Eger - napilap, 1933/2

1933-11-22 / 218. szám

A If A U HLLtH Eger, XLIV. évfolyam 2 IS. szám * Szerda ♦ 1033 Trianon 14, November 22. ELŐFIZETÉSI Dlj A POSTAI SZÁLLÍTÁS­SAL EGY HÓNAPRAi 1 PENGŐ 50 FILLÉR. NEGYED ÉVRE 4 PEN­GŐ. FÉLÉVRE 7 PEN- Gő 50 FILLÉR. — EGYES SZÁM ÁRA 9 FILLÉR. — POSTA­TAKAR ÉK PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA 54.558. GYÖNGYÖSI ÚJSÁG VÁRMEGYEI POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG: EGER, LÍCEUM, FSZ. 3. — TELEFON: 11. — GYÖNGYÖSI SZER­KESZTŐSÉG: KOVÁTS LÁSZLÓ, BORHY SÁN­DOR UCCA 1. TELE­FON: 118. — KIADÓ­HIVATAL: EGER, LÍ­CEUMI KÖNYVNYOM­DA. — TELEFON: 176. Vége a munkahétnek — kezdődjék a munka. (dr. k. e.) Elhalványult az ün­nepi rakéták éa görögtüzek fé­nye, nem megy hát ünneprontáa számba néhány köznapi aző. El kell mondani ezeket a azavakat már oeak azért if, mert az esz­tendőben több a köznap, mint az ünnep, — a ha az ünnepek lendülete felemeli, pihenéae meg­nyugtatja is a lelket, mégis a kőtkőzuapok dolgából él a fá­radtságos embar. Az a roppant apparátus, amely a munkahét rendjét kidolgozta, a kongreaz- azusok tömegét lebonyolította éa százezer állampolgár hódolatát mozgósította éa hívta be szol- gálattételre, megszüntette műkö­dését, bár megmaradt a remény, hogy energiáját a jövőben gya­korlatibb feladatok megvalósítá­sára fogja fordítani. Nézzük azonban, ezen a reményen hívül maradt-e máa is, valaai pozití­vum, biztosabb bizakodás, akár tanulság is; éa mit lehet jósolni az ünnepi tüzek hamujából, az elhamvadt lángok pernyéiből. Szónoklatok hangsúlyozták, cikkek írták, mikrofonok továb­bították, hogy a munkahét a munka ünnepe a az a megnyi­latkozás, ami hét napon keresz­tül feltárult, kezdve a felvonu­lásoktól egészen odáig, hogy a Dréher sörgyárban korlátolt szá­mú szomjas polgárnak ingyen sört lehetett inni, a miniszter­elnöki munkaszőzat, minden, min­den azért volt, hogy a munka megbecsülését előmozdítsa. Nagy baj van, ha a munkáról beszélni kel). Még nagyobb a baj, ha a hézbeli szerszámot ünnepi magasságba emeljük, mert ez azt jelenti, hogy nem dolgoznak vela. A pöröly nyelét csak akkor lehet rézzel kipitykézni, ha hi­deg a tűz és áll a munka a mű­helyben. A munka igazi ünnepe az, ha folyamatosan megvan és fennáll mindenütt, a pörölyé ha zuhog az üllőn, a gyalué, ha sivit a fin; a munka igazi ün­nepe az, ha kenyeret ed, meg­elégedést nyújt, keresetet, meg­élhetést, boldogságot terem. Hogy a munka milyen nem­zeti érték, tudjuk nagyon jól s ha eddig nem ludtuk tán, meg­tanultuk volna most, amikor vagy ninos, vagy keveset ér. Becsül­jük és tiszteljük, mióta a názá­reti ács Fia vésővel dolgozott, mióta a paraszt szánt, vet és nem nyereg alatt puhítja a húst, ismerjük a jelentőségét évezre­dek óta, filozófiai, közgazdasági, társadalmi szempontból, ahogy tetszik. Becsüli a munkás, aki évek óta ül sutján és kiégett szemmel nézi tétlen kezét, be­csüli az életből kiszabott intelli­gencia, amely villamosjegyet lyukaszt és havat lapátol, ha van; de becsüli a spekuláció is, amely ingyen hasznot hűz be­lőle, becsülik a kartellek, amik kiuzsorázzák, becsüli a becste­len Pénz, amely önmagát hiz­lalja vele. Nem volt különösebb szükség arra, hogy a munkáról szóló s már ezerszer megfogalmazott elveket a bormányelnök újra fogalmazza százezer ember je­lenlétében a tizenöt uj ponttal növelje a nemzeti pontállo­mányt. Mi már a végső ponton vagyunk s hogy nem fogadtuk mannaként a munkaszőzatot, a kémia fejletlenségének tulajdo­nítható, amely még nem találta ki: miképpen lehet mondatokból táplálkozásra alkalmas pasztillá­kat előállítani. A magyar vidéknek külön pa­naszai is voltak a munkahéttel kapcsolatban. Ilyentájt, tél ele­jén nagy károkat okoz a vidéki iparnak és kereskedelemnek min­den olcsó utazási alkalom, amely a fővárosba viszi azt a kevés vásárlóerőt, ami éppen esak arra elég, hogy egyik napról a má­sikra alátámogassa a kisiparos és kiskereskedő roskadozó üze­mét. Kevés város jött rá a véde kezés helyes módjára, amellyel ugyan csak csökkenteni lehet a veszedelmet, tudniilik kiállítások rendezésére, amik a helyi mun­ka versenyképességét hangsú­lyozzák. Persze ez részletkérdés, de ebben a minöségéban is fon­tot, mert exlsstenciákat érint. Mindez azonban már elmúlt. A munkahét befejeződött és hi­hetőleg most már sor kerül a munkára is. Az államférfinek nem szükségképpeni vonása, hogy so­kat beszéljen, inkább az, hogy róla beszéljenek. Elismerjük és méltányoljuk azokat az eredmé­nyeket, amik a kormány eddigi működésével kapcsolatosak, azon­ban nem tartjuk őket elegen­dőknek. »A munka feltételeinek megte­remtése vezetőid feladata« — mondja a munkaszőzat egyik pontja. Lássuk tehát ezeket a feltételeket egészséges hitelviszo­nyokat, megreformált pénzügyi és adópolitikát, a tőzsdék meg- rendszabályozását, a kartellek letörését, a nemzeti jövedelem i Eger, november 21. A képviselőház ma folytatja a gazdaadósságokról szóló tör­vényjavaslat tárgyalását, amely­nek vitájára eddig huszonhárom képviselő iratkozott fel. A mai ülésen főleg a kereszténypárt szónokai fognak felszólalni, rész­ben a javaslat mellett, de Túri Béla ellene iratkozott fel. Ugyan­csak a javaslat ellen beszélnek Gyöngyös, november 21. (Saját tudósítónktól.) A Thioa Emericana egyik nyári kirándulásán vetette fel P. Her­man Hermenegild azt a gondo­latot, hogy a osonkaország leg­magasabb pontján, a Kékesen, fel kell állítani a Patrona Hun­gáriáé szobrát. Ennek a szobor­nak monumentálisnak kellene lennie s nemzeti ünnepeken ki­világítanák, ügy hogy a cionka határokon túlra is eljusson a fénye. »Ezt ez egyetlen magyar hegyet történelmünk műltjával úgy kell dekorálni, hogy a ma­gyar érzést, a történelmi múlt­hoz való ragaszkodásunkat tel­jes egészében kifejezze az egész világ előtt«, —mondotta P. Her­man Hermenegild. eloszlásának megnyugtató ren­dezését, lástunb egy új munka- törvényt és főleg munkaalkal­makat. Mert hiába állítjuk szavak és lelkesedések glóriájába a szer­számot, hogyha rozsdás, vagy ha rajta rosszul fizetett munká­sok, haszon nélkül dolgozó mun- kálók verejtéke szárad. Nem a munkának kell ünnep, hanem az embernek — becsü­letesen elvégzett és becsületes jö­vedelmű munka után. a független kisgazdapárt szóno­kai is, valamint Grieger Miklós. Hír szerint Gömbös miniszter- elnök a jövő hónap folyamán folytatja az ország különböző városaiban a nemzeti egység pártjának szervező gyűléseit. A szerdai interpelláciős napon Turchányi Egon az ismeretes IBUSz ügyben két interpellációt szándékozik elmondani. A gondolat felvetése után P. Herman több beszédet mondott az eszme megvalósítása érdeké­ben s a szobor felállításának tervét mindenütt nagy lelkese­déssel fogadták. Gyöngyösön Puky Árpád dr. polgármester tette magáévá az eszmét s a város már fel is ajánlott erde­jéből a szobor felállításához másfél ho’dnyi területet. A Patrona Hungeriae szobra Magyarország legmonumentáli- sabb emlékműve lenne, 30 mé­ter magasra tervezik. Eddig ön­kéntes adományok folytak be a szoborra, de rövidesen országos gyűjtésre is kérnek engedélyt s a szobor felállítására indított akció fővédnökéül Szmrecsányi Lajos dr. érsek, pápai trőnállőt Ma folytatja a Ház a gazda­adósságokról szóló javaslat tárgyalását Folyik a társadalmi gyűjtés a Mátrában felállítandó Patrona Hungáriáé szoborra 70 ezer pengőbe kerülne a 30 méter magas szobormű.

Next

/
Thumbnails
Contents