Eger - napilap, 1930/2
1930-10-14 / 233. szám
AR» 10 FILLÉR ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁSSAL: EGY HÓNAPRA 2 PENGŐ 80 FILLÉR. — EGY NEGYED ÉVRE 8 PENGŐ- — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAPON 10 FILLÉR. — VASÁRNAP 20 FILLÉR. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Dr. Urbáa Gusztáv. SZERKESZTŐSÉG: EGER, LYCEUM, FÖLDSZINT 3. — TELEFON: 11.- KIADÓHIVATAL: EGER, LYCEUM, FÖLDSZINT 6. — TELEFON: 87 - POSTATAKARÉK- PÉNZTÁRI CSEKK- :: SZÁMLA: 54.558. :: XL1. évfolyam 233. szám ♦ Kedd ♦ Eger, 1930 október 14. Mécs László szerzői estje Impozáns ünneplésben részesítette a város közönsége a nagy pap-költőt. Eger, október 13. Vasárnap délután zajlott le Mécs László izerzöi estje a fehérteremben. Az érdeklődők százai zsúfolásig megtöltötték a termet, élükön a város előkelőségeivel. Mindenkit elfogott a feszült várakozás, mert olyan irodalmi eseményre gyűltek egybe, amely szinte páratlanul áll az egri krónikák lapjain. Hat órakor jelent meg a teremben Mécs László fehőrreve- rendás alakja. Hatalmas éljenzés. A költő az emelvény elé megy és leül. Kicsit fáradt. Tegnap keit fel betegágyából. Sötétszőke hajú, szép arcú feje felé száz szem figyel. A szerzői estet P. Kelemen ferences házfőnök beszéde nyitotta meg. — »Négy verseskötet fehér lapjairól és a Stúdió elektromos sugarain keresztül — mondotta — nem egyszer hullámzott felénk e napból fénysugár. SanBpsugár- osőkolta csira lelkünk kertjében kikelt és most még több meleg, még erőteljesebb fénysugár után szomjuhozik. Ez a szomjúság hozott ide bennünket, vagy inkább ez a szomjúság vonzotta közénk ünnepeltünket, Mécs Lászlót. A világ csodálja Mécs Lászlóban a látnokot, a művészt, a finom stilisztát, a gondolatfüzés mesterét; elmereng képein, fürdik ritmusai hullámzásában. Rajongói Mécs Lászlónak mégis azért lettünk, mert a való élet költője. Társadalmunk egén vérvörös felhők tornyosulnak. A mélységekből félelmetes morajlás hallatszik. Ijesztő kráterek és sirok tátonganak köröskörül. És villámlástól dörgéstől kisérve utunk, húsúnkat [hasogató éles szirte- ken át és feneketlen szakadékok mellett vezet el. Bambán és kétségbeesetten meredez sirba-észa- kába a reménytvesztett letargiá- sok tekintete. Diplomaták és politikusok mesterkednek ugyan, de verejtékez munkájuk nem nyújt létalapot; pókhálót szőnek csupán. És a többi munka, értelem és erő mit termel? Bombát gyártanak, hogy városokat légberöpítsenek, országokat meg- fullasizanak ! Van-e még kiút e vészes északéból? jöhet-e még jobbkor? nyilhat-e még tavasz ? Testvérek! A vérzivatarban, a kétségbeesés északájában fény- csóva jelenik meg: mécses,Mécs gyűl ki, és nyomában világosság támad, meleg árad,uj élet fakad. Előtte az élet a »százszinü, százizű, százhangu» élet Dyito- gatja kelyheit, csőreit, ajkait. És ő nemcsak nyitott ajkból, fénytelen szemekből, de csillogó égből és hőfödte bércről és nyitó bimbóból és csergő madárdalből is emberi problémákat olvas ki és old meg. Lábaihoz ülünk, hogy megtanuljuk tőle, miként lehetünk »tükrei minden mosolynak»; mint kelljen nsptugárrá lennünk, mely sárban és porban is ragyog, és be nem szennyeződik.» A gazdag tartalmú beszéd után Mécs László állt a pódiumra. Átfűtött szavakkal szavalt két órán keresztül, s a csodálatosnál csodálatosabb Mécs-versek sodró erővel elevenedtek meg ajkán. A közönség frenetikus tapsviharral köszönt meg minden költeményt és percekig ünnepelte a költőóriást. Soha még ilyen tapsot, ilyen ünneplést nem kapott senki városunkban. A költő, termésének legjavát mutatta be. Lehetetlen minden versével külön foglalkoznunk, így csak egy képet rajzolunk meg róla, amelynek vonásait ő maga adta meg verseiben. * Helyesen mondta P. Kelemen házfőnök : Mécs László az élet költője. Az életé, amely élni akar. Ezért nincs olyan rőg, vagy szikla, amibe megbotlik a lába. Vagy ha meg is botlik, újra talpra áll, s a botlás annyira mögötte marad a visszaugrő lélek erős mozdulatának, hogy nyoma is alig látszik. * Mégis inkább az élet papjának mondanám Mécset. Mert a költő talárja nem oly sugárzón világos, mint az övé. Gyötrött gyűrődések, sötét foltok és nehéz forradások ékeskednek azon. A költő az élettel is harcol, nemcsak az életért. Tiszta véletlen és plusz, hogy Mécs poéta. Ez nála annyit jelent, hogy a szavak, rímek és ritmusok szépségével öltözteti fel mondanivalóit, amik a pap, az Istennel jól eljegyzett lélek beszédjei. Mécs elsősorban apostol. * Horizontja az elliptikus élet, mindkét főbuszába az Isten van beépítve és határai közt a Magasságéi jobbkeze oszt jóságot a rosszaknak, elégtételt a szegényembernek, vigasztalást az elesettnek, gyógyítást a betegeknek. Alapjában egyszerű képlet az egyénisége: pap, aki hisz. A szentiráson keresztül, Jézus szavain keresztül tartja a kapcsolatot az Istennel. Valami mély, sodró, krisztusi szocializmus árad benne, víz, amely kimossa a fertőzöttek gennyes sebeit, »közös fürdő« amiben testvér a munkás, a paraszt, mérnök és pap. Ez a testvériség a legerősebb ereje. Ez adja merészségét: hogy nem fél a szavaktól és mélyebb értelmüktől, ez emeli egyetemei prédikátorrá. Programmja világprogramot. * Mécs a hitbe mártotta be a testét és a lelkét. Nem fogja meg a sár, ha a mocsarat tapossa és ha vannak apró vétkei van oldó beismerése és tisztító bánása is. A legkristályosabb katolicizmus az övé, egészen transzcendentális létnek fogja fel az életet, a halál és az élet egyénileg lesújtó oldalai csak á'futő kép egy-egy versének utolsó Borában, rögtön elfordul tőle bibliáé szeme és nézi tovább, hitesen a fényességei Istent. Fehér reverendája az az űvegbura, ami nem engedi összeroskadni. * Nem tudom miért, de előadás alatt többször átborzongott rajtam egy mondat. Az Ember- Krisztus utolsó szavai a kereszten : Éli... Éli, lamma, sabak- tani... Bram, uram, miért hagytál el engem ... * Ez a mondat nem visszhangzik Mécsben. Az ember—Krisztus képének egy erős, tökéletesítő, jellemző vonása ez a pár sző. Eljut-e Mécs László idáig? A kérdés még nincs megoldva, a probléma nyitott . . . (por.) 200 kocsi takarmány és szalma égett meg az éjszaka Kistályán Csak a szélcsendnek köszönhető, hogy le nem égett a fél falu. Az egri tűzoltóság is kint volt a tűznél. Kistálya, október 13. (As Eger tudósitójától.) Ma éjszaka nagy tűz volt Kis- tályán. Egyik gazda udvarán hamuvá égett 200 koesira való szalma és takarmány. Esti 9 óra felé járhatott az idő, amikor a Hangya korcsma iddogáló legényei észrevették, hogy a vasútállomáshoz vezető űt mentén fekvő udvarok egyikéről vöröslö lángok csapnak fel. Percek alatt fellármázták a riasztó hírrel a falut: tűz van. A lakosság csöbröket, csáklyákat ragadott, a község kézifecskendőjét is kivontatták s mindenki rohant a tűz felé. Az egyik jómódú gazda udvarán égett három óriás kazal. A perzselő lángok ellen mit sem használt a községi fecskendő gyenge víziugara és a távolról vödrökkel öntözött víz. A tűz mindegyre terjedt s félős volt, hogy a szélcsend ellenére is belekap a láng a környező házakba. A községi elöljáróság intézkedésére ekkor Egerhez fordultak segítségért. A tüzoltőőrtanyáről Generál őrmester vezetése alatt két fecs-
