Eger - napilap, 1931/1

1931-04-26 / 94. szám

AB A 20 FILLÉR

«ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁSSAL: EOT HÓNAPRA 2 PENGŐ 80 FILLÉR. — EGY NEGYED ÉVRE 8 PENGŐ- — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAPON 10 FILLÉR. — VASÁRNAP 20 FILLÉR.

POLITIKAI NAPILAP

Felelős szerkesztő: Dr. Urbán Gusztáv.

SZERKESZTŐSÉG: EGER, LYCEUM, FÖLD- SZINT 3. — TELEFON: 11.-KIADÓHIVATAL: EGER, LYCEUM, FÖLDSZINT 6.— TELEFON : 87.-POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKK- :: SZÁMLA: 54.558. ::

XL1L évfolyam 94. szám ♦ Vasárnap ♦ Eger, 1931 április 26.

A nyolcvan esztendős Érsekfőpásztor

Ma úgy állunk meg egy ritka szép jubileum mellett, mint ahogy egy az élet völgyei és apróbb- nagyobb dombjai mellett ösvénykereső vándor felnéz a hóval megkoronázott magas hegycsúcsra. A földi tekintélynek egyik alpesi csúcsára, az egri érseki szék betöltőjére, a pápa őszentsége trónállójára, magas magyar közjogi méltóság viselőjére nézünk ma fel tiszteletet, csodálatot és meghatottságot sugárzó szemünkkel.

Ez az alkalom azonban, amiért ma ünnepi érzésekkel tekintünk fel erre a hegycsúcsra, nem valami újabb egyházi vagy világi kitüntetésnek vagy jubileumnak az alkalma. Ma Tedeumot zengünk ajkunkon és szivünkben azért, mert az élet ura és gondviselője az Isten tüntette Őt ki a pátriárkák korának kegyelmével, hogy a tisztelet, amellyel iránta viseltetünk s amelyet már fokozni nem lehet, a legalázatosabb gyermeki szeretet odaadó rajongásává magasztosuljon.

Nincs ember, akinek a lelkét meg ne ragadná ennek a ritka szép kornak emberies fönsége. Nyolcvan esztendő! Ebben a rohanó, pillanatnak élő, izgalmas korban, az életenergiák tobzódó pusztulásában mily megnyugtató érzés ily gyönyörű életmagaslatról tudni és a magunkénak tudni. Nyolcvan év még a szürke életutak vándorát is a kivételes tisz. telet napsugaras magasságába emeli. Hát még ugyanennyi időt a kiválasztottak őrtornyában eltölteni, példaadásban elölj árni, félelmet sohasem ismerni, a lélek tüzét állandóan lobogtatni, sohasem megpihenni, mindig felfelé az égre mutatni, ez az életsors az Isten kiválasztottjainak magasztos kiváltsága.

Ennek a ritka, kiváltságos kegyelemnek az ünnepére az egész országban a hódolat s a hálaadás örömtüzei gyúlnak, ma a magyar katolicizmus a naptár piros betűs ünnepe nélkül ünneplő szeretettel fordul Eger felé s örvendező szívek igaz érzéseivel öleli körül a magyar Sión egyik legjelentősebb tartományának nyolcvan esztendős ősz főpásztorát.

De hogy ha idegen egyházmegyék hívei, vallásos és társadalmi szervezetei, a közélet legkiválóbb reprezentánsai ily megható módon nyilvánítják ki ma hódolatukat és szeretetüket iránta, minő érzésekkel közeledjünk mi ezen az örömünnepen Hozzá, egyházmegyéjének, székes megyéjének és székvárosának minden rendű és rangú hívei ?! Mi, akik állandóan a legközelebbről érezhettük főpapi és atyai lelkének reánk áradó jóságát, vigaszát, felemelő példa- mutatását, mi, akik elmondhatjuk, hogy nemcsak az itt végigfutott gyönyörű röptű pálya s az itt eltöltött évtizedek jogcímén, de szeretetével, ránk pazarolt munkájának nagy eredményeivel volt a miénk, elsősorban a miénk, — vájjon milyen érzésekkel vegyük még körül a hódolat s tisztelet érzelmein kívül nyolcvanesztendős pátriárkánk fenkölt személyét?!

Nekünk a legszebb érzés jut, amivel Isten engedi éreztetni a földi kapcsolatok legnemesebbi- két: a gyermeki szeretet és ragaszkodás érzése. Másoknak lehet fenséges látványú hegycsúcs, főpap, hódolatot keltő egyéniség, mi ezeken felül elsősorban azt érezzük, hogy atyánk Ő, jóságos szivű és szerető lelkű atyánk, akit tehát a legjobban és a legszebben úgy becsülünk meg, ha, mint mindig, úgy most is a fiúi szeretet és engedelmesség őszinte érzéseivel vesszük körül, ha a gyermeki ragaszkodás hűségcsókját csókoljuk áldott kezeire.

! Mily kár, hogy ennek a hő kívánságunknak a valóságban nem tehetünk eleget. A nyolcvan- lesztendős főpásztor nagy lelke nem bírja el az ünnepeltetést, elvonult előle. Elvonult ismét, ezekre a fénynapokra a lélek csöndes meghitt magányába, hogy j ott egyedül Ura Istenével társaloghassák és megköszönje a nyolcvan év minden terhének s minden tisztességének kivételesen ritka kegyelmét. Elvonult ismét, ahogy évről-évre elvonult mindazon alkalmakkor, amikor híveinek, sőt az egész ország kato- likusságának ragaszkodó szere- tete ünnepelni szerette volna.

Pedig mily lelki felüdülés lenne elboruló horizontunk szürke pusztaságában a lélek fényét, erejét és hatalmát kisugárzó fenkölt alakja elé állani, jóságos atyai szemébe tekinteni és apostoli bölcsességű szavát hallgatni.

Így csak lélekben jelenünk meg s vonulunk el előtte hosszúhosszú diadalmenetben és pálmaágként lengetjük meg előtte nyolcvanesztendős életének minden dicsőségét. Papsága Tedeumot zeng s könyörögve élete további boldog tartamáért, Istennek tartozó hálával gondol arra a kegyelemre, hogy olyan főpap kezéből kapta a felszentelés olaján kívül az irányítást, vezetést, buzdítást, példát adó s követést kívánó munkatempót az Úr szőlőjének művelésében, mint az ő immár nyolcvan esztendős főpásztora.

Lélekben résztvesz ebben- a diadalmenetben az egyházmegye minden híve, aki a példás fe- gyelmű papságon keresztül, az óhajára megrendezett népmissió- kon s mindenütt felélesztett hit- buzgalmi szervezetek mnnkáján keresztül az Ő főpásztori leikéből és gondosságából gazdagodott az örök élet kincseivel.

A jövő ígéretét harsogják felé

számtalan iskolájának aprai- nagyjai. Dicsősége koronájába talán ezt a jelzőt lehetne legszebb diadémként befoglalni: az iskolaügy főpapja. Jogi főiskolájától kezdve, melynek második megalapítója, az újonnan létesített iskolák s a megerősített, megújított régi iskolák hosszú soráig jövőbelátó bölcsesége az Egyház és Haza igazi boldogulásának álapjait akarja bennök erősíteni.

Egy végeláthatatlan menet aztán a jóság főpapját köszönti Benne. Ezrek és ezrek felszántott könnye igazgyöngyből készült szőnyeget terít élete útjára. Az élet elesettjei, szegények, szükölködők, a nagy világégés hősei, rokkantjai rebegnek hálát túlcsorduló bőségű jóságos szívének. Az örök dicsőség pálmaágát lengeti ebben a menetben az Ó főpásztori áldásával megindult egri szegényügyi norma gondolata s a ferences szellem újkori kivirágzása a Szegénygondozó nővérek szerzetében.

Az ujjongó emberi szívek után végül még a kövek is hozsannát kiáltanak, azért mert őket is beállította az örök értékek szolgálatába. Templomok, zárdák, iskolák, kultúrházak, egyesületi székházak kövei kiáltanak: Neked köszönhetjük, hogy egymásra rakódtunk, a holt anyagból eleven valóság lettünk, díszévé lettünk városunknak vagy kicsiny falunknak, terjesztői lettünk a szépnek,jónak és igaznak.

Helyezzük a mai Tedeum alkalmával áldásos életének ezt az örökzöld tett-koszorúját az Úr oltárára és kérjük hittel- hitt bizalommal a Mindenhatót: árassza jó atyánkra, hitünk és népünk főpásztorára még soká, nagyon soká a boldog élet derűs, aranyló sugarát, kegyelmének gazdag bőségű folyamát! Dr. Urbán Gusztáv.