Eger - napilap, 1930/2

1930-10-07 / 227. szám

Aha 10 FILLÉR a ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁS­SAL: EGY HŐNAPRA 2 PENGŐ 80 FILLÉR. — EGY NEGYED ÉVRE 8 PENGŐ- — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAPON 10 FILLÉR. — VASÁRNAP 20 FILLÉR. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Dr. Urbán Gusztáv. SZERKESZTŐSÉG: EGER, LYCEÜM, FÖLD- SZINT 3. — TELEFON: 11.- KIADÓHIVATAL: EGER, LYCEUM, FÖLD­SZINT 6. — TELEFON: 87.-POSTATAKARÉK­PÉNZTÁRI CSEKK- :: SZÁMLA: 54.558. :: XLL évfolyam 227. szám ♦ Kedd ♦ Eger, 1930 október 7. A Mese jubileuma Sportkiállítás, zászlószentelés, ünnepi közgyűlés keretében ülte meg az Egyesület 10 éves jubileumát. Eger, október 6. Vasárnap ünnepelte a Move Egri Sport Egylet az eredmé- ményes munkában eltöltőit tíz évének jubilemát, amelyre Bu­dapestről a kultuszminiszter kép • viseletében dr. Schwöder Ervin államtitkár, a Move központjá­nak megbízásából pedig vitéz Ratkócty Bódog érkezett Egerbe. A jubiláris ünnepség városunk polgári és katonai előkelőségei­nek jelenlétében a ferencesek kultúrházában ren dezett sportkiállítás megnyitásá­val kezdődött. Bárány Gáza köszön­tötte a megjelent államtitkárt, aki gróf Klebelsebrg Kunó üd­vözletének tolmácsolása után megtekintette a pompás sport- trófeákat. Tíz esztendő nagy eseményeit, világra szőlő diadalokat tükröz vissza a Mese impozáns sportki­állítása. Nemcsak múlt idők em­léke ez, hanem hatalmas hajtó­erő a növekvő fiatalság számá­ra, nem befejezése egy klasszi­kus épületnek, hanem biztos alap a jövő alá, iránymutatás és egy­ben kötelező parancs az uj em­bereknek : ide kßll törekedni, igy kell dolgozni. A ferencesek fehértermét zsú­folásig megtölti a nagyterjedelmü kiállítási anyag, A Mese világhírű úszóinak díjai a legszebbek és legértékeseb­bek, de a többi szakosztályok dijai is sok sikert és tekintélyes művészi értéket képviselnek. Szép számmal vesznek részt a kiállításon más egri sportegye­sületek tagjai is. A szebbnél szebb dijak ízléses elrendezés­ben várják a közönséget. Bárány Géza irányítása mellett a Mese- fiúk két napon át állították össze a minden figyelmet megérdemlő kiállítási tárgyakat. Hosszá asztalokon, tágas vitri­nekben és óriási táblákon van­nak elhelyezve a különböző remek­művű szobrok, vázák, értéktár­gyak, érmek és díszes oklevelek. Legnagyobb komplexum kétség­telenül a dr. Bárány Istváné, amely egymaga több vitrint és asztalt tölt meg. A kiállítás megtekintése után az Angolkisasszonyok templomá­ban Dutkay Pál pápai prelátus, prépost kanonok szentmisét ce­lebrált, melynek végén ünnepes szavak kíséretében meg­áldotta az egyesület új zászlaját. Beszélt a forradalom és Trianon utáni elesettségről, majd a ke­reszt, erkölcs és nacionalista gon­dolkodás jegyében megszületett Move-ről és annak egri csoport­járól a Mese gárdáról, amely a sport minden ágában oly pom­pásan megállja helyét s neveli az űj nemzedéket, hogy a kar erejével szerezhessük vissza tör­ténelmi Magyarországunkat. A zászlőmegáldás után gróf Klebelsberg Kunőné nevében dr. Hedry Lörincnó koszorúzta meg a Mese lobogóját, majd a vármegyeházára vonult a közönség, ahol a díszteremben kezdetét vette a jubiláris közgyűlés. Az ülést Okolicsányi Imre al­ispán, elnök nyitotta meg s üd­vözölve a vendégeket, köszönetét mondott mindazoknak, akik a jubileum fényének emelésében közreműködtek. Zachradnik József főtitkár a Mese lepergett 10 évéről emlé­kezett meg s beszámolójában reámutatott azokra a nagy erő­feszítésekre, amelyeket ki kellett fejtenie az egyesületnek, hogy komoly sportéletet teremtsen a korcsolyázáson és füleslabdán kívül minden egyéb sportot csak hírből ismerő Egerben. A lelkes hangú beszámoló után vitéz Jávor Ernő állott szőlősre, hogy elmondja ünnepi beszédét: — Rendkívüli megilletődéssel állok e szentelt zászló előtt. Tiz évvel ennekelőtte én is otl állot­tam a kezdet, a születés bölcső­jénél, mint a Move Egri Sport­egylet egyik legelső titkára s csekély erőmmel magam is se­gítettem az első lépéseket meg­tenni s szivem sz9retetével ma­gam is ápoltam, melenget­tem, neveltem a kisdedet. Ak­kor még nem volt előttünk biztató, bátorító, lelkesítő, ve­zérlő jel, csak eszmék villantak át a gondolat-gomolyagon s cé­lok kápráztak a messze távol ködében. S most, 10 év sok-sok fáradsága, küzdelme, verejtéke és sok sok sikere, diadala után — ime — itt állok lelkesült öröm­mel és büszke boldogsággal a zászló előtt, mint a diadalmas sikerek koronájánál. — Mélyen Tisztelt Díszköz­gyűlés! Eger várának legendás hírű főkapitánya : Dobó István és dicső katonái »kivívták az egri nevet.« De hogy ennek a névnek ma is híre, tekintélye, nemes csengése és varázsa van ország-, sőt világszerte, abban ennek az Egyesületnek orosz­lánrésze van. Mert ebben az Egyesületben Dobó István szel­leme él, él és éltet, izzik és he­vít, hat és tettre késztet. — Eger vára romokban he­ver, pedig — fájdalom — Eger városából megint »vég« lett. De ime, lelkes férfiak és ifjak a ma­gyar élni akarásnak, a magyar őserőnek és a magyar tehetség­nek uj végvárát emelték fel itt: ez a Move Egri Sportegylet. — Dobó várában nem cseng már a bajnoki tornák pengéje s a falakon kívül nem dübörög már a harcizaj, de az uj vár vi­tézeinek lelkesedése nyomán — ime — megújulnak itt a bajnoki mérkőzések s ezek a daliák szer­tekalandoznak a nagyvilágba, megdöngetik a világ valamennyi tájának kapuját saz izmok, ide­gek és férfiúi lelkek nemes ver­senyében diadalt aratnak s ba­bérral övezve térnek vissza. — Dobó várának tornyain nem leng már a Szűz Máriás zászló, de az uj várnak — ime — itt ékeskedik az uj zászlója. Haj, de sajnos, csak félárbocon. — Dobó István a legnagyobb megpróbáltatás idején alázatos szívvel, bízó hittel az Egek Urá­hoz folyamodott segedelemért és szabadításért. Azonképen mi is, e vak-sötét éjszaka bús ma­gyarjai, sorsdöntő fordulatok kü­szöbén rebegjük el e szentelt zászló alatt az ő imáját: — „Uram! A mindanségben talán annyi Neked ezer ember sorsa, mint ezer fűszálé s az or­szágok keletkezése és elmúlása talán annyt, mint egy hullám élete a tengerben. Oh, de miné- künk ez a mindenségünk, ez a kis ország. A földben apáink csontjai porladoznak, a föld szí­nén szeretteink örülnek egymás­nak. Ha kell a mi életünk, vedd el Uram tőlünk, hulljunk el, mint a fűszál a kaszás vágása alatt, csak ez az ország maradjon meg, ez a szép Magyarország, hogy ne legyen eltörülve a nem­zetek közül a miénk !» — S ha majd imánk — hiszem, hogy rövidesen — meghallga­tásra talál s végigrobog az ősi magyar földön a megváltás tü­zes szekere, akkor ez a most gyászbagörnyedt zászló szökken­jen fel magasba és lelkesítsen és tüzeljen a nagy, szent tusára. S ha majd <havas Kárpátoktól kéklő Adrőig megint egy ország lesz itt, egyetlen s magyar,« akkor ez a zászló fénybeD, di­csőségben tündököljön a diadal­mas feltámadás ormán! Ezután a zászlőszegeket ver­ték be, majd Okolicsányi Imre alispán szavai zárták be az ülést, amelynek kezdetén a himnuszt, befejezésül pedig a magyar Hiszekegyet énekelték el a Pol­gári Dalkör tagjai. Az aradi tizenhárom vértanú emlékünnepe. Eger, október 6. A magyar szabadság tizen­három aradi vértanújának emlé­két kegyeletes módon ülte meg Eger város közönsége az idei október 6.-i gyásznapon is. Délelőtt 9 órakor ünnepélyes gyászmisét mondott a minoriták templomában Dutkay Pál apát kanonok, érseki helynök. Az ün­nepi misén megjelentek a ható­ságok képviselői, a Dobő István gyalogezred tiszti karának, al­tiszti karának és legénységének küldöttségei, több középiskola ifjúsága, a főiskolások, valamint »

Next

/
Thumbnails
Contents