Eger - napilap, 1933/2

1933-10-03 / 185. szám

Aba 8 filléb ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁS­SAL EGY HÓNAPRA: 2 PENGŐ — EGY NE­GYED ÉVRE 5 PENGŐ 40 FILLÉR. — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAPON 8 FILLÉR. — VASÁRNAP 10 FILLÉR. POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG: EGER, LÍCEUM, FSZ. 3. — TELEFON: 11.—KI­ADÓHIVATAL: EGER: LÍCEUMI KÖNYV­NYOMDA— TELEFON: 176. POSTATAKARÉK­PÉNZTÁRI CSEKK- :: SZÁMLA: 54.558. :: Eger, XL1V. évfolyam 185. szám ♦ Kedd ♦ 1933 Trianon 14, október 3. A gazdaadósságok végleges rendezése. Nagyatádi Szabó litván leg­bensőbb barátja, Mayer János, aki méltó pályatársa a megbol­dogult nagy gazdapoliiikusnak, népes küldöttséget vezetett vá­lasztókerületéből Gömböl minisz­terelnök elé, ahol feltárták a földmivelő nép minden panaszát s egyben előadták kívánságaikat. Mit kíván ma a falu népe? Fontos ezeket a pontokat össze­szedni s a közélet kapujára ki­szögezni, mert ha bajban van a nép s ajka panaszra nyílik, azt nem elég csak meghallgatni, ha­nem bölcs intézkedésekkel azo­kon segíteni is kell. Ha a szántó- vető nép még a bőven termő esztendőben is arról panaszko­dik, hogy nem bírja viselni az élet terheit, mélyen lehet a bajok gyökere s jő orvos legyen, aki az operálőkést kezébe veszi. A hevesmegyei gazdatársada- lom 6 pontja kifejezi az egész ország agrártérsadaluának kí­vánságát. Mi azonban mindezt a kívánságot egyetlen pontba is öisze tudnánk sűríteni: legyen megfelelő ára a gabonának, mert ha a gazda jő áron tud tovább adni terményein, sziveién, zok­szó nélkül viseli a közterheket, nem okoz gondot számára a be­fektetés, a gazdaságok moderni­zálásé, de amikor bőven termő esztendőben is a nyomorúság gondja szakadt rá, ütött a cse­lekvés órája. Gömbös Gyula azt mondta: nem mindegy, hogy kinek a ke­zében van a föld. Bizony felmér­hetetlen veszedelmet kell lát­nunk abban a beteges tünetben, ha a föld ős-birtokosainak talpa alól kicsúszik a talaj. Pedig a msi időkben, amikor a gazda- adósságok tengeréből alig látszik ki a gazdaember sipkájának a csúcsa, földrengéies talajon jár a magyar. Mindennél fontoiabb szempont teszi szükségessé tehát, hogy a bajbajutott gazdák adósságter- hein ciökkentés történjék. A he­vesmegyei gazdaküldöttség előtt elhangzott felelős miniszteri nyi­latkozat bizonyos megnyugvást adhat etakintetben, mert Gömbös Gyula szerint a kormány már a legközelebbi időben, az ősz fo­lyamán olyan intézkedéseket tesz, amelyek véglegesen rendezni fogják a gazdaadósságokat. Lehetetlenléget azonoan józan fejjel sem lehet kívánni. A búza árénak bizonyoi szinten tartása érdekében a kormány jobb meg­oldás helyett életben tartotta a bolettát. Sokan őciárolják ezt a megoldást, pedig nem volna sza­bad annyira lebeciülni, mert a tények igazolják,hogy a mai nyo­mott árakat körülbelül 40%-al meghaladó gabonaárat tudott biztosítani a termelő gazdának. Korántsem vagyunk elragadtat­va az ilyen kényszerintézkedé­sektől, de amíg a gabonaárak tőlünk teljesen független beha­tások alatt alakulnak ki, felelős állásban levő kormányelnök, ha nem akar szembekötőidi politi­kát folytatni a néppel, csak az igazság szavát hangoztathatja, hogy a világpiaci tényezők be­folyására nekünk nincs hatal­munk. A gazdatársadalom remények­kel tekinthet a legközelebbi he­tek elé, mert sürgősen történni fognak intézkedések, amelyek végleges megoldást kívánnak te­remteni a gazdaadősságok terű létén. (m. e.) tel és ragaszkodással egyházuk és hazájuk iránt szenvedni is tudtak s készek voltak mindent inkább elviselni, csakhogy hűsé­gükön csorba ne essék, világító példát adva népüknek, miként álljon ellen a csábításnak s tart- *oo ki a jóban. Ezzel a lélekemelő visszaem­lékezéssel járultam Szentségei A'yánk színe elé az Örökváros- ban való tartózkodásom alatt, ki nagy szívének melegségével fogadta előterjesztéseimet s apos­toli áldását adta úgy a köteles­séghű papiágra, mint a bitéhaz ragaszkodó népre, amit örömem­re szolgál mindnyájuk tudomá­sára hozni. Az Örökvárosból visszatérve megindult szívvel vettem szeretett papságomnak kerületi gyűléseiből elém terjesz­tett üdvözlő iratait, melyek arról tanúskodnak, hogy családias egy­ségben együttérzéssel lelkileg hozzám csatlakoztak akkor, ami­dőn én bálaáldozatomat bantu* tattam. Örömmel vettem az egyház­községi szervezeteknek, az em­léknapomról való kegyeletei meg­emlékezésüket tanúsító előter­jesztéseit is. Az ebben megnyil­vánuló ragaszkodás az egyház- kormányzathoz, élénkíti azt a hó reményemet, hogy az egyház Ügyeiben való odaadó közremű­ködésük mindig üdvösebb fellen­dítésére fog szolgálni a katoli­kus közéletnek. Az a meleg részvét, mely a férfi- és női szerzetek részéről ez alkalomból irányomban meg­nyilatkozott, igen értékes bizto­sítékul szolgál nekem arre, hogy ezeanek a nagyérdemű testüle­teknek szorosabb szövetségére mindenkor számítanom lehet. Elénk visszhangra kelt lelkem­ben egyházmegyém jámbor egye­sületeinek, Legény- és Nőegyle* teinek meleg üdvözlése is, ame­lyek imáik és irgalmassági tevé­kenységük által egyéni nemesí­tésükre s a társadalom jólétére oly áldásos hatást gyakorolnak, hogy fönnállásuk és virágzásuk elsőrangú közérdeknek tekin­tendő. Meghatva mondok mindannyi- uknak ezúton hálás köszönetét s buzgón kérem reájuk a Min­denható gazdag áldását. Szmrecsányi Lajos dr. érsek pásztorlevélben fejezi ki köszönetét egyházmegyéje híveinek Eger, október 2. Az Érsekfőpásztor most adta ki legújabb pásztorlevelét, amely­ben a szeretet és a köszönet szavaival szól egyházmegyéje híveihez, akik gyémántmiséje alkalmából meleg ragaszkodás­sal és fiúi hódolattal üdvözölték. A pásztorlevél néhány meg­kapd részlete a következőképpen hangzik: A hosszú élet nagy ajándéka mellett s a kegyelmek sorozatán túl megengedte végtelen jóságá­ban ez Úr, hogy anyaszentegy- házának egyik megás őrhelyére érdemem nélkül felemeltessem s telkembe mélyen bevéste, hogy akinek több adatott, attól több is követeltetik. Ez a tudat uralkodik egész valómon most, amidőn éveim so­rán eljutottam az Űr szolgálatára való felszenteltetésem hatvana­dik évfordulójához s elborult a lelkem annak elgondolásánál: mivel tartozom az én Uramnak s Istenemnek! De bármennyire elégtelennek tudjam is magamat arra, hogy tartozásomnak meg­feleljek, az elctüggedéstől mégis megóv az apostol tanításába ve­tett hitem, mely arról biztosít, hogy m;ndennél, még a bűa el- áredásánál is lűláradóbb a ke­gyelem. Hála a Mindenhatónak »az üd­vösség kelyhét ott vehettem s Isten nevét ott magasztalhattam,« ahol Krisztus első helytartójának szent porait őrzi az enyészhet­len kegyelet; ott imádkoztam a zioltárosssl ez Úrhoz: »jusson imádságom, mint jő illat szer a Te szíaed elé, kezeim felemelése, | mint az esti áldozat.« A várva várt s im’ megérke­zett óra és alkalom mélyen meg­rendített; hisz hálát kellett ad­nom mindazokért a jókért, me­lyekben a nagyirgalmű Isten ér­demem nélkül hosszú pályámon részesített s a fölöttem lezajlott hosszú múlt emlékeibe elmélyed­ve alázatos szívvel mérlegelnem kellett, mit érnek azok az örökké­valókkal szemben! Remegva gon­doltam el, hogy hatvan éves oltárszolgalatom egy harmadán magas őrhelyről kellett megvilá­gítanom az élet utait mindazok előtt, kik felelős gondjaimra bí­zattak. Megújultak előttem a fő- pásztori szék elfoglalása után csakhamar bekövetkezett gyászos események, melyek vészes csa­pásaiból csak a Gondviselés által nyújtott mentődeszkán juthattam el a partra. Borús emlékeimet azonban fény derítette fel, mely abból a hathatós támogatásból sugárzott vissza, amelyben mindenkor ré­szesültem a hivatásához hű, cél­tudatos s feladatainak magasla­tán álló papjaim részéről, kiket a kegyes Gondviselés kötelessé­geimben való osztozás végett mellém rendelt s akik a kor­mányzatom elején feltámadt vé­szes zavarokban, mitor annyian megtántorodtak, rendithetlen hit­

Next

/
Thumbnails
Contents