Eger - napilap, 1938/1

1938-06-04 / 88. szám

Aba 8 FILLÉR * Szombat ♦ Eger, XL1X. étf. 88. szám. Trianon 19, 1938. június 4. ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁS­SAL EGY HÓNAPRA: 1 PENGŐ 50 FILLÉR, NEGYEDÉVRE 4 PENGŐ. — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAP 8 FILLÉR, VA­SÁRNAP 12 FILLÉR. SZERKESZTŐSÉG: EGER, LÍCEUM,FÖLD­SZINT 3. - TEL: 11. — KIADÓHIVATAL: SZT JÁNOS NYOMDA, EGER. TELEFON: 176. — POSTATAKARÉK. PÉNZTÁRI CSEKK­SZÁMLA: 54.558. SZ. Az ország pénzügyi helyzete Az ország lakosságának egészsé­ges életösztöne nyilvánul meg abban az általános érdeklődésben és figye­lemben, amellyel ez a költségvetés vitáját kiséri. Nagyon jól tudja a magyar nép, bogy ezen keresztül dől el valójában az ország sorsa s ez dönti el a kérdést, vájjon a pol­gárság megfeszített munkáját, szor­galmát és igyekezetét követi-e gaz­dasági életünk javulása. Vájjon a kormány gazdálkodása biztosítani tudja-e annak a közfelfogásnak a gyökérverését, hogy a meghozott anyagi áldozatokból befolyó jövedel­mekkel olyan kezek sáfárkodnak, melyekre rá lehet bizni az ország vagyonát s az egész dolgozó ma­gyar társadalom termelő munkájá­nak eredményeit? Reményi Schneller Lajos pénzügy- miniszter az általános vita befejez­tével mindjárt az első napot, a keddi tárgyalás napját használta fel arra, hogy az általános vita résztvevő szónokainak feleljen, még pedig a tárgyilagos igazság számadatokkal hitelesített érveivel. Meg is magya­rázta a miniszter, hogy miért igyek­szik a költségvetési vita keretében arra, hogy minden törvényhozó tel­jesen tiszta képet nyerjen az ország gazdasági helyzetéről. — Örömmel állapítom meg — mondja a pénzügyminiszter —hogy az elhangzott beszédek arról tettek bizonyságot, hogy a Ház minden egyes tagját fokozott felelősségér­zet és féltő gond hatotta át, mikor a költségvetési év sorsáról kellett döntenie és arról határoznia, hogy milyen célokra és milyen összege­ket bocsássanak a kormány rendel­kezésére. Ez a féltő gond, ez a nagy felelősségérzet az egyetlen biztos alapja a parlamentarizmus­nak. — Ez — folytatta tovább a pénzügyminiszter — csak sarkaló- lag fog hatni, hogy a kormány a rendelkezésre bocsájtott összegeket minél takarékosabban s minél na­gyobb eredménnyel használhassa fel. Hogy a megkívánt óvatosság nem hiányzik, azt igen beszédes adatok­kal világítja meg a pénzügyminisz­ter. Hiszen egyes bevételek alaku­lása szoros összefüggésben van a külpolitikai helyzettel s így termé­szetes, hogy az áprilisi események­kel kapcsolatban az önálló Ausztria megszűnése csökkentette a vámbe­vételeket, hiszen az áruforgalomban is csökkenés állott be. ! [ | Az adókulcs nem emelkedett, sőt ellenkezőleg: csökkent. Ilyen csök­kentés : a kis házak adómentessége, a házaknál a különadó felének az elengedése, a tisztviselői különadó mérséklése. Mindezek ellenére a be­folyt jövedelmek emelkedtek. Ha az idei év április havát nézzük, a be­vétel .szempontjából, azt találjuk, hogy e hónapban a bevétel 60’0 millió pengő volt, míg a múlt év ugyanezen hónapjában csak 58'5 millió pengő. Ez egy és félmillió pengő bevételi többletet jelent. De még szemléltetőbben jelentke­zik a gazdasági helyzet állandó ja­vulása, ha nagyobb időtartamra tesz- szük meg az összehasonlítást. 1937. július 1-től 1938. április hó 30-ig 736 millió pengő folyt be, míg a múlt év hasonló időszakában csak 706 millió pengő. Ez a harminc millió pengő örvendetes közgazda­I I I sági eredmény. Nemcsak maga az összeg, hanem az említett adócsök­kentés is, ami kétségtelen bizony­sága a keresőképesség növekedé- j sének. Mindez biztató jel, hogy megfe­lelő munkával ezt a növekedést to­vább lehet fejleszteni s mint a pénz­ügyminiszter mondja: elsősorban a mezőgazdasági lakosságnál. Ennek jelentőségét mutatja az a tény, hogy a lakosság 55%-a az agrárnépesség körébe tartozik s így a jövedelem j fokozása az ország nagyobb rétegé- | nél jelentené az élet színvonalának megjavítását. A pénzügyminiszter mindjárt meg is mutatja az utat, melyen a kor­mány haladni akar, hogy célját el­érje s a mezőgazdasági lakosság nagyobb jövedelemhez juthasson. Ez az út a fogyasztás emelése s a kivitel nagyobb mértékű biztosítása. > Az egri érseki jogakadémta Szent István szellemének kódolva, ünnepélyesen befejezte 198. tanulmány! évét Eger, június 3. i Eger iskolakultúrájának legma­gasabb tényezője, a katolikus főisko­lai oktatás erőssége, az ősi egri érseki jogakadémia szerdán fejezte be 198. tanulmányi évét. A záróün­nepségek ünnepélyes keretek között zajlottak le, Eger város egyházi, katonai és polgári előkelőségeinek részvételével, annak jeléül, hogy a város társadalma egy szívvel, egy érzéssel, a szeretet és tisztelet ér­zésével veszi körül a két évszáza­dos jubileuma előtt álló intéz­ményt. Délelőtt 10 órakor a Líceum ká­polnájában Venczell Ede pápai pre- látus, jogakadémiai igazgató ünne­pélyes szentmisét mutatott be nagy papi segédlettel s a mise végén felcsendült a hálaadás imádsága: Te Deum laudamus. A jogakadémia tanári kara, pol­gárai s az ünneplő közönség innen a Liceum aulájába vonult, ahol a Magyar Hiszekegy eléneklése után megkezdődött a záró ünnepség ér­tékes programja. A záróünnepséget Yencell Ede pápai prelátus, jogakadémiai igaz­gató nyitotta meg, meleg szavakkal üdvözölve a megjelenteket s meg­emlékezve a magyar élet két nagy eseményéről, az Eucharisztikus Kongresszusról és a Szent István­évről, hosszabb lélekzetű, nagy tu­dományos vizsgálódással megalko­tott tanulmányban mutatta be Szent István jogalkotásának szellemét. — Államalkotó, hatalmas munkájá­ban ugyan bölcs királynak, had­vezérnek, államférfiúnak bizonyult mindig Szent István, de alkotásai­ban mélyen megalapozott jogászi készség is nyilatkozott meg. — Ez a jogászi készsége Istentől kapott kiváló tehetségével vele szü­letett és fejlődött. Nevelésének rész­leteit nem ismerjük, de annyi bizo­nyos, hogy már Szent Adalbert, Szent István király megkeresztelője, gondoskodott arról, hogy István be­csületes, okos és tudós nevelőt kap­jon. S ha nem is tudjuk, hogy név- szerint ki volt ez a nevelő, mert az újabb történeti kutatások nem erő­sítik meg a krónikásnak azt a föl­tevését, hogy az Apuliából jött san- severinói gróf Deodatus keze alatt a keresztény tudományban és szel­lemben gondosan neveltetett: annyi megállapítható róla, hogy a nevelő jól végezte hivatását, mert tanít­ványát. megtanította tökéletesen a latin nyelvre és az akkor a Nyuga­ton dívó latin kultúrához szükséges egyéb tudományokra. Arra vonat­kozó adataink nincsenek, amelyek­kel igazolhatnók, hogy Szent István az ő korában olyan jogi tanulmá­I i f I t ; j nyokat végezhetett volna, amelyek­nek a segítségével a mai értelem­ben vett elméleti jogásszá, vagy jogtudóssá nevelődött volna. Keresz­tény, vallásus nevelésénél fogva azonban mindenkor és mindenben csak az igazságot kereste, szolgálta és gyakorolta, mely igazság minden jognak az alapja. „ ... inter virtutes summum bonum“— mint Szent Ágos­ton mondja. Veleszületett érzéke volt a természetes és tételes jog iránt, tudott külömbséget tenni az isteni és emberi, az egyházi és polgári jog között, mint király pedig az igazság alapjára helyezkedve gyakorolta is mindenben a jogot. Messze kimagasló egyéniségének ez a képessége leg­szembetűnőbben megnyilatkozott tör­vényalkotásában. Ezeket a korának felismert szükségleteihez és hű ma­gyarjainak féltve őrzött sajátságai­hoz, érdekeihez mérte. Igazi, ön­tudatos törvényhozó volt. Törvényei az egyházi és vallási ügyeket illető szabályzatokon kívül főként a pol­gári magánjog, ennek körében kü­lönösen a tulajdonjog, továbbá a büntetőjog és házassági jog, sőt magának a bírói tisztnek rendezé­sére is vonatkoznak. De tudatos törvényhozói tehetségét bizonyítja az a szinte demokratikus intézke­dése is, mely mellett a nemzet zöme nem volt kizárva a törvényhozásban való részvételből, amennyiben „ké- relmezési jogát“ a székesfehérvári törvénynapokon gyakorolhatta, mely alkalmakkor az odagyülemlett sza­bad nép panaszainak előterjesztése által folyt be a törvényhozásba és államéletbe. Szent Istvánnak már az elődjei is alkothattak ugyan egyes jogszabályokat, de bizonyos, hogy Szent István törvényei túlszárnyal­ták amazokat. Helyes jogérzékénél fogva ugyanis ő már írásba foglal­tatta azokat. Ezzel az írásba-fogla- lással lehetővé tette, hogy legalább a bírák és segédjeik mindig kezük­nél tarthassák azokat, hivatkozhat­tak azokra, azonos esetekben azonos szellemben hozhatták ítéleteiket. Ez­zel a törvények átmentek az életbe és állandósultak. A jogakadémia igazgatója ezután ismertette Szent István törvény- könyveinek általános rendelkezéseit és rámutatott azokra az átalakító hatásokra, melyeket az új szellemű törvények gyakoroltak a letelepülő magyarság lelkére és gondolkozás­módjára. A lelkes tetszésnyilvánításokkal kísért tanulmány után dr. Csepreghy László jogakadémiai tanár érteke­%

Next

/
Thumbnails
Contents