt gyermek az élet kíméletlen törvényeivel szemben nem fogja tudni megállni a helyét. Az egyház nevelő munkájában nem keres, nem tétovázik, eszközei ma is változatlanok a gyermek lelki értékeinek kifejlesztésében, nincs is hathatósabb nevelő eszköz az egyházénál. Sokan nem akarják észrevenni és elismerni az egyház nevelő hatását az emberiség fejlődésére, holott az egyház a tabernakulum- ban jelenlévő Krisztussal nevel, aki örök példát adott a világnak az áldozatban, minden ember és minden kor számára. Krisztus példája utólérhetetlenül tanít az Oltári- szentségben, mert a tétovázó gyermeket bensőséges kézfogással, titokban vonja magához s mikor szülő és tanár tehetetlen, akkor az Istenideál képe ragyog fel a gyermek előtt. A szentévre idesereglő idegeneknek sem tudunk trianoni ki- fosztottságunkban nagyobb és iga- zabb értéket mutatni, mint a diadalmas eucharisztikus krisztusi gyermek-leiket, örök és elvehetetlen kincsünket.

Urban Gusztáv dr. jogakadémiai tanár az Oltáriszentség és a sajtó címen tartott igen figyelemre méltó előadást. A keresztény lelkiismeret bírósága elé, a vádlottak padjára idézte a destruktív sajtót, amely élén halad a társadalomromboló erőknek, felmérhetetlen veszedelmére az örök isteni és emberi értékeknek. Holott az ólombetűk millióinak az Isten-dicséretet kellene ezerszerezve zengeniük s nem keserű daccal, vagy a megfizettség kényszerével növelni az Alkotó ellen pártot ütők táborát.

De nem minden ólombetű bűnös. Van jó sajtó is, amely elismertetést vár a lelkiismeret ítélőszékétől. De mit tegyen ez az sajtó, ha zárt ajtókra talál, kicsinylő szóval találkozik, és kiszorítják a talán tetszetősebb külsőben álcázott fegyverekkel küzdő betütestvéreik, amelyek nyomán azonban pusztulás és szolgaság jár. Nem is a sajtó hibás ebben, hanem sokkal inkább azok a katolikus lelkek, akik tudatosan erősítik a sátáni erők táborát.

Ez a tábor új és új támadásra indul ma a katolikus tömegek ellen. Ebben a küzdelemben az ólombetű csak eszköz a sötét hatalmasságok kezében, de minden másnál hatásosabb eszköz, mert titokban, védhe- tetlenül mérgezi a lelkeket s alattomos eszközökkel tör az isteni világrend ellen. Nem mást, önmagunkat kell okolnunk azért, hogy ma is a védekezés szerepére szorítkozunk s meg kell hunyászkodnunk sokkal csekélyebb, alárendeltebb földi hatalmasságok előtt s minden vonalon visszaszorítanak bennünket. Ennek a gyűlölködő, Isten- és egyházellenes harcnak leggyilkosabb fegyvere a sajtó, amely egyszer nyíltan, másszor burkoltan, legtöbbször az ellenfél értékeinek elhallgatásával bénít és öl — igen sokszor a magukat jó katólikusoknak tartó emberek erkölcsi és anyagi támogatása mellett.

Számadatokkal bizonyította az előadó, hogy a katolikus sajtó elenyésző százalékát sem kapja meg annak a támogatásnak, amit elvárhat és megérdemel. Csodára várunk, pedig az élő és legtündöklőbb csoda: az eucharisztikus Krisztus itt él közöttünk, a legtisztább szeretet kötelékével: az ön-áldozattal fűzve

össze lelkünket.

Kérte s nyomatékosan felhívta a figyelmet a katolikus sajtó erélyes támogatására. Hibáinkat le kell vetnünk, bűneinkben meg kell halnunk, hogy méltóképpen fogadhassuk a szentévben megjelenő szentségi Jézust.

Az Egri Polgári Dalkör három szép énekszámot adott elő Huszthy Zoltán karnagy vezényletével.

A keddi előadás rendje:

Liszt: Ó üdvözítő áldozat. Énekli az Angolkisasszonyok bennlakó növendékeinek énekkara. Jézus Szíve és az Oltáriszentség. Előadó: dr. Vízy Miklós prépost, kanonok. Bárdos: Angyalok királynéja. Énekli: az Angolkisasszonyok bennlakó növendékeinek énekkara. Az Oltáriszentség tisztelete városunkban a törökhódoltság után. Előadó: dr. Tóth János c. r. gimn. tanár. Halmos: Krisztus Király Himnusz. Énekli: az Angolkisasszonyok bennlakó növendékeinek énekkara.

Egy magyar államférfiú oentennáriuma

Száz évvel ezelőtt született Egerben Horánszky Nándor, a Széli-kormány kereskedelmi minisztere, a milleneumi törvény szövegezője

Eger, január 17.

Január 15-én, szombaton országos jelentőségű centennáriummal ajándékozta meg az országot Eger városa. Száz évvel ezelőtt született Egerben Horánszky Nándor, ügyvéd, később a szolnoki, majd az esztergomi és szepsi kerület országgyűlési képviselője, a Széli- kormány kereskedelmi minisztere. Úgy látszott, hogy a napi politika állandó hullámzásai, a világháború, az összeomlás utáni zűrzavar és parlamenti pártcsaták feledtetik nevét, annál büszkébb önérzettel állapíthatja meg Eger polgársága, hogy ennek a régi egri névnek a fénye átragyog száz év távolságán s tulajdonosát mint a széles látókörű, nagy lelkiismeretű keresztény államférfi példáját idézi ma az országos sajtó.

Egyik nagy, történelmi múltú magyar napilap a centennárium alkalmából az ország elismerő megemlékezését a következő szavakban foglalja össze.

A nemzetmentő munkában meg kell ragadnunk minden alkalmat, amikor nagyműveltségű, tündöklő jellemű, tiszta szándékú, alkotó erővel rendelkező politikusokra és államférfiakra emlékezhetünk. Ezek sorában a magyar politika történetének kalendáriuma Horánszky Nándor centennáriumára utal. 1838 január 15-én született ez a kiváló, nemzethűségében, jellemszilárdságában kivételesen nagy magyar politikus, akire emlékezni sokszorosan kötelességünk. Csaknem harminc esztendeig, mint harcos ellenzéki politikus küzdött azért a sok nemes, szép ideálért, amelyek keresztülvitelére tragikus sorsa az isteni gondviselés kifürkészhetetlen akarata alig hat hetet engedélyezett számára, hogy mint Magyarország

kereskedelmi minisztere alkotó munkát végezhessen.

Harcos politikus volt harminc esztendőn át, de mégis egész három évtizedes küzdelmén meg kellett érezni minden pillanatban, hogy aggódó lelke tele van óvatossággal, mérséklettel és a nemzet iránt való hűséggel. Ez az az államférfiu-tipus, amilyenből ma is nem egyet adott Magyarországnak a Gondviselés és amelyről a nagy Széchényi ezt írta: „Ha tény és megcáfolhatatlan tény, hogy létünk a lehető legszövevényesebb, igazi filigrán; akkor oly kevéssé tagadhatni, miképp kétszer kettő nem öt, hanem négy, azt is, hogy egyedül a lehető legnagyobb óvakodás, türelem és bölcsesség által tarthatja fenn magát a magyar és köthet ki egykor a nemzeti üdv partjára.“ A nemzeti üdv partjára ma sem kötöttünk még ki, mert a sors újabb és újabb csapásokkal gyötört bennünket, de vigasztaló, hogy mindig voltak, vannak és lesznek politikusaink, akiknek óvako- dásával, türelmével és bölcsességével fenntarthatja magát a magyar.

Ezek között is mintakép volt Horánszky Nándor. És csodálatosak a véletlen, vagy akár a történelem útjai, mert harmincöt esztendővel ezelőtt, amikor Horánszky Nándor számtalan felajánlás után végre vállalta a miniszteri tárcát, akkor Széli—Darányi-kormány tartotta kezében a hatalmat, ma pedig Darányi— Széll-kormányigyekszik azon, hogy az óvatosságot, bölcsességet és türelmet nemzeti kinccsé tegye és ezeknek az erényeknek révén vezesse az ország hajóját a „nemzeti üdv“ partjai felé.

Ki volt Horánszky Nándor? A Budapesti Hírlap a kiváló politikus halála napján ezeket írta róla: „Kellett ilyen szövétnek Magyarorszá-