Eger - napilap, 1932/1

1932-06-08 / 127. szám

2 1982. június 8. EGER nagy károiodáa érte. Lehetetlen állapo*, hogy az árlejtéit kiad­ták, anélkül, hogy a mérnöki hivatal és az iiletékea bizottsá- gok foglalkoztak volna vele. Lehetetlen az ia, hogy a pótmun­kánál ninca egyaégár. Az elazá- moláa azigorú átvizagáláaa szűk- aégea. Ezek előrebocsájtása után a többletmunkát megszavazom. Práff Nándor: A vállalkozó takarékoaan építette a nagy- tranazformátorházat. Több he­lyen olcaőbb anyagot ia hasz- nált, mint ahogy a terv előírta. vitéz Silbik Károly: Érdemben nem foglalkozom az üggyel. Moat már le kell nyelni az egéazet. Én oaak Práff képviselő űr aza- vain lepődöm meg. Nam lehet olciőbb anyagot haaználni, mert valószínű, hogy azolcióbb anyag rosszabb ia. Erre ügyeljen a vá­ró*. Ha ilyen eltérésedet meg­enged, fiktív ajánlatokat fog kapni éa soha nem fog tudni becsülettel építeni. A vita befejezése után a köz* gyűlés megszavazta, illetve el­fogadta a többletmunkát. Negyvenezer pengős alapítvánnyal Napközi Otthont létesít a Makiári úton az Érsekfőpásztor A jövő hónapban a Népművelési Testvérek vezetése alatt már meg is nyílik az otthon. A katolikus egyházközségi tanács ülése. Eger, június 7. Az egri rk. egyházközségi ta­nács Novak Sándor apát, kano­nok, plébános elnöklete mellett tartotta meg ülését vasárnap. Az elnöki bejelentések során őrömmel vette tudomásul a ta­nács, hogy az Érsekfőpásztor dr. Böhm János pápai prelátui, prépost-kanonok hagyatékából 40 ezer pengőt meghaladó ősz- szegü alapítvánnyal a makiári negyedben a szegény napszámos- földműves gyermekek istápolá• sara egy, a dr. Böhm János nevét viselő, róm. kath. jellegű Napközi Otthont, illetve gyér- mekmenhelyet állít föl s ez a nagy összegű alapítvány bizto­sítja annak fönntartását is. A Napközi Otthon, illetve gyermekmenhely a volt makiári üti katolikus elemi iskolaépület­ben, amelyet az egri főkáptalan az új iskolaépítkezések folyamán Eger város tulajdonába bocsá­tott s amelyet az egyházközség ugyenoaak a főpásztor áldozat­készségéből a várostői nyilvános árverésen vett meg, a Népműve­lési Testvérek vezetése alatt már a jövő hónapban megnyílik. Az egyházközség az épületet renováltatja s erre a célra tel­jesen fölszereli, az alapítvány kamataiból. Az Éraekfőpásztornak ezzel a nagylelkű intézkedésével Eger városa egy űjabb, nagyfontos- ságű kultúrintézménnyel lett gaz­dagabb, mely egyenesen a leg­szegényebb néposztály érdekeit hívatott szolgálni. Kora tavasz­tól késő őszig ingyen elhelyezés­ben, gondozásban, nevelésben részesülnek itt az apróságok s csak akkor tudjuk valójában értékelni ennek az intézménynek nagy népjóléti és szociális jelen­tőségét, ha figyelembe vesszük, hogy a földműves - napszámos szülök kenyérkereső foglalkozá­suk miatt legtöbbször gondo­zatlanul s kellő felügyelet nélkül voltak kénytelenek hagyni gyer­mekeiket, míg most a szülő nyu­godtan folytathatja napi mun­káját, mert tudja, hogy gyermeke kellő gondozásban részesül. A Népművelési Testvérek;mun- kaköre nem merül ki az apró gyermekek gondozásában és fel­ügyeletében, hanem az anyák látogatása, lelki és erkölcsi gon­dozása, betegek látogatása is helyet kap munka-programjuk­ban. Nyáron a vasár- és ünnep­napok délutánjain, télen pedig hétköznapokon is vallási, nép­művelési, háziipari, gyermek- nevelési, háztartási, egészségügyi gyakorlati oktatást adnak az asszonyoknak és a felnőtt leá­nyoknak. Ez a rövid, vázlatos munka- program is mutatja ennek az űj intézménynek rendkívül nagy népjóléti és szociális jelentőségét. Az egyházközségi tanács mély hódolattal vette tudomásul az Érsekfőpásztor rendelkezését,— aki ezzel az elhatározásával vá­rosunk legszegényebb.társadalmi rétegének siet segítségére s ezzel újabb bizonyságát adta annak, hogy mennyire szívén viseli városunk kulturális és szociális érdekeit. Ezután az igazgató-tanítók tették meg évzáró jelentéseiket, | melyekből a tanács örömmel ér- 1 tesült arról az erős intenzív | vallás-erkölcsi tanító-nevelő mun­káról, mely katolikus elemi is­koláink falai között folyik.Ugyan­csak az igazgatói jelentésekből vette tudomásul a tanács, hogy özv. Puchlin Lajosné és özv. Mártonffy Lajosné tíz éven át vezették a Szent Imre iskola szívgárdáját nagy buzgalommal és lelkesedéssel s ezért nekik a tanács hálás köszönetét és elis­merését nyilvánította. Majd az évzáró vizsgálatok, a jövő iskolai évi beiratások wmmimKmmmmumMiamKammBammmmmmmmmmmmm idejét tűzte ki s a vizsgálati el­nököket jelölte ki a tanács. Az évzáró vizsgálatok az ösz- szes róm. kath. elemi iskolákban június 11-én délelőtt, a jövő is­kolai évre pedig a beiratások június 13 és 14-én lesznek. A vizsgálati elnökök: A líceumi iskola I. osztályá­ban : dr. Barsy István, a II. oiz- tályban: Magyary Pál és Radii Károly, a III. osztályban: Tóth Ferenc, a IV. osztályban: dr. Szabő Oszkár. A Széohenyi utcai sz. Orsolya- rendi iskolában i az I. osztály­ban: özv. Mártonffy Lajosné, a II. osztályban: Czillioger Lajos­né, a III. osztályban: Gáspárdy Gyuláné, a IV. osztályban : Szabő Vilmos, az V. osztályban: And­rássy Ákos, a VI. osztályban: Vass István. A Deák Ferenc úti Szent Imre iskolában: az I. osztályban: dr. Fejér József, a II. osztályban : Tóth Ferenc, a III. osztályban: Tertsch Dezső, a IV. osztályban : Joő Gyula és Böta Vince, az V. osztályban : Kovács Ferenc, a VI. osztályban: Károly János. A makiári úti Szent István király iskolában: az I. osztály­ban: Vanyek József, a II—III. osztályban : Siller János, a III— IV. osztályban : Meilinger Ödön, az V—VI, osztályban: Győrfi Mihály. Ezek után még folyó ügyeket intézett el a tanáoa. Gáspár István. Öreg diákok valétajárása Eger, június 7. Hétfőn este melegfényű lam­pionokkal, útravaló szeredással a vállukon, virágos mellel el­ballagtak az ősi jogakadémia öreg diákjai. Tűnő esztendők szép romantikájával, diákos- bedves emlékekkel volt gazdag ez a valétajárás és most is, mint más esztendőkben nagy tömegek nézték végig a buciűző ballagást, amelyet a színeket viselő főis­kolai éa egyetemi hallgatók szö­vetségének, a Foederatio Emeri- canának egri corporatiőja, az Agria rendezett. A ballagást parádés díszkuri- ális előzte meg, amelyet előkelő közönség jelenlétében a ference­sek fehértermében tartottak meg. Hevesi Géza joghallgató, a cor­porate szeniora nyitotta meg a curiálist, megemlékezve az Agria műit évi munkásságáról, majd a corporatiő tisztviselői terjesz­tették elő jelentéseiket. A régi tisztikar a jelentések után átadta TJrbán Gusztáv dr. priornak tisztsége jelvényeit, a- melyeket az ujjonnan megválasz­tott vezetők vettek át. Neufeld Béla az űj senior mondott ezután programmoi adó beszédet, kije­lölve azokat a célokat, amelyek felé az öntudatosan katolikus főiskolai ifjúságnak haladnia kell a jövő útján. Azután a curia nevében meghatott szavakkal | mondott istenhozzádot a távozó leventéknek. A ballagó öregdiákok nevében Sveiczer Márton jogazigorlő, a búcsúzó leventék ünnepi szónoka intézett bűoiűszavakat a corpo­ratiő vezetőségéhez és a curiá- hoz, majd az Alma Materhez való ragaszkodásuk jeléül beje­lentette, hogy a valétáns leven­ték alapító tagként belépnek a Jogakadémia Barátainak Szö­vetségébe. A távozó leventéknek adott mégegyszer lelki űtravalót TJrbán Gusztáv dr. jogtanár, a oorpo- rátio priorja. Hangsúlyozta, hogy az Emericana soha el nem fogyó útravalőként az idealizmust és szeretetet adja minden távozó katonájának s ez a szeretet egy egész életre összeköti az ifjúság lelkét volt tanáraiéval s az Alma Mater szellemével. Ezután a oerimonárius kiosz­totta a valétánsoknak a corpo­ratiő ajándékait s a lampionos menet elindult lassú szalamender- ben, végig az uccákon, stációkat tartva, ahol felhangzott az örök­öreg nóta : Ballag már a vén diák. Az Alma Mater fájáról leszakad­tak a megérett termések, hogy gazdag ígérettel legyenek új éle­tek, erősebb küzdők a hétköz­napok téréin a régi osatázők mellett. Első dijat nyert a komlói dalárda a miskolci kerületi dalosversenyen Eger, június 7. Vasárnap zajlott le Miskolcon a kerületi daloiverseny, amelyen Hevesvármegyéből egyetlen dal­kör vett részt: a kömlői Róm. Kath. Dalkör, Nemes János kar­nagy vezetésével. A kömlőiek a népdal csoportban indultak, s a nemes verseny megérdemelt nagy sikerrel végződött: a dalárda hét versenyző között az első díjat vitte el, községének, megyéjének becsületére, karnagyának dicső­ségére. Az egrieknek több ízben volt alkalmuk hallani a kömlőiek sa­játos zamatű, földszagú énekét s valahányszor csak Egerben jártak, mindig szeretettel és meg­becsüléssel vették körül őket. Sikerük hire városszerte osztat­lan örömet keltett. »

Next

/
Thumbnails
Contents