Eger - napilap, 1933/2
1933-09-30 / 183. szám
Aba 8 fillér ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁSSAL EGY HÓNAPRAi 2 PENGŐ — EGY NEGYED ÉVRE 5 PENGŐ 40 FILLÉR. — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAPON 8 FILLÉR. — VASÁRNAP 10 FILLÉR. POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG: EGER, LÍCEUM, FSZ. 3. — TELEFON: 11.—KIADÓHIVATAL: EGER: LÍCEUMI KÖNYV- NYOMDA — TELEFON: 176. POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKK- :: SZÁMLA: 54.558. :: Eger, XLIV. évfolyam 183. szám ♦ Szombat ♦ 1933 Trianon 14, szeptember 30. A mai minisztertanácson kizárólag gazdasági kérdésekkel foglalkozott a kormány Budapest, szeptember 29 A kormány tagjai naa délelőtt Gömbös Gyula elnökletével rendes minisztertanácsot tártoltak, amelynek programmján főként gazdasági kérdésekkel foglalkoztak. Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter az ipar- politikai ténykedéseit és a jövő terveit ismertette, Kdllay Miklós földművelésügyi miniszter pedig a termésértékesítés problémáiról és az ezzel kapcsolatos teendőkről számolt be. Legnagyobb érdeklődést keltette Imrédy Béla pénzügyminiszter hosszabb referátuma^ amelyben genfi tárgyalásainak eredményéről tájékoztatta kimerítően a kormány tagjait. Sok helyütt idegességet kelt az üj úttörvény tervezete Centi kritika. Semmi kétség, kaján emberek a mi politikusaink. A Népszövetség pénzügyi biztosának legutóbbi jelentésére olyan dervistáncra kerekedtek, hogy szinte még most is hallik kritizáló kórusuk. Jól kihasználták azt a bírálatot, amelyet Mr. Tyler mondott a leáldozott rendszer felől. De most, mikor a népszövetségi jelentés kedvező, hallgatnak, most nem fontos, hogy mit tart felölünk a világ. A mi számunkra azonban akkor is fontosak ezek a jelentések, mikor történetesen kedvezőek. Hiszen ebből a jelentésből válik nyilvánvalóvá, hogyan látja és értékeli a külföld azt ez erőfeszítést, amit a gazdasági helyzet megmentése érdekében kifejt ez a nemzet. A most nyilvánosságra került negyedévi jelentés megállapítja, hogy helyes úton haladunk előre. Elismeri, hogy mindent elkövettünk a költségvetési deficit csökkentése érdekében. A deficit viszont nem kizárólag magyarországi jelenség. Mindenütt szenved és mindenütt a ráfizetésből él most az ember. Mikor a népszövetségi megbízott elismeri, hogy az államháztartás deficitjének elkerülése céljából két úton is halad a kormány, nevezetesen, hogy a kiadások tervszerű lebontása mellett a bevételek óvatos növelését is megkezdette voltaképpen konstatálja a haladást. Az igaz, hogy bevételi többletekről egyelőre alig beszélhetünk, ha sikerült elérnünk a bevételek csökkenésének megakadályozását, akkor is eleget tettünk annak a kívülről, belülről hangoztatott kívánságnak, hogy mindenekelőtt a lejtőn való siklást kell megakadályoznunk. A népszövetségi jelentés ismét javasol egyet-mást. Kiváltképpen azt ajánlja figyelmünkbe, hogy a túlméretezett közigazgatási apparátus leépítését ne halogassuk. Különösen fontosnak tartja ezt az önkormányzatokkal kapcsolatban. A kormány etekintetben sem nézi ölhetett kezekkel a dolgok fejlődését, mert nemcsak a vármegyéket, hanem magát a székesfővárost is bele akarja vonni a purifikálás és takarékosság irányvonalába. A vásárpénztári panamákhoz hasonló botrányok elkerülése és nagyobb takarékosság Gáljából akar nagyobb befolyást gyakorolni a főváros törvényhozására. Ezért követeli a kormány, hogy a múlt pazarló berendezkedését váltsa fel az ön- kormányzatoknál is a takarékosság és alkotó munka korszaka. Az állami üzemeknek leépítését ismét figyelmünkbe ajánlja a nép- szövetségi megbizott. Ez a leépítés már folyamatban van ugyan, de ennél a kérdésnél a szociális és nemzetvédelmi szempontokat fontosabbaknak kell tartani, mint a kívülről nézők szempontjait. Elvégre nekünk olyan életbevágó okokból is szükségünk lehat az állami üzemsz övezetekre, amire a hitelezők érdekeit főként szem előtt tartő egy jóindulatú és előkelő idegen valóban nem lehet tekintettel. A jelentésnek a magángazdasággal foglalkozó része ismét bírálat tárgyává teszi az ipari és mezőgazdasági termények árai között mutatkozó diszparitást. És amikor erről szól, teljes mértékben osztjuk véleményét* Elvégre mégiscsak elképzelhetetlen, hogy sok helyen a szódavíz drágább legyen a bornál a hogy ár tekintetében majdnem mindegy legyen: kocsikenőccsel vagy vajjal keni-e a gazda szekerét. A sokat emlegetett csizma három mázsa búzáért bizoay drága. A hitelviszonyok javítása érdekében olyan adősvédelmi politikát ajánl a megbizott, mely lehetővé teszi az adós és hitelező közötti normális viszonyokra való visszatérést. Erre vonatkozólag meg keil állapítanunk,hogy a gazda adósságok rendezése nemcsak a gazdák, hanem a bankok szempontjából is fontos. Nem csodálkozunk, ha Imrédy Bála pénzügyminiszter meg van elégedve ag-nfi bíz os jelentésével. Meg is lehet, mert ha tekintetbe vesszük, hogy hol állottunk most egy esztendeje, minden okunk meg van arra, hogy a nemzet vezérének négy bizalmával tekintsünk a jövőbe. (m. e.) Eger, szeptember 29. Négy általánosságban az egész magyar közvélemény örömmel vette tudomásul, hogy elkészült az uj közúti törvény tervezete. Általános és egyhangú az a felfogás, hogy a magyar közlekedés rövidesen teljesen csődbe jutna, ha a kormány nem gon- goskodna egy olyan űj közúti törvényről, mely a régi közúti törvény helyett a mai bornak megfelelő modern szellemet visz az útügyi igazgatásba. Ezen az általános felfogáson belül azonban a részletek tekintetében már inkább megoszlanak a vélemények és sok helyen — különösen a városok körében — idegasságet keltenek azok az intézkedések, melyek az uj közúti törvényben fel vannak véve. Már az is kellemetlen hatást váltott ki, hogy a kereskedelemügyi minisztérium szinte titokban tartja az uj törvénytervezetet. A tervezetre vonatkozó félhivatalos közlemények szerint a tervezetet eljuttatták az »érdekeltségekhez«, hogy véleményüket közöljék a kereskedelemügyi minisztériummal. Az eltelt idő alatt kiderült, hogy a kereskedelemügyi minisztérium rövidre szabta azt a listát, melynek alap ján a tervezetet szétosztotta, mert sok olyan helyen ismeretlen még az uj törvény tervezete, ahol nemcsak az érdekeltség, hanem az érdeklődés is megállapítható volna. Állítólag csak a kereskedelmi és iparkamarák kapták meg a tervezetet és ezenkívül csak igen kevesen és így nem alakulhat ki az a légkör, melyben a minisztérium megfelelő értékes hozzászólásokhoz juthatna. Az ország kereskedelmi és iparkemarái nagy készséggel állanak az érdeklődő műszaki körök rendelkezésére és igen tok iparkamara az államépítészeti hivatalok főnökeinek és nagy vidéki városok mérnöki hivatalai vezetőinek kezébe juttatta a tervezetet s azok véleményét kérte. így bekövetkezik az az eset, hogy az iparkamarák ezeknek a műszaki köröknek felfogását fogják előterjeszteni. Pedig a minisztérium ezt a véleményt sokkal egyszerűbb módon, közvetlenül tudta volna megszerezni, ha kibővítette volna ezt a névsort, melynek alapján a tervezetet véleményadás és hozzászólás végett szétküldötiék. Ez a bürokratikus nehézség minden esetre szep'őt ejt azon a lelkesedésen, melyet az uj törvény hire keltett és nem teszi teljesen zavartalanná a várva- várt kodifikáciőt. E formai kifogáson túl érdemben különösen az a tervezett intézkedés kelt az országban idegenkedést, maly szerint az állami utaknak községeken és városi törvényhatóságokon beresz- tülvonulő átkelési szakaszai o y módon jutnak az állami utigazi- tás alá, hogy ez állam jogosult valamely átkelési szakasz fenntartása, vagy átépítése érdekében a községi hatóságtól hozzájárulást követelni. Az állam állapítja
