Eger - napilap, 1933/1

1933-01-08 / 6. szám

ÄH* 10 FILLÉR

ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁSSAL EGY HÓNAPRA: 2 PENGŐ - EGY NEGYED ÉVRE 5 PENGŐ 40 FILLÉR. — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAPON 8 FILLÉR. — VASÁRNAP 10 FILLÉR.

POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Dr. Urban Gusztáv.

SZERKESZTŐSÉG: EGER, LÍCEUM, FSZ. 3. — TELEFON: 11.—KIADÓHIVATAL: EGER, LÍCEUMI KÖNYVNYOMDA— TELEFON: 176. POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKK- :: SZÁMLA: 54.558. ::

mi i i

______ .......

X

LIV. évfolyam 6. szám ♦ Vasárnap *

Eger, 1933 január 8.

A közeledés.

A hisantant-államok és Magyarország közeledését hirdető politika itteni képviselői részére érdekes tanulmányt lehetett megfigyelni, miként bántak el a román hatóságok annak a cserevonatnak utasaival, amely nemrégen ezer magyart szállított Kolozsvárról Budapestre. Őtórás motozás alá vetettek mindenkit, fütetlen szobákban pőrére vet- köztették az utasokat, minden podgyáazdarabről leltárt vettek fel s a vonat visszaérkeztebor kegyetlen ridegséggel kértek számon mindent. A tapasztaltak után bizonyos, hogy ez volt az első és egyben utolsó filléres gyors, amely azt igyekszik elhitetni a magyar közvéleménnyel, hogy lehetséges a közeledés ás megbékélés a rabló és a kifosztott, a tűz és a víz, a sötétség és a világosság, Magyarország és az utódállamok között. Az a durva vadság, amely a román határállomáson rászabadult egy kiránduld vonat szórakozni vágyó, ártatlan utasaira, igazi képét mutatta meg a »közeledés« lehetőségének. Valóban csak ez var. Konok, megátalkodott, engesztelhetetlen gyűlölet, a rossz lelkiismeret háborgó félelme és reszketőse a rablóit zsákmány fölött őrködő kapzsi mohóság. Közeledés? Nincs se így, se ügy, A megbékélésről beszélni öngyilkosság és elárulása az egész magyar jövendőnek. Csak az veszett el, amiről önként lemondunk, — állapította meg egyik beszédében Bethlen István igróf és ez az ország nem mond le semmiről. Sem Erdélyről, sem Rákóczi földjéről, sem a búzatermő Bácskáról. Nem mond le egyetlen elrablóit értékéről sem és nem keresi a közeledési sem politikai, sem gazdasági, sem irodalmi és művészi téren azokkal, akik a maguk halálos ítéletét is aláírták akkor, amikor szétdarebolták az ezeréves szent- istváni államot.

Nem is kellenek a cserevonatok sem Kolozsvárról, sem Kolozsvárra. Mi várunk és bőjtö- lünk. A percek mindig nyomasztóbbak, a gondok mindig súlyosabbak, az éhség mind fojtoga- több és lázítóbb. De ugyanolyan

odaát is. Belgrád se alszik nyugodtan, Prága se, Bukarest se. A nyomor pestise ott is százezreket fertőz és pusztít. A gyárak egymásután állanak le, az életstandard züllik, a tömegnyomorral szemben ott se találnak orvosságot. A háború utolsó hónapjaira emlékeztetnek ezek az idők. Vájjon most ki bírja tovább ? Ezerkilencszáztizennyolc őszén a forradalmi téboly kicsavarta kezűnkből a fegyvert, de ez a történelmi komédia másodszor már meg nem tévesztheti a magyar közvéleményt. Ezt a második háborút mi fogjuk megnyerni, mert az igazság ereje velünk van és nem beszélünk közeledésről és «összebékélés«- röl mindaddig, amíg meg nem indulhatnak a magyar katonákkal tömött filléres gyorsok Pozsony, Újvidék és kolozsvár felé .. . Mi bevárjuk ezt az időpontot. A csehek, románok és szerbek remélhetőleg nem fogják bevárni.

Kétségkívül előnyös elméletileg a 220 volt s mi készséggel elismernék az üzemi igazgató álláspontját, ha a technikai szakkérdés mellett nem állna egy másik : a pénzügyi szakkérdés, a- mely a mai időkben nagyobb, sőt döntő szerepet játszik; a technikai szakember mellett a pénzügyi szakember, aki nem találja kellően igazoltnak, hogy miért kellett most a terhek alatt roskadozó várost, az egyiptomi szűk esztendőkben ingére vetkeztetett polgárságot egymillió pengős befektetésbe belevinni ? ! Itt a várost is mulasztás terheli, hogy az üzemvezető igazgató egyszerű javaslata alapján ezt elfogadta anélkül, hogy más szak- véleményt is igénybe vett volna ily nagymérvű, holt befektetés végrehajtása előtt. A jelen körülmények között ezt kellett volna elsősorban mérlegelni azon egyszerű meggondolás alapján, hogy a nyolcvacpengős bishivetalnok ne vegyen elektromos porszívót, hanem érje be a cirokseprővel, legalább addig, amíg a hetedik fizetési osztály megnyugtatóbb életkeretei közé nem jut.

A felelősség tisztázásánál figyelembe kell venni, hogy évekre visszamenő üzemi díjhátralékok állnak fenn olyanok részéről is, akik vagyoni, jövedelmi állapotuknál fogva teljesíthették volna a befizetéseket, vagy nagyobb összegekkel törleszthették volna. Sürgetjük az adósok névsorának az üzemi igazgatóság elé való terjesztését.

A vizsgálatnak további anyagát jelöljük meg abban a körülményben, hogy Füzesabony, Makiár és Nagytálya községekkel nem történt megállapodás a közvilágítás egységárára vonatkozólag és ennek tudható be, hogy az említett községek három év óta egy fillért eem fizettek az áramfogyasztásért. Szükségesnek tartjuk az autóvétel ügyének megvizsgálását is.

Ki kell jelentenünk egyébként, hogy az üzemi igazgató személyének megjelöléea a felelősséggel kapcsolatban nem jelenti azt, hogy az ügyből személyi kérdést akarunk csinálni. Bannünket a közérdek és a közügyek elfogulatlan szemlélete vezet és a körülmények mérlegelésével, tárgyi

Felvetjük a felelősség kérdését a városi gépüzemek ügyében

Technikai vagy pénzügyi szempontból kell elbírálni az üzemek vezetését?

Eger, január 7.

Amikor az elmúlt héten cikket írtunk a városi gépűzamek- ről, nemcsupán az volt a célunk, hogy az üzemi vizsgálat kétségkívül súlyos eredményeit nyilvánosság elé hoztuk. A sajtónak nem csak az a feladata, hogy megállapítsa a hibákat, hanem hogy feltárva az okozati összefüggéseket, tisztázza a felelősség kérdését és odahasson, hogy ezt a kérdést az illetékes tényezők is kivizsgálják és levonják az egyenes konzekvenciákat.

Egy hétig váriunk terhelő bizonyítékokat tartalmazó cikkünk után: történik-a valami az Íratlan jog és az igazság szellemében élő polgárság megnyugtatására, de miután semmiféle intézkedés nem történt, felvetjük most a közvélemény bírói pódiuma előtt a felelősség kérdését.

Megállapítottuk, hogy a városi gépüzemek eredeti hibája a túlméretezett adminisztráció volt. Erre a hibára már évekkel ezelőtt rámutattak a közgyűléseken és bizottsági ülősekeD, az üzem igazgatója azonban ezeket a jogos aggodalmakat nem méltányolta, sőt a vízvezeték megépítése után újabb túlméretezett személyi tehertételeket állított be az üzemi költségvetésbe. Ez még nem lett volna túlságosan nagy hiba, mert az irodai alkalmazottak fizetése a kiadásoknak nem nagy hányadát teszi ki,

de tekintettel arra, hogy itt a polgárság pénzéről volt szó, föltétlenül meggondoltabban kellett volna eljárni.

Súlyosan esik latba az a körülmény is, hogy Ringélhann Béla igazgató a személyi kiadások alkalmával

a közgyűlés által határozottan kimondott létszámcsökkentést késedelmesen hajtotta végre.

Az üzemek másik nagy hibája az volt, hogy a mérleg teherbírásával nem számoltak. Nem a Speyer kölcsönök beruházására gondolunk itt,

hanem az útépítés terheiből átvállalt évi 90.000 pengő hozzájárulás és a 220 voltra való átszerelés miatt igénybevett rövidlejáratú hitelekre.

Ebben a kérdésben a legsúlyosabb az üzemi igazgató felelőssége, elsősorban azért, mert az átszerelés a városnak hatszázezer pengőjét emésztette fel, a magánháztartásokban pedig négyszázezer pengőt kitevő ősz- szeget vett igénybe tehát a mai viszonyok között katasztrófádnak mondható vérveszteséget okozott.

Amikor az átszerelésről az első kritikák elhangzottak, Rin- gelhann Béla ezeket azzal a megjegyzéssel utasította vissza, hogy az uj voltra való áttérés szakkérdés, amelyet laikusok nem tudnak teljesen átérteni. Ugyancsak ilyen értelemben kezelt az üzemvitelbe történő legtöbb beleszólást.