Eger - napilap, 1930/2
1930-07-10 / 154. szám
2 EQEB 1930. július 10. iriillTTmiWliMMriHPhrw itiiiíi n nmi *1\ • Hl | i i i v I n~ ii ~~II • i- m un ni ~~ i ~ ii ~i i i ni tt i "im iiiii ;~yiiiiiffii t ítiíi j n m n, n ~ mm 11 iiiimn niiinn in in „Eger város polgármestere kardlapot ígért a munkanélküliek asszonyküldőttségének.. A Népszava felháborító hazugságai a népszerűség kedvéért. 140 lélekkel szaporodott az elmúlt félévben Eger lakossága Az elmúlt félévben kisebb volt a szaporodás, bár többen születtek, mint az idén. Eger, július 9. A »Népszava,* a magyarországi »szociáldemokrata* párt központi közlönye és a megmaradt elv társak üvöltöző torka, tegnapi számában hasábos cikket közöl »Eger polgármestere kardlapot Ígért a munkanélküliek asszony- küldöttségének« címen. Az elfogulatlan cikkíró így regisztrál: »November óta a munkanélküliek nyomorának enyhítése érdekében sorozatos akciókat folytat az egri szakszervezeti bizottság. Nam eredménytelenül ugyan, de nem is számottevő eredménnyel. A múlt héten a munkanélküli építőmunkások feleségei, mintegy húszán fölmentek a polgármesterhez és segítséget kértek. — Az egyik asszony fölvitte a két gyermekét is. A polgármester, miután megtudta, hogy a kül- döttséges asszonyok mind szervezett munkások feleségei, kijelentette, hogy nincs velük tár- gyalnivalója. Később, miután az asszonyok nem tágítottak, kardlapot Ígért nekik. A polgármester úr különben a kardlapon kívül nem Ígért semmit, hanem azt tanácsolta az asszonyoknak, hogy elmehetnek kötözésre a szőlőkbe és kapnak is munkát, ha az eddig szokásos 4 pengői napi munkabér helyett hajlandók napi 1 pengőért dolgozni napi 12—14 órát.« Beszél azután többszáz főnyi összegyűlt munkástömegről, a- mely nagygyűlést tartott ebben az ügyben. Meg kell jegyeznünk, hogy a Népszava határozottan a legelső lap. A hazugságban és a bolon- dításban nincs sajtóorgánum, a- mely még osak meg is közelítené a ripaca-ujságirás e nagyszerű termékét. Emellett kiváló tüdeje van és az elasztikusnak mutatkozó borsóhéjat Zeppelinné fújja fel, amelyen az uj internae onálé hívei eveznek a világot véglegesen megváltó célok felé. Hát mi is történt itt? A küldöttség felment, ez igaz, de nem volt küldöttség, mert nem küldte őket senki. Rajtuk kívül senki sem tudott akkor még a felvonulásról, még férjeik se. Tény az is, hogy a polgár- mester kijelentette, hogy nem tárgyal — asszonyokkal. Küldjék el az embereket. Hát ennek is meg volt az oka. A küldöttségnek nem volt szónoké, ahogy mondani szokás, hanem mindenki beszélt. Kiabált és fenyegetőzött. Erre a polgármester rendőrért küldött. Vagy azt kivánná a Népszava, hogy hagyja magát iozultálni, egyszerűen azért, mert nyilván ő az oka a világgazdasági krízisnek ? Hogy a polgármester nem választja el a »szervezett« munkátokat a »szervezetlenektől*, az csak helyeselhető. Nem lehet megengedni, hogy a város végsőkig belátó intézkedéseinek eredményét egy párt, a mellreverőidit játszó szocialista frakció könyvelje el. Aonál is inkább, mert nem ők voltak az elsők, akik Egerben cselekvést kértek és sürgettek a munkanélküliség megoldására. Van e tudomása a Népszavának arról, hogy errefelé az asz- ■zonynapizámbér két pengő ötven fillér? Nem sok, gúnyolódnánk, ha azt hirdetnék, hogy ennél nagyobb kereset ninc>, de ha valakinek nincs kenyere, nem józanabb dolog e vekni helyett egyelőre egy karéj kenyérrel is beérnie, mint osztályharcot hirdetve, a szakszervezettől beléje tanított hősi gesztussal éhenbalni? Hát azt tudja-e a Nápizava, hogy a nyomorgó asszonykül- döttségben nem egy olyan szerencsétlen munkanélküli volt, aki férjének háza, sőt jelentős összegű takarékkönyve van? Ez nem egészen tar ozik a dologhoz, csak éppen megemlí'jük. Es miért nem veszi tudomásul és miért nem publikálja a tömegek megnyugtatáséra a második : a férfiküldöttség ügyét ? Egyszerűen azért, mert azoknak a polgármester igenis válaszolt. És ígért. Mást sajnos nem tehetett. Megmondta nekik, hogy a város pénztára üres, hitele ninci, de megférte, hogy sürgősen intézkedik a Faksz kölcsönök és a tisztviselői lakásépítési kölcsönök ügyében, és a jövő hónapban meginduló útépítésnél alkalmazni fogja őket. A válaszokat és az intézkedéseket pedig bölcsen elhallgatja a Népszava. Mert a Névszavának elkeseredett munkásokra van szüksége, nem tárgyilagosságra, hanem gyűlöletre van szüksége, hogy a szép szavak pálinkájával megitatott munkásság a pfirtkasz- szába adja utolsó filléreit is, míg a világ megváltás elkészül zsírosra hizlalhatja magát néhány elnök, párttitkár és egyéb kulüzervezeti vezető »elvtárs*. Eger, július 9. Az anyakönyvi hivatal most állította össze a június végével letelt első félév statisztikáját. Az adatok szerint az elmúlt hat hónapban 387 születés, 247 halálozás és 97 házasságkötés történt. A születési szám még ciak hagy- ján, bár egy harmincezer lakosú váróiban normális viszonyok mellett több születésnek kellene történnie, de a házasságkötések száma szomorúan kevés. Ha ez idei számot a múlt évi első félév 113 házasságához arányítjuk, a külömbség mindenesetre inu'a'ja a fiatalság Tiszaszöllő8. Nyugtalan ez az egész kis falu, mint vihar előtt a fecskék. Ünnepi fekete és az asszonynép tarka viganói suhognak, rihíta- □ak bele a napba: sürögforog mindenki. Aki az uccán van, mind egyfelé siet, mind katoli kus. Nem sokan vannak, de az arcukon nagy ünnepek mély meghatődása látszik. Aki meg a kerítések haiítékáD, vagy a barnára öregedett deszkapalánkok felett néz az ucoára: a falu kálvinistanépe. Csodálkozik és vár valami szokatlanra. Mert búcsú lesz itt ina. Katolikus búcsú, mondogatják az öreg anyók, akik az árok partján kuporognak a rőtre pörkölődött fúvón. Még tán Máriát is hoznak távoli falukból, piros meg zöld szent templomi zászlók alatt, énekelve. * Mindenki, az uooán járók, egy fehér és apró parasztház felé igyekszenek. Az ott kápolna. Tavaly vették. Mert ép?n egy esztendeje, hogy megalakult itt a katolikus egyházközség. Helyesebben feltámadt, négyszáz évi halottaiból. Azóta nem volt itt mise és búosú, csak a szomszédos Füred pásztora nézte, nézegette szomorúan a széledezö, drága nyájat. Most már másképen vau. Együvé tartoznak a Krisztusban — egy emberek. Hát mennek, sietnek a kápolnába. Gerendás, szegényes kis hajlék, kunyhőcika a nagy-négy Isten számára. De áhítatot keltó a fehér fala, az apró oltára és öreg harmónium 8. Az udvaron kereszt, a Megváltó testével, felírás a talapzatán. Aranyos behelyzetét, amely ilyen gazdasági körülmények között még magányosan is nehéz, másrészt az erkölcsi libaralizmus bizonyos lábrakapásáről beszél, — amely ellen küzdeni nemzeti szempontból elsőrendű kötelesség. Születések tekintetében is jobb volt a múlt év első fele, mert 408 újszülöttet könyveltek el az 387-tel szemben. Viszont halálozások szempontjából az idei mérleg mutat kedvezőbb számot, mert a tavalyi 324-gyel szemben az 1930 év első felében mindössze 247 egyén halt mag. Hiába, drága a temetés! tűk és Szent Imre emlékét hirdetik. A hívek egyre jönnek. Minden faluból poros, fáradt asszonyok, agyondolgozott, hajlott, szomorú szemű parasztok ét áhítattal énekük a szent zsoltárokat és diadalmas litániákat. Jönnek az áldott vetélek p:p ácsok között! zászlókkal és feszülettel. Örülni akarnak a szőllősi örvendezőkkel. * Az udvar is megzsűfolt, a kis házban alig lehet mozdulni, még az ucca során is feketéidnek az emberek. Misét mond Véber János, a tiszafüredi plébános. Mélységes áhitat az arcokon ős biztosan nagyságos, mély alázat az egyszerű szivekben: ez az ünnepi pompa. Aztán lélekzet sincs, mikor megkezdődik a prédikáció és hullanak az emberek közé szép szavak az édes Jézusról, a nagy szeretetről és áldott szentekről. * Később palástosen, kezében az Oltáriszentséggel megindul a p p. Olyan ezüst és boldog a csengők csilingelőse a pirosinges kis ministráns kezében. Es olyan diadalmas az ének. Az ének, amely nem volt itthon eddig ebben a faluban, amelyiknek nem volt hajléka a száz meg száz egysz°rű paraszti ház között. HORTOBÁGYI JUHTURÓ TEJSZÖVETKEZETI KÖZPONT, Bpest 4., postafiók 20. Búcsú egy faluban, ahol négyszáz esztendeje nem hangzott katolikus ének
