Eger - napilap, 1936

1936-04-21 / 64. szám

Eger, XL VII. évf. 64. szám ÄRA 6 FILLER ♦ Kedd ♦ Trianon 17, 1936 április 21, ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁS­SAL EOT HÓNAPBAi 1 PENGŐ 50 FILLÉR, NEGYEDÉVRE 4 P, FÉLÉVRE 7 PENGŐ 50 FILLÉR.— EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAP 6 F, VASÁRNAP 10 FILLÉR. — POSTA- TAKARÉ KPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA 64.558. VÁRMEGYEI POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG i EGER, LÍCEUM, FÖLD­SZINT 3. SZÁM. — TELEFON: 11. KIADÓ­HIVATAL : EGER, LI- CEUMI KÖNYVNYOM­DA. — TELEFON: 178. — GYÖNGYÖSI SZER­KESZTŐSÉG és KIADÓ­HIVATAL : SZABÓ JÓ­ZSEF, SZT. BERTALAN U. 1. TELEFON: 322. A láthatatlan lal Ünneplőbe öltözött kis falu várta éa fogedta vasárnap vá­róit vendégeit. Az édea anya várta öleiéire tárt karokkal egykor hűtlen apák hűaégea fi»it, akik 8Z elherdált örökaég után ma a régi mulasztások öaziote beitmeréaével tértek visz- ■za oda arra a földre, a szülő­földre, ahonnét apáik valami­kor az ősi népi erők áldáaoa gazdagságával indultak el isme rétién utak rejtelmes útvesztőibe, ahol könnyen elfelejtették a fa­luval minden kapcsolatukat. Népi hagyományaikat, mint partalan víz a homokot, ellenállás nél­kül mosta ki emlékezetükből az az új környezet, amely ólom­betűkből, hazug frázisodból, kö­zönyből éa még nam értéiből táplálkozott évszázadokon ke résziül. A liberális eszmeáram­lat, amely a testvériség jelszavát görgette maga előtt, nemoiak hogy nem tudott eljutni a me­gy» r faluig, de olysn falat emelt a falu és város, az intelligencia és a parasztság közé, amely be­vehetetlen bástyaként állta és verte vissza a közeledési kísér­leteket, amely kísérletek leg­többször oiak hazug, önző cé­lokat, hatalmi törekvéseket szol­gáltak. Olcsó szellemű komédiá­sok nevetséges, félszeg figurát faragtak a magyar parasztból, aki pedig semmivel sem marad el más nemzetekéi mögött, ta­lán csak tzzal, hogy féltéke­nyebben őrizte mindig hagyo­mányait, őii szokásait, hogy má­niákusan ragaszkodott kicsike kis földdarabjához akkor is, a- mikor a nagytőke félelmetesen hatalmas árnyéka már a kilátá­sait is sötétbe burkolta, akkor is, amikor idegen főidről bevándo­roltak könnyűszerrel százezreket kereshettek s ő véres verejték­kel izzadta meg mindennapi ke­nyerét. Da a pénz, a gazdaság, az ér­vényesülés utáni nagy rohanás­ban alig akadt egy két segítő vagy segíteni akaró kéz. Társa­dalmi osztályaink elszigetelten, sokszor ellenségesen haladtak egymás mellett. Mindegyik a maga útján kereste öncéllá vált boldogulását. «Társadalmunkat írja Weiss István A mai magyar társadalom című munkájában — a kölcsönös megbecsülés argói amerikai elre helyett a kölcsö­nös lenézés jellemzi és így a nagy nemzeti, eseti« g társadalmi érdekazonosságok erkölcsi és anyagi kapcsolatainak összefog­lald erejével szemben a szétvá­lasztó erők többévire győzedel­meskednek.» A XIX. század nagy liberálizmusa nem igyekezett so­ha a társadalmi osztályok ér­dekazonosságát kih ngtúlyozni, vagy célkitűzéseiket egységes nevezőre hozni, sőt ahol ciak tehette «a boldoguljon roird nki úgy ahogy tud» jelszóval igye­kezett a különbségeket elmélyí­teni. Ennek az iránynak nem kellett soha a m *gy-r f lu, mert ellenségét érezte látta banne és hatalmi törekvéseinek törhetet­len ellenállóját. Kis földje és szű­kös kenyere birtokában állta a nagytőke védő szárnyai alatt a meg-megűjulő bolseviki, agrár szooiálista bujtogatáiok-t, uszí­tásokat, miközben elh-gyott Ti­borcként kétségbeesetten küzdött sorsának jobbrofordulásáért. Ez a kis o«apit magabízőao, szilárd elhatározással indult el azon az elhagyott, elfeledett úton, amelyen eddig ctak a vá­ros felé igyekvő, gondterhes nehéz lépések visszhangzottak, de a városból legfeljebb képvi­selőválasztások előestélyéo ruc­cant ki néháoy díszfokosos, por- ge kalapos önjelölt, akik igye­keztek az utolsótól is, a bizal­mától megfosztani a felüt, hogy reményét vesztetten, m gába- roskadt lélekkel harcolja meg haroát a modern lovagok, kon­junktúrára éhes fi-zőrök lelkiis­meretlen hadjár.távéi Ezek az utasok mindig kérni mentek. Kérni vagy voksot, v-gy pénzt, vagy bizalmat ős «kedves bátyám uram» felkiáltással műkönoyek között borultak a hatalmas, bol­tozatos hiszékeny keblekre, Nam kellett csak néhány szép sző, néhány keserves együ tióhajtás s a «nép barátja» mar szelek szárnyán vitte a prédát, hogy a hátrahagyott népben annál fá­jóbb, keservesebb legyen a csa­lódás, a valóra ébredés. Ez a kis csapat nem kérni, nem bizalmai k.resni, hanem egyszerűen csak látogatóba ment, hogy a közvetlen érintkezéssel ismerje meg a falu gondját-baját és hú képet alkothasson annak életéről. Nem akart mást, ctak néhány órát együtt tölteni azok­kal, akiknek tudásából sokat, nagyon sokat adhat, de akiktől legalább annyi értékes népi tu­lajdonságot ^tanulhat, amiket a nép évszázados hagyományként hagyott apáról fiúra sokszor egyetlen, de drága, féltett és ma is értékes örökségként. Nem akart más', mint össze­zúzni, szétrombolni ezt a látha­Egtr, április 20. Az intézményes szegényellátás gondolata Egerből elindulva di­adalmasan terjedt el az egész országban s egyelőre a nagyobb városok egymásután építették ki a szegénykérdés megoldását az Egri Norma rendszere sze­rint. Kotma Miklós belügyminiszter most nyilatkozott a tárcája kö­rébe vágó fonloiabb kérdések­ről, elsősorban az inségenyhítés módozatairól és megjelölte azo­kat az irányelveket, amelyek a hatóságok szociális ténykedéseit a jövőben irányítani fogják. Megírtuk, hogy a Gyöngyösi Gazdakör, a város egyik leg- tekintélyebb társadalmi egyesü­lete, egyben azonban a gazdák igen hasznosan működő érdek- képviselete még 1926-ban 500 millió koronát gyűjtött össze tagjaitól székház vásárlására. Az adományt a gazdák közül hárman kölcsönnek fogták fel s perrel követelték azt vissza, a bíróság azonban a gszdákat minden fórumon elutasította ke­resetükkel. A per befejezése után, való­színűleg feljelentés következté­ben az adóhivatal az 500 millió tatlan falat, ami szinte előrhe- tét en magasságba nyúlt már a falu és város között és megbé­nította, pusztulásra ítélte a ma­gyarság eme kiapadhatatlan ős­erejét, mert elzárta a fejlődés lehetőségétől, őszinte testvéri jobbot akart nyújtani, hogy egy­mást támogatva, segítve, együt­tes erővel valósítsák m*g a nem­zet közelebbi és távolabbi cél­kitűzéseit. Aki látta, érezhette hogy ez a bézszorítás igaz, őszin­te eljegyzés volt a jövő nagy munkájára. Örömmel vesszük tudomásul, hogy a miniszter a szegénygon­dozás rendezéséi a bevált Egri Norma elgondo'ásei szerint kí­vánja országos érvénnyel tár­sadalmi úton megoldani. A mi­niszter azonkívül erősen korlá­tozza a jótékonysági gyüjtőnapok számát is, közölte, hogy a köz­ségi elöljáróságoknak és a csen­dőrségnek utasítást adott arra, hogy az átvonuló koldusoknak közös hálőheiyeket kell a köz­ségekben létesíteni. Ezenkívül ilyen átvonuló szegényeknek sen­ki sem Bdhat szállást. Felállítják az országos szegé« ykata«zt<>rt i«. korona után ajándékozási ille­téket rótt ki a G zd«körre. A Gazdakör most m gfelkbbezte a kivetést, fellebbezésében arra hivatkozik, hogy a kör kultú­rálta egyesület, népművelési cé­lokat szolgál s miűt ilyen, n- m esik ajándékozód ill-ték aie, hiszen ilyen alapon kultúrbá- zafcra atb. gyűjtött összegek után is ajándékozási illetéket kellene leróni. Vasárnap filléres indul Budapestről Gyöngyösre Az államvasutak igazg tosá gának közlése sz riut április 26-án, vasárnap legalább 500 Nádor Béla dr. fl belügyminiszter az egész országban az Egri Horma mintájára rendezi a kolóuskéróést A Gyöngyösi Gazdakör megfellebbezte az adóhivatal ajándékozási illetékkivetését Gyöngyös, április 20.

Next

/
Thumbnails
Contents