Eger - napilap, 1935/2
1935-12-25 / 202. szám
1935 december 25 EGER-GYÖNGYÖSI ÚJSÁG s Mi, felnőttek azt szoktuk kérdezni egymástól, amikor a közeledő karácsony varázsa megérinti a lelkünket, vájjon fehér lesz-e, vagy fekete, vájjon a béke és megelégedés galambjai röpködnek-e majd fejünk fölött, vagy a háború és pusztulás fekete madarai. Ami várakozásunkat valami bizonytalanság fojtogatja: nem tudjuk, betér-e hozzánk a Jázuska. vagy üres szívvel a múlt emlékeihez kell-e menekülnünk a szent estén. A gyermekek várakozása nem ilyen problematikus. Ok nem azt kérdezik, tekete lesz-e a karácsony, vagy fehér, hanem azt, hogy hányszor kell még lefeküdni addig. Ok hisznek és várnak rendületlenül. Kételyek nélkül hiszik, hogy eljön a Jézuska és elhozza mindazt, ami kicsi piros szívükből mint kérés az égbe szállt Hozzá. És a Jézuska minden bizonnyal elindul hozzájuk és viszi az ajándékokat, hogy megörvendeztesse őket. Amikor azonban odaér a kapuhoz, sok helyen nem találja nyitva és szomorúan tovább megy. Tovább megy, mert nem eresztették be és szomorú, mert elmaradása miatt szomorú marad ezer meg ezer gyermek arca. Pedig karácsonykor nem volna szabad bánatos arcú gyermeket lát | ni, mert ez az öröm ünnepe! Mi fel- > nőttek, Isten előtt nagy és örök fe j lelősséget vállaltunk ezért. És ezt a ; felelősséget vállaljuk most is, csak nem tudunk neki eleget tenni. Nem tudunk, mert nem ismerjük gyermekeinket, mert a magunk életküzdelmeiben megfeledkezünk arról, hogy a mi testünkből és lelkűnkből alkotta őket Isten. Megfeledkezünk arról, hogy életünket megosztottuk a gyermekkel és a mi lelkünk viharai megszaggatják az ő lelkűket is és a mi életünk sivársága átterjed az övékre is. Szakítsuk hát ki magunkat egy pillanatra a gondolat megszokott légköréből! Nézzünk mélyen gyermekeink szemébe és olvassunk ki onnan mindent! Vagy ha nincs időtök s kedvetek a mélybepillantásra, nyissátok ki előttem szívetek levélszekrényeit. Én postásukká szegődtem az egri gyermekeknek. Előttem 2000 levélke fekszik, ezekből megmondom, mi fáj nekik, mi teszi őket boldoggá. Tudom, hogy minden gyermek megkapta már a karácsonyfát, meséskönyvet, hintalovat, hajasbabát, babakocsit, tankot, várat, ólomkatonákat, mozigépet, repülőgépet, autót és játékvonatot: tudom, hogy a selyemszárnyú angyalkák ott repkednek a karácsonyfa ezer színben pompázó ágain s a fehér gyertyák fénye a csillagszórók sziporkázásával beragyogja gyermekeitek szívét: de nem tudom, vájjon a boldogság, a béke és a szeretet tüzei is meggyul- tak-e bennetek és gyermekeitek lelkében. Pedig ez a fontos! Ez az, amire vágyódtok ti, és amire vágyódnak gyermekeitek. Kell karácsony estére játék, aranydió, mogyoró, füge és alma; kell szép ruha, hintaló, hajasbaba, kiskocsi és minden, ami szépet megalkotott az emberi képzelet. De kell ezeken kívül valami más is, amit nem lehet kapni a boltokban, amit csak a szívéből adhat minden apa és minden anya a gyermekének. Az egyik gyermek apukát kér a Jézuskától, a másik hófehér lelket anyukájának, a harmadik azt, hogy veszekedés nélkül múljon el a karácsony. Vau, aki nem tud kérni anyukájának, mert „ott hagyta“ őket. És a legtöbb gyermek a sok ajándék mellett békességet, meleg otthont, szerető szívet, türelmet és kitartást kér ajándékba. Szülők, apák és anyák, amikor azon tűnődtök, megvettetek-e min- I den szép játékot gyermekeiteknek ; és elég szép-e a ruha, amivel ked- ! veskedni akartok, gondoltok-e arra i is, hogy elég meleg-e az otthonotok, a szeretet és a béke ott ül-e a szívetekben, hófehér-e a lelhetek és van-e gyermekeiteknek édesapja és édesanyja? Ha minderre igennel tudtok válaszolni, nyugodtak lehettek, mert a Jézuska betalál hozzátok és nem lesz szomorú gyermek arc köriiletek. De be kell kopogtatnom a hivatalokba is! Ti hatalmasok, vezető és kormányzó férfiak, engedjétek magatokhoz ti is a gyermekek üzenetét. Az ő boldogságukért ti is vállaltátok a felelősséget. Panaszaik között vannak olyanok, amelyeket csak ti tudtok orvosolni, a szülők ereje kevés hozzá. A hós- tyákról azt írják Jézuskának : „Hozzál nekem karácsonyfát, mogyorót, diót, csizmát és nadrágot“. De azért mégis jobb a mindennapi kenyér; és hozzál egy kis szamarat, de elevenét s talyigát, hogy örüljek neki. Az erdőre azzal járok fáért, mert háton nagyon nehéz. Templomba nem járok, de azért ne haragudj rám, édes kis Jézuskám, mert nincs meleg ruhám, venni pedig nem tudunk, mert apukának nincs munkája. Ti, akik bölcs kormányzással és önzetlen munkával gondoskodtok népetek jólétéről, tegyétek lehetővé, hogy minden embernek legyen munkája s minden magyar gyermeknek meleg ruhája, kenyere és meleg étele. Nem kérnek méltánytalant és nem kérnek sokat. Tegyétek lehetővé, hogy legalább a következő kará- rácsonyra eltűnjenek ezek a fájó szomorú kérések és meglátjátok, ők beváltják ígéretüket és hasznos polgárai lesznek a hazának. Boldogabb lesz a ti és a ti gyermekeitek karácsonya is, ha örömötökbe bele- ! vegyülhet a hóstyák öröm éneke is i „Fel nagy örömmel. . .“ LINOLEUM :: EGER, SZÉCHENYI UCCA 4.:: MEOWTiLTI —- MECWYtLT 1 DÚSAN FELSZERELT SZAKÜZLET !!! Nagy propaganda vásár !!! Magyar perzsa nemes, torontáli és :::: minden létező minőségű gyári :::: SZŐNYEGEK Kókusz intők és lábtörlők, függönyök, ágygarnitarák, sezlontakarék. Bátor« szövetek és kárpitos-kellékek. Egész« ségtigyi és műszaki gumiárak stb. Linóleum, viaszesvászon, teőrvászon stb. :: Hócipők, sarncipők, torna- és sportcipők. Szigorúan szabott árak! Minden túlfizetés kizárva! Eger festői panorámájának egyik messziről szembeötlő részlete —, ma már elengedhetetlen tartozéka, az a fehér-testű, karcsú tornyű templomépület. amely Eger északi részén, egy kiemelkedő domb tetején uralja a környéket. Körülötte, alatta zajlik a mindennapi élet, — a város és lakóinak sok gonddal, bajjal teli EGRI GYERMEKEK KARÁCSONYA IRTA: SOMOS LA10S DR tanul jár az idő a magas torony, a megkopott falak körül, — évek, emberek jönnek és eltűnnek megint, amíg azután az öreg kövek ismét elérnek egy évfordulót. Bizony, az idén volt százötven éve annak, hogy dédapáink városában, a barókk fejlődés csúcspontján álló Egerben újra templom alapkövén csendült az ünnepi kalapács és megkezdődött, mint ahogy az egykorú író mondja: „a’ Rátzok czifra Templom- jok“-nak építése. Ma Eger színmagyar város, ahol ritkaságszámba megy az idegenajkú vendég, — a lakosok legnagyobb része katholikus is, — joggal kérdezhetjük tehát: hogyan kerülhetett ide ez az épület, úgy, hogy benne idegen nemzetiségűek idegen nyelven dicsérjék az Urat ? ! Az Úr 1687. esztendejében, a 91 évi rabság alatt teljesen törökké lett vég-Eger falai között ismét felütötte fejét a harci zaj —: diadalmas keresztény seregek ostromolják a régi várat, a lebukóban lévő ozmán hatalom utolsó fontosabb menedékét. Ám hiába minden vitézség a törökök részéről, elhalványul itt is az izlam hunyóban lévő csillaga, és az ostromlók 1687 december 17-én győztesen vonulnak az erődített falak közé. Eger régi lakossága a hosszú megszállás alatt, a folytonos harci zaj közepette elpusztult, elszéledt: a város visszafoglalása után jóformán csupa idegent találnak itt a győztesek. — Természetesen jórészt törökök lakták a várost, de egy akkori összeirás szerint maradtak itt „ráczok“ is —, ezek számát az egykorú adatok szerint 180 főre lehet vennünk. Ha az utóbbiak ide- származását meg akarjuk érteni, tuduunk kell, hogy a kereskedés közvetítői, főleg a külföldi iparcikkekre már a török hódoltság idejében leginkább a szerb-: rác kereskedők voltak, ezek maradtak itt a város falai között és alkották az akkori lakosság tekintélyes hányadát. Amíg azonban az Egerben maradt török családok csakhamar áttértek a katholikus vallásra és rövid idő alatt gondolkodásban, érzésben igaz magyarokká váltak, — addig a rác lakosság minden lehetőt megtett, hogy külön nemzetisége és vallása fennmaradjon. így az egyik ittmaradt rác települő, Görög Miklós, már az 1688 április 5-én kelt feljegyzés szerint megvette a volt felnémeti kapu melletti, az időben romban heverő török moschea (mecset) épületét, 160 forintért, hogy azt átalakítva, templomnak használhassák. Ez volt tehát az első görögkeleti imahely Egerben, azon a területen, amelyen a mai nagyméretű templom is áll, és ott —, ha Gorovénak, a város egykori történetírójának hitelt adhatunk —, azon a helyen, ,,a’ mellyen Egernek ptjgány kézre lett jutása előtt a’ Sz Ágoston rendin lévő Szerzetesek ditsérték az Istent.“ — Az egri görögkeleti vallású lakosság lélekszáma-, dacára a magyarság részéről megiudult beolvasztásnak, a XVII. század végén és a XVIII. század első felében nemcsak hogy nem csökkent, de — külső okok folytán — még erős emelkedést is mutat. Az első körülmény, amely az itteni „rácság“ hirtelen szaporodására vezetett, az volt, hogy az 1690-es évek elején Délmagyarországba menekült (és sajnálatosan itt is maradt!) mintegy 30,000 családból Egerbe is számosán költöztek, úgy, hogy amíg AZ EGRI „RÁCTEMPLOM“ I8TÄ: HEVESY SÄNDOR élete, — ki érne ma rá régi templomokkal, ha még olyan szép épületekkel is foglalkozni? — és csak ha idegen járja a „Fő utca“ felső végét, — felelünk a kérdésre —: az a fehér templom a görögkeletiek isten-háza, a mi öreg „Ráctemplomunk“. Emberöltők óta csendben, zavar
