Eger - napilap, 1936

1936-10-13 / 163. szám

2 EGER—GYÖNGYÖSI ÚJSÁG 1936. október 13. száz méter hosszú slalom pálya, 130 m. eséssel, 24 kapun vezetett keresztül, kitűnő 25—30 cm. vas­tag porhóban, plusz 2 fok hőmér­séklet mellett. Benevezett 27 férfi és 5 nő. A verseny startja a Korona­uradalom kerítésénél volt és a kö­vetkező eredménnyel végződött: Férfiak közül 1.: Emánuel Antal BBTE, 2. Szalay László MHE, 3. Tassonyi Edömér BBTE. Hölgyek ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ A jószívű vő apósa helyett akarta leülni a büntetést közül 1. EleöcL Anikó BBTE, 2. Csonka Lászlóné, míg a többi ver­senyző nem futott be. A vasárnap egyébként rekord idegenforgalmat hozott a Mátrának. A Kékes olda­lán mintegy ötszázan síeltek, köz­tük igen sokan németek, angolok és olaszok. A tátrai Lomnici Turista Klub 18 tagjával szintén ez alka­lomra érkezett a Mátrába. Sike András 48 éves és Nyerges Ágoston 77 éves szentdomonkosi gazdálkodókat hamis vád címén vonta felelőségre az egri törvény­szék, mert a vád szerint Sike és apósa: Nyerges azt állította dr. Deutsch Béla pétervásárai ügyvéd­ről, hogy terhűkre hamis váltó alap­ján 32 ezer pengőt kebeleztetett be a telekkönyvi hatóságnál, majd el- árvereztette birtokukat. A főtár­gyalás adataiból kiderült, hogy a vád alaptalan, mert a két gazda feljelentésére megindult nyomozás az ügyvédet mindenben tisztázta. A törvényszék a perbeszédek után mindkét gazdát bűnösnek mondotta ki hamis vád vétségében és Sike Andrást egyhónapi, Nyerges Ágos­tont pedig nyolcnapi fogházra Ítél­te. Sike az Ítélet kihirdetése után azzal a kívánsággal állt elő, hogy apósa helyett is ő szeretné leülni a büntetést, mivel az idős embert megviselné a fogház. A bíróság természetesen a kérelmet elutasí­totta, mire mindkét vádlott felleb­bezett az ítélet ellen. Elfogták a gyöngyösi kerékpárok tömegtolvajait, akik néhány nap alatt tizenhét biciklit ,,kötöttek el a Gyöngyös, október 12. Kitűnő fogást csinált tegnap a gyöngyösi rendőrség. Az utóbbi időben [rengeteg kerékpártolvajlás történt a városban. Csak a leg­utóbbi napokban mintegy busz lo­pást jelentettek be a rendőrségen, amely erélyes nyomozáshoz fogott. Tegnap azután sikerült elcsípni Tímár János 21 éves napszámost, aki éppen egy hátulsó kerekén le­zárt kerékpárt cipelt a vállán. Az őrszemes rendőrnek feltűnt a fur­csa kerékpározás és megállította a fiatalembert. Kérdezésére a legény hetykén vágta oda, hogy elromlott ff* a kerékpárja és most kénytelen azt igy hazavinni. A rendőrnek ez azonban nem volt elegendő, mert látta, hogy a gép­nek semmi baja, csak a hátsó ke­rék van lelakatolva és a fiatalem­bert nyomban bekísérte a rendőr­ségre, ahol Tímár bevallotta, hogy bűntársával Gonda János 22 éves lakatossegéddel, aki a lopott kerék­párok alkatrészeit átcserélte és át­festette, tizenhét keFékpárlopást kö­vetett el. A rendőrök Mikes-utcai lakásán meglepték Gondát és őt is letartóz­tatták. Eger, október 12. Izgalmakban bővelkedő főtárgya­láson mondott ítéletet az egri tör­vényszék dr. Szabó Ignác büntető tanácsa abban a nem mindennapi magánlaksértési ügyben, amelynek főszereplője az egész ügyben bár legkevésbé hallatta hangját, mégis két család békéjét feldúló esemé­nyek középpontjában állt, már ameny- nyire egyáltalában két lábán állni tudott. A gyerek, az unoka a fő­hőse annak a családi egyenetlen­ségnek, amelynek következménye­ként Gyenge Sándor nyugalmazott MÁV-fűtő magánlaksértés bűntetté­vel vádolva került a bíróság elé. Az öreg Gyenge lánya iíj. io* sonczi József hitestársával seho­gyan sem tudott illő családi békes­ségben megmaradni, végül is a fia­tal asszony visszament a szüleihez Izgalmas bírósági tárgyalás az unoka miatt, fogházőri segédlettel gyerekével együtt. Az apai nagy­szülők igen nehezen váltak meg az unokától, igen ám, de az öreg Gyenge is úgy vigyázta a kis em­bert, mint a szemefényét. Az öreg Losoncziék azonban addig puhit- gatták Gyenge Sándor szívét, míg egészen meggyengítették az ellen­állását és két hétre — szigorúan kikötötte: nem többre — odaadta Losoncziéknak az unokát, hogy ők is örüljenek neki. A két hét letel­tével azonban, amikor az asszony apja elküldött a gyerekért, az apai nagyszülők hallani sem akartak ró­la, hogy a gyerektől ismét meg­váljanak és fejszével kergették el a gyerekért jelentkezőket. A másik nagyapa irdatlan haragra gerjedt emiatt s ravasz dolgot terveit ki. Az anyósék ajtajának zárjába passzentos kulccsal alkalmas idő­ben behatolt az ellenfél-nagyszülők házába és kilopta a gyereket. Mint valami diadalmas zsákmányt vitte karjaiben a visszaorzott csemetét. Losoncziék feljelentésére magán­laksértés miatt szombaton vonta felelősségre az egri törvényszék Gyenge Sándort. A nagyszülők há­borúskodása még a tárgyaló terem­ben is folytatódott, úgy hogy dr. Szabó Ignác elnök többszöri erélyes rendreutasítás után fogházőrt ülte­tett az igazát túl erélyesen védő nagyapa mellé. A bíróság végül is a vádat vétséggé minősítve nyolc napi fogházra ítélte az öreg Gyenge Sándort, aki felebbezett az Ítélet ellen. Dúsgazdag gyárosok iránt engedékenyek a biztosítóintézetek, de könyörtelenek a ki­szolgáltatott polgársággal szemben Le kell törni az abnormálisán magas tüzbiztosítási díjtételeket! — Levél a szerkesztőséghez. — Eger, október 12. i és címen vasalják be a biztosító Tekintetes Szerkesztőség! j intézetek a tüzbiztosítási pótdíj el­Valósággal [fellélegeztem, amikor avult háborús sarcát a jelenlegi értesültem, hogy Sopron-vármegye közigazgatási bizottsága egyhangú határozattal felírt a kormányhoz, hogy egyrészt a nemzeti vagyon védelme, másrészt a nagyközönség zsebének védelme érdekében szál­líttassa le a biztosítóintézetek mé­regdrága tüzbiztosítási díjtételeit. Valóban abszurd állapot az, hogy — mint például Sopron-vármegyé- ben is — több, mint a tízszeresét szedik be tüzbiztosítási díjakban annak az összegnek, amit károkért kifizetnek. A nemzeti vagyonnak a tűzbiztosításokban kifejeződő vé­delme szinte parancsolólag írja elő, hogy a kormány erős kézzel törje le a biztosítóintézetek megnöveke­dett szarvait, hiszen ha leszállítják a tarifákat, még pedig alaposan, akkor újabb százezres tömegek kap­csolódhatnak a tűzbiztosítás védő­szárnya alá. A szó szoros értelmében lehetet­len, hogy a világháború után 18 esztendővel még mindig vígan sze­dik a biztosítóintézetek az 50°/o-os tűzbiztositási pótdíj sápját, holott ez egy háborús csökevény, amely­nek érvényét ama vérzivataros időkben az tette indokolttá, hogy a magyar korona folytonosan rom­lott s ilyenformán az egyre csök­kenő értékű pénzegységet arányba akarták hozni a kormánytényezők a biztositási díjak színvonalával. Ám hol vagyunk ma már a világ­háborútól? A pengő — különösen belső viszonylatban — hosszú esz­tendők óta tökéletesen értékálló és kiváló pénznem, tehát milyen jogon szegény klienseken? Sok-sok millió pengő fölös hasznot raknak így zsebre évenként a biztosító intéze­tek s nem törődnek azzal, hogy a hullámhegynyi magasságú díjtételek miatt a nemzeti vagyonnak csak egy ijesztően kicsiny százaléka van tűz ellen biztosítva. De ne gondolja ám a közönség, hogy a biztosítótársaságok ezt a rövidlátó üzletpolitikát minden vo­nalon alkalmazni tudják. A dúsgazdag gyáriparosok, ipar­mágnások, kartelhatalmasságok már régen megtörték a tűzbiztosító tár­saságok díj-diktaturáját és az 50 százalékos pótdíjat 10—15 száza­lékra szállíttatták le. Ilyenformán tehát az a helyzet, hogy amíg a ga> dag gyáripar alaposan lecsök­kenteti tűzbiztositási-díjtarifát ví­vott ki a saját részére, addig a szevezetlen, kiszolgáltatott polgár­ság — ha nem akarja kis vagyon­káját biztosítás nélkül hagyni — kénytelen utolsó garasait is a tűz­biztosító társaságoknak feláldozni. Ezen a helyzeten minél hamarabb változtatni kell s ezért csak tiszta szívvel csak azt ajánlhatom az ország összes törvényhatóságainak, ipari-, kereskedelmi- és agrár-érdekkép­viseleteinek, hogy minél hamarább csatlakozzanak Sopron vármegye feliratához. Mozduljon meg az ország és váll­vetett erővel küzdjenek azért, hogy a biztosító intézetek étvágyát a nemzeti vagyon védelmének hat­hatós érdekében csökkentsék az il­letékesek. (Aláírás) Száz évig fogok élni — mondta, — fél óra múlva agyonszúrták Hat évi fegyházra ítélte az egri törvényszék az atkári gyilkost Eger, október 12. Atkáron történt augusztus 20-án, hogy Kis Vilmos 20 éves gazda­legény társaival együtt borozott. Hosszú ideig mulatoztak már ami­kor Hortról hazaérkezett Molnár József 30 éves gazda és csatlako­zott az ittas társasághoz. Molnár rendkívül nagy erejű ember volt, aki dicsekedett is egészségével s a társaságban is hangoztatta: Bizto­san elélek száz esztendeig. Félóra múlva hazafelé készülő­dött Molnár, de nem találta kabát­ját a kocsin, leszólt Kis Vilmoshoz: — Nem láttad a kabátomat? Az ittas Kis Vilmos feldühödött a kérdés miatt: — Rajtam kere­sed a kabátod, kérdezte, majd elő­rántotta kését és a kocsiról lelépő

Next

/
Thumbnails
Contents