Eger - napilap, 1932/1
1932-06-08 / 127. szám
aeä 10 FILLÉR ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁSSAL EGY HÓNAPRA: 2 PENGŐ 80 FILLÉR. — EGY NEGYEDÉVRE 8 PENGŐ. — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAPON 10 FILLÉR. — VASÁRNAP20 FILLÉR. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Dr. Urbán Gusztáv. SZERKESZTŐSÉG» EGER, LÍCEUM, FÖLDSZINT 3. — TELEFON: 11.—KIADÓHIVATAL: EGER, LÍCEUM, FÖLDSZINT 6. — TELEFON: 87. - POSTATAKARÉK- PÉNZTÁRI CSEKK- :: SZÁMLA : 54 558. :: XLIII. évfolyam 127. szám ♦ Szerda ♦ Eger, 1932 június 8, Ugyancsak általános érdeklő déa nyilvánult meganagytransz formátorház többletaiunkáinak felülvizsgálatára kiküldött bizottság jelentése iránt. Az írásbeli jelentés megemlékezik arről, hogy a közgyűlés első ízben 127 ezer pengőben körvonalazta meg általában az építkezés költségeit. Amikor az Eger—Gyöngyösvi- déki Villamossági Rt. megadott terve alapján megtörtént a munka kiírása, a város 86,811 pengőért adta vállalatba bz építést. Mindjárt a meginduláskor 13.513 pengős többletmunka állt elő, mert a terven az alapok gyengék voltak s az adott viszonyokhoz képeit erősebb alapot kellett építeni. A fedélszéknél, továbbá a belső berendezések elkészülte után az épület celláinak átalakításánál álltak elő ujBbb többletmunkák, ügy, hogy a vállalkozó végszámlája 127,905 pengőt tesz ki. Megállapította a bizottság, hogy a pótmunka föltétlenül szüksó ges volt,az eredeti tervsk ugyanis hiányosak voltak a ha a viszonyoknak megfelelő rendes terveket kap a város, azokban a jelenlegi pótmunkák rendes munkákként lettek volna beállítva. Másszőval a többlet- munka csak elnevezésben az, egyébként teljesen fedi a szükségleteket. Sajnálattal állapította meg a bizottság, hogy a nagytranszformátorház tervét a mérnöki hivatal nem is látta, 8 az építkezésre senki sem kért engedélyt. Pedig a mérnöki hivatal előzetes felülvizsgálata után nyilvánvalóvá váltak volna a terv hibái és rendes kiírást lehetett volna foganatosítani. A pótmunkáknál az egységárak nincsenek feltüntetve. A szökevények Soha nem írtak még kegyetlenebb, véresebbésigazabbépoizt a nyomorúságról, mint egy előttünk fekvő könyvben. Nem búj* togatő, nem kőtyagos humanista írta, Krisztus alázatos vitéze, Istennek, országnak derék katonája, Elekes Boldizsár ujság- írőtestvérünk, aki negyedmillió budapesti nyomorgó barlanglakásaiból, a jéggé és halállá fagyott pokolból hördül bele a vigasztalan éjszakába: Krisztust! Kenyeret! Ezt az írást nagyon szeretn/ nk most kezébe nyomni bizonyos hazafiaknak, mondjuk Gerlicz.7 bárónak és Görög doktor úrnak, a lichtensteini hercegség polgárainak, hogy amíg zsebükben az itthonról kilopott valutákkal robognak messzi és kies tájak felé: forgassák át ezt a vádiratot. Ismételjük: szeretnénk odaadni ezt a könyvet a lichtensteini útlevéllel utazó hazafiaknak, bár nem igen hisszük, hogy az a dezertőr, aki ellopja a csatázó sereg munícióját, a tolvaj, ski a koldustarisznyából elcseni az utolsó falatot, meg tudná érteni az erkölcsi törvények íratlan parancsát. De mégis lássák, hogy van Itt egy ország, ahol milliónyi ember él sültkrumplin, van gyermek ezernyi, aki csak akkor eszik, ha elő tud ásni egy csontot a szemétből. Lássák azt is, hogy van itt egy hőBi társadalom, amely odaadja utolsó rongyát, kettétöri utolső falat kenyerét, hogy megoszthassa a nyomorgókkal és vannak asszonyok, férfiak, baronesszek és tisztvi- selőkisasszonyok, liliomos cserkészgyerekek, akik apostolként járják a felgyújtott metropolisz iszonyú nyomorövét, hogy a kenyérosztó Krisztus alázatosságával megállítsák a lázadás hordáit, amelyek korgő gyomorral készülnek megoatromolni ezt a szomorú, mai Budapestet. S ha ololvassák Elekes Boldizsár jelentését, értsék meg, hogy árulói lettek az országnak és a társadalomnak. Az élet-halál kenyérharcát vivő magyarság, a- mely a lángoló front élén ott látja a puritán magyar becsület megtestesítőjét, az ország miniszterelnökét, az omló gát széléről azt kiáltja Károlyi Gyula felé: nincs olyan szigorú intézkedés, amelyet ne helyeselne, ha a lichtensteini szökevényekre akar sújtani velük. A kenyérosztó Krisztus szelíd példázatával kezdtük s most, mikor befejezzük ezt az írást, a másik Krisztus glőriásan komor árnyéka lebeg előttünk. Azé a Krisztusé, aki a jeruzsálemi templomban korbácsot fogott a ku- fárokra. S mostanában őrá gondolunk legtöbbet, mikor így imádkozunk : jöjjöa el a Te országod ! Mivel a beruházás 48'35 százalékát az Eger—Gyöngyösvidéki Villamossági Rt. viseli, a város nyilatkozattételre hívta fel a Részvénytársaságot. A Részvénytársaság vállalta a többletmunka költségének reáeső hányadát, egyben kijelentette, hogy a sablőntervet azért bocsájtotta a város rendelkezésére, hogy a város az ajánlattevők közt ősz- szehaaonlítást tehessen. A gépészeti berendezés megtervezésének bevárása késleltette volna a munka megindulását. Az állandó választmány és pénzügyi bizottság a munka átvételére Hevesy Sándort, Wind Gázát, dr. Heller Józsefet, Práff Nándort, Nagy Pétert, Nagy Józsefet, Radii Károlyt és dr. Kálnoky Istvánt küldte ki bizottságként. Radii Károly: Nem vitatom, hogy a többletmunkák föltétlenül szükségesek voltak. Csak a körülményeket nehézményezem és azt, hogy a képviselőtestületet megint befejezett tények elé állították. Most már kényszerhelyzetben vagyunk és meg kell szavazni a többletmunkát, akár tetszik, akár nem. Az Eger— Gyöngyösvidéki Rt. részéről könnyelműség volt a tervet megcsinálni anélkül, hogy tervező mérnökét kiküldte volna helyszíni vizsgálatra. Ennek az lett a következménye, hogy a laikusok már az első pillantásra megállapíthatták, hogy a tervben és kiírásban megadott 50 cm. alap rossz, 150 cm. alap kellett. Az épületet kicsire méretezték és olyan nehéz tetőt terveztek rá, amit nem bírt volna meg, utólag könnyebb szerkezetűt terveztek, továbbá olyan keskeny léposő- feljáratot állítottak be, amin a gépészeti berendezéseket föl sem lehetett volna szállítani, ezt is szélesbíteni kellett. Az Eger— Gyöngyösvidéki most utólag menti magát, de mentségét nem lehet elfogadni. Kötelessége lett volna a tervet és költségvetést úgy megadni, hogy a pótmunka ne lépte volna túl a normális 10— 15 százalékot és ne érje el a 48 százalékot. Ha rendes árlejtés útján adjuk ki a munkát, meggyőződésem, hogy 15—20 ezer pengőt megtakaríthattunk volna. Itt nagy hiba történt és a várost A köztartozások kamatmentes befizetésének határidejét Június 15-ig meghosszabbította a városi képviselőtestület 41 ezer pengőt fizetett be az amnesztia óta a város közönsége. A kiküldött bizottságok kritikája a nagytranszformátorház túlkiadásairól. pitani ez amnesztia határát, de hozzávetőleges becslés szerint az előbbi arány itt is fennáll. Miután a közpénzek befolyása a városnak sürgős érdeke, a képviselőtestület elhatározta, — hogy a kamat és illetékmentességet június 15-ig meghosszabbítja. A közgyűlés határozata szerint tehát június közepéig kamat és illeték levonása nélkül fizetheti mindenki köztartozásainak töke* hátralékát. ttgtr, junms 8. A városi képviselőtestület szombati közgyűlésén Kálnoky István dr. általáról érdeklődés közepette olvasta fel a június 5-ig történt befizetésekről szőlő jelentést. A jelentés adatai szerint május 27-től, a kamatmentesség megadásától kezdve az üzemi pénztárnál 16.454 pengőt fizettek be, ebből körülbelül tízezer pengőt! lehet a kamatamueszlia javára írni; a közpénztárnál pedig 24,611 pengő befizetés történt. Itt már nehezebb megállaA nagytranszformátorház tervét a mérnöki hivatal nem is látta s az építkezésre senki sem kért ennedélvt
