Eger - napilap, 1931/1
1931-01-25 / 20. szám
2 E G E H 1931. január 25. ■mMMMMHii'iiiiw wi 'iiii'nm mn nil mu in mr'i inni in niiiiiiiiiiiiiiiiiiiii immi ' » i n n> inni iiwmii Négyszáz pengőn alnl csak fizetési meghagyás ntján lehet pereket Indítani Milyen változásokat hozott az új törvény a bírósági polgári perekben? A törvénykezés egyszerüiíté- ■éről szőlő uj törvény lényeges változásokat eszközöl a járás-, birősági ügyekben is. A törvény rendelkezései előre* láthatólag csökkenteni fogják a bíróság munkaterhét, ami főként annak az eredménye, hogy a készpénzkövetelések iránt négyszáz peDgöig indított ügyekben csak fizetési meghagyás utján lehet megindítani a pert ■ mivel a járásbíróság pereinek nagy százaléka négyszáz pengőn alul ven, az érdemleges perek száma erősen csökken. Csökken a munka a végrehajtási szakban is, mert a feleknek a végrehajtás foganatosítása céljából közvetlenül kell a bírósági végr^haj* tóhoz fordulni, aki az iratokat csak az eljárás befejezése után terjeszti a bíróság elé, úgyhogy a közbeeső munkatehertől a bí róság megszabadul. A telekkönyvre vonatkozólag legfontosabb az uj törvényben a telekkönyvi bejegyzés egyszerűsítéséről szóló rész. Eszerint, ha valaki telekkenyvi bejegyzést kér > az illetőnek több telekkönyve van, kérni kell ezeknek az egyesítését. Ha valaki ezt elmulasztja, a törvény értelmében bírsággal kell sújtani. Mégegyszer a jégpálya. Válasz dr. Bárány István Isvelare. Kedves Barátom, mindenekelőtt engedd leszögeznem azt, hogy egy pillanatra sem vontam kétségbe a »Mese« nemes célkitűzéseit, sem pedig az egyesület kiváló amatőr- sportferfiakból álló vezetőségének legnemesebb önzetlenségét. A korcsolyapálya ezideig való karbantartása 500 pangót emésztett fel eddig • az egyesületnek 800 peDgő adóssága ven. Ez utóbbi tétel nem a jégpályára történt ráfizetésből ered s így nem is indokolt azt, ennek egy idénybeli jövedelméből kifizetni. A pálya fenntartásának ezutáni — már lényegesen kisebb — költségeit is hozzászámítva, a mai, de a legjobb években is érvényben volt, egyenlő áru ba- lépd jegyek mellett s naponta csak 150 darab 60 filléres j6gy eladását számítva, napi 90 pengő 8z eredmény. Ha tehát 8 napig lehet korcsolyázni, a jégpálya már behozta a ráfordított kiadást, a fennmaradó összeget lehet adósságtörlesztésre fordítani azzal az itt figyelembe nem vett összeggel együtt, mely a »néző«- jegyekből 30 fillőrenkint befolyik. Da ugyancsak megkapjuk a 90 pengős napi bevételt akkor is, ha egy kis »Fordismus*-1 alkalmazunk a azt mondjuk: a felnőttek fizessenek ezután is 60 fillért (ebbe már panaszos levelem megírásakor is belenyugodtam) a gyerekek és tanulók 20 vagy 30-at. Mindenesetre megháromszorozódik az ifjúsági korcsolyázók száma s így feltétlenül jobb eredményhez jutunk. Régi egriekkel beszéltem e tárgyról, kik mesélik, hogy a régi jő időkben 20 fillér volt a diák-napi jegy, a bérlet p dig az első gyermeknek 4, a másodiknak 3, a harmadiknak 2, a negyediknek 1 korona a az 5— 6 odik gyerek után (mert a koriban ilyen is volt még!), már majdnem az apának fizetett a jégpálya vezetősége. A diákbérletre vonatkozóan engedd kijelentenem : lehet, hogy az évek óta szokásos módszer bevált az egyesület szempontjából, de kétségtelen, hogy ép a korciolyázásnál kár a rendelke zésre álló amúgy is nagyon rövid időt még az említett megszorítással felére csökkenteni. Az ingyen jegyekről tudomásom nem volt — azok nyújtásiért legteljesebb elismerés a Mese vezetőségének! De merem állítani, hogy az e réven bejutottak száma nem áll arányban a 60 filléres belépőjegy folytán kirekesztettekével. E ponthoz még valami: tegnapelőtt levelem megírása után értesültem, hogy az egyik intézet csoportban le járó tanulói csak 30 fillért fizetnek a jégpályán. Miért nem lehet ezt általánosítani? Kedves Barátom, fejezzük be a hírlapi polémiát. Természetesen legnagyobb örömmel állok rendelkezésedre akár szóban, akár magánlevélben e tárgy megvitatásához s bízvást hiszem, hogy a végeredmény az lesz, hogy az a sok-sok diák és még nem diákgyerek, aki ma csak kívülről sóvárogva nézi a »tehetősebbek« szórakozását, jövőre már maga is részese lesz a kor- csolyázásnagy gyönyörűségének. Barát szeretettel köszönt kész híved dr. Tarján Pál. Mi a valóság a vasárnapi zárórák ügyében? Eger, január 24. Mint ismeretes, a kereskedők egyrésze a vasárnapi zárórára vonatkozó jogerős határozattal szembehelyezkedve, a polgár- mesterhez beadott s a kereskedelemügyi miniszterhez intézett beadványban felülvizsgálati kérelemmel élt. Az »Eger* szerdai számában megjeleni közlemény alapján a város keresztény társadalma megütközéssel szerzett tudomást a felülvizsgálati kérelem indokolásáról, bogy a kereskedők egy töredéke tarthatatlan, hangulatkeltő, a tényállásnak meg nam felelő, merész érvelésekkel próbálja a jogerős határozat alapján végrehajtott záróraren- deletet hatálytalauíttati i. Meggyanúsítják nemcsak az iparttstület aláírásokat gyűjtő tisztviselőjét, de magát az adatokat ellenőrző és igazoló hatóságot is. Kétségbe vonják a törvényes rendelkezések alá eső nyílt üzletek szamszerűtégének pontos megállapítását, valamin t a jogos aláírások elbírálásának helyes voltát, ami elten tiltakozom és azt visszautasítom. Az aláírások megkezdése előtt a legilletékesebb helyen, a for* galmi adóhivatalnál írattam ösz- ■ze mindazokat a nyiltárúiítással foglalkozó üzlettulajdonosokat, akik az 1921. évi K M. rendelet alapján a vasárnapi zárórára magukat kötelezhetik. Egerben pontosan 287 ilyen üzlettulajdonos van. Ezektől szereztük meg a kétharmad többségnél nagyobb számú 201 aláírást, amib il öt aláírás törölve lett s így maradt 196 aláirós. A forgalmiadóhivatel saját névjegyzéke alapján a 196 aláírást egyenként átvizsgálta, névszsrint is megállapítva, hogy az illetők a rendelet alapján számbavehető nyiltüzletben árusítással foglalkozó üzlettulajdonosok. Ezt hivatalosan igazolva az aláírási íven is elismerte. Az összes aláírások olvashatók, név szerint revideáltattab, két aláírás sehol elő nem fordul egy üzletre, csak ott, ahol két különböző helyen fekvő és árú- sítő üzlettel rendelkezik a cég. Jogosulatlan aléirás tehát egy sincsen. Az összes aláírók szókból állanak, akiktől a zárórára vonatkozó miniszteri rendelet alapján az aláírásokat szabad volt megszerezni. Olyan aláírás pedig, amely attól az iparostól származna, akinek nyílt üzlete csak műhely és semmiféle árúja nincsen, nem fordul elő a listán. Ellenben az, hogy a felülvizsgálatot kérelmezők egyes aláírásai érvénytelenek, igazolják a következő példakép kiragadott esetek: Deutsch Simon bankbizományos és Gr oszmán József bizományos aláírták külön-külön az ívet, és egy üzlethelyiségben vannak. Aláírásuk azonban ettől eltekintve is érvénytelen, mert az 1921. évi K. M. rendelkezés bizományosokra nem vonatkozik és így nem volt joguk aláírni a béreimet. Wéberman Arnold és Weberman Bernét mint terménykereskedők ugyancsak aláírták az ívet, holott a cég egy s így csak egyikök adhatott volna aláírást. Schvartz Dávid fakereskedő aláírása is érvénytelen, részben azért, mert őreá nem vonatkozik a rendelet, részben pedig, mert nincs is nyílt árusítási üzlete, csak fatelepi irodája. Markstein Imre a cég tulajdonosa Budapesten joghallgató, így atyja aláírása megha- ■ talmazás nélkül kétséges. Erie- [ ger Zoltán iparigazolványa kétséges, mert az iparhatóság nyilvántartásában nem található s amennyiben az üzlet Krieger Zoltánná tulajdona, Krieger Zoltán csak meghatalmazás alapján írhatta volna alá. Dr. Szabó Andor aláírása meghatalmazás nélkül mint a Schvartz József cég tulajdonosa szintén vitás, ameny- nyiben az üzlet az iparhatóságnál özv. Schvartz Jőzsefaéra van átírva. Kérdem Fekete Somától, a kereskedők fiskárátől, hogy amikor ők kifogásolják felülvizsgálati beadványukban, a záróra elrendelését kérő aláírások között, egy cégnek két különböző helyen lévő nyílt árusítással foglalkozó egyik aláírás jogosságát, ugyanakkor részükről egy üzletben lévő bét egyénnek az aláírása külön-külön felvehető e, különöskép olyanoktól, akikre mint bizományosokra nem is vonatkozik a rendelet ? Nagy tévedésben van az, aki azt hiszi, hogy közjegyzőileg hitelesített aláírások mind figyelembe vehetők. A hitelesítés ciak az aláírások valódiságára vonatkozik, de nem arra, bogy az üzletek a törvényes rendelkezés alá esnek-e és tulajdonosaik aláírásra mennyi ben jogosultak ! Az aláírásokból ezekután megállapítható, hogy a hihetetlen nagy utánjárásuk ellenére is, még a kisebbségi egybarmad aláirást sem tudták összehozni. Ha a fenti érvénytelen aláíráson kívül leszámítva még azoknak az aláírását is, akik a záróra elrendelését kérték, de most ezt az ívet is aláírták (mivel ezek is érvénytelenek), még a kisebbségi egyharmaúrészt kitevő 96 aláirást sem sikerült összehozni, bár országgyűlési képviselőválasztáson sem észlelt autőforga- : lommal bonyolították le az aláírók szállítását. Ez a fiaskó azzal magyarázható, hogy a zárórát kérelmező izraelita vallásű kereskedőknek még a fele sem volt hajlandó a felülvizsgálati kérelmet aláírni, továbbá, bogy több, ugyancsak izraelita vallásű tekintélyes kereskedő (Kereskedelmi R. T., Kardos Sándor, Guttman Andor, Lusztig Sándor, Szántó Mór, Nelken József stb.) nem volt kapható ilyen akcióra. Bár az összes kereskedők aláírása sem változtathatna semmit a már jogerős határozat első aláírásaival szemben, a felebbe- zők mégis azt remélték, hogy még az eredeti kétharmad többség aláírásánál is többet fognak összehozni, ami nem sikerült és részükre nem várt nagy csalódást okozott.
