Eger - napilap, 1931/1

1931-04-26 / 94. szám

AB A 20 FILLÉR «ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁS­SAL: EOT HÓNAPRA 2 PENGŐ 80 FILLÉR. — EGY NEGYED ÉVRE 8 PENGŐ- — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAPON 10 FILLÉR. — VASÁRNAP 20 FILLÉR. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Dr. Urbán Gusztáv. SZERKESZTŐSÉG: EGER, LYCEUM, FÖLD- SZINT 3. — TELEFON: 11.-KIADÓHIVATAL: EGER, LYCEUM, FÖLD­SZINT 6.— TELEFON : 87.-POSTATAKARÉK­PÉNZTÁRI CSEKK- :: SZÁMLA: 54.558. :: XL1L évfolyam 94. szám ♦ Vasárnap ♦ Eger, 1931 április 26. A nyolcvan esztendős Érsekfőpásztor Ma úgy állunk meg egy ritka szép jubileum mellett, mint ahogy egy az élet völgyei és apróbb- nagyobb dombjai mellett ösvény­kereső vándor felnéz a hóval megkoronázott magas hegycsúcs­ra. A földi tekintélynek egyik alpesi csúcsára, az egri érseki szék betöltőjére, a pápa őszent­sége trónállójára, magas magyar közjogi méltóság viselőjére né­zünk ma fel tiszteletet, csodála­tot és meghatottságot sugárzó szemünkkel. Ez az alkalom azonban, amiért ma ünnepi érzésekkel tekintünk fel erre a hegycsúcsra, nem va­lami újabb egyházi vagy világi kitüntetésnek vagy jubileumnak az alkalma. Ma Tedeumot zen­günk ajkunkon és szivünkben azért, mert az élet ura és gond­viselője az Isten tüntette Őt ki a pátriárkák korának kegyelmé­vel, hogy a tisztelet, amellyel iránta viseltetünk s amelyet már fokozni nem lehet, a legalázato­sabb gyermeki szeretet odaadó rajongásává magasztosuljon. Nincs ember, akinek a lelkét meg ne ragadná ennek a ritka szép kornak emberies fönsége. Nyolcvan esztendő! Ebben a ro­hanó, pillanatnak élő, izgalmas korban, az életenergiák tobzódó pusztulásában mily megnyugtató érzés ily gyönyörű életmagaslat­ról tudni és a magunkénak tudni. Nyolcvan év még a szürke élet­utak vándorát is a kivételes tisz. telet napsugaras magasságába emeli. Hát még ugyanennyi időt a kiválasztottak őrtornyában el­tölteni, példaadásban elölj árni, félelmet sohasem ismerni, a lélek tüzét állandóan lobogtatni, soha­sem megpihenni, mindig felfelé az égre mutatni, ez az életsors az Isten kiválasztottjainak ma­gasztos kiváltsága. Ennek a ritka, kiváltságos ke­gyelemnek az ünnepére az egész országban a hódolat s a hála­adás örömtüzei gyúlnak, ma a magyar katolicizmus a naptár piros betűs ünnepe nélkül ün­neplő szeretettel fordul Eger felé s örvendező szívek igaz érzései­vel öleli körül a magyar Sión egyik legjelentősebb tartomá­nyának nyolcvan esztendős ősz főpásztorát. De hogy ha idegen egyház­megyék hívei, vallásos és tár­sadalmi szervezetei, a közélet legkiválóbb reprezentánsai ily megható módon nyilvánítják ki ma hódolatukat és szeretetüket iránta, minő érzésekkel közeled­jünk mi ezen az örömünnepen Hozzá, egyházmegyéjének, szé­kes megyéjének és székvárosá­nak minden rendű és rangú hí­vei ?! Mi, akik állandóan a leg­közelebbről érezhettük főpapi és atyai lelkének reánk áradó jó­ságát, vigaszát, felemelő példa- mutatását, mi, akik elmondhat­juk, hogy nemcsak az itt végig­futott gyönyörű röptű pálya s az itt eltöltött évtizedek jog­címén, de szeretetével, ránk pa­zarolt munkájának nagy ered­ményeivel volt a miénk, elsősor­ban a miénk, — vájjon milyen érzésekkel vegyük még körül a hódolat s tisztelet érzelmein kí­vül nyolcvanesztendős pátriár­kánk fenkölt személyét?! Nekünk a legszebb érzés jut, amivel Isten engedi éreztetni a földi kapcsolatok legnemesebbi- két: a gyermeki szeretet és ra­gaszkodás érzése. Másoknak lehet fenséges látványú hegycsúcs, fő­pap, hódolatot keltő egyéniség, mi ezeken felül elsősorban azt érezzük, hogy atyánk Ő, jóságos szivű és szerető lelkű atyánk, akit tehát a legjobban és a leg­szebben úgy becsülünk meg, ha, mint mindig, úgy most is a fiúi szeretet és engedelmesség őszin­te érzéseivel vesszük körül, ha a gyermeki ragaszkodás hűség­csókját csókoljuk áldott kezeire. ! Mily kár, hogy ennek a hő kívánságunknak a valóságban nem tehetünk eleget. A nyolcvan- lesztendős főpásztor nagy lelke nem bírja el az ünnepeltetést, elvonult előle. Elvonult ismét, ezekre a fénynapokra a lélek csöndes meghitt magányába, hogy j ott egyedül Ura Istenével tár­saloghassák és megköszönje a nyolcvan év minden terhének s minden tisztességének kivételesen ritka kegyelmét. Elvonult ismét, ahogy évről-évre elvonult mind­azon alkalmakkor, amikor hívei­nek, sőt az egész ország kato- likusságának ragaszkodó szere- tete ünnepelni szerette volna. Pedig mily lelki felüdülés len­ne elboruló horizontunk szürke pusztaságában a lélek fényét, erejét és hatalmát kisugárzó fen­költ alakja elé állani, jóságos atyai szemébe tekinteni és apos­toli bölcsességű szavát hallgatni. Így csak lélekben jelenünk meg s vonulunk el előtte hosszú­hosszú diadalmenetben és pálma­ágként lengetjük meg előtte nyolcvanesztendős életének min­den dicsőségét. Papsága Tedeu­mot zeng s könyörögve élete további boldog tartamáért, Is­tennek tartozó hálával gondol arra a kegyelemre, hogy olyan főpap kezéből kapta a felszen­telés olaján kívül az irányítást, vezetést, buzdítást, példát adó s követést kívánó munkatempót az Úr szőlőjének művelésében, mint az ő immár nyolcvan esztendős főpásztora. Lélekben résztvesz ebben- a diadalmenetben az egyházmegye minden híve, aki a példás fe- gyelmű papságon keresztül, az óhajára megrendezett népmissió- kon s mindenütt felélesztett hit- buzgalmi szervezetek mnnkáján keresztül az Ő főpásztori leiké­ből és gondosságából gazdago­dott az örök élet kincseivel. A jövő ígéretét harsogják felé számtalan iskolájának aprai- nagyjai. Dicsősége koronájába talán ezt a jelzőt lehetne legszebb diadémként befoglalni: az iskola­ügy főpapja. Jogi főiskolájától kezdve, melynek második meg­alapítója, az újonnan létesített iskolák s a megerősített, meg­újított régi iskolák hosszú so­ráig jövőbelátó bölcsesége az Egyház és Haza igazi boldogulá­sának álapjait akarja bennök erősíteni. Egy végeláthatatlan menet aztán a jóság főpapját köszönti Benne. Ezrek és ezrek felszán­tott könnye igazgyöngyből ké­szült szőnyeget terít élete út­jára. Az élet elesettjei, szegé­nyek, szükölködők, a nagy világ­égés hősei, rokkantjai rebegnek hálát túlcsorduló bőségű jóságos szívének. Az örök dicsőség pálma­ágát lengeti ebben a menetben az Ó főpásztori áldásával meg­indult egri szegényügyi norma gondolata s a ferences szellem újkori kivirágzása a Szegény­gondozó nővérek szerzetében. Az ujjongó emberi szívek után végül még a kövek is hozsannát kiáltanak, azért mert őket is be­állította az örök értékek szol­gálatába. Templomok, zárdák, iskolák, kultúrházak, egyesületi székházak kövei kiáltanak: Ne­ked köszönhetjük, hogy egy­másra rakódtunk, a holt anyag­ból eleven valóság lettünk, dí­szévé lettünk városunknak vagy kicsiny falunknak, terjesztői let­tünk a szépnek,jónak és igaznak. Helyezzük a mai Tedeum al­kalmával áldásos életének ezt az örökzöld tett-koszorúját az Úr oltárára és kérjük hittel- hitt bizalommal a Mindenhatót: árassza jó atyánkra, hitünk és népünk főpásztorára még soká, nagyon soká a boldog élet de­rűs, aranyló sugarát, kegyelmé­nek gazdag bőségű folyamát! Dr. Urbán Gusztáv.

Next

/
Thumbnails
Contents