Eger - napilap, 1933/2
1933-09-23 / 179. szám
Ma 50 százalékos Keavezmenyes szinnazi szetveny. Ara 8 FILLÉR ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁSSAL EGY HÓNAPRA: 2 PENGŐ - EGY NEGYED ÉVRE 5 PENGŐ 40 FILLÉR. — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAPON 8 FILLÉR. — VASÁRNAP 10 FILLÉR. POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG EGER, LÍCEUM, FSZ. 3 — TELEFON: 11.—KI ADÓHIVATAL: EGER líceumi könyv NYOMDA — TELEFON 176. POSTATAKARÉK PÉNZTÁRI CSEKK :: SZÁMLA : 54.558. Eger, XLIV. évfolyam 179. szám ♦ Szombat * 1933 Trianon 14, szeptember 23. Ellentétes hírek Gömbös miniszterelnök hevesmegyei útjáról Gömbös Gyula miniszterelnök nem tért viasza Budapestre vidéki tartózkodási helyéről, aöt egyelőre nem ia szándékozik a fővárosba menni, hanem az országa különböző vidékeit keresi fel. így programmba volt véve egészen csütörtökig az is, hogy a miniszterelnök vasárnap 2i- seafüredre látogat el, ahol átveszi díszpolgári oklevelét. Csütörtökön azonban távirat érkezett Tiszafüredre, amely bizonytalan időre elhalasztja Gömbös Gyula látogatását. A ma reggeli fővárosi lapok ezzel szemben arről értesültek, hogy a miniszterelnök mégis ellátogat Hevecmegyébe, sőt a hét végét Borhy György felsőházi tag birtokán tölti, ahol vadászaton vesz részt. Hogy az ellentétes hírek között bizonyosságot teremtsünk, telefonon érdeklődtünk ma délben a miniszterelnökségen, azonban itt sem tudtak felvilágosítást adni, mert Gömbös Gyula nem közölte programmját a miniszterelnökséggel. az uj törvényjavaslatnak mindenki örül s ezzel nyilvánvalóvá vált, hogy az űtügyek mai, lehetetlen állapotáról az ország legszélesebb nyilvánossága is meg van győződve és szívesen látja az uj tőrvényt, amely meghozza az üdvös változást. A tervezet megszünteti az utak eddigi hármas felosztását és úgy intézkedik, hogy h közforgalmi utak csak állami utak, vagy községi utak lehetnek. Az összes űtügyek a kereskedelmi miniszter hatáskörébe tartoznak, aki javaslattétel céljából az Országos Útügyi Tanácsot állítja fel.A törvényhatósági utak jórésze tehát ezután állami kezelésbe kerül és a tervezet szerint az állam megfelelő arányban köteles a törvényhatóságoknak azokat az alkalmazottait, akik eddig az utak kezelését végezték, állami szolgálatba átvenni. A tervezet rendelkezik az út- fentartás pénzügyi alapjairól is. A kereskedelmi miniszter állami útadót vet ki és ennek kulcsát a költségvetés keretében állapítja meg. Meg fog szűnni ezenkívül az az önálló gazdálkodás, melyet a városok egy része a kövezetvámból elért jövedelem tekintetében folytatott, ezzel szemben azonban a kereskedelemügyi miniszter a jövőben gondoskodni fog arről, hogy az egyes városok útügyi célokra legalább olyan dotációhoz jussanak, mint amennyit a kövezetvám jövedelme nyújtott. Maga a tervezet tulajdon- képen csak formailag kész, de egyik-másik részletkérdés tekintetében állandóan eszközölnek rajta javításokat, főként azoknak a felszólalásoknak nyomán, melyek a tervezetre vonatkozólag kívülről érkeznek Forster Gyula államtitkárhoz, a törvény- tervezet alkotójához. Véglegessé tulajdonképen csak akkor válik a szövegezés, amikor a javaslatot a kereskedelemügyi miniszter a parlamentben benyújtja. Most már biztos, hogy novemberben a parlament elé kerül az új úttörvény Elvesztik a városok kövezetvámszedési jogukat. Dolfuss kancellár kezébe vette a teljes végrehajtó hatalmat Ausztria nyugodtan fogadta a diktatúrát. Eger, szeptember 22. Annak idején az Eger elsők között számolt be a kereskedelemügyi minisztériumban készülő uj magyar úttörvényről, amely nek tervezetét hónapokkal ezelőtt megküldötték az érdekképviseleteknek hozzászólás végett. — A kereskedelemügyi miniszter már akkor hangsúlyozta, hogy az észrevételeket lehetőleg sürgősen tegyék meg az érdeKeltté- gek ős a kereskedelmi és iparkamarák, mert a parlament őszi ülésszakán már be akarja terjeszteni a javaslatot. A hozzászólások jőrésze már beérkezett és megállapítható, hogy Bécs, szeptember 22. Az osztrák Landbund és a Heiowehr, Winkler volt alkancellár és Starhenberg herceg közötti harc eldőlt. A szerdáról csütörtökre virradó éjszaka, amiHerczeg Ferenc emlékezéseiből. Előszó. — Állj, ki vagy ? — Jóbarát. — Ember ? — Nem, költő. SardanBpal király teljes ro- konszenvemet bírja. Mikor búcsút mondott az életnek: máglyára rakta drágaságait, műkincseit és asszonyait, azután magával együtt elégette. Ez igen jó gondolat volt. Ha a Föld szállóvendége visszautazik ősei honába, akkor ne feledje itt a pod- gyászát. Abból csak rendetlenség lehet. A drágaságok holnap úgyis devalválódnak, a műkincsek pedig kiesnek a divatból és belekerülnek a ninivei palota vendégszobáiba. Ahol aztán az átutazó szatrapa ráekasztja a vadáezkulacsát arra az Asztarie szoborra, amely előtt egy Sar- danapal térdepelt. De az asszonyok? Csakugyan tűzbe vessük őket? Föltétlenül! El kell belőlük hamvasztani mindent, ami egyedül Ssrdanapal királyé volt. Ami azonfelül megmarad, az elég lesz arra, hogy még ötven esztendeig ülhessenek a bridge-asztal mellett. Ha én így érzek, akkor miért írok visszaemlékezéseket ? Mert I nem vagyok Sardanapal! ó em- 1 bér volt, én költő vagyok. A í költő pedig egy életen át szilánkokra tépi és szétszórja magát a szélben. Amíg egy papír- rongy marad írásaiból, addig az orra, a füle, a szeme tovább folytatja földi bolyongását. Hol tudná ő magát megint összeszedni? Ez a könyv arra váló, hogy némi rendet teremtsek a visszamaradó alkatrészeim közt. Mert ezt mégsem óhajtanám, hogy egy * pigon kimutassa a hüvelykujjamról, hogy az orrom volt. Da nem volna jobb ezt a munkát más íróra bízni? Nesa! írtak már rólam könyvet. Művelt, igazságszerető és jótollú írók is. Valahányszor fellapoztam egyet, mindig egy rmber lépett ki be- löie. De az nem én voltam, hanem maga a szerző, aki az én álarcomat viselte. Az arca néha az enyém volt. de a lélek mindig a másé. Meri a könyvírő is költő, a költő pedig olyan mutatványos, aki a vásári bódéjában önmagát mutogetja. A lírikus közönség előtt vetkőzik és ha apollói termete van, akkor sincs ebben szégyen. Szemérmetlenség: a rútság meztelensége. Az elbeszélés, a dráma: álarcosbál, ahol minden hímnemű és nőnemű dominó alatt maga a szerző rejtőzik. A manchai lovag: Cervantes; Mafisztő: Goethe; az aranyember: Jókai. Romeo pedig Shakespeare, Júlia is ö és ha végetér az athéni mesteremberek komédiája és Gyalu, az asztalos, kidugja fejét az oroszlán kőciörénye alól, akkor megtudod, hogy ez oroszlán is Shakespeare volt. Kis Pál vagy Nagy Mihály nekiül, hogy könyvet ír ról m. És önmagáról ír. Ha megdicsérnek, akkor úgy látom, mintha Kis Pál a tükör előtt kellemez- tetné mBgát; ha pedig lecsepül- nek, akkor az a benyomásom, hogy szegény Nagy Mi«ka önmagával hasonlóit sneg. És minél több rokonvonást talál Kis Pál maga közt és közöttem, annál kedve zőbb lesz a bírálata és minél ellentétesebb a természetem Nagy Mih&lyéval, annál erősebb lesz a meggyőződése, hogy nem vagyok olyan, amilyennek lennem kellene. Én tehát magam írom meg a könyvemet. De a hiúság? Hihető, hogy költő, azaz születésétől fogva hiú ember, meg fogja magáról írni az igazságot? Az egész igazságot ott is, ahol az reánézve egy cseppet sem hízelgő. Nem, ez csakúgyan nem hihető. Nem hihető, de nem is szükséges. Nem szükséges, mert én annyit hazudhatok, amennyit tudok, azért a hazugságomban is én leszek benne, mást, mint önmagamat hazudni nem tudok. Az eseményeken lehet változtatnom, de magamon nem. Egy madár nem képes arra, hogy önmaga felé repüljön. Hiszen Háry János egyéni igazsága éppen a bazudozásban van. Én azonban nem is akarok hazudni, bár lehet, hogy nem fogok mindig igazat mondani. Hogy egészen őszinte legyek: van még egy okom, amely az írógép elé ösztökél. Érdekel és vonz a gondolat, hogy egyszer álarc nélkül üljek szembe olvasóimmal. Persze, tudom, hogy minden demaszkirozás veszedelemmel jár. De a-veszedelem az enyém, az olvasóé a rokonszen vem.
